Egy új korszak kezdete - Ez az első mondat, gondolat, ami eszembe jut a mai meccs kapcsán. A Denver Broncos alighanem sorozatban hatodszorra is lemarad a PO-ról, 1-4-gyel állnak, mégis óriási várakozás övezi következő meccsünket, és a szezon hátra levő részét. A Chargers ellen ugyanis megtörtént az, amire már régóta vártunk, azok után, hogy tavaly már három ígéretes kezdése volt, újra eljött a Tebow-time. Bye weekről érkezve első áldozata a szebb időket is látott Miami Dolphins lehet.





















A Delfinek múltja 1965-ig vezethető vissza, amikor is az Atlanta Falcons az NFL-t választotta az AFL helyett, az amerikai liga így Atlanta helyett Miaminak adott lehetőséget, hogy helyet adjon egy franchise-nak, s onnantól kezdve 20 éven keresztül rettegtek a csapatok a Miami Orange Bowlba látogatni.

Nem indult annyira sikeresen a történet, mint ami kikerekedett belőle, az első 4 évükben feleannyi győzelmet se hoztak össze, mint amennyi vereséget, 15-39-2-es mérleggel. Aztán jött a magyar származású Don Shula. Shula az NFL történelmének legsikeresebb edzője, a Miami Dolphins vele élte a fénykorát. A '70-es évekre tehető, 10 év alatt 7× jutottak be a rájátszásba, köztük 5× megnyerték a divíziót, 3× a konferenciát, 2× pedig a Super Bowlt is. 1970-ben rögtön első évében bejuttatta a csapatát a PO-ba, 10-4-es mérleggel, a rájátszásban azonban hamar búcsúztak. Egy évvel később már a divízió győzelem is összejött, 10-3-1-es mérlegükkel maguk mögé utasították a favorit Baltimore Coltsot. A rájátszásban szoros meccsen túljutottak a Chiefsen, majd 21-0-ra kiütötték a Coltsot, de a végső győzelem akkor még nem jött össze a Cowboys ellen. Bob Griese nem tudott versenyre kelni Staubach-al, és a védelem sem tudta megállítani a futást. Mindössze 3 pontot szereztek, 24-3-ra kikaptak. Viszont minden adott volt, hogy a következő évben még egyet előre lépjenek. Ez olyannyira sikerült Shuláéknak, hogy az alapszakaszt 100%-os mérleggel teljesítették, a Coltsot ráadásul oda-vissza shotoutolták. A rájátszásban aztán már jóval nagyobbat kellett küzdeni a győzelmekért, de végül a Brownst 20-14-gyel, és a Steelerst 21-17-el küldték haza, készülhettek a második Super Bowljukra. Az ellenfél ezúttal a Washington Redskins volt. A Dolphins elsősorban a védelemnek (3 INT) és Larry Csonkának (112 yard) köszönhetően 14-7-re győzedelmeskedett. A hibátlan szezon azóta se jött össze senkinek, a győztes csapat tagjai máig összejárnak pezsgőzésre, ha az utolsó csapat is elveszti veretlenségét. 2007-ben egészen a Super Bowlig kellett rá várniuk, de utána szerencsére a Giants-cel együtt ünnepelhettek.

Nem laktak jól a győzelem után se, és ha a Raiderstől és a Coltstól ki is kaptak, így is divízió győztesek lettek, majd a rájátszásban a Browns után visszavágtak a Raidersnek, s zsinórban harmadszor, egy elbukott és egy megnyert SB után újra ott voltak. A Vikings ellen pedig Tarkenton 3-ból egyik vereségét szenvedte ellenük. A Super Bowl legértékesebb játékosa Csonka volt, 145 futott yarddal és 2 TD-vel. Griesenek mindössze 7 próbálkozása volt, melyből mondjuk 6 sikerült 73 yardra. A védelem újra helyt állt, s csak a 4. negyedben engedték feliratkozni Tarkentonékat az eredmény táblára. 24-7 lett a vége. '74-ben még megnyerték a divíziót, a PO-ban viszont a Raiders legyőzte őket, majd 3 évig kimaradtak a rájátszás küzdelmeiből.

