Ahogyan az év ezen szakaszában az elmúlt két esztendőben tettük, 2011. decemberében ismét szavazást indítunk a Denver Sports Blog-on közkedvelt városunk csapatainak legjobb játékosaira, hogy megtudjuk, a magyar sportrajongók szerint kik voltak az év legelismertebb Denver-sportolói. A hét profi csapatból szerkesztőségünk végül hosszas fejtörés után 20 játékost nevezett a megméretettésre, illetve öt különböző csapatból egy-egy fiatal atléta összeméri tudását az év újonca versenyben.
A szavazásokban a következőképpen lehet részt venni:
- Küldj e-mailt a
magyaravsoldal@gmail.com címre, benne
sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény (döntetlen esetén a több előkelőbb szavazat rangsorol).
ÚJDONSÁG! Az újoncok listájáról egy nevet választhattok, akit városunk idei legjobb elsőéves sportolójának véltek!
- A voksolás természetesen nem csak a denveri csapatok szurkolóinak szól, hanem minden egyes sportbarát szavazatait szívesen vesszük, aki népszerű kezdeményezésünkhöz csatlakozva, szavazataival szeretne beleszólni a voksolás végkimenetelébe.
- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik sportolónál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük figyelembe, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!
- 2009-ben Carmelo Anthony (Denver Nuggets), 2010-ben Carlos Gonzalez (Colorado Rockies) győzött - de vajon ki lesz a nyertes a 2011-es választáson?!
- A szavazás határideje: 2011. december 21., szerda, 24:00!
- Végezetül lássuk a jelölteket! ABC-rendben, kollégáink, ill. szakértő vendégszerkesztőink bemutatásában (Filip - Colorado Mammoth, Denver Outlaws; foppa21 - Colorado Rapids; StormST és Black_Adder - Denver Broncos; TomiTanguay - Colorado Avalanche, Colorado Rockies, Denver Nuggets)
AZ ÉV SPORTOLÓJA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:
Arron Afflalo (Denver Nuggets)
A dobó hátvéd egyértelműen a Nuggets legjobbjai közé tartozott a legutóbbi szezonban, hatalmas lelkesedéssel és elképesztő munkabírással harcolt a pályán. A 2010-11es NBA idényban szinte minden jelentős statisztikai mutatóban négy éves karrierje legjobb számait produkálta. Sokatmondó a pont átlagának javulása, az idényt teljes hosszában a csapatnál töltő játékosok közt 12.6al a második legjobb lett, ami természetesen egyéni csúcs. Mint ahogyan a 3.7es lepattanó és a 2.4es assziszt átlag, emellett majdnem 50 %ban értékesítette a mezőnydobásait és 42 % feletti tripla mutatóval zárt. Sajnálatos módon az idény második felében makacs térd sérülés hátráltatta, többször megpróbált visszatérni belőle, de gyakran rásérült, így onnantól már nem igazán tudott a csapat hasznára lenni, csak 69 alapszakasz és 3 rájátszás meccsen játszott (mindet kezdőként). Sérüléséig viszont a Nuggets húzóembere volt. Napjaink egyik legjobb denveri kosarasa, a lockout után újabb kirobbanó szezont remélünk tőle, remélhetőleg most már teljesen egészséges lesz.
Champ Bailey (Denver Broncos)
A 2011-es offseason egyik sarokpontja a csapatnál Champ lejáró szerződésének a meghosszabbítása volt, és elég gyorsan, február 22-ére sikerült is tető alá hozni a megállapodást, ami a 33 éves CB-t még a 2014-es szezonban is a Broncos-hoz fogja kötni. Mivel hosszú-hosszú ideje a liga egyik legjobb CB-jeként tartják számon, így az irányítók nem szeretnek/mernek felé dobni, ezért nála a statisztikai mutatók nem minden esetben adnak pontos képet arról, hogy mennyire jó játékos is igazából, de a közelmúltban megszerezte karrierje 50. interception-jét. Sokkal inkább azt érdemes megnézni, hogy milyen nagy nevű elkapókat tüntetett el a pályáról eddig: Vincent Jackson (6 felé dobott passz, 3 elkapás, 34 yard), Darrius Heywad-Bey (7/4 44 yard), Santionio Holmes (9/4 39 yard), Dwayne Bowe (7/2 17 yard), Brandon Marshall (9/6 61 yard) és Calvin Johnson se rajta szerezte a yard-jai nagy részét, igaz a TD-jét igen, az egyetlent, amit idén Champ-ről kaptunk. Nagyszerű egyéni teljesítményén túl, kiváló hatással van az egész csapatra, a védelem idei jelentős javulásában is komoly szerepet vállal, és a közel tökéletesen működő egység zászlóvívőjeként méretteti meg magát az idei választáson. Már övé a defensive back-ek között az NFL rekord a 10 Pro Bowl-lal és nem lehetetlen, hogy meglesz neki a 11. is, megérdemelné, mint ahogyan a ti szavazataitokat is!
Eric Decker (Denver Broncos)
A 2010-es draft 3. körében szereztük meg, magas, jó képességű, ugyanakkor sérülékeny elkapónak mondták. Az első szezonjában elég kevés lehetőséget kapott, de azt már lehetett tudni az idei évad előtt, hogy Jabar Gaffney távozása és Demaryius Thomas sérülése miatt eléggé előre fog kerülni a depth chart-on. Általában kezdő szokott lenni és meg is hálálja a bizalmat, azóta gyakorlatilag első számú célpont. Az első héten még csak punt visszahordásban vétette észre magát, de nem is akárhogy, 90 yard-ot szaladt a labdával és TD-t ért el. Azóta már az elkapói képességeit is megcsillogtatta, az elkapott TD-kben az egész liga élmezőnyébe tartozik. Tebow legfőbb elkapója, akinek még van miben fejlődnie, de az adottságaival nem lesz gond, meghatározó elkapó lehet még hosszú ideig, és már most olyan produkciót nyújt, amelyre joggal kaphatják fel a fejüket a csapat szimpatizánsai, de talán az egész NFL-közeg is, így mindenképpen helyet követelt magának a jelöltek között. Rendkívül szimpatikus sportoló, aki a futásra épülő offense-ben is villogni tud elkapóként.
Matt Duchene (Colorado Avalanche)
A denveri jégkorong újdonsült csillaga élete második szezonjában (2010-11) máris a csapat legeredményesebb játékosa volt. A 2009es 3rd overall pick Duchene tavaly 80 meccsen 67 pontot szerzett, a ponttáblázat megnyerése mellett 27 találata is holtversenyben a legjobb teljesítmény volt a csapaton belül. 2011 tavaszán komoly pokoljáráson vett részt a csapat, de Duchene még ekkor is a jobbak közé tartozott és az egész éves kiváló teljesítménye miatt megérdemelte a mostani jelölést. Azóta megkezdődött az új szezon, amellett hogy center az eredeti posztja, forradalmi újításként egyre többet játszik bal szélsőt Stastny mellett, de ott is megállja a helyét. Kicsit lassan lendült játékba az év elején, de azóta újra az együttes legjobb pontszerzője és november 4én a Dallas ellen pályafutása első mesterhármasát szerezte az NHLben. Duchene nagyszerű technikai képeségekkel rendelkező hokis, jó helyzetfelismerő képessége van, képes önzetlenül kiszolgálni a társait, de a lövésektől sem riad vissza. 21 éves korára máris a csapat vezéregyénisége, gyors és lelkes játéka gyakran átragad többiekre, képes egy egész sort a hátán vinni, igazán pozitív jelenség. Nem kérdés, hogy Joe Sakic utódja lehet, mind a képességét, mind a mentalitását figyelembe véve. A város legjobb jégkorongozója számít a szavazatokra!
Caleb Folan (Colorado Rapids)
A címvédő Rapids legnagyobb téli erősítése Folan megszerzése volt. Az ír csatár évekkel ezelőtt a Premier Leagueben szerepelt, előttünk alacsonyabb osztályú angol klubokban játszott, de összerúgta a port edzőivel és az MLSbe való igazolással próbált új életet kezdeni. Ezzel is szeretett volna bizonyítani, hogy idővel visszakerülhessen az angol foci térképre. A magas erőcsatár Caseyhez nagyon hasonló stílusú játékos, mögötte csak a padon kezdte a szezont, ám amikor a 9est sérülés miatt elvesztettük, automatikusan a helyére lépett elő a kezdőben. Beállítása azért volt hasznos, mert nem kellett semmit változtatni a sémán, ugyanazt a játékot játszhattuk Folannel, mint előtte Caseyvel. Hamar beilleszkedett a csapatba, első meccseinek egyikén rögtön duplázott a DC United ellen és 26 mérkőzésen lépett pályára az alapszakaszban. Ezek közt 16szor volt a kezdő és 6 góllal a csapat egyik legjobb gólszerzője volt és két gólpasszt is adott. Casey kiesése után ha pályán volt, ő volt a csapat 11esrúgója és fejjel is mindig nagyon veszélyes volt, a pontrúgásoknál állandó gólhelyzetet jelentett a kapu előtt. Az idei szezonban egy remekül küzdő, szimpatikus sportolót ismerhettünk meg benne, aki rajtam kívül még így gondolja, szavazzon bátran Folanre!
Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)
A verseny tavalyi győztese nem tudta megismételni a 2010es produkcióját. CarGo lassabban kezdte az évet, tavasszal gyenge ütő formában játszott, de aztán újra belejött és egyre jobban a tavalyi énjére kezdett emlékeztetni a nagy ütéseivel, a hazafutásokkal és a több pontos meccsekkel. Amikor igazán elkapta volna a ritmust, sajnos júliusban kiújult a korábban is meglévő csukló sérülése, onnantól pedig negatív fordulatot vett a szezon. Gyakorlatilag a folytatás csak arról szólt, hogy több hetes pihentetés után megpróbált visszatérni, de nem sikerült, három különböző alkalommal volt hosszabb kényszerszüneten, ilyen körülmények közt nem tudta a tőle megszokott eredményeket hozni. A venezuelai ütőjátékos még így is a csapat legjobbjai közé tartozott és nem csak a 2010es győzelme miatt neveztük erre a listára. A .295ös átlaga jóval elmaradt a tavalyi NL batting title sikerétől, de csapaton belül a harmadik legjobb volt, a 25 HRnél és 92 RBInál pedig csak Tulo ütött többet a Rockiesban, a 20 SB ugyancsak a második legmagasabb teljesítmény a csapatnál. Védekezésben a teljes szezonban kimagaslóan dolgozott, highlight reel elkapásokat mutatott be a külső mezőnyben, 12 outfield assist a legtöbb volt az egész NLben és 232 total play alatt mindössze 2 mezőnyhibát vétett. Idén is mindhárom outfield poszton feltűnt, balszerencséjére megváltoztatták a Gold Glove szabályzatot és már csak szigorúan az egyes posztok legjobbjai nyerhetnek, így mivel mindhárom helyen keveset játszott nem választották be. Jövőre reméljük Tracy egy poszton tartja (RFként) és lehet esélye a GGra, de a legfontosabb, hogy egészséges maradjon, ehhez egy spéci csuklóvédőre lenne szüksége és hogy az önfeláldozó elkapásoknál próbálja megóvni a kezét. Ti pedig azért igyekezettek minél több szavazatot leadni a címvédőre, mert idén is nagyot küzdött a körülményekkel.
John Grant Jr (Colorado Mammoth)
A kanadai lacrosse élő legendája a 2011-es szezont megelőzően került a Mammoth birtokába, egy különleges frigy létrejöttével. Sokak szerint napjaink legjobb játékosa ezzel az NLL legnépszerűbb csapatához került, és mindenki joggal várta, hogy JGJR visszahozza a sikereket a szebb napokat is látott coloradói együttes életébe. A rutinos falkavezér rögvest a kissé szeretlen mammutcsorda élére állt, mindent és mindenkit elragadó egyéniségével pedig egy év kihagyás után visszajuttatta a csapatot a PO-ba. Grant Jr a 16 alapszakasz-mérkőzés alatt 83 ponttal messze a csapat legjobb pontszerzője volt, továbbá 36 góljánál, 47 asszisztjánál és 274 kapura lövésénél sem vállalt többet egyik denveri játékos sem a szezonban. A divízió-elődöntőben szintén a legeredményesebb emberünk volt 3+1-gyel, abszolút nem rajta múlott, hogy nem sikerült megállítanunk a Calgary Roughnecks együttesét. Sportemberi nagysága miatt hatalmas tiszteletnek örvend a lacrosse-társadalom berkeiben, csapattársak, ellenfelek, edzők, játékvezetők, szurkolók egyaránt komoly elismerői és hódolói Junior-nak. A király eljött a lacrosse-királyok városába, a denveri nép pedig év sportolóját választ, melyre JGJR-nek egyértelmű jelöltnek kell lennie.
Todd Helton (Colorado Rockies)
A pocsék 2010es szezon után mindenki leírta és a visszavonulását követelte, a Rockies 38 éves legendája viszont nagyot javult erre az évre és újra a legjobb formáját idézve játszott 2011ben. Az MLBben nem lehetett a comeback player of the year, mert nála nagyobb durranások és hősiesebb történetek születtek, de a csapaton belül mindenképpen örülhettünk az újbóli virágzásának. A denveri csapatot 1997 óta erősítő 1B a 15. szezonjában 14 hazafutást és 69 pontot szerzett, .302es átlagával Tuloval holtversenyben a csapat legjobbja volt. Mindeközben újabb 27 double találattal már 554et jegyez karrierjében, rohamosan halad felfelé a liga örökranglistáján. A veterán harcos sokáig jól bírta a terhelést, 124 meccsen tűnhetett fel, az utolsó hónapban aztán visszatért a szokásos hátfájása, emiatt korábban fejezte be az idényt, gondoskodnunk el a helyettesítéséről és a gyakori pihentetésről. Biztosan nem a régi már, de az öreg klasszis még mindig hatalmas tiszteletnek és szeretetnek örvend Coloradoban. Egy év kihagyás után a magyar szurkolóknak újra lehetőségük van szavazni a nagyszerű Toddra!
David Jones (Colorado Avalanche)
Jonesnak az ezelőtti két szezon úgy ért véget, hogy hónapokkal az alapszakasz vége előtt súlyos sérülés kényszerítette a befejezésre. Két gallyra ment szezon után sokan már leírták a 2010/11es idény előtt, azonban a szélső végre kifutotta magát egy teljes szezonban. A legutóbbi évadot 45 ponttal zárta 77 meccsről, 27 góljával holtversenyben a legeredményesebb volt Duchene mellett. Komoly visszatérést produkált a hosszú kihagyások után, szenzációs góllövő formában játszott, bár menet közben voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyei, ezek betudhatók a szeszélyességének, de amikor jól játszik, akkor feltartóztathatatlan. A kapusok réme a szélen való elkorcsolyázosokkal és a befelé kanyarodásokkal, számtalan gólt szerzett ily módon. A jelenleg futó szezont kicsit lassan kezdte, de 7 góllal ismét a legjobbak közé tartozik, kicsit kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel egész nyugodtan megismételheti az egy évvel ezelőtti statisztikákat. Ha elkapja a ritmust és jó formát csíp el, akkor a liga legjobb szélsőit idézi, kár hogy általában csak fellángolásai vannak, de mostanában még így is az Avs leghasznosabb szélsője. Talán a legjobb kampány mellette, hogy az Avalanchet az államból kiűző 'Filip kormányzó' maga ragaszkodott hozzá, hogy Jonesy elinduljon az év sportolója választásokon.
Jeff Larentowicz (Colorado Rapids)
Larentowicz a második denveri szezonjában egyértelműen az MLS legjobb belső középpályásai közé nőtte ki magát, szerencsére erre nem csak mi, hanem Klinsmann is felfigyelt és az év befejező szakaszában több válogatott mérkőzésen pályára lépett az USA színeiben. A 28 esztendős játékos a tőle megszokott labdabiztos játékon és védekezői támogatáson kívül idén új oldaláról mutatkozott be. Remek szabadrúgásai és fejjátéka révén 7 találatot szerzett az évben, ezzel középpályás létére a csapat Aranycipőse lett. Sokat elmond teljesítményéről, hogy mióta 2010ben hozzánk került, még egyetlen meccset sem hagyott ki, idén is valamennyi MLS és CCL meccsen a csapat rendelkezésére állt. 34ből 34 alapszakasz meccsen kezdő volt és a lehetséges 3060 játékpercből 3051et a pályán töltött, egyetlen alkalommal cseréltük le. Nagyszerű érzékkel tudja segíteni az előrejátékot, igazi összekötő kapocs a védelem és a csatársor között, ha kell még ötödik védőnek is képes hátra húzódni. Most télen Angliában edzőtáborozik, de reméljük a Premier League csapatai nem happolják el és még jövőre is a Rapidsben csodálhatjuk az iszonyat hasznos játékát. Minden szavazatot megérdemel, Jeff idén a csapat vitathatatlan legjobbja és MVPje volt, a legkevésbé sem rajta múlott, hogy nem sikerült megismételni a 2010es bajnoki címet.
Ty Lawson (Denver Nuggets)
A másodéves irányítóra nagy teher hárult az idei szezonban, az Anthony cserében Billupst is eladtuk, így Lawson lett a csapat új első számú irányítója. Mi sem bizonyítja jobban a felé áradó bizalmat, hogy bevállaltuk Mr. Bigshot elcserélését, sokan az útódot látják Tyban, ehhez még sokat kell tanulnia, de nagyon jó úton halad. Második profi szezonjában 11.7 pontos és 4.7 asszisztos átlagteljesítményre volt képes, a statisztikái rohamos javulásnak indultak, mióta februárban átvette a karmesteri pálcát a kezdő ötösben. Kifejezetten intelligens játékos, az NBA egyik leggyorsabb kosarasa, de már nem csak futtában képes eredményes lenni, hanem felállt védelem ellen is egyre jobban tudja mozgatni a csapatot, ahogyan az egy irányítótól kívánatos. Persze, még sok rutint kell szereznie és kiegyensúlyozottabbnak lennie, hogy Billups magasságába érjen, de 24 éves létére már érett játékos. A lockout alatt sem lustálkodott, Litvániában tartotta szinten magát, jól mutatja a szorgalmát, hogy a leállás alatt is játéklehetőséget keresett, hogy az új stílus megismerésével is több tapasztalattal legyen felvértezve. Ty a hosszabb távú jövő egyik fényes csillaga a denveri sport egén, és a kosárcsapat meghatározó alakjaként számít a szavazataitokra!
Chris Levis (Colorado Mammoth)
A Mammoth a 2006-os bajnoki címet követő esztendőben felmerülő kapusgondokra egészen a tavalyi szezonig képtelen volt épkézláb megoldást találni, 2011-ben azonban Levis élete formájában védett. A tizedik profi szezonját töltő kapus korábban második számú hálóőrként tevékenykedett már a csapatunknál, de sem akkor nálunk, sem máshol nem tudott megragadni, így óriási meglepetés volt tőle, hogy tavaly szinte kirobbanhatatlan volt a ketrec elől. Hosszú pályafutása alatt először 2011-ben lett All-Star kapus, 9.99-es kapott gól átlagával a negyedik, 78.4 %-os védési hatékonyságával a harmadik legjobb volt az NLL kapusai között - illetve már az egy szezon alatti öt győzelem is új egyéni csúcs volt tőle. Levis alaposan túlteljesítette a várakozásokat, meccsről meccsre bravúros formában védett komolyabb hullámvölgy nélkül, remeklése pedig rájátszás-szereplést ért a Mammoth-nak. A veterán kapus nem szűkölködött a látványos védésekben, mindvégig kiegyensúlyozott produkciójával pedig oroszlánrészt vállalt az alapszakasz sikeres megvívásából, így teljes joggal várhatja most a szavazatokat, hogy elismerjük a munkáját!
Willis McGahee (Denver Broncos)
A szebb napokat is megélt (4 szezon alatt 4 572 yard, 3 db 1000+ yard-os szezon) 30 éves futó két és fél év mellőzöttsége után a nyáron érkezett a Baltimore Ravens-től, miután ott lejárt a szerződése. Ahogy mondani szokás, nálunk új életet tudott lehelni a leáldozóban lévő karrierjébe és igazi másodvirágzását éli a Broncosban. Denveri futótól évek óta az egyik legjobb teljesítményt tőle láthattuk eddig, az első 8 játéknapból 4-en jutott 100 yard fölé, egy meccset teljesen kihagyott, az elsőn pedig alig játszott, így elmondhatjuk, hogy amikor játszik, akkor sok yard-ot termel. Különösen jó teljesítményt nyújtott az Oakland Raiders elleni idegenbeli győztes meccsen, 20 futással 163 yard-ot, közte egy 60 yard-os TD-t elérve, sajnos volt pár kisebb-nagyobb sérülése. Ennek ellenére is rendre a csapat rendelkezésére tud állni, így mindenképpen elmondható, hogy a Broncos egyik erőssége ebben az évben, a csapat vitathatatlan húzóembereként pedig a futás orientált játék szerelmeseinek, kötelező rá szavazniuk!
Drew Moor (Colorado Rapids)
A Rapids legjobb hátvédje az előző szezonban is a megszokott magabiztos védőmunkáját hozta az elejétől a végéig. Azon kívül, hogy a saját kapuja előtt remekül takarított és irányította a denveri védelmet, ezúttal a támadásokból is jobban kivette a részét. Idei négy góljával egyéni legjobb teljesítményét érte el, a találatokat mindig szögletek vagy szabadrúgások után szerezte, előre húzódott az ellenfél kapuja elé és fejjel vagy a lecsorgó labdákból tudott eredményes lenni. Az év közben nem csak Coloradoban volt vasember, hanem az MLS ironman rekordját is megdöntötte, zsinórban 68 meccset játszott végig teljes hosszában. Csak két meccset hagyott ki az egész évben, a rekord sorozat egy eltiltás miatt szakadt meg, később sérülés miatt volt harcképtelen, így is 32 meccsen játszott az alapszakaszban, majd a POban a KC elleni első meccsen komoly váll sérülés miatt cseréltük le. Talán ebben a szezonban még jobban ki tudott emelkedni, csapatként nem alkottunk annyira nagyot, de Moor végig elnyűhetetlen volt és a teljes szezont magas színvonalon játszotta végig. Ha egy igazi vasemberre szeretnétek voksolni, Moort mindenképpen bele kell vennetek a listátokba!
Brendan Mundorf (Denver Outlaws)
Mundorf sokadszor is az Outlaws legeredményesebb és legdominánsabb játékosa volt, de sajnos a denveri szabadtéri lacrosse-király 2011-ben sem koronáztatott meg, a csapat idén sem jutott fel a trónra. A támadójátékos szokásához híven a gólok, az asszisztok és így természetesen a pontok terén is a házi verseny élén végzett, 11 alapszakasz-mérkőzése alatt 30-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját és összesen 45 pont fűződött a nevéhez. Az MLL pontlistáján a harmadik helyen végzett, csak Crotty és Rabil előzték meg, míg Poskay-val megosztva a mezőny leggólerősebb játékosának bizonyult. Minden téren most hozta a legjobb szezonját, 2007 óta nem rendelkezett ennyire látványos statisztikákkal. Számtalan mérkőzésen a csapat húzóembere volt, például a Hamilton elleni évadnyitón szerzett 10 pontjával új klubrekordot állított fel, azon a 6 gólos meccsen kívül még további három alkalommal legalább 4 gólt dobott egy meccsen. Parádés produkciója révén természetesen karrierje negyedik MLL All-Star gáláján is részt vehetett, ahol négy pontot szorgoskodott össze. Sajnos, az ország legnépszerűbb lacrosse-csapata évek óta táncol a bajnoki győzelem kapujában, de 2011-ben is csak az elődöntőig jutottunk, ám Mundorf azonban kiemelkedő szezonon van túl, így joggal várja el a szavazók támogatását!
Ryan O'Reilly (Colorado Avalanche)
A 2009es draft másik nagy szerzeménye, napról napra egyre nehezebb elhinni, hogy a második kör elején hozzánk kerülhetett. A tavalyi szezon jelentős részét a 3-4. sorban kellett lejátszania, mindenki jól tudta, hogy ilyen képeségekkel pazarlás őt jegelni és kizárólag védekező feladatokat osztani rá, de O'Reilly nem sértődött meg, tette a dolgát becsülettel az alsó sorokban. A 2010/11es évben megismételte az újoncként elért 26 pontját, de a 13 gól figyelemre méltó volt. Őszre változott a helyzet és a 3. sorban megkapta maga mellé a friss 2nd overall Landeskogot, a két fiatal játékmester pedig remekelt egymás társaságban, így ROR nem egész két hónap alatt majdnem elérte a tavalyi egész éves ponttermést. Fiatal kora ellenére elképesztő vezetői képességei vannak, szerintem csak idő kérdése, hogy mikor kapja meg a C betűt, egyelőre nem akartuk ilyen fiatalnak odaadni, de ami késik, nem múlik. O'Reilly számára jól jött a két első számú center egy sorba helyezése, felmehetett a 2. sorba, még jobban kihozza magából a benne rejlő potenciált, szállítja is a pontokat zsák számra. Egész pályás keresztpasszai már-már Forsberget idézik, a helyzeteket pedig gyilkos hidegvérrel értékesíti. Folyamatosan fejlődik, mintha csak egyre jobb lenne, ahogy haladunk előre, ki tudja hol lesz a vége, nem kizárt egy hatalmas szezon tőle már idén. Ha titeket is legalább ennyire lenyűgözött a Factor szelleme, akkor kötelező számolni vele az ötös listákon!
Gavin Prout (Colorado Mammoth)
A denveri fedett pályás lacrosse-fejedelem 2004-től 2009-ig uralkodott a városban, jelentős közreműködésével a Mammoth évről évre bajnokesélyes volt, 2006-ban el is hódítottuk a Kupát, Prout pedig a mai napig a klub történetének valaha volt legeredményesebb játékosa. Aztán a vezetőség gondolt egy merészet, és 2010-ben elcseréltük őt a fiatalítás érdekében (többek között a két fiatalabbik Gajic-fivért szereztük meg helyette), aki végül másfél éven át a rivális Edmonton Rush-t erősítette. Prout nélkül azonban a csapat nem volt az igazi, többször visszatért a Pepsi Center-be, a közönség felállva ünnepelte őt még a Mammoth-nak lőtt góljai után is. Végül a 2011-es deadline előtt mindenki nagy örömére visszahoztuk őt a csapathoz, és Gavin rettentő boldog volt, hogy újra a Mammoth játékosa lehet, hatalmas lelkesedéssel harcot szíve legkedvesebb csapatáért, akik irányításával újra bejutottak a playoff-ba. Az elmúlt évad utolsó hat meccsén 23 pontot szórt (abból csak három volt gól) a visszatérése után, játékával mintha csak a publikumot akarta volna szórakoztatni, a Rush elleni első meccsén bemutatott profi bokszolókat meghazudtuló verekedése és körítése pedig az évad feledhetetlen pillanatai közé vonult be. Azóta az offszezonban három évvel meghosszabbította a szerződését a csapattal, ez is azt bizonyítja, hogy ő többet már sehova sem szeretne elmenni. Ez így van rendjén, Prout-nak itt a helye Denverben, a voksaitok nagy részének pedig ott a helye a neve mellett!
Tim Tebow (Denver Broncos)
2010-ben érkezett a draft 1/25-ös választottjaként egy akár történelminek is nevezhető egyetemi pályafutás után. A szezon végén, Josh McDaniels edző távozása és Kyle Orton sérülése után 4 meccsen kezdő volt és ebből egyet meg is nyert a csapat. Idén a rövid offseason alatt az új head coach John Fox nem merte meglépni a rizikós döntést, hogy a kissé szokatlan stílusú ifjú QB kezébe adja a karmesteri pálcát, de miután Orton 1-4-es szezonkezdést és elég kiábrándító játékot tett csak le az asztalra, így az ötödik héten a Chargers elleni meccs félidejében Tebow-t küldte pályára, aki a 17 pontos hátrányt egy passz híján le is tudta dolgozni. Azóta a csapat rég nem látott győzelmi sorozatba kezdett és bár klasszikus értelemben nem játszik jó QB-hez méltóan, az eredmények mégis őt igazolják. Nála nem a passzolt yard vagy a dobott TD, esetleg a rating az igazán fontos mutató, hanem a W-L, az összes yard, az összes TD, a kevés elvesztett labda, és hogy kiváló fizikuma és mindenre elszánt magatartása révén a kiélezett pillanatokban képes az egész csapat élére állni. Bár még nem győzte meg a kritikusokat teljesen, a denveri szurkolókat valósággal lenyűgözte, nem csak a Broncos, de az egész coloradói sporttársadalom közkedvelt figurájává emelkedett. Még csak másