Újra eljött a hétfő, amikor a coloradói kosárrajongók felülkerekednek a Sziklás-hegységen és zarándok útra vonulnak a távoli Európa felé, hogy megtekintsék, miként teljesítenek a Denver Nuggets lockout alatt sem lustálkodó, mindenre elszánt, fosztogató harcosai Oroszországban, Litvániában, Olaszországban - amerre normális esetben még talán a madár se jár. Tartsatok velünk az eheti körúton!























Szokás szerint először látogassunk el a vadregényes Oroszországba, egészen pontosan a világ egyik legdrágább városának tartott helyre, a Moszkva térre Moszkvába. Ahogy már bizonyára mindenki tudja, Timofey Mozgov a BC Khimki Moscow Region csapatát erősíti a leállás alatt. A helyi élcsapat az elmúlt hetek zsúfolt programja után most valamivel lazább menetet tudott le, hiszen a legutóbbi héten csupán egyetlen mérkőzést kellett játszaniuk. Erre a találkozóra vasárnap délután került sor az orosz pontvadászatban, amikor a VTB United League-ben is résztvevő Nizhny Novgorod együttesét látták vendégül egyértelmű esélyesként. A csapat hírnevéhez méltóan dominált a pályán, és hamar megalapozták a kellemes kikapcsolódást, hiszen már az első percekben jelentősen el tudtak szakadni a vendégektől, a nyitó negyedben rögtön 14 pontos előnyt kapartak össze. A második felvonásban a NN is beleerősített, de így sem tudtak közelebb kerülni a kék-sárgákhoz, akik kihozták döntetlenre a negyedet, ezáltal 47-33-as előny birtokában fújhatták ki magukat a nagyszünet alatt. A második félidőre megrázta magát a vendég csapat, lelkes játékuknak hála faragni tudtak a különbségből, azonban mielőtt igazán szorossá tehették volna a mérkőzést, a Khimki is észbe kapott, és még csírájában elfojtották a Nizhny Novgorod lendületes próbálkozásait. A végére így is magabiztos különbséggel diadalmaskodott az esélyes 86-78 arányban. Mozgov a csapata második PBL-meccsének megnyeréséből ugyancsak aktívan vette ki a részét a tőle jól megszokott erőteljes játékával. A kezdő center kereken 27 percet játszott, és csak Fridzon dobott több kosarat Mozzy 14 pontjánál, aki még 6 lepattanót is birtokba vett, miközben kilenc mezőnydobási kísérletéből hét sikeres volt, és szokásához híven két blokkolást is felmutatott.

Folytatódhat a szieszta a Khimki-nél, ezen a héten újra csak egyetlen mérkőzést fognak játszani, szombaton a VTB United League-ben léphetnek fel címvédőként a Budivelnik Kijev otthonában.























Ty Lawson csapata, a litván Zalgiris Kaunas lényegesen zsúfoltabb játékhéten van túl, ugyanis három mérkőzésen is fel kellett lépniük a közelmúltban. Mindenek előtt, még múlt hétfőn kezdték meg szereplésüket az Euroliga 2011/12-es évadában, s a nyitó mérkőzésen a kiváló erőkből álló CSKA Moscow gárdája volt a csapat ellenfele a telt házas Zalgiris Arénában. Az orosz klub Krstic és Kirilenko személyében komoly NBA-játékosokat vonultatott fel számtalan egyéb, nemzetközi szinten ismert kosaras mellett, így ők számítottak a találkozó esélyesének. A CSKA rendkívül rámenősen kezdte a mérkőzést, az agresszív és pontos játékukra nem találta az ellenszert a litván csapat, csak a nyitó negyed első felében sikerült még úgy ahogy tartani velük a lépést, utána percek alatt elléptek 10 pont környékére. A második negyedre rákapcsoltak a házigazdák és felvették a kesztyűt az oroszokkal, rövidesen vissza tudtak zárkózni, két perccel a szünet előtt már csak egyetlen pont volt a különbség, ám a szünetig hátralévő időben innentől nem is tudtak több pontot szerezni, így a CSKA 44-31-es vezetésével vonulhattak le az öltözőbe a küzdőfelek. A továbbiakban a Zalgiris hiába próbálkozott becsülettel, a vendégek mindvégig biztosan őrizték a 15 pont körüli fórt, nem volt már egy szikrányi esély sem a Kirilenko-ék megszorongatására, így 87-74-es orosz sikerrel zárult az összecsapás. Nincs miért szégyenkezni, a csapat látszólag minden tőle telhetőt megtett, de ennél jobban képtelenek voltak megszorongatni az erősebb vetélytársat, így vereséggel kezdődött az Euroliga. Lawson bő 20 perc játékidő alatt 7 pontot süllyesztett el, öt mezőnybeli kísérletéből három volt sikeres, ám büntetőből csak 1/4-es hatékonysággal célzott, illetve még három saját palánk alatti lepattanóra csapott le. Elmondhatjuk, hogy jól mozgatta a csapatot támadásban, bár nem lettek kifejezetten látványos egyéni statisztikái.

Jött néhány nap szünet kipihenni a kőkemény iramú nemzetközi meccset, csütörtök este lényegesen könnyebb fellépésre volt kilátás a litván bajnokságban a dallamos nevű Pieno Zvaigzdes Pasvalys elleni hazai összecsapáson. Az előzetes papírformának megfelelően a Zalgiris hamar elhúzott a kis csapattól, és az első percek után máris meggyőzőnek tekinthető, 5-10 pontos fórt alakítottak ki. A második negyedben hiába nőtt eleinte tovább a differencia, mert a Zvaigzdes néhány jól sikerült kinti dobással váratlanul vissza tudott zárkózni egész közel a favorithoz, így szoros állás mellett haladtak előre a csapatok. A Zalgiris ahogy felpörgette a támadásait, szinte mindig tudtak kosarakat szerezni, azonban a szellősebb védekezésüket a lelkesen küzdő vendégek is gyakran kijátszották, így nem alakulhatott ki nagyobb különbség. Sőt, a félidőre 43-43-as eredmény állt a táblán. A folytatásban hamar minden eldőlt, a hazaiak pár perc után elkaptak egy remek sorozatot, amikor állva hagyták az ellenfelet, és villámgyorsan 15 pont fölé ugrott a különbség. Nem is történt már változás a végjátékban sem, a bajnoki címvédő a görcsösebb első félidő után a meccs második felében gond nélkül fektette két válra ellenfelét, végül a Zalgiris 91-74 arányú sikert aratott. A csapat legeredményesebb játékosa a center Rakovic volt, míg a végig nagyon aktív Lawson 13 ponttal követte őt, melyből 9-et a hibátlan büntetőzésének köszönhetett. Az irányító közel 20 percet töltött a pályán, a mezőnyben rendkívül hasznosan játszott, ügyesen irányította a csapat támadásait, a második félidőben pedig védekezésben is átjátszhatatlan volt. A litván bajnokság kis csapatai ellen joggal várhatunk tőle hasonló, meggyőző teljesítményt, vagy talán még többet is.

Másnap újabb bajnoki fellépésre volt hivatalos a Zalgiris együttese, pénteken a város másik csapatával, a Baltai Kaunas-szal mérkőzhettek meg idegenben. Az előzőnapi összecsapáshoz hasonlóan (és bizonyára éppen a tegnapi meccs miatt), kicsit fásultabban kezdte a címvédő a megmérettetést. Az első félidő jelentős részében folyamatosan a házigazdák álltak jobban néhány ponttal, ám a szünet előtti utolsó percekre szépen megrázta magát a favorit együttes, át is vették a vezetést, és úgy tűnt, hogy innentől kordában tartják az eseményeket, a nagyszünetre mégis 40-39-es Baltai-vezetéssel mehettek le a csapatok. Ezt követően a Zalgiris a vártnak megfelelően megrázta magát, és gond nélkül érvényre tudta juttatni a papírformát. Néhány perccel a harmadik negyed megkezdését követően máris állva hagyták a Baltai-t, a különbség pedig folyamatosan csak nőtt, és a végére egészen meggyőző különbségű, 91-73-as győzelmet aratott a címvédő csapat a városi ellenféllel szemben. A Zalgiris ezzel tehát a negyedik meccsét is megnyerte az LKL-ben, jelenleg 4-0-s hibátlan mérleggel vezetik a hazai pontvadászatot, rajtuk kívül még három együttes veretlen, beleértve az első számú vetélytárs Lietuvos Rytas-t. A bajnokcsapat összeállításából számtalan meghatározó játékos csak kevés lehetőséget kapott ezen a mérkőzésen az elmúlt napok terhelései után, például a három amerikai légiós közül Collins és Weems egyáltalán nem lépett pályára, Lawson pedig csupán minimális időt töltött a parketten, nyolc perc játéka alatt három kísérletéből egy kosarat értékesített, így 2 ponttal fejezte be a pénteki fellépést.

A Zalgiris kedd este egy újabb kőkemény csatával folytatja az Euroligás szereplését, az Unicaja Malaga elleni idegenbeli fellépésen talán még nehezebb dolguk lesz, mint legutóbb a CSKA ellen volt, majd a szombati napon az orosz Nizhny Novgorod-ot fogadják a Kelet-európai nemzetközi ligában.





















Következő helyszínünk Olaszország, ahol Danilo Gallinari játszik nevelőegyesületében, az EA7 Emporio Armani (Olimpia) Milano-ban a lockout ideje alatt, és a komoly gyökerekkel rendelkező egyesület a bajnoki menetelés mellett a múlt héten az Euroliga csoportkörében is megkezdte a küzdelmeket. A talján gárda a csütörtöki játéknapon a tavalyi döntős Maccabi Electra Tel-Aviv együttesét látta vendégül, és a két közel azonos játékerőt képviselő csapat között szoros küzdelemre számíthattunk. Ennek megfelelően bár az olasz vezetéssel kezdődött a mérkőzés, 14 pontnál percekig megakadtak, így a nyitó negyed végeztével öt egységgel le voltak maradva a vendég alakulat mögött. Hamar rákapcsoltak Gallo-ék, és a második felvonás első pár percében ledolgozták a lemaradást, elkezdtek egészen gördülékenyen, lazán játszani, melynek köszönhetően a nagyszünetre már 41-38-cal ők álltak jobban. A pihenő után is lendületben maradt az EA7 serege, és folytatódott a második negyedben látott ellenállhatatlan játékuk, a betörésekből rendre faultokat harcoltak ki, a kinti próbálkozások szintén ültek, így egyre csak nyílt az olló a felek közt, és a befejező tíz perc előtt már 13 ponttal vezettek az eksztázisban játszó olaszok. A végjátékban Farmar vezetésével a Maccabi nagyon igyekezett a felzárkózásért, és bár faragtak a különbségen, az Olimpia nem hagyta kiénekelni a szájukból a spagettit, és 89-82 arányban megnyerték az Euroliga nyitó meccsét egy kifejezetten élvezetes csata végén. Gallinari a szezonban először került be a Milano kezdő ötösébe, úgy látszik, a felhozó olasz bajnokikon megelégedtek vele, hogy csak a padról szállt be, az első igazán komoly meccsen viszont a starting lineup-ban számoltak vele, ahol nyomban 32 percet kapott. Gallo szépen élni tudott a lehetőséggel, csapata egyértelmű húzóembere volt, csak a negyedszáz pontig jutó Hairston szerzett nála több pontot, ám a denveri kis csatár így is 23 ponttal és 7 lepattanóval járult hozzá a sikerhez. A vonal mögé 16-szor állhatott oda, ebből 13 kísérlete bement, továbbá még két triplát is bevágott, az izraeliek képtelenek voltak megtalálni az ellenszert a játékára, fantasztikus betöréseivel a meccs teljes hosszában érvényesítette az akaratát, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a meccs csak róla szólt!

Ezt követően a csapat vasárnap a Serie A parkettjén lépett fel, a honi bajnokságot egy győzelemmel és egy vereséggel kezdő milánói gárda a legutóbbi fordulóban az ugyancsak 1-1-es mérleggel rendelkező Canadian Solar Bologna együttesével küzdött meg. Bár a két csapat fej-fej mellett állt a tabellán, a mérkőzés toronymagas esélyese az Olimpia volt, a Bologna legfeljebb a mezőny második felébe sorolandó csapatok közé tartozik. Nagy küzdelemben vette kezdetét a mérkőzés, és az első félidőben gyakorlatilag végig egál közeli eredmény mellett haladtak a csapatok, általában a számunkra érdekeltséggel bíró egyesület volt minimális lépéselőnyben, és a félidőben is 37-31-re ők vezettek. A találkozó igazán a harmadik negyedben dőlt el, Fotsis és Hairston vezetésével az Olimpia ekkoriban szakította le magáról a vetélytársát, és a felvonás végére már 20 pont fölé ugrott a két csapat közti differencia. Innentől kezdve az utolsó játékrész már csak a formalitásról szólt, a vendégek még egy kicsit tudtak szépíteni, de az EA7 csapatát már nem volt esélyük megszorongatni sem, akik 76-64-re diadalmaskodtak az idei harmadik bajnoki meccsükön. A milánóiak így a 3-0-val indító Bennet Cantu mögött egyike a számtalan 2-1-es W-L statisztikával rendelkező csapatnak. Gallinari maradt a kezdőcsapatban, de a vasárnapi találkozón mérsékelt szerepet töltött be a rá kiszabadott 27 perc során, mindössze 8 pontot termelt, ugyanakkor a 8 lepattanójával a csapata legjobbjának számított, és a +21-es mutató is kiemelkedő volt ezen az estén. Most ennyire volt szükség tőle, majd amikor kelleni fog a csapatnak a zsenialistása, akkor úgyis ki fogja hozni magából a benne rejlő klasszist.

Erre legközelebb csütörtökön biztosan szükség lesz, ugyanis az Euroligában egy kegyetlen csoportrangadó vár a csapatra a Real Madrid otthonában. Ezt követően a szombaton az olasz bajnokságban vélhetően a Banco Di Sardegna Sassari elleni idegenbeli felvonás sem lesz sétagalopp Gallo-ék számára.
















Végezetül tekintsük át az Euroliga (azaz a Turkish Airlines Euroleague) idei résztvevőinek névsorát és az esélyeket, hiszen két érdekelt csapatunk is felvonul a mezőnyben. A főtáblán Európa 24 legjobb csapata található meg, nagy részük a kiemelt nemzeti bajnokságok élmezőnyéből került be egyenes ágon, néhányan pedig a szeptemberi selejtezőkön harcolták ki az indulás jogát. A 24 csapatot négy darab 6-os kvartettbe sorolták be, a küzdelem december végéig tart, és a tíz forduló befejeztével minden csoportból a négy-négy legjobb együttes juthat be a legjobb 16 közé. A januártól márciusig tartó második csoportkör négy darab négyesfogata közül csoportonként az első és második helyezettek lépnek tovább az egyenes kieséses szakaszba. A nyolc között az E és az F, illetve a G és a H csoport első-második helyezettjei keresztbejátszással vívnak meg egy-egy három győzelemig tartó párharcot, amelynek győztesei jutnak be a május 11-13-ig Istanbul-ban megrendezésre kerülő négyesdöntőbe.

Az A-csoport hatosában a Spanyolországból a Caja Laboral és a Bizkaia Bilbao Basket, a görög Olympiacos Piraeus, a török Fenerbahce Ulker, az olasz Bennet Cantu és a francia SLUC Nancy Basket vesz részt, és elég nehéz megjósolni, hogy mely csapatok érhetnek oda a továbbjutó négy helyre, bizonyára ez a legkiegyensúlyozottabb csoport.

A B jelű bandában szerepel a Lawson által irányított litván Zalgiris Kaunas együttese, akiknek legnagyobb vetélytársuk az orosz CSKA Moscow és a címvédő görög Panathinaikos Athens lehet. Emellett a továbbjutás kérdésébe biztosan bele fog még szólni a spanyol Unicaja Malaga, valamint a német Brose Baskets Bamberg és a horvát KK Zagreb egészíti ki a mezőnyt.

A C-csoportban drukkolhatunk a Gallinari-val felálló Olimpia Milano minél jobb szerepléséért, mellettük a spanyol Real Madrid, az izraeli Maccabi Electra Tel Aviv, a szerb Partizan Belgrad, a török Anadolu Efes Istanbul, illetve a belga Belgacom Spirou méretteti meg magát a csatározásban. Ebben a csoportban megint csak lehetetlen a jóslás, előbbi öt csapat közt bizonyára csak nagyon kis különbségek fognak dönteni a továbbjutásról, illetve hogy melyik fog közülük búcsúzni az első csoportkör végeztével.

Ezalatt a D-csoport hat csapata közt megtalálhatjuk Spanyolország képviseletében a Barcelona Regal sztárcsapatát, míg Olaszországból a Montepaschi Siena, Oroszországból az UNICS Kazan, Lengyelországból az Asseco Prokom Gdynia, Szlovéniából a Union Olimpija Ljubjana, Törökországból pedig a Galatasaray indul csatába. A spanyolok és az olaszok szemtől szemben dönthetik el a csoport első két helyén a kérdéseket, a másik négy vetélytárs vélhetően a továbbjutásért fog ádáz csatát vívni egymással.




















Ez a nagy helyzet pillanatnyilag, elkezdődött az Euroliga, és lassan egyre inkább beindulnak a küzdelmek a nemzeti bajnokságokban, ezáltal egyre nagyobb téttel bíró mérkőzéseken szurkolhatunk a denveri legények csapataiért. Az NBA lockout ügyében továbbra sincs érdemi előrelépés, egyre bizonytalanabb a helyzet, hogy mikor indulhat újra az Észak-amerikai profi kosárlabda bajnokság, addig is hétfőnként biztosan jelentkezünk a jól megszokott sorozatunkkal.

Legyen az Euroliga, VTB United League, vagy bármely ország bajnoksága: mi ott leszünk, és megküzdünk hódító légiósainkkal együtt a sikerekért: harcra fel, kalandor coloradói nép!