Az évtized végére kerültek vissza a megilletett helyükre, '78-ban '79-ben újra bejutottak a playoffs-ba, '79-ben ráadásul divízió győztesként, majd '81-től a '70-es évekhez hasonló sorozatot produkáltak, '81-től '85-ig minden évben bejutottak a rájátszásba, '82-t leszámítva divízió győztesként, két alkalommal a konferenciát is megnyerték. Csonka ugyan '79-ben visszavonult, Griese '80-ban, de ez sem vetette vissza a csapatot. '82-ben újra a Super Bowlon voltak, ám ekkor a Redskinsnek sikerült a visszavágás. Riggins és Theismann szétszedte őket, míg náluk Woodley az első negyed után, gyakorlatilag semmit se tudott hozzá tenni a játékhoz. 27-17-re kikaptak. Egyértelmű volt viszont, hogy mi a hiányzó láncszem, szerencséjükre 1983 hozta minden idők legerősebb QB classját a drafton. Elway és Jim Kelly, de végül 5. QB-ként az első körben Dan Marino személyében hosszú időre megoldották ezt a problémát. Marino már első éveiben csapata vezérévé vált, NFL rekordokat döntött, s '84-ben Super Bowlba jutott a Dolphinsszal. A 49-ers ellen aztán két legendás irányító összecsapásából Joe Montana jött ki győztesen. Mindkét QB átlépte ugyan a 300 yardot, de míg Montana 3 TD mellett egyszer se adta el a labdát, addig Marinonál 1 TD mellé két labdavesztés is becsúszott.

1986-ban a csapat átköltözött az Orange Bowlból a Sun Life Stadiumba, de a sikereket a régi staionban hagyták. Hiába volt egy olyan meghatározó játékosuk, mint Marino, hiába voltak Shulával majdnem mindig rájátszás-résztvevők, nem kerültek újra a siker közelébe. Don Shula '95-ben befejezte edzői pályafutását. 36 éve alatt mindössze két szezont zárt negatív mérleggel, 347 győzelme pedig alighanem még sokáig NFL rekord marad.

A csapat nem esett vissza rögtön Shula távozása után, az ezredforduló környékén is meghatározó egyesület voltak, még Marino visszavonulása se jelentette azonnal a visszaesést, azonban 2001 után hosszabb időre eltűntek a playoff palettájáról. Egészen addig süllyedtek, hogy 2007 után az 1/1-es draft pozíció lett az övék. Tony Sparano aztán az egyetemi playbookhoz előszedte a wildcatet. A meglepetés ereje egy évig hatott, aminek egy divízió győzelmet köszönhetnek. Azonban a rendszert idővel kiismerték s idén ugyanott tartanak, mint 2007-ben. 0-6-tal állnak, kilátástalan játékkal. Legnagyobb hiányosságuk talán az irányító poszt, nem véletlen akarták megszerezni Ortont a szezon előtt. Jelenlegi keretükből Brandon Marshallt kell mindenképp kiemelni. Aligha kell valakinek is bemutatni itt a DSB-on a 'Beast'-et és hogy mire képes. Kár hogy már nem minket erősít, de személy szerint emiatt nem őt hibáztatom, mind tudjuk mi ki állt a távozása hátterében...
















Ha már az elzavart nagyon jó szélső elkapókról van szó, Brandon Lloyd egy hatodik kört ért meg az FO-nak. Amerikában ezek után már azzal példálóznak, hogy Tebownak zsebkéssel kell kiállnia egy pisztoly párbajra. Nos, én Decker-t, Royal-t és Willis-t nem nevezném zsebkésnek, Bay-Bay meg ha játszik majd valaha, csak javítja a helyzetet, de tény, hogy a többi fiatal irányító szerencsésebb helyzetben van nála. Newtonnak Smith, Daltonnak AJ Green, Staffordnak Megatron, Bradfordnak Lloyd, Tebownak pedig már nincs Lloyd. Megy a találgatás, hogy megakarják-e buktatni, Luckra hajtunk-e, ki tudja. Egy biztos, Llyod nagyon áron alul ment el. Erről szól manapság Broncos fannak lenni...

Ettől függetlenül, ahogy múlthéten is írtam, a Miami ellen minden adott egy győztes bemutatkozáshoz. És akár megakarják Tebow-t buktatni, akár nem, ha Lloyd nélkül jól szerepel Denverben, mennybe megy. Sorsa a saját kezében van, és ha a sorsa a saját kezében van, akkor nekünk nincs más dolgunk mint hátradőlni és nézni a meccset vasárnap este, 19 órától. Hajrá Broncos!

A sérültek: