Több mint egy hónapja zajlik már az egyetemi jégkorongbajnokság 2011/12-es szezonja, így eljött az ideje, hogy a Denver Sports Blog-on az állandó meccskövetések mellett külön cikkben is beszámoljunk a csapataink eddigi szerepléséről. Több okból kifolyólag is úgy gondoltuk, hogy takarékosabb és egyszerűbb, ha a három coloradói egyetemi hokicsapatról egy bejegyzésben értekezünk. Talán nem bánjátok mindezt, és velünk együtt nem csak egy-egy iskola fiaiért, hanem a régió valamennyi egyletéért szorítotok.



















Az évadot a legvérmesebb reményekkel a Denver Pioneers gárdája várta, akiket úton-útfélen a nemzeti bajnoki címre is esélyes csapatok közé soroltak a szezon megkezdése előtt. Az idényt máris komoly meccsekkel kezdtük, ugyanis Boston-ba látogattunk a két helyi csapat elleni rangadókra. Először a #1 Boston College ellen játszottunk országos harmadik kiemeltként, az egész egyetemi hokitársadalom erre az összecsapásra figyelt, és alaposan meg is mutattuk magunkat, hiszen 4-2-re legyőztük az Eagles-t. A DU nagyszerű hokival állt elő a nyitómeccsen, Jason Zucker, Beau Bennett és Drew Shore egyaránt betalált, vagyis a három legnagyobb csatár csillagunk, illetve David Makowski szerzett egy ENG-t, míg Murray kapus 21 lövést hatástalanított. A meccs másnapján egy fokkal könnyebb feladat vár ránk, de a Boston University ellen is ki-ki mérkőzésre került sor, ezt pedig 4-3-ra sajnos elvesztettük. Gyengén kezdtünk, és a második harmad elején rövid idő alatt három gólt kaptunk, amely megpecsételte a sorsunkat, 0-4 után hiába szorongattunk, csak a szépítés sikerült Luke Salazar, John Lee és Drew Shore találatainak köszönhetően.

Az október 21-22-i hétvégén játszottuk le az első hazai mérkőzéseinket, amikor a konferencia egyik leggyengébb csapatának számító Minnesota State vendégeskedett a Magness Arena-ban. Az országos harmadik kiemelt nem is kegyelemezett, 4-2 és 10-2 arányban páholtuk el a gyámoltalan ellenfelet. Az első, szorosabb találkozón Luke Salazar duplája repítette a csapatot, a harmadik meccsén is betaláló Drew Shore ütötte a győztes gólt, míg öccse, Nick Shore üres kapus találatával biztosítottuk be a sikert. A kiütéses győzelem alkalmával a csapat kijátszotta magából a maximumot, menet közben három freshman megszerezte pályafutása első gólját a DU-n, így tett a két gólos Joey LaLeggia, valamint Daniel Doremus és Scott Mayfield, továbbá Jason Zucker és Shawn Ostrow két-két találatot vágott, David Makowski 1+3-ig jutott, Drew Shore karriercsúcsot jelentő négy asszisztot termelt, Beau Bennett pedig három gólból vette ki a részét előkészítőként. A hajrában csereként bemutatkozott a kapuban a finn újonc, Olkinuora is. Az egyetlen negatívum Beau Bennett lábsérülése volt, akit elvesztettünk a következő hetekre.

A folytatásban ismét favoritok voltunk, a Michigan Tech személyében újra egy lényegesen gyengébb riválissal találtuk szemben magunkat, de ezúttal házon kívül. A nemzeti rangsorban immár második helyen álló Pioneers pedig első alkalommal alaposan beleszaladt a késbe, nem várt kellemetlen meglepetésben részesültünk, 7-2-re látták el a bajunkat. Zaklatott meccs volt, három gólt kaptunk a legelején, majd a középső harmadban további hármat, amikor egy PP alatt 6-on-4 fórt alakítottunk ki, és üresen hagytuk a kaput. Joey LaLeggia és Paul Phillips szerezték a becsületgólokat, míg Murray kapus sérülés miatt távozott, ami igencsak baljósnak tűnt, mivel Brittain távollétével eleve nélkülözzük az első számú kapust, most pedig a csere is kivált, és csak egy freshman maradt. A visszavágón tehát Juho Olkinuora védte a Pioneers ketrecét 27/29-es hatékonysággal, de így is csupán 2-2-es döntetlenre voltunk képesek, mivel hiába vezettünk sokáig Jason Zucker és Joey LaLeggia újabb góljaival, a hajrában a Huskies egalizált, így csak egy ponttal gazdagodtunk a két meccs alatt.

Visszacsúsztunk a toplista nyolcadik helyére, következő ellenfelünk pedig a címvédő Minnesota-Duluth gárdája volt a hazai folytatásban. November 4-én be kellett érnünk a 3-3-as remivel, hiába vezettünk kétszer is két góllal, a Bulldogs visszajött a meccsbe, az utolsó öt percen belül mentettek pontot. Góljainkat nem éppen a szokványos nevek, Jarrod Mermis, Chris Knowlton és Daniel Doremus szerezték, míg a sophomore Nick Shore mindhárom találat előtt asszisztot vállalt. Adam Murray szerencsére visszatért a kapuba, és rögtön 43 védést vállalt. Egy nappal később még ennyire sem tudtuk megfékezni a bajnokot, hiába támadtunk nagy erőkkel, minden helyzetünk kimaradt, 4-0-s vereséget szenvedtünk, zsinórban a negyedik meccsünket vívtuk meg nyeretlenül, és Olkinuora is mindössze 21 hárításra volt képes.

Nem túl jó előjelekkel vártuk a Gold Pan-ért folyó állami rangadót a harmadik kiemelt Colorado College ellen, a DU már csak a 12. volt az országos listán. Formától függetlenül hatalmas csatára volt kilátás, a két ősi ellenfél összecsapásán semmiféle előzetes papírforma nem számított. A Pioneers végül a lehető legjobban felpörgött a rangadóra, és 5-4-re megnyertük a mérkőzést, menet közben már 5-1 is volt az állás, csak egy gólt sikerült megőrizni a vezetésből. Beau Bennett góllal tért vissza a sérülésből, feltűnésével a csapat egyből győzni tudott, mellette még Drew Shore, Chris Knowlton, Jason Zucker és John Lee találtak be, a kapuban Adam Murray a négy találat ellenére remekelt, és 33 védéssel vezette győzelemhez a gárdát. A legjobbkor törtük meg a szerencsétlen sorozatot, hiszen a CC elleni rangadó mindig jóval többet ér bármelyik másik konferencia-meccsnél.

A legutóbbi hétvégén még a Nebraska-Omaha csapata ellen játszhattunk le két hazai konferencia-mérkőzést, újabb kőkemény meccsekre volt kilátás. A pénteki első összecsapáson nem sokat teketóriáztunk, és 7-3 arányban mostuk le a Mavs-t. Az elején a vendégek kétszer is ki tudtak egyenlíteni, de a középső harmadban szerzett öt hazai találattal minden kérdést eldöntöttünk. A denveri gólgyártásból a másodéves Nick Shore két góllal vette ki a részét, Joey LaLeggia egy góllal és összesen három ponttal végzett, míg Shawn Ostrow, Jarrod Mermis, Chris Knowlton és Drew Shore ugyancsak eredményesek voltak, a ketrec előtt Adam Murray 33 védést jegyzett. Második alkalommal lényegesen nehezebb dolgunk volt, a vendégek az első játékrész leforgása alatt 3-0-s vezetésre tettek szert, azonban a mieink hatalmas küzdelem árán ki tudtak egyenlíteni, és 3-3-as döntetlenre mentették a találkozót. A góljainkat ezúttal Shawn Ostrow, Jason Zucker és Beau Bennett lőtték. Murray kapus az első két korai gól után le lett cserélve, a helyettes Olkinuora a hátralévő időben 22 hárítást mutatott be egyetlen kapott találat közben.




















A Pioneers nagy riválisa, a Colorado Springs-ben székelő Colorado College Tigers ugyancsak komoly várakozásokkal tekintett a szezon elé, őket szintén a WCHA legjobbjai közé sorolták, noha akkora országos rivaldafényt általában nem szoktak kapni. Október elején a McGill University és a US Under-18 Team felett aratott magabiztos győzelmekkel hangolódott a csapat az idényre, majd az évadnyitó konferencia-párharcot a verhető Bemidji State csapatával vívtuk. Nem kellett csalódnunk a srácokban, ha a vártnál nehezebben is, de 3-1-re és 6-4-re mindkétszer legyőztük az ellent. Az előbbi találkozón Gabe Guentzel, Jaden Schwartz és Michael Boivin találtak a hálóba, míg második alkalommal hátrányból fordítva győztük, köszönhetően a junior center Rylan Schwartz mesterhármasának, továbbá Jeff Collett, Nick Dineen és Jaden Schwartz szereztek még gólt. Joe Howe kapus mindkét meccsen pazar formában védett, a szombaton például csereként beállva húzta le a rolót, miután Thorimbert-et 14/18-as statisztikánál lekaptuk.

Az október 28-29-i víkenden esélyesként látogattunk a Rensselaer otthonába, de a jó munkás iskolához méltó szorgalmas hokicsapat ellen oda kellett tennünk magunkat. Szerencsére nem ütöttük meg a bokánkat, kétszer is érvényre juttattuk az előzetes papírformát, mindkét találkozón egyaránt 4-1-es sikert arattunk. Pénteken 2-0 után szépített az RPI, majd két üres kapus találattal alakítottuk ki a végeredményt, miközben Rylan Schwartz újabb két gólt süllyesztett el az ellenfél hálójában, míg a két ENG-t Michael Boivin és William Rapuzzi tették hozzá. A szombati meccs egy fokkal könnyebb volt, a hazaiak csak rövid időre tudtak egyenlíteni, és már csak egy hajrábeli gólt szereztünk a hat mezőnyjátékossal támadó ellenféllel szemben. Ismét betalált a félelmetes testvérpár mindkét tagja, Rylan Schwartz és Jaden Schwartz, továbbá Alexander Krushelnyski és Scott Winkler osztoztak a további találatokon. Mindkét alkalommal a harmadéves Joe Howe védte a csapat kapuját, méghozzá kifogástalan formában, csak egy-egy gólt engedett be.

Egy héttel később az idény első igazán komoly rangadóira került sor, ugyanis a Tigers a konferencia-rivális Nebraska-Omaha gárdájánál vendégszerepelt. Az aktuális országos 3. kiemelt mieink első alkalommal már nyolc perc alatt három gólos hátrányt szedtek össze, de a második harmadban két percen belül szerzett három találattal 4-4-nél utolértük a Mavs-t, majd a 48. percben a vezetést is átvettük. Sajnos, a fordulatok itt nem értek véget, rövidesen visszavették az előnyt a hazaiak, és egy üres kapura szerzett találattal beállították a 7-5-ös végeredményt a javukra. A csapat soraiból Nick Dineen kétszer volt eredményes, Tim Hall, Alexander Krushelnyski és David Civitarese pedig mindannyian egy-egy gólt vállaltak. Howe kapus nem mindig állt a helyzet magaslatán, de végig védte a találkozót, 34 lövésből hat találatot szenvedett el. A másnapi visszavágón összejött a revans, 5-2-re diadalmaskodtunk, a végén két üres kapus góllal sikerült bebiztosítani a sikert. A csapatkapitány Nick Dineen ismét kulcsfigura volt, egy találata mellett három előkészítést regisztrált, miközben a senior hátvéd Gabe Guentzel, valamint Jaden és Rylan Schwartz, illetve Dakota Eveland tudtak eredményesek lenni. Howe előző betlije után Josh Thorimbert lépett színre a coloradói kapu előtt, a sophomore portás pedig új egyéni csúcsot jelentő 45 lövést védve segítette a csapatot.

Ezután következett november 12-én a fentebb már említett rangadó a Denver ellen, melyen a csapat 5-4-es fiaskót szenvedett el a legnagyobb vetélytársától. A hazaiak ezen az estén verhetetlenek voltak, csak a hajrát sikerült szorossá tenni, mialatt a CC góljait Eamonn McDermott, Dakota Eveland, Archie Skalbeck és Jeff Collett regisztrálták. Mindkét kapust bevetettük, de Howe az első félórában 17 védés mellett négyszer kapitulált, a folytatásban Thorimbert hat lövés ártalmatlanítása közben kapta meg az ötödik gólt. Nem volt okunk a szégyenkezésre, bár Schwartz-ék számára bizonyára szomorú érzés volt a legnagyobb rivális iskola ellen veszíteni, de a Pioneers idén a nemzet legjobbjai közé tartozik.

Több mint egy hónap után a múlt hétvégén tértünk haza a World Arena-ba, a konferencia gyengébb csapatai közé tartozó Wisconsin ellen pedig jó esélyünk volt a sikerekre. A Tigers alaposan megrázta magát a rövid hullámvölgyet követően, a Badgers-t két szorosabb mérkőzésen 4-2-re és 4-1-re vertük, mindkétszer meggyőzően játszva gyűjtöttük be a két pontot. Az előbbi meccsen a vendégek kétszer visszazárkóztak egy gólra, de mégis kettővel győztünk Nick Dineen duplájával, illetve Dakota Eveland és Jaden Schwartz egy-egy találatával. Másodszor három korai góllal mindent eldöntöttünk, csak 4-0 után engedélyeztünk szépítést, addig Scott Winkler, Nick Dineen, David Civitarese és Jeff Collett voltak eredményesek a csapatból. Némi meglepetésre Josh Thorimbert védett mindkét mérkőzésen, 31 és 24 hárításával alapozta meg a magabiztos győzelmeket.



A WCHA konferencia állása: (konf. pontszám, W-L-T; overall W-L-T)

1. Minnesota 16, 8-2-0 (11-3-0)
2. Minnesota-Duluth 15, 7-2-1 (9-3-2)
3. Nebraska-Omaha 12, 5-3-2 (6-6-2)
4. Michigan Tech 11, 5-4-1 (7-4-1)
5. Denver 11, 4-2-3 (5-3-3)
6. Colorado College 10, 5-2-0 (7-2-0)
7. St. Cloud State 9, 4-3-1 (6-6-2)
8. Wisconsin 9, 4-7-1 (5-8-1)
9. Bemidji State 7, 3-6-1 (5-8-1)
10. Minnesota State 4, 2-6-0 (3-9-0)
11. North Dakota 4, 2-6-0 (4-7-1)
12. Alaska-Anchorage 2, 1-7-0 (4-7-1)

Mindkét csapatunk csak a középmezőnyben helyezkedik el, de ha több konferencia-meccset fogunk lejátszani, akkor a Pioneers-től és a Tigers-től egyaránt előrelépés várható, mert kétségkívül a legjobbak közé tartozunk. A következő hetekben mindkét együttes számára hozható meccsek következnek, míg december 2-án újra egymás ellen mérkőzhetnek meg Colorado Springs-ben a Gold Pan rangadó visszavágóján.

















Eközben az Air Force Falcons csapata az Atlantic Hockey konferenciában szerepel, ahol a Légierő fiai papíron a legjobbak közé tartoznak. A csapat az október eleji felkészülési meccseken önbizalom-növelő sikereket aratott, majd az október 7-8-án esedékes IceBreaker Classic Tournament-en a negyedik helyet szereztük meg Grand Forks-ban. Az elődöntőben a vendéglátó North Dakota csapata ellen 4-3-as fiaskót szenvedtünk el, miután a fordulatos mérkőzésen sokáig vezettünk, de az utolsó hat percen belül fordítani tudott az akkori országos harmadik kiemelt ellenfél. A kiegyenlített mérkőzésen hajszálon múlott a vereség, a góljainkon Casey Kleisinger, Stephen Carew és George Michalke osztoztak, míg a sophomore hálóőr Torf 22 védett lövéssel zárt. Másnap a harmadik helyért rendezett meccset esélyesként vártuk a szebb napokat is megélt Michigan State ellen, de a pályán mutatott meggyőző fölény ellenére 3-2-es hosszabbításos vereséget szenvedtünk. Casey Kleisinger és Scott Mathis góljaival kétszer előnybe kerültünk, de a végén mégis üres kézzel távoztunk. Még a vereségnél is bosszantóbb volt, hogy Jason Torf kapus összeszedett egy makacs húzódást, amelyből azóta sem épült fel, így innentől kezdve nélkülözzük az első számú hálóőrt.

A következő hétvégén hazatért a csapat, pénteken és szombaton egyaránt favoritként szálltunk csatába az évad első konferencia-mérkőzésein. Első ízben rendkívül nyögvenyelősen tudtuk OT-ban 3-2-re legyűrni a Niagara együttesét, miután két gólos hátrányból egyenlítettünk ki. A csapat húzóembere ezúttal Kyle DeLaurell volt, aki megszerezte első góljait az évben, és a hirtelen halálbeli győztes megmozdulás is a nevéhez fűződött, mellette még Brad McBride köszönt be. Másnap egy fokkal könnyebb dolgunk volt, és a Robert Morris-t 4-2 arányban vertük végig vezetve, bár az utolsó találatot üres kapura szereztük. Stephen Carew, Kyle DeLaurell, Jason Fabian és John Kruse mindannyian egyszer találtak be. A ketrec előtt a senior Stephen Caple dolgozott, aki előbbi meccsen 18, utóbbin 21 védést számlált.

Ezt követően a még nyeretlen Alabama-Huntsville otthonába látogattunk két összecsapásra, természetesen toronymagas esélyesek voltunk. Ehhez képest elsőre sikerült leégnünk, az 56-28-as lövési fölény ellenére mindössze 1-1-es döntetlenre végeztünk az ország egyetlen első osztályú független csapata ellen. Ráadásul ennek is még mi örülhettünk jobban, mivel Cole Gunner egyenlítő találata három perccel a rendes játékidő vége előtt született. A másnapi visszavágón már korán sikerült megtörni a Chargers-t, akik így nem tudtak mit kezdeni a Légierő bombázásával, a fiaink 7-2 arányban páholták el a szerény képességű riválist. Kyle DeLaurell újra két gólt szerzett, mellette Chad Demers és Alex Halloran egyaránt az első gólját ütötte, míg Casey Kleisinger, Cole Gunner és Stephen Carew ugyancsak eredményesek voltak.

Október utolsó hétvégéjén csak egyetlen összecsapáson kellett pályára lépnünk, és a konferencia-rivális Canisius College elleni hazai összecsapáson ismét esélyesek voltunk. Sokáig ehhez méltóan játszottunk, és amikor az 55. percben Chad Demers találatával 3-1-re növeltük a vezetést, minden úgy tűnt, hogy magabiztos sikert aratunk. Mégsem így történt, a hajrában elkényelmesedtünk, és a befejező másfél percben a vendégek kétszer betaláltak, így megmentették a döntetlent, és a hosszabbítás sem hozott változást, 3-3 lett a végeredmény. Kyle DeLaurell már a hatodik alkalommal köszönt be, illetve még Scott Mathis nevéhez fűződött egy találat, Caple kapus mindössze 21 védésig jutott, a hajrában kétszer kapitulált, egyébként 48-24-es fölényünk volt a lövések terén.

A következő esetben újabb konferencián belüli mérkőzések következtek, a Sacred Heart ugyancsak verhetőnek tűnt hazai környezetben, és a legutóbbi blama után mindenképpen bíztunk a javításban. Szerencsére nem kellett újra csalódnunk, és ha nehezen is, de mindkét alkalommal felülmúltuk a gyengébb ellenfelet, először 2-1-re, majd 3-2-re diadalmaskodtunk. Az első találkozón Chad Demers és John Kruse voltak eredményesek, másodszor pedig Kruse mellett Jason Fabian és Scott Mathis találatai jelentették az üdvösséget. A szombati összecsapáson Stephen Caple kapus 28 védéssel beállította önmaga egyetemi karriercsúcsát, a Falcons pedig 4-0-1-re módosította a konferencián belüli mutatóját.

November 11-én és 12-én idegenbeli túrára vonultunk a keleti partra, és két újabb konferencia-rangadót vívtunk meg. Előbbi fellépést a RIT ellen játszottuk, akik az AHA másik nagy csapatának számítanak, az idény előtti várakozások szerint a Falcons és a rochesteriek között lehet nagy harc a konferencia bajnoki címéért. Nem kellett csalódni a két gárda csatájában, de sajnos a végig domináló RIT 3-1-re legyőzte a mieinket. Két gólos hátrányból az 53. percben Tim Kirby emberelőnyös góljával zárkóztunk fel a végjátékban, de hiába nyomtunk, az utolsó pillanatokban üres kapus gólt kaptunk. A csapat az első konferencia-vereségét szenvedte el, egyben a nyitó hétvégi fiaskók óta először találtunk legyőzőre. Sajnos, hiába reménykedtünk a másnapi javításban, a Mercyhurst otthonában ugyanúgy 2-3-ra végeztünk. Megint a lassabb kezdésnek ittuk meg a levét, a harmadik harmad elejére már három góllal is vezettek a házigazdák, a végjátékban Tim Kirby két találatával zárkóztunk egészen közel, de az egyenlítés ezúttal sem sikerült, így két vereséggel fejeztük be a kiruccanást.

Az Atlantic Hockey konferencia állása: (konf. pontszám, W-L-T; overall W-L-T)

1. Mercyhurst 11, 5-1-1 (6-5-1)
2. RIT 10, 4-2-2 (5-3-2)
3. Air Force 9, 4-2-1 (5-4-2)
4. Bentley 9, 4-2-1 (4-7-2)
5. Connecticut 7, 3-2-1 (4-5-2)
6. Holy Cross 6, 3-4-0 (4-6-0)
7. Canisius College 6, 2-1-2 (2-6-3)
8. American International 6, 2-3-2 (2-8-2)
9. Robert Morris 4, 2-2-0 (4-6-0)
10. Niagara 4, 1-2-2 (2-4-3)
11. Army 4, 1-3-2 (1-5-4)
12. Sacred Heart 0, 0-7-0 (0-11-0)

A csapat a várakozásoknak megfelelően a konferencia élcsoportjában tartózkodik, de sajnos a két legnagyobb vetélytárs ellen vesztettünk. Ennek ellenére még lesz esélyünk harcba szállni velük, hiszen szoros az állás, és a mieink is bőven beleszólhatnak még az AHA bajnoki címéért folyó csatározásba. Decemberben mindössze négy meccset fogunk játszani, beleértve az év utolsó napjaiban esedékes állami rangadókat a CC és a DU ellen.