Újra életjelet adott magáról a már kihaltnak hitt ősi állatfaj, amikor múlt szombaton a Colorado Mammoth lacrosse-csapata egy félelmetes hangulatú mérkőzésen 9-8-ra hosszabbításban legyőzte a keleti élcsapat Boston Blazers-t a Pepsi Centerben a rákellenes küzdelem jegyében zajló összecsapáson. A coloradói együttes a három hetes pihenő alatt megkötött csereüzletek után újult erővel vetette bele magát a küzdelmekbe, és bő 23 hónap után újra győzni tudott hazai környezetben, ezzel továbbra is versenyben maradtunk a rájátszásért.



















Ahogy blogunk hasábjain is olvashattátok, a Mammoth a közelmúltban visszaszerezte az Edmonton Rush-tól a klub egykori meghatározó játékosát, a két évvel ezelőtti offszezonban továbbadott Gavin Prout-ot, akinek a múlt hétvégi fellépés volt az első mérkőzése a reaktiválása óta. Emellett egy másik tranzakció alkalmával a birtokunkba került a kőkemény rutinos hátvéd Ian Hawksbee, és a fiatal támadó Joel Dalgarno a bajnok Washington Stealth együttesétől, miközben McLellan és Smith mellett az idei saját első körös draftcetlinkről mondtunk le az erősítések érdekében. Egyúttal biztossá tettük, hogy ahelyett, hogy megelégednénk a jelenlegi utolsó hellyel, és karba tett kézzel várnánk az amatőr játékosbörzét, agresszív mozgásokat hajtottunk végre, vagyis továbbra is a playoff-szereplés számít a gárda legfőbb céljának.

Ennek érdekében az első lépést a Boston elleni találkozón szerettük volna megtenni, akiktől februárban idegenben meglehetősen sima, 11-6-os fiaskót szenvedtünk el. Közel teltház, több mint 17 ezer mindenre elszánt fanatikus várta a Colorado-ban a mai napig óriási szeretetnek örvendő Prout visszatérését, miközben a 'Lacrosse Out Cancer' ligaméretű akció keretein belül a rákellenes küzdelem jegyében a hazai csapat rózsaszín fejvédőben lépett pályára, melyeket a meccs után, aláírva elárvereztek a jótékony célok érdekében. A Blazers-nek hamar lehetősége nyílt lecsendesítenie a közönséget, miután a kapitány Gallant egy teljesen indokolatlanul durva, hátulról érkező belépőt hajtott végre, amiért 2+2 perces kiállításban részesült. Bár szépen igyekeztünk a négy perces létszámhátrány alatt, nem sikerült megóvnunk a kapunkat a góloktól: az első két minutum alatt Dawson révén voltak eredményesek egy ajtó-ablak helyzetből, majd másodpercekkel a PK lejárta előtt Buchanan is bevette a kapunkat. Nem sokkal később az eltiltása után visszatérő All-Star bekk, Allen igyekezett felrázni egy kicsit a csapatot, és Dawson ellen kezdeményezett dulakodást, melyért mindketten két perces büntetésben részesültek. A publikum félelmetes buzdítással támogatta a Mammoth játékosait, akik nagy erőkkel igyekeztek támadásokat vezetni a szépítés érdekében, azonban a lehetőségeink rendre kimaradtak a sztárkapus Cosmo védései miatt. Kilenc perc elteltével végre a mieink is feliratkoztak az eredményjelzőre, amikor a csapatban az első meccsét lejátszó Joel Dalgarno talált be takarásból egy kinti lövéssel. A nyitó játékrészben már nem esett több találat, a hazai támadójáték nagyszerűen pörgött, és védekezésben is jelentősen meg tudtuk nehezíteni a bostoniak kibontakozását, így bizakodva a várhattuk a folytatást annak ellenére, hogy az első negyed után 2-1-re vezettek a vendégek.

A második felvonást is határozottan kezdte a Blazers, és az első eredménytelen denveri támadás után a piros mezesek góllal fejezték be az akciójukat 50 másodperc elteltével, ugyanis a klasszis C. Powellt képtelenek voltunk feltartóztatni, és a védőink közé betörve, egy védhetetlen lövéssel volt eredményes. A következő faceoff-ot követően egy balszerencsétlenül pattogó labdával Belisle ugorhatott ki ziccerben, az utána eredő Allen pedig hátulról szabálytalanul felborította, a játékvezetők habozás nélkül büntetőt osztottak ki. A rávezetést viszont Dawson elhibázta, kissé könnyelmű kísérletét Levis kapus bravúros mozdulattal hárította. Nem kellett sokáig várnunk a Mammoth válaszára, ugyanis a soron következő támadásunkból újra Joel Dalgarno villant meg, amikor ismét a vonal közeléből bombázott a kapuba több hátvéd szorításából. Sajnos, hiába rohamoztunk tovább elképesztő lendülettel, képtelenek voltunk kiharcolni az egyenlítést a nagyszerűen védő Cosmo-val szemben, ráadásul a játékrész ötödik percében a Boston újra visszaállította a két gólos különbséget, miután Sanderson egy szenzációs testcsellel lefordult a védőjéről, majd könnyedén vette be Levis hálóját. Bő egy perc múlva ismét faragtunk a különbségből, és Prossner csodálatos bejátszásából Alex Gajic volt eredményes a kapu torkából. Újabb fél perc után pedig először az est folyamán, kiegyenlítettük a találkozó állását John Grant Jr találatának köszönhetően, aki több emberrel küzdve, a kaputól igencsak messze harcolt ki magának lövő helyzetet, majd távolról egy hatalmas lökettel volt eredményes. 4-4-re kiegyenlítettünk, és ennél a találatnál Prout megszerezte újkori denveri szerepvállalásának első pontját a közvetlen gólpasszt vállalva. A folytatásban a csapatok egy kicsit visszavettek a hirtelen jött gólgyártásból, és a következő percekben inkább a mezőnyjáték dominált, nehezen tudtak a felek egyáltalán helyzetbe kerülni a kőkemény defenzív munkának köszönhetően, mely mindkét csapat hátsó alakzatát jellemezte. Aztán egyszercsak sokadszor is visszavette a vezetést az ellenfél gárdája, miután Leveque elcsúszott a ketrecünk előterében, és a hátrahagyott helyén felszabadult területről Cotter vette a kapunkat. Egyből ezt követően kiegyenlíthettünk volna egy gyors ellenakcióból, de Park félelmetes passza után Grant Jr lövése a kapuvasban akadt el, majd kisvártatva Dalgarno szalasztotta el a mesterhármas elérését egy ziccer eltékozlásával. Végül kétszer 15 perc játék után a csapatok 5-4-es bostoni vezetéssel térhettek le a hosszú félidei szünetre.

A pihenő után is komoly harc dominált a pályán, majd rövidesen Allen egy újabb dulakodást kezdeményezett, ezúttal C. Powell ellen, de a hazai legény két büntetést is kapott egy másik szabálytalanság miatt, így ismét emberhátrányba kerültünk. A PK alatt jó teljesítményt nyújtottunk, és Levis több nagyszerű védésének köszönhetően hibátlanul védekeztük ki a megtizedelt két percet. Ezen kívül egy jó darabig semmi érdekesség nem történt, majd átlépve a játékrész második felébe, Cotter révén újabb gólt szerzett a Blazers, a tehetséges támadót képtelenek voltunk megállítani a kapu előterében, így közelről könnyű gólt szerzett. Szerencsére ezúttal sem engedtük, hogy túl sokáig két góllal vezessen az ellenfél, és rövidesen egy késleltetett kiállítás alatt Joel Dalgarno elsüllyesztette a harmadik találatát is a denveri debütálása alkalmával, miután a jobb szélről, középtávolról lőhetett a kapuba, ezúttal teljesen zavartalanul. Újra visszajöttünk tehát egy gólra, és egyre nagyobb elszántsággal küzdöttünk a továbbiakban, egymás után sorra vezettük a rámenős akciókat, de Cosmo vezérletével igencsak magabiztos lábakon állt a Blazers védekezése, hiába mozgattunk meg egyre komolyabb energiákat az egyenlítés érdekében. Bő két perccel a negyed befejezése előtt egy támadásunk alatt két bostoni büntetést is befújtak, mivel már érvényben volt egy késleltetett kiállítás, amikor Langtry-t még nekivágták a palánknak egy újabb büntetésért. Lányos zavarában a két bostoni játékos először a hazai büntetőpadra ült volna ki, mire sikerült átküldeni őket az igazi helyükre, a vendég bokszba. Sokkal fontosabb volt, hogy két perces öt-a-három elleni emberelőny adódott előttünk, azonban a közönség hiába szurkolta végig állva a két perces dupla fórt, a hatalmas lövéseink rendre célt tévesztettek, így kimaradt az óriási egyenlítési lehetőség, s a harmadik felvonás végeztével is jobban állt a Boston egy góllal, 6-5 arányban.

Nem sokkal a következő negyed megkezdését követően, Buchanan tört be nagy lendülettel a kapunk elé, így Park volt kénytelen szabálytalankodni vele szemben, a teljes joggal megítélt emberelőnyt pedig alig pár másodperc után gólra váltották a vendégek, miután C. Powell egy brutális távoli lövést tűzött a hálóba. Kezdett kicsit elkedvetlenedni a Mammoth, hogy a kettős előny alatti egyenlítés helyett rövidesen újra két gólosra nőtt a hátrányunk, és bő egy perc múlva egy saját térfelünkön elvesztett labda után kialakított sakk-matt helyzetből a padról lendületből érkező R. Powell növelte tovább a különbséget. Kevesebb, mint 12 perccel a mérkőzés befejezését megelőzően, a Boston már 8-5-re lépett el, amely a meccsen a legnagyobb különbségnek számított a két csapat között. Úgy tűnt, hogy lassan végleg kezdhetünk lemondani a mérkőzésről a három negyeden át tartó közvetlen üldözőverseny után, némi reményt jelentett még, hogy az utolsó gólnál eredményes R. Powell a lövés után neki esett a kapusnak, és megítéltek ellene egy kiállítást akadályozásért, így bár a találat érvényben maradt, emberelőnyben folytathattuk két perc erejéig. Az újabb PP-t elpuskáztuk a nagy lövéseink ellenére, majd kisvártatva ismét egy fór adódott a mieink előtt, amellyel már végre sikerült élnünk, amikor mintegy hat perccel a befejezést megelőzően, Gavin Prout közelről gólra tudta váltani a Grant Jr lövése utáni kipattanót, így minden eddiginél nagyobb hangzavart okozott a hatodik hazai találat. Hamar újra tűzbe jött a csapat, és a két gólos hátrány ellenére megkíséreltünk még egy utolsó felzárkózási kísérletet, egy kissé furcsa szituációban Leveque majdnem be is talált az üres kapuba, de Cosmo még visszaért a ketrecébe, és hatalmasat védett. Az utolsó öt percen belül Reid és Park találta magát a büntetőpadon egy lökdösődés után, de ettől függetlenül természetesen továbbra is maradt öt-öt mezőnyjátékos a küzdőtéren. Három és fél perccel a vége előtt újabb góllal zárkóztunk közelebb az ellenfélhez, miután Alex Gajic egy remek középreadásból törhetett kapura, és értékesítette a ziccer közeli lehetőséget, így már csak 7-8-as hátrányban voltunk a közvetlen hajrá megkezdése előtt. Tovább rohamozott a Mammoth az odaadó fanatikusok harsány buzdítása közepette, ám a következő akcióink rendre eredménytelennek bizonyultak, a Blazers pedig nagyon jól ölte a játékidőt, így egyre kevesebb esélyünk maradt az egyenlítésre. A csapat azonban nem volt hajlandó feladni egy pillanatra sem, és óriási szívvel harcoltunk az utolsó percekig, majd 35 másodperccel a vége előtt Hamley mester időt kért, és lehívta Levis kapust. Ezután hat-az-öt ellen nyomultunk előre, melyet rövidesen góllal fejeztünk be, ugyanis Langtry egy hajszálpontos bejátszás által lövetett gólt a kapu torkában elhelyezkedő Dan Carey-vel, aki 25 másodperccel a vége előtt kiegyenlítette a mérkőzés állását. Valósággal felrobbant a csarnok, félelmetes összjáték után egyenlített a Mammoth, és 8-8-ra módosítottuk a találkozó állását, és a rendes játékidőben már nem is történt változás, így 60 perc után döntetlenre végeztek a csapatok, sor került tehát a hosszabbításra.

Heroikus küzdelemben mentettük ráadásra találkozót, az utolsó hat percen belül egyenlítettünk ki három gólos hátrányból, s a félelmetes felzárkózást követően izgatottan várhattuk a hirtelen halál küzdelmeit. Tovább fokozódtak az amúgy is hatalmas izgalmak, és a ráadás alatt szinte lélegzetvisszafojtva követhettünk minden egyes támadást, a drámai csatában azonban sem Levis, sem Cosmo nem engedte bevenni a kapuját, s az első komolyabb lehetőségek mindkét oldalon kimaradtak. Két és fél perc után a pályán tartózkodó sok klasszis közül az egyik denveri aduász döntött, John Grant Jr a jobb oldalon lerázta magáról Rubisch-t, és a megkapott passzal kapura tört, majd a hálóba helyezte a játékszert. Először senki nem mert ünnepelni, mert a játékvezetők a videófelvételek újbóli megtekintését rendelték el, hogy meggyőződjenek róla, JGJR biztosan nem lépett-e be a kapus területén belülre. Néhány idegtépő percet követően azonban nem történt meglepetés, és érvenyesnek ítélték a denveri győztes gólt, s azonnal megkezdődhetett a fejetlen ünneplés, a Mammoth végre maga mögött tudta a hosszú pechsorozatot, s megszerezte a szezonbeli második győzelmét, és közel két éves böjt után újra diadalmaskodni tudtunk a hazai közönség előtt. Méghozzá éppen Prout visszatérő meccse alkalmával, legutóbb is csak vele sikerült nyernünk még 2009. április 17-én a Pepsi Centerben az Edmonton Rush elleni alapszakasz-záró összecsapáson. Elképesztő küzdelemben az év legfontosabb sikerét értük el, miután hosszabbításban 9-8-ra le tudtuk győzni a jóval erősebbnek tartott Blazers gárdáját.




















A legjobb egyéni teljesítmények:

- Dalgarno 3 gól, 10 lövés, 8 szerzett labda
- Grant Jr 2+3 és 18 lövés
- A. Gajic 2+1 és 11 lövés
- Carey 1+2, Prout 1+1
- Prossner 3 assziszt, Langtry 2 assziszt, Park 1 assziszt és 12 szerzett labda
- Leveque 9/19-es faceoff-hatékonyság
- Levis 38/46-os védési hatékonyság
- A csapatból három fiatal támadó maradt ki tartalékként, az újonc Ned Crotty és Connor Martin, illetve a másodéves Jamie Floris.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 9-3
2. Washington Stealth 6-6
3. Minnesota Swarm 5-6
4. Edmonton Rush 3-9
5. Colorado Mammoth 2-8

Az alapszakasz utolsó negyede előtt a Roughnecks és a Stealth már biztosan tagja a négy fős nyugati rájátszásmezőnynek. Mivel a Rush egy hasonlóan drámai összecsapáson legyőzte a Swarm-ot, így maradtunk az utolsó helyen, de az edmontoniak csak a kettővel több mérkőzésüknek köszönhetően állnak jobb hatékonysággal a mieinknél. Ezen a hétvégén pedig a két csapat két igazi ki-ki rangadót vívhat meg egymással, miután szombatra virradóra, hajnali 3-tól Edmonton-ban találkoznak egymással a felek, míg vasárnap hajnali 3:00-kor a denveri Pepsi Center gyepén újra összecsaphatunk az albertaiakkal. A tét a rájátszás kiharcolása lesz, óriási lépéseket tehetünk a playoff irányába, ha legalább az egyik meccset sikerrel tudnánk venni, ellenkező esetben alighanem végleg megpecsételődne a sorsunk.