Az NFL alapszakaszának kilencedik hetében nyolcadik alkalommal léphet pályára a Denver Broncos együttese, és a Tim Tebow vezette Vadlovas seregnek rögtön az ősi rivális otthonában kéne feledtetnie a múlt fordulóban elszenvedett kiadós verést.


















Mai ellenfelünk, az Oakland Raiders kapcsán egyetlen dologról lehet mostanság szólni, egy hónappal ezelőtt a klub legendás tulajdonosa, Al Davis elhunyt. Elvesztésével nem csak a Raiders franchise arcával, hanem az NFL egyik meghatározó egyéniségével lettünk szegényebbek. Az oaklandieket sohasem szívleltük igazán a rivalizálás miatt, ám a következő sorokban a Broncos-tábor őszinte tiszteletét szeretnénk kifejezni a távozó Raiders-nagyfőnök előtt!

Davis 1929-ben látta meg a napvilágot Massachusetts-ban. Egyetemi tanulmányait a Wittenberg és a Syracuse University falai között végezte el, a futballal az '50-es évek elején kezdett el foglalkozni. Első szerepvállalásai egy-egy kisebb főiskolai csapat segédedzői munkakörét foglalták magukban, így például OL coach volt az Adelphi College-nál, recruitor-ként tevékenykedett a Citadel számára, és ugyancsak a támadófal működéséért volt felelős a jól csengő University of Southern California csapatánál 1957-59-ig. Az első profi csapatnál való munkáját a Los Angeles/San Diego Chargers-nél kapta, ahol az elkapókkal foglalkozott három éven keresztül. Ezt követően az 1962-es szezon után az Oakland Raiders kinevezte őt HC-nek és GM-nek, ezzel az akkor mindössze 33 esztendős Davis a liga valaha volt legfiatalabb személye lett, aki betölthette bármelyiket e két magas beosztás közül. Davis hamar érdemi munkához látott, temperamentumos személyiségét és sikerorientált magatartását gyorsan megismerhette az egész futballtársadalom. Első évében rögtön 10-4-es mutatóhoz vezette a fekete sereget, amely a Raiders fennállásának első pozitív mérleggel zárt idénye volt. Egy gyengébb és egy eredményesebb szezon után 1966. áprilisában - átmenetileg - elhagyta a csapatot, és az AFL komisszárja lett néhány hónap erejéig, és minden idegszálával a liga életben tartásáért fáradozott az NFL-lel szembeni harcban, több játékost is átcsábított a másik ligából, ám a két bajnokság képviselőinek titkos megbeszélései az egyesüléshez vezettek, így Davis távozott a posztjáról.

A rövid kitérő után természetesen azonnal visszatért a Raiders élére, sőt 1966-tól kezdve, az A.D. Football Inc. megalapításával immár a klub résztulajdonosaként vállalt szerepet a csapat vezetéséből, miközben betöltötte a menedzser posztot, az edzői feladatokat viszont John Rauch-ra ruházta át. Ebben az évben a Raiders a Houston Oilers legyőzésével megnyerte az AFL Championship-et, és a klub történetében első alkalommal ott lehetett a Super Bowl-on, azonban ott 33-14-es vereséget szenvedtek a Vince Lombardi vezette Green Bay Packers-től. A következő két esztendőben nem sikerült feljebb lépniük, de mindkét alkalommal divízió-győztesek voltak, és a Championship Game-en mindkét esetben csak a későbbi SB-győztes ellen búcsúztak. A két liga 1970-es egyesítését követően az Oakland az AFC West divízióba került, ahol négy mai napig meglévő ellenféllel hozta össze őket a sors: a Denver Broncos mellett a Los Angeles/San Diego Chargers és a Dallas Texans (1963 óta Kansas City Chiefs) számít a klub legfőbb riválisának.

Az NFL-ben tovább folytatódott az eredményes szereplés Davis kezei alatt, és a klub a következő évtizedekben egyértelműen a mezőny meghatározó csapata volt. Számtalan alkalommal bejutottak a rájátszásba, a lépés legjobban az 1976-os esztendőben jött ki számukra, ebben az évben ugyanis történetük első Super Bowl-győzelmét ünnepelhették John Madden, vezetőedző irányításával. A Raiders ebben a szezonban egyetlen vereséget szenvedett, a nagydöntőben pedig Rose Bowl-ban 32-14 arányban diadalmaskodtak a Minnesota Vikings felett. Rövid időn belül még kétszer tudtak ismételni, 1980-ban a Philadelphia Eagles, '83-ban a Washington Redskins magabiztos legyőzésével hódították el a bajnoki címet. Davis fennhatósága alatt a csapat az 1967-85-ig terjedő időszakban 15-ször kvalifikálta magát a rájátszásba, ebből 13 alkalommal megnyerték a divíziót, és a négy említett SB-szereplés közül háromszor diadalmaskodtak.

A későbbiekre kifutott a sikercsapat, és nehezebben találták meg a megfelelő utódokat a régi nagy hírnév fenntartásához, menet közben '82-től '94-ig Los Angeles-ben székeltek, de maradtak az AFC West-ben, '95-ben visszatértek Oakland-be. Közel húsz esztendő böjtölést követően, 2002-ben újra részt vehettek a Super Bowl-on, miután a 11-5-ös alapszakaszban oda-vissza verték a Broncos-t, majd a rájátszásban a Jets-t és a Titans-t is magabiztosan múlták felül. A negyedik SB azonban nem jöhetett össze, mert a San diego-i finálét 48-21-re elvesztették a Tampa Bay Buccaners ellen. Azóta kifejezetten komoly mélyrepülés vette kezdetét a klubnál, a SB elvesztésétől kezdve a mai napig nem is játszottak több rájátszás-mérkőzést. Azóta nem volt pozitív szezonjuk, egyedül 2010-ben érték el újra a 8-8-as mérleget, de 2003-tól a tavalyi szezon végéig mindössze 37-91-es összetett W-L statisztikára voltak képesek. A 2000-es években Davis kétségtelenül néhányszor rossz döntést hozott a csapat vezetése közben, ami sikertelen évekhez vezetett, de az utóbbi időben a Raiders-szel már újra számolni kell, a tavalyi idényben bizalomgerjesztően bontogatták a szárnyaikat, és a jelenleg futó bajnokságban is minden esélyük meg lehet a rájátszás-szereplés kiharcolásához - ellentétben a Broncos-zal.

Davis-t 1992-ben beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be a Raiders-ért és a ligáért végzett kiváló munkája eredményeként. Irányítása alatt csapata négy különböző évtizedben játszott SB-t, amelyre csak két franchise volt képes az NFL történetében, az Oakland mellett még a Pittsburgh hajtotta végre a különleges bravúrt. 2007-ben 150 millió dollár értékben eladott egy kisebb részt a Raiders tulajdonjogaiból, azonban rögtön kijelentette, hogy esze ágában sincs visszavonulni, amíg a csapat nem nyer még két Super Bowl-t vagy nem hal meg. Végül sajnos utóbbi vetett véget Al Davis páratlan karrierjének, 2011. október 8-án ugyanis 82 esztendős korában magukhoz szólították az égiek. "Just win, baby."






















A két csapat idén egyszer már megmérkőzött egymással, szeptember 12-én a nyitó fordulóban egy hétfő esti mérkőzésen a Raiders 23-20-ra győzött Denverben, mint ahogyan tavaly is oda-vissza verték a mieinket. Emlékezhetünk rá, hogy a 2010-es szezon hajrájában Tim Tebow éppen a Coliseum-ban játszhatta le első NFL-es kezdő mérkőzését, és bár vesztettünk, TT bemutatkozása fantasztikusra sikeredett. Remélhetőleg a szép emlékekkel teli közeg fel fogja dobni az ifjú QB-t, és a mai meccsen ki tudja javítani az elmúlt játékhéten mutatott gyengébb produkcióját.

Ritka eset, hogy sérülésfronton nem a Broncos, hanem aktuális ellenfele áll rosszabbul, mivel a Raiders számtalan meghatározó játékosa bajlódik kisebb-nagyobb nyavalyákkal. A Fosztogatók soraiból a legnagyobb veszteség a RB Darren McFadden kiválása, mellette biztosan nem fog játszani a QB Jason Campbell és a CB Chris Johnson sem; továbbá a kérdőjelesek közt megtalálható a rúgó Sebastian Janikowski, a linebacker Rolando McClain, a cornerback Chimdi Chekwa, illetve a safety Michael Huff.

Eközben a mieinknél a múlt fordulóban nyaksérülést szenvedő újonc TE Virgil Green-t és a szintén elsőéves CB Cassius Vaughn-t kell nélkülözni, míg a fiatal safety Quinton Carter játéka agyrázkódás miatt kérdőjeles. Jó hír viszont, hogy a két hete kéztörést szenvedő futó, Willis McGahee jó eséllyel újra csatasorba állhat, illetve a rookie tight end Julius Thomas is várhatóan játékra jelentkezhet a bokasérülése után, és reményeink szerint a Lions ellen kiszálló RT Orlando Franklin-nek sem kell kihagynia a meccset.

A mérkőzésen nem mi leszünk az esélyesek, de bízzunk a javulásban, és ma este, 22:05-től szurkoljunk ismét Tebow-ért és a csapatért!