Múlthéten egy varázslatos 5 perc után, Tim Tebow vezetésével a sírból visszahozva, a Denver Broncos hosszabbításban megverte a nyeretlen Miami Dolphins csapatát, s kitört a Tebow láz. Jó lenne, ha ezúttal rögtön az múltheti utolsó 5 perc játékát folytatnánk, mert amit első 55 minutumban nyújtott a csapat és az edzői stáb, az aligha lesz elég mostani ellenfelünk, a Detroit Lions ellen.

















Essen hát pár szó a babakék oroszlánokról, a liga egyik legloserebb franchise-áról. Az NFL egyik legmélyebb múlttal rendelkező csapata 1930 óta erősíti gyengíti a ligát ('33-ig Portsmouth Spartans néven), és azóta se nyertek sok mindent. A hőskorban még nekik is jutott sikerekből, összesen 4 bajnoki címet is nyertek, sorban '35-ben szinte rögtön a költözés után, majd '52-ben, '53-ban és '57-ben. Azóta semmi. Ezek után nem meglepő, hogy a csapat az '50-es években élte fénykorát, főleg hogy '54-ben is döntőt játszottak Bobby Layne irányító vezetése mellett. Sőt, nem csak hogy ez volt a csapat fénykora, de a Lions az '50-es évek egyik legerősebb csapata volt. Azonban az utolsó bajnoki szezonban Layne megsérült, és a Lions úgy döntött elcserélik őt. A legenda szerint az irányító elátkozta a csapatot, hogy 50 éven át ne nyerjenek újabb bajnoki címet. Nos, az átok jobban sikerült mint gondolta volna, a Lions azóta se lett bajnok, sőt egyike a mindössze négy olyan csapatnak, akik még sosem jutottak be a Super Bowlba, és egyedül a Cardinalsnak van hosszabb sorozata bajnoki cím mentes szezonokból.

Sok mindenről nem maradt mit írni a következő 30 évből. Amit mindenképp meg kell említeni, 1974-ben Hálaadáskor a stadionbúcsúztatón az utolsó negyedben 21 pontot szerezve a Denver Broncos 31-27-re győzött ellenük.

Ugrunk még egyet a történetben: 1989, draft, 1. kör, 3 választás, Detroit Lions, Barry Sanders. A mondatot kötőszavak nélkül is érteni kell. Figyelem, Barry Sanders hype következik! Az Oklahoma State University futója egyszerre volt gyors és erős. Súlypontja alacsonyan volt, és hihetetlen jól váltott irányt. Minden idők legjobb elusive RB-je. Utolsó egyetemi évét 12 meccsen 2850! futott yarddal zárta. Ez 237,5 yard meccsenként. Elképzelni is nehéz. Abban az évben 1 futása átlagban 7,6 yardot hozott. Profi pályafutását is nagyszerűen kezdte. Első futása 18 yardosra sikerült, majd a negyedik próbálkozása már TD volt. Újonc évében 1470 yardot futott 5,3-mas átlaggal, ezzel második legtöbb futott yardja volt a ligában. Akár meg is nyerhette volna a statisztikát, de sem ez nem érdekelte, sem az, hogy meglegyen az 1500, úgy döntött hogy mivel csapata vezet, nem megy vissza a pályára. Ismerünk játékosokat, akik szinte csak a statisztikának élnek, Sanderst pont ez emeli föléjük. Természetesen ő lett az ORoY, és rögtön Pro Bowler is lett. A Lions rengeteg lépett előre Sanders egyéni teljesítményének köszönhetően, de a winning season még így is elmaradt. Sanders 10 éves pályafutása alatt minden szezonban Pro Bowler lett, sőt minden évben All-Pro volt. '94-ben és '97-ben a legjobb offensive playernek választották, 1997-ben pedig 6,1!-es átlaggal elért 2053 yardjával (és mellé 305 elkapott yardjával) az MVP címet is kiérdemelte. 15 269 futott yarddal zárta a pályafutását futásonkénti 5,0-s átlaggal és 99 futott TD-vel. Visszavonulása két okból is sokkoló lehetett, egyrészt egyetlen árva futott TD hiányzott volna a 100-hoz, és egy szezon alatt addigi teljesítményét figyelembe véve megdönthette volna Walter Payton yardrekordját is, 1500 hiányzott neki. Továbbá 76 darab 100 yard fölötti meccse egyetlen eggyel volt kevesebb, mint az addigi csúcstartó Walter Paytontól. (A csúcsot azóta Emmitt Smith tartja '78-cal). Végül meccsenkénti 99,8 yardos átlaggal zárt, ezt se próbálta feltornászni 100 yard fölé... Emellett első volt a futott yardokban '90-ben, '94-ben, '96-ban és '97-ben, övé Walter Paytonnal holtversenyben a legtöbb szezon legalább 1100 futott yarddal (10×, vagyis minden évében!), holtversenyben Walter Paytonnal a legtöbb szezon 1300 vagy a feletti futott yarddal (9) és a legtöbb szezon minimum 1400 futott yarddal (7), melyek közül 5 zsinórban egymás után történt. 5 egymást követő idényben elért 1500+ yardja szintén NFL-rekord. 1997-ben útban a 2000 yard felé, 14 egymás követő meccsen átlépte a 100 yardot, mondani se kell, hogy NFL rekord, ezalatt a 14 meccsen 6,5 yardot hozott cipelésenként, ami verte OJ Simpson csúcsát is. A 100 yard fölötti meccseiről már esett szó, a 150 yard felettiekben viszont csúcstartó, 25× lépte át az álomhatárt, ami 3-mal több, mint a legendás Jim Brown-é. Hosszú rekord lista. Természetesen Hall of Famer, és mezszáma a 20-as vissza lett vonultatva a csapatnál.

Hiába volt Barry Sanders több mint sikeres, a csapata még sem nyert vele semmit. bár 6× bejutottak a rájátszásba és 2× divízió győztesek voltak, mégsem jöttek komolyabb eredmények. Valószínűleg Barry Sandersnek is ebből lett elege, amikor visszavonult. 10 szenzációs évvel ajándékozta meg a ligát, és a csapatát, de nem kapott cserébe sikereket. A statisztikai számokat ott hagyta, mégis nem emiatt a legfájóbb a visszavonulása, hanem a játéka miatt. Noha, nem egy Bronco volt, sőt a jégkorong kapcsán komoly rivális, detroiti csapat büszkesége, játéka a liga valaha volt egyik leglátványosabbja volt. Mára csak a HA maradt. Mi lett volna, ha kicsit is értelmes csapatba kerül, ahol ki tudtak volna alakítani egy olyan csapatot köré, aminek nem a wild card pozícióért kell küzdenie, hanem a Super Bowlért. Hiába, az a bizonyos átok nagyon erősen fogott.

Arról nem tudni, hogy Barry Sanders is megátkozta volna-e az oroszlánokat, de visszavonulása óta a Playoffs közelébe se került a detroiti csapat. Mélyrepülésük egészen odáig jutott, hogy 2008-ban nyeretlenül zártak. Azóta viszont épül valami. Mondjuk három top 2-es pickből illő is valamit felmutatni. Calvin Johnson, Stafford és Suh sok csapatnak a motorja lehetnének. Megatron a liga egyik legjobb elkapója, fizikális és ügyes, szinte lehetetlen levédekezni. Azonban ha van valaki, aki képes lehet erre, az Champ Bailey. Matthew Stafford a nyeretlen szezon után érkezett és amikor játszik, felülmúlja a várakozásokat. A baj csak az, hogy meg kell említeni, hogy amikor játszik. Általában ugyanis inkább nem játszik valamilyen sérülés miatt. Idén eddig úgy tűnt megússza, de múlthéten utolérte a balszerencséje. Noha ellenünk valószínűleg vállalja a meccset, nem lesz 100%-os. A harmadik top3-as játékos, akire figyelni kell, a Nebraska rettegett DT-je, Ndamukong Suh. Tavaly rookie of the year lett, hihetetlen nyomást gyakorol a zsebre, sokszor úgy se lehet megtartani ha rádupláznak, a mi OL-ünknek is komoly gondjai lesznek vele. És ha az OL bajban lesz, akkor sajnos Tebow is. Ami miatt még külön figyelni kell Suhra, hogy amellett, hogy vitathatatlan a tehetsége, hatalmas dirty player hírében áll. A címet hamar kivívta magának, ez nem lehet véletlen, kicsit féltem Tim-et.























A Lions egyébként cover2-t játszik szinte minden playnél, még nickel vagy dime csomaghoz se nagyon nyúlnak. A 4 DL játékos mindig pass rusht csinál, és általában dominálják a meccset. Az LB sor is erős, a secondary viszont gyenge. A passz védekezés sikere abban rejlik, hogy a Suh vezette DL sor és a 4men rush hatalmas nyomást gyakorol az irányítóra. Szerencsére minden védekezésnek meg van az ellenszere, a cover2 például gyenge a futás ellen. Úgyhogy a legrosszabbkor sérült le McGahee, de itt az esély Moreno előtt, hogy bizonyítson, sok fog rajta múlni. Tebow szerencséjére a Lions ritkán hív blitzet (amiknek olvasásával gondban van), mert bíznak a passrushben, viszont viszonylag kicsi tapasztalata van a cover2 ellen, ahhoz mindenképp, hogy könnyen kihasználhassa annak gyengéit. Viszont ha sikerült megblokkolni a 3tech játékosokat, akkor könnyen megindulhat, és csak a zónázó LBk állítják meg leghamarabb 6-10 yardon...

A cover2 az egyik legegyszerűbb védekezési szisztéma, és ehhez híven a Lions támadásban se variálja túl. A legritkább esetben állnak fel 4 WR-rel vagy 2 RB-vel. Ellenünk ráadásul a legjobb futójuk Best /*nem szóvicc*/ hiányozni fog. Ahhoz, hogy megállítsuk őket, Champtől nagy játékra van szükség, árnyékként kell követni Megatront, a front7nek pedig azt kell csinálnia ami a Lions fegyvere, nyomás alatt kell tartania Staffordot. Nincsenek ugyan olyan domináns DTink mint Suh, és Doom is hiányozhat, de még mindig itt van Von Miller és a Dolphins ellen Dawk blitzei is nagyon hatékonyak voltak, a Lionsnek pedig az egyik gyenge pontja a fal és a pass protection.

A sérültek:

Broncos

• Willis McGahee - RB - kéztörés - OUT
• Elvis Dumervil - DE - boka - Questionable
• Marcus Thomas - DT - térd - Questionable
• Julius Thomas - TE - boka - Probable
• Brian Dawkins - S - betegség - Probable

Lions

• Jahvid Best - RB - agyrázkódés - OUT
• Rashied Davis - WR - lábfej - Doubtful
• Nick Fairley - DT - lábfej - Doubtful
• Vincent Fuller - S - könyök - Doubtful
• Matthew Stafford - QB - boka - Questionable
• Sammie Lee Hill - DT - boka - Questionable
• Chris Houton - CB - hát - Probable
• Rob Sims - Guard - betegség - Probable
• Willie Young - DE - vádli - Probable
• Gosder Cherlius - T - térd - Probable

Összességében erősebb csapat most a Lions, nem véletlen állnak ők 5, míg mi csak 2 győzelemmel. Viszont a mérkőzés mérföldmagasan lesz, kettes losing streakben vannak, és ha elkiabálni, vagy számítani még korai is lenne, reménykedni mindenképp lehet a Tebow magicben. Ellene 2 drivenyi előny, nem előny. Hiába szól sok minden ellenünk, én úgy érzem most akár nyerhetünk is, mondjuk egy 0-13 utáni 14-13 a záró negyedben igazán Tebow-szerű lenne :) Ne feledjétek, a meccs téli időszámítás szerint vasárnap este, már 21:05-kor kezdetét veszi! Hajrá Broncos!