Az elmúlt hétvégén az NLL nyugati divíziójának küzdelmeiben a Colorado Mammoth és az Edmonton Rush együttese oda-visszavágós alapon vívott meg két mérkőzést egymással, melyeken egyértelműen a rájátszásba jutás forgott kockán, mivel az már korábban kiderült, hogy a két gárda közül csupán az egyik juthat be a 2011-es szezont lezáró playoff-ba, a másik három nyugati hely már gazdára talált. A pénteki és a szombati csata nem hozott döntést, mivel mindkét ütközetet az aktuális hazai csapat húzta be, így továbbra is fej-fej mellett haladnak felek, és néhány meccsel az alapszakasz vége előtt változatlanul teljesen nyílt a küzdelem a rájátszásért.


















Elsőként a pénteki játéknapon Kanadában találkozott egymással a két csapat az edmontoniak otthonában, a Rexall Place-ben, amely a Rush és a Mammoth idei legelső egymás elleni meeting-je volt. A mérkőzésnek a playoff szele mellett már csak a néhány héttel ezelőtti Prout-csere is külön pikantériát adott, hiszen a denveri klasszis az egykori csapata ellen léphetett pályára. Mindkét fél nagyon szeretett volna beköszönni a másiknak a hatalmas téttel bíró rájátszás-harc kapcsán az első adandó alkalommal, így rögtön nem mindennapi küzdelemben vette kezdetét az idegenbeli találkozó. Az első néhány perc kimaradt lehetőségeit követően az ötödik minutumban egy gyors gólváltás ment végbe, először John Grant Jr volt eredményes egy félelmetes hát mögötti lövéssel, majd másodpercek múlva Secore egy közeli kipattanót váltott találatra. Ezt követően megint egy jó darabig nem született találat, majd a játékrész hajrájában egy hibás sorcsere sodort bennünket emberhátrányba, ezalatt pedig Sc. Evans találatával váltották gólra a hazaiak az ajtó-ablak lehetőséget. A nyitó negyed utolsó két percén belül az ellenfél is elvétett egy cserét, így a Mammoth-nak is lehetősége lett volna az emberelőnyös gólra, ám a denveri PP-találat helyett a Rush szerzett létszámhátrányos gólt, miután Small állva hagyta a kissé könnyelmű védőinket, és Levis kapus vállai felett a hálóba helyezett. Ezzel az első játékrészt követően 3-1 arányban álltak jobban a házigazdák.

A második felvonásból mindössze másfél perc telt el, amikor újabb góllal növelték vezetésüket az edmontoniak, ugyanis az egyre inkább fokozódó nyomás közben Sc. Evans újra be tudott találni lendületből, a szélről befelé kanyarodva. Nem sokkal később tovább nőtt a különbség, és Ward szerencsésen bepattanó találata révén már sorozatban az ötödik góljukat szerezték a vendéglátók. Ezt követően a kissé elkedvetlenedő Levis-t a csereportás King váltotta a coloradói ketrecben, majd rögtön a következő akciónk alkalmával Prout bejátszásából a megszerzése óta bomba formában játszó Joel Dalgarno faragta lejjebb a különbséget, aztán érdekes módon Levis-t azonnal visszaküldtük, anélkül, hogy King találkozott volna a labdával. Akár tovább folytathattuk volna a felzárkózást, de Floris kihasználatlanul hagyott egy ordító lehetőséget, a rámenős kanadai rohamokkal szemben pedig csak ideig-óráig tudtuk tartani magunkat Levis bravúros megmozdulásainak köszönhetően, majd pár perc múlva az egyik legnagyobb klasszisuk, B. Merrill újra 6-2-re növelte a különbséget a hihetetlen előretörését követő parádés góljával. A folytatásban sikeresen védekeztük ki a Carlson fejre irányuló ütközéséért kapott büntetésünket, aztán már csak bő öt minutum volt hátra az első félidőből, amikor a mieink kerültek létszámfölénybe, melyet John Grant Jr pár másodperc után gólra váltott egy hatalmas kinti átlövéssel. További lendületes akciókat vezettünk a közelebb zárkózás reményében, de rengeteg pontatlan lövést küldtünk rá, vagy éppen Disher kapus hárította könnyűszerrel az előkészítetlen próbálkozásainkat. Aztán a szünet előtt fél perccel mégis sikerült újra bevennünk a hazai kaput, s John Grant Jr megszerezte napi harmadik találatát a saját kipattanó lövését villámgyorsan összeszedve, és a hálóba vágva. A Mammoth az utóbbi két találata által két gólosra szűkítette a különbséget, és a nagyszünetben már csak 6-4 arányban álltak jobban a házigazdák.

A második félidő elején az előző negyed végi sikereken felbuzdulva reménykedtünk volna a további felzárkózásban, de A. Gajic lövése csak a kapuvasat találta telibe, majd a Rush hamar lelombozta a mieinket, és egy perc után Hill a sarokból egy villámgyors kapáslövéssel mattolta Levis kapust Ward kiváló feladását követően, így újra három gólosra nőtt a differencia a két fél között. Ennek ellenére veszélyes akciókat vezettünk, és néhány lövéssel ismét közel álltunk a gólszerzéshez, de Disher többször is bravúros megmozdulásokkal állta útját a denveri próbálkozásoknak. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és kisvártatva Small révén megint a házigazdák voltak eredményesek, aki ismét egy remek egyéni akcióból talált be. Néhány perc elteltével egy emberelőny alatt végre szépítettünk, amikor egy jól megjáratott figura végeztével Dalgarno keresztpasszát Alex Gajic húzta be közelről a hálóba. Kisvártatva Sc. Evans egy remek akcióból megszerezte önmaga harmadik találatát, majd küzdelmesen folytatódott tovább a mérkőzés, ám egy darabig nem esett újabb találat, végül a következő létszámfölényt is sikerült kihasználnunk Alex Gajic révén, aki ezúttal a kapu torkában szedett össze egy lecsorgó labdát, majd módosította 9-6-ra a részeredményt. Képtelenek voltunk ennél jobban csökkenteni a különbséget, mert hiába jöttünk megint közelebb, a játékrész vége egyértelműen a házigazdáknak sikerült jobban, és az agresszív támadásaikat nem tudtuk megfékezni, ráadásul a harmadik negyed utolsó perceiben újabb két találatot helyeztek el Levis ketrecében. Két perccel a szünet előtt Secore köszönt be egy távoli lövésből, aztán Small szerzett egy szépségdíjas találatot, amikor már csak fél perc volt hátra az etapból. Az utolsó helyzetet még a mieink puskázták el Park kimaradt ziccere formájában, így a befejező játékrészre 11-6-os edmontoni vezetéssel fordulhattak a csapatok.


















A folytatásból másfél minutum sem telt el, és máris tovább növelte előnyét a Rush az újonc LaFontaine lefordulásból született gólját követően. A tizenkettedik kapott gól után Levis-t ismét felváltotta King, de rögtön felavatták a cserekapust is, és az első adandó alkalommal az addig meglepően csendes Z. Greer tüzelt a ketrecbe, miután három hátvéden átküzdve magát tört be közvetlenül a portás elé. Kezdett tetemessé nőni a különbség, és hét gólos hátrányban már végleg keresztet vethettünk a pénteki fellépésre. Azért még igyekeztünk faragni a hátrányból, és rövidesen Joel Dalgarno második találata révén beköszöntünk, aki egy gyors előrefutás után bombázott messziről a kapuba, majd alig fél perccel később Prout bejátszását követően John Grant Jr ismét egy látványos, hát mögötti megmozdulással vette be a hazai kaput, 8-13-ra zárkóztatva ezzel közelebb a csapatot. Ezt követően King több ügyes védést mutatott be, de továbbra is legfeljebb csak a szépítésben bízhattunk, s hiába igyekeztünk becsülettel, rendre kimaradtak a helyzeteink, majd a negyed fele magasságában Sc. Evans távoli bombagóljával a hazaiak újfent lecsendesítették a mieink kósza felzárkózási kísérleteit. Két perccel később Alex Gajic is elérte csapatunkból a mesterhármast, a labdát nagyszerűen előrevivő testvére, I. Gajic pontos asszisztjából. Nem sokkal később Alex Gajic még egy újabb találatot elsüllyesztett Disher ketrecében, miután a sarokból befelé kanyarodva talált be negyedik alkalommal a mérkőzésen. Az utolsó három percben már nem született több találat, bár a mieink többször is a kapus levitelével próbálkoztak, képtelenek voltunk gólt szerezni, így be kellett érnünk a halvány felzárkózással, és a 14-10 arányú idegenbeli vereséggel a hétvégi forduló első találkozóján.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 4+2, 20 lövés
- A. Gajic 4+2, 13 lövés, 7 szerzett labda
- Dalgarno 2+1
- Prout 5 assziszt, 11 lövés
- I. Gajic 2 assziszt és 10 szerzett labda
- Carlson 1 assziszt
- Levis 29/41-es védési hatékonyság, King 7/9-es védési hatékonyság
- Leveque 13/24-es faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló az Edmonton Rush-Colorado Mammoth mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

24 órával később újra összecsapott egymással a két együttes, szombat este viszont már a Pepsi Center volt a helyszíne az újabb kíméletlen ütközetnek, ahol ismét bő 15 ezer mindenre elszánt drukker köszöntötte a szeretett coloradói csapatot, akik egy héttel korábban megszakították a közel két éves hazai nyeretlenségi sorozatot. Nehézkesen indult számunkra a mérkőzés, miután rögtön több hazai kiállítással vette kezdetét a találkozó, kétszer is kettős emberhátrányban kellett bekkelnünk, de valamennyi kiállítást megúsztuk Levis bravúrjainak és a hátvédek kőkemény szerepvállalásának köszönhetően. Aztán végre öt-az-ötben játszhattunk, és szép lassan egyre veszélyesebb támadásokat vezettünk, majd nyolc perc elteltével a Mammoth is megpróbálkozhatott egy emberelőnyös játékhelyzettel, de a pontatlan lövéseinkkel képtelenek voltunk bevenni Disher kapuját. Annak ellenére, hogy a lassú kezdés után egyre jobban felélénkültünk, és sorra ígéretes támadásokat vezettünk, a 12. percben mégis a Rush szerezte meg a mérkőzés első gólját, miután B. Merrill hosszú passza után a cserepadról érkező Small lőtt egy villámgyors ziccergólt, a védőink igencsak lemaradtak róla. A játékrész végén még egy kapus akadályozás miatt nyílt újabb PP-lehetőség a házigazdák előtt, de ismét csak kihagyott helyzetekig, és egy A. Gajic-kapuvasig jutottunk, így az első felvonás egyetlen találatot hozott, mellyel az Edmonton 1-0-s előnyre tett szert.

Ami nem sikerült az első negyedben, az a második játékrészben viszonylag hamar összejött, ugyanis alig két perc után végre megtörtük a jeget, és a középpályás Nick Carlson révén megszereztük az első találatunkat egy nagyszerű ziccergóllal, amely Levis kapus egész pálya felett előrevágott passzát követően született. Egyre nagyobb lendülettel igyekeztünk a vezetést megszerzéséért, de egy darabig csak kihagyott lehetőségekre futotta az erőnkből, miközben elképesztő fizikai harc dúlt a gyepen, és mindkét oldalon több élményszámba menő ütközést láthattunk. A játékrész feléhez közeledve, végre a hatalmas coloradói nyomás góllá érett, és a kimaradt nagy lövéseink után Joel Dalgarno jeleskedett egy már-már megszokottnak mondható, szédületes kinti átlövés góllal. Először a mérkőzés folyamán megszereztük a vezetést 2-1-nél, melynek megtartásáért a következő percekben Levis-nek több komoly védést is végre kellett hajtania az edmontoniak életveszélyes helyzeteivel szemben. Öt perc volt már csak hátra az első félidőből, amikor Prout és Quinlan szólalkozott össze egymással a játék közben, s megbeszélték, hogy verekednek egymással, majd miután mindketten engedélyt kaptak a kispadjuktól a bunyóra, szépen ledobták a kesztyűiket, és hosszú időn át bokszoló alapállásban ugráltak egymás előtt, majd Prout közelebb ment vetélytársához, és egy brutális erejű bal horoggal küldte padlóra az edmontoni játékost, végül pedig az őrjöngő publikum előtt pankrátor módjára hosszasan ünnepeltette magát. Az egyébként is elképesztő hangulat még tovább emelkedett, és minden egyes hazai támadást elképesztő hanghatások kísértek, azonban az újabb Mammoth-gól helyett a vendégek egyenlítettek két és fél perccel a szünet előtt Stewart ajtó-ablak helyzete révén. Nem sokáig maradt döntetlen az állás, mivel fél perccel később Joel Dalgarno vette vissza az előnyt azok után, hogy lefordult az őrzőjéről, és a jobb szélről betörve volt eredményes közvetlen közelről. A befejező két minutumban már nem történt változás, megőriztük a minimális vezetésünket, és 3-2-es előnyben térhettünk le a hosszú pihenőre.


















A harmadik negyedben ugyancsak a kőkemény harc dominált a pályán, a csapatok kölcsönösen aprították egymást, közben pedig az adódó gólhelyzeteket Levis és Disher egyaránt magabiztosan hárították el, így hosszú percek teltek el gól nélkül a félidei szünetet követően. A komoly fizikai küzdelem több kiállítást vont maga után, és mindkét fél elszenvedett néhány büntetést egymással átfedésben, de a mieink képtelenek voltak értékesíteni két átmeneti emberelőnyös szituációt. Közel tíz perc találat nélkül telt el ebben a játékrészben, amikor kellemetlen meglepetésünkre az egyik coloradói létszámfölény alatt Langtry kihagyott helyzete után Mydske lőtt gólt emberhátrányból egy előretörést értékesítve. Ahogy a legutóbbi edmontoni egyenlítéskor, úgy ismét gyorsan válaszolni tudtunk, és egy perccel később Alex Gajic értékesítette a bátyja lövése utáni kipattanót a kapu torkából, ezzel máris visszavette a vezetést a denveri csapat számára. Már csak négy perc volt hátra a harmadik felvonásból, ám a további veszélyes lehetőségeinket Disher rendre hatástalanítani tudta a remek védéseinek köszönhetően. Egy perccel a vége előtt Carlson és Secore kaptak össze egymással, majd a lökdösődésüket követően mindketten egy-egy két perces büntetésben részesültek. Az utolsó másodpercekben még Ethington előtt adódott komoly helyzet egy kiugrás során, de lövése elakadt a kapusban, menet közben viszont a Rush-játékosok annyira igyekeztek visszazárni, hogy a cserepadról idő előtt jött be az egyik friss hátvéd, így vendég kiállítással zárult a harmadik játékrész, miközben a Mammoth 4-3 arányban továbbra is tartotta az egy gólos lépéselőnyt.

A záró felvonást tehát emberelőnyben kezdhettük, és egy perc után John Grant Jr egy térd magasságban megeresztett távoli lövéssel tüzelt Disher kapujába, mellyel a mérkőzésen először juttatta két gólos vezetéshez a Mammoth-ot. Az 5-3-as előnyünket tartani is tudtuk a következő időszakban, Levis fontos helyzetben kivédte B. Merrill kiugrását, miközben részünkről egymást követően A. Gajic és Dalgarno egyaránt kihasználatlanul hagyott egy-egy közeli ordító lehetőséget. Öt perc elteltével az edmontoniakat újra egy illegális sorcsere miatt sújtotta büntetés, de ezt az emberfórt képtelenek voltunk gólra váltani, Allen hatalmas helyzetet hagyott ki a PP utolsó pillanataiban, majd nem sokkal a kiegészülést követően Sc. Evans alapvonal mögüli vissza passzából Ward volt eredményes, amivel újra visszajött egyetlen gólra a vendég együttes. Egyre inkább fokozódtak az izgalmak, és mindkét csapat előtt komoly lehetőségek nyíltak a gólszerzésre, a mieink érezték, hogy az egy gólos előny kevés egy ilyen mérkőzésen, ezért szerettek volna újabb találatokat bevinni, míg a Rush magáért az egyenlítésért igyekezett gőzerővel. Végül kereken öt perccel a mérkőzés befejezését megelőzően a hazaiak kerültek egy lépéssel közelebb a céljaik megvalósításához, amikor John Grant Jr a jobb szélről befelé húzva takarásból bombázott Disher hálójába. Újra 6-4-es vezetéshez jutottunk, és már belül jártunk az utolsó öt percen, de a kanadaiak nem hagyták annyiban, nem akartak könnyen lemondani a rettenetesen fontos találkozóról, és rövidesen Ward újabb találatával zárkóztak vissza ismét egyetlen gólra. Ezután természetesen tovább nyomultak még nagyobb erőkkel az egyenlítésért, de többször is megakadályoztuk őket a helyzetek kialakításában, majd már csak más fél perc maradt hátra a meccsből, amikor Grant Jr elképesztően finom bejátszását a hosszú oldalon lendületből érkező Jed Prossner váltotta gólra közvetlen közelről. Az utolsó minutumon belülre érve, a vendégek már hat mezőnyjátékossal próbálkoztak, és labdát szereztek, miután egyszerre három ember sanyargatta Prossner-t, és villámgyorsan visszazárkóztak 7-6-ra, miután B. Greer lőtt gólt 42 másodperccel a vége előtt. A legvégén a Rush időt kért, és az utolsó támadásukban több óriási lövést szúrtak rá Levis kapujára, de a denveri portás bravúrosan helytállt, míg Quinlan lövése a kapuvasról csorgott le, így a Mammoth heroikus küzdelemben kiharcolta az életben maradást jelentő győzelmet, ugyanis 7-6-ra legyőztük hazai pályán az Edmontont, és egymást követően a második hazai meccsünket tudtuk megnyerni Prout visszaszerzése óta.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+2, 20 lövés
- Dalgarno 2 gól, 10 lövés
- A. Gajic és Carlson 1+1, Prossner 1 gól
- Toll 2 assziszt, Carey és I. Gajic 1-1 assziszt
- Park 12 szerzett labda
- Levis 34/40-es védési hatékonyság és 1 assziszt
- Leveque 9/15-ös faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló a Colorado Mammoth-Edmonton Rush mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 10-4
2. Washington Stealth 7-7
3. Minnesota Swarm 6-7
4. Edmonton Rush 4-10
5. Colorado Mammoth 3-9

Az első három helyezett már bebiztosította szereplését a rájátszásban, a 'Necks a hátralévő két meccsének eredményétől függetlenül biztos divízió-elsőként fog végezni. A denverieknek még négy összecsapásuk van hátra az alapszakaszból, ebből kettőt ezen a hétvégén játszhatunk le, amikor előbb szombatra virradó, 03:30-tól a Calgary otthonában lépünk fel, míg másnap, magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-as kezdettel az Edmonton ellen következhet egy újabb idegenbeli élet-halál kérdésről szóló gigászi küzdelem.