Vasárnap újabb erőpróba vár a Denver Broncos csapatára, sőt, a szezon talán legnehezebb összecsapása előtt állunk, hiszen a címvédő Green Bay Packers rettegett otthonába, a Lambeau Fieldre látogat csapatunk. Mondhatni országos 1-es, NFL-ben viszont ha közhely is, nincsenek lefutott meccsek.






















A Green Bay a liga egyik legnagyobb múltú csapata, viszont tavaly a bajnokoknak járó tisztelet megadása gyanánt végigmentünk dicső történelmükben, most kicsit részletesebben elevenítsük fel a két csapat legemlékezetesebb, s számunkra talán legkedvesebb mérkőzését, a Super Bowl XXXII-t 1998-ban. A mérkőzés két legendás irányító összecsapását ígérte, a zsinórban háromszoros alapszakasz MVP, azóta kis híján minden fontosabb NFL-rekordot megdöntő, előző évben bajnoki címnek örülhető Brett Favre és a Denver Broncos legendája a korábbi 3× Super Bowl résztvevő, 87-es alapszakasz MVP John Elway között. A meccs hőse mégsem közülük került ki...

A Packersenek volt simább útja a döntőig, az NFC Central győzteseként 2. kiemeltként várhatták a konferenciában a rájátszást, s címvédőhöz méltóan átgázoltak a Tampa Bay-en (21-7), majd három év alatt harmadszor ejtették ki a Steve Young vezette 49erst, tették mindezt egy meglepően sima mérkőzésen San Francisco-ban (23-10). Ezzel szemben mi csak a második helyet szereztük meg a divízióban, a Kansas City Chiefs mögött. Ennek megfelelően számunkra már a wild card fordulóban kezdetét vették a Play offs megmérettetései. Az első körben az egyetlen hazai találkozónkon szó szerint átgázoltunk a Jacksonville Jaguarson, 310 futott yarddal, s a támadóktól összesen 511 yarddal. A vége 42-17 lett. Következő ellenfelünk azonban a konferencia 1. kiemeltje volt, a Kansas City Chiefs, akik előttünk végeztek a divízióháborúban. Az alapszakasz folyamán az 1. körben magabiztos győzelmet arattunk ellenük a MileHigh-on, idegenben azonban szoros meccsen alulmaradtunk (22-24). A harmadik összecsapásra az Arrowhead stadionban került sor, s egy nagyon szoros meccsen az utolsó negyedben fordítva (nem először írok egy Elway 4. negyedes fordításról) 14-10-re nyertünk. A döntőbe jutáshoz a 2. kiemelt Steelers állt az utunkban, akiket egy hasonlóan kiélezett meccsen 24-21-gyel múltunk felül. Ötödszörre jutottunk be a Super Bowlba, ám korábban mind a 4 alkalommal vereséget szenvedtünk, ráadásul ebből 3× Elway vezetésével maradtunk alul. Sokan már-már elkönyvelték, hogy John-nak Tripucka-hoz hasonlóan gyűrű nélkül kell visszavonulnia. A döntő egyértelmű esélyese így a Packers volt.

Esélyeshez méltón rögtön az első drivejukból a kickoff után TD-t értek el Favre és Freeman összjátékából. Szerencsére Terrell Davis futott TD-je révén rögtön válaszolni tudtunk rá. A Packers következő drivejából Tyrone Braxton révén - akinek a neve most már minden DSB olvasó számára ismertnek kell lennie a legjobb Draftoltainkról szóló írásból, vagy valamelyik korábbi beharangozóból - megszereztük a labdát, s a negyed végére az GB 1 yardosáig jutottunk. TD azonban megsérült, s a teljes második negyedet ki kellett hagynia. Ekkor azonban előkerült a meccsen addig szürkébben teljesítő Elway, s tőle egyáltalán nem idegen módon, ő maga vitte át a labdát a gólvonalon. Erre az egy snap erejére TD is visszajött a pályára, hogy a Packers arra számítson, hogy ő kapja majd a játékszert. Shanahan számítása bejött, s lépéselőnybe kerültünk. (14-7). Ahogy egy jó csapatnál lenni szokott, a védelem se maradt el a támadóktól, s újra megszerezték a labdát. Ezúttal Steve Atwateré (szintén minden Broncos fannak ismernie kell) az érdem, aki kiharcolt egy fumblet, amit Neil Smith összegyűjtött. Terrell Davis nélkül azonban a támadó gépezet akadozott, first downt se tudtak összehozni, azonban így is növelni tudtuk az előnyt Jason Elam 51 yardos field goaljának köszönhetően. Oda-vissza three and outot követően a GB a saját 5 yardjáról indulva végig vezette a labdát az egész pályán és Favre ujabb touchdown átadásával, Mark Chmura-nak, 3 pontra csökkentették a hátrányt. Az előny még nálunk volt, viszont Davis kiválása után nem ment a támadóknak, Elwayen nagyon látszott a három elszenvedett vereség emléke, így minden Broncos fan megkönnyebbült, amikor a második félidőre visszatért a csapat legjobbja, Terrell Davis. Azonban az első megmozdulásából elvesztette a labdát, s a GB a mi 26-osunkról jöhetett. Ahogy a 2. negyedben végig, újra a védelem tartotta magát, egy 3&outtal lezavarták Favrekat a pályáról, a speciális egység pedig gondoskodott róla, hogy tovább tündökölhessen a védelem, egy teljesen értelmetlen offside-dal 1st downhoz juttatták a Packerst. A védelem 'élt a lehetőséggel' és újra megmutatták a Packers támadóknak, hogy merre van az oldalvonal, gyakorlatilag egy 'Six and out'-tal mentették a helyzetet. Az egyenlítés azonban így is összejött a sajtfejűeknek, úgyhogy ideje volt a támadóknak összekapniuk magukat. Nem sikerült nekik. Újra puntolni volt kénytelen a csapat, s újra jöhetett a Packers. Újra jöhetett azonban a védelem, és újra jöhetett a three and out, újra jöhetett az offside a STtől, s jöhetett az újabb three and out a védelemtől. A back-to-back 6&outnak köszönhetően még mindig döntetlenre állt a meccs. A főleg TD futásaira épülő offense-ünk azonban egy kicsit kiszámíthatóvá vált, váltani kellett. Tudta ezt Elway is, és amikor kellett megadta azt a lendületet, amire szükség volt. Előbb egy 36 yardos passzal Ed McCaffreynak field goal távolságba juttatta a csapatot, majd 3. kísérletre a zsebből kimozogva megfutotta a first downt, a Super Bowlok történelmének egyik leglátványosabb játékával a híres helikopter szaltóval. Nem volt élete meccse Elwaynek, azonban mégis ez karrierje talán legemlékezetesebb mozdulata, ami óriási lökést adott a csapatnak, s talán ez volt a kulcs a győzelemhez. A driveot TD fejezte be, egy újabb 1 yardos TDvel, újra megszerezve a vezetést a 4. negyed előtt. Az út azonban továbbra se volt sima, bár a kickoff után visszaszerezte a labdát a special team, Elway eladta, és feléledt a Packers offense is. Egy 85 yardos driveot követően egyenlítettek a záró negyedben Favre napi harmadik TD passzával. A negyedik negyed ezután egy ideig megint a védelmekről szólt, ezután újra beindult a Terrell Davis show, Elway is jól menedzselte a driveot 1:47-tel a vége előtt már a Packers goal lineon volt a csapat. TD harmadik futott touchdownja után ismét 7 ponttal vezettünk. Ezután bár Favre már fieldgoal távolságig juttatta csapatát 4. kísérletre eladta a labdát, ezzel megnyertük történelmünk első Super Bowl győzelmét.

Négy elvesztett döntő után ötödszörre sikerült nyerni, Elwaynek pedig a csapatból egyedüliként, aki három korábbi vesztes SB-n is játszott végre összejött a bajnoki gyűrű. Mindössze a 2. csapat voltunk, akik wild cardról nyertek, és a Jets 1969-es sikere óta a legnagyobb upset victory volt a Super Bowlon. Az NFL legnagyobb mérkőzési között 'This One's for John' néven emlegetik. A mérkőzést követően a Packers kicsit visszaesett, a Broncos azonban felszabadulva az örökvesztest nyomó teher alól, fennállása legjobb alapszakaszát produkálva, Elway elérte az 50000 passzolt yardot és a 300TD-t, majd 14-2-es muatóval bejutott a rájátszásba, és mondhatni simán megvédte a címét. Sajnos a csapat ezután nem maradt együtt: Elway könnyek között búcsúzott, de stílusosan utolsó meccsén Super Bowl MVPként vonulhatott vissza; Shannon Sharpe a Ravensbe igazolt; Terrell Davis alapszakasz MVP címet érő 2000 futott yardja után lesérült és már sosem volt a régi; néhány rosszabb offseasonnek is köszönhetően a csapat azóta egyetlen utószezon győzelmet tud felmutatni. Noha,- 2005ben akár a végső győzelemre is lehetett volna esélyünk a csúcsformában játszó Plummerrel és a liga egyik legerősebb védelmével. Azonban a sorozatos DC, majd HC váltások okán a csapat azóta a liga egyik leggyengébb egységévé zülledt. Méltatlanul múltunkhoz 2005 óta nem jutottunk a rájátszásba és idén se mutatkozik rá semmi esélyünk.






















Ezzel szemben a Green Bay Packers pont hogy kijött a hullámvölgyből. Megtalálták Favre utódját Aaron Rodgers személyében, s tavaly a Steelers legyőzésével megszerezték fennállásuk 13. bajnoki címét, köztük 4. Super Bowl győzelmét. Tavaly óra ráadásul talán még erősebbek lettek, és esélyesekhez méltón hibátlanul kezdték a szezont, 3-0-val állnak. Ráadásul 3 győzelmük közül kettőt igazi rangadón arattak. A nyitó körben egy pontparádén a két évvel ezelőtti győztes New Orleans Saints csapatát verték, múlthéten pedig ősi riválisuk ellen, a crybaby vezette Bearsnél bizonyultak jobbnak. Ami miatt aggódhatnak, hogy hiába játszik náluk a liga egyik legjobb passrusherje, az egyik legjobb CBje, mégis yardokat tekintve, a liga második legrosszabb passz elleni védelmével büszkélkedhetnek. Kyle Orton ellen azért vélhetően javítani fognak ezen...

Essen szó végezetül a saját esélyeinkről is. Egyáltalán nem gyenge a csapatunk, ezt láthattuk az eddigi 3 mérkőzésen. Mindegyiken meccsben voltunk, s akár mindhármat megnyerhettük volna. Ami aggasztó részünkről, hogy kiélezett szituációkban rendre csődöt mondunk. Csapatjátékban nem lehet mindent egy ember nyakába varrni, én mégis ezt fogom tenni. Az első héten a Raiders ellen, amikor nálunk volt a momentum, egyszerűen magától elejtette a labdát. A Bengals ellen is teljesen eltűnt a 2. félidő első driveja után az offense-ünk, egy összejött nagy-játék mentette meg a csapatot, a Titans ellen pedig végig vezettük a meccset, mégis kikaptunk. Egyrészt 4 próbálkozásból nem tudtunk 2 yardot megtenni, másrészt amikor már a field goal távolság határán jártunk, Orton eladta a labdát. Mindenkinek lehetnek gyengébb meccsei, azonban míg Elway pont a döntő, kulcsszituációkban volt a legélesebb, rendre összehozta a fordítást, amikor csak lehetett, addig Orton pont az ellenkezője. A redzoneban általánosságban egy katasztrófa, de a meccseken is pont a kulcsfontosságú szituációkban nem lehet rá számítani. Orton nem rossz irányító, tavaly szenzációs számokat produkált a vereségek ellenére, még ha azokat főleg akkor hozta is össze, amikor a meccsek már eldőltek, azonban nagyon nem nyerő alkat. A szoros meccseken mindig mi húzzuk a rövidebbet, és ez az irányító hibája. Nem lehet mindenki akkora zseni, mint a legendás 7-esünk volt, sőt, olyan nem is lesz még egy, viszont amellett, hogy Orton meccsről meccsre visszaél a bizalommal az ilyen helyzetekben, nem mondhatja azt senki se, hogy nincs más opció. Talán ül a padon valaki, aki pont az ilyen éles helyzetekre termett, nem biztos, de amíg nem próbáljuk sosem derül ki. Tim Tebow, az NCAAban kimagasló játékos volt, és ami még fontosabb NFLben is le tette a névjegyét. Tavaly annyi goal line szituációt oldott meg, amennyit rá bíztunk. 100%-os a siker rátája. A mostani Broncos legnagyobb hiányossága a redzone offense. Ennek ellenére az ellenfél 2 yardján, amikor egész meccsen nem mentek a rövid futások, 4 kísérletből egyetlen lehetőséget se bíztak rá. Érthetetlen. Ortonnal nem tudunk előbbre lépni, ezt már bizonyította. Tud amit tud, és az igazából nem kevés, de azt a +t ami a győzelemhez kell egy ki-ki meccsen nem tudja hozzáadni. Ennek ellenére nem kap lehetőséget. Érthetetlen. Még csak három fordulón vagyunk túl, de beigazolódni látszik legnagyobb félelmem, és az új rezsim el fogja vesztegetni a közönség kedvencet, pont ahogy JMD tette Traktorral...

Félreértés ne essék, Tebow pályára lépése nem jelentené azt, hogy hirtelen elkezdenénk nyerni a meccseket, sőt lehet hogy utólag Fox jelenlegi álláspontját igazolná játéka, de mindenképp szezon közben ki kéne deríteni, hogy ő-e a következő franchise QB-nk. Ha nem, akkor az első pickünkből újra QB-t kell húzni. Sajnos, jelenleg úgy tűnik, hogy az új vezetőség abszolút lemondott Tebowról, pedig megvan rá az esély - véleményem szerint nem is kicsi - hogy beválik, és akkor más posztot is erősíthetnénk a következő drafton, sokkal előbbre tartanánk az új csapat építésében.

Erősebb csapatunk van, mint azt sokan gondolnák, még akár a Packersszel is meccsben lehetünk, de hiába tudunk szoros meccset játszani, nincs aki meg tudná nyerni a meccset a csapatnak, vagy ha van is, a padon ül, és max WR-nek jön be 1-1 play erejéig, hogy a szurkolók ne gyújtsák fel a stadiont. A cikkeimet Hajrá Broncos felkiáltással szoktam zárni, és kedvenc csapatunknak szurkolni akárki is játszik ott (kivéve az Avsnél?!), azonban most mégis úgy vagyok vele, hogy hosszú távon talán akkor jár jobban a csapat, ha 'Orton gives us the BEST chance to win' nem épp élete meccsét játszaná, hogy jöhessen végre a Tebow Time!

Vasárnap este 22:15-kor a Broncos legénysége a címvédő Green Bay Packers otthonában léphet pályára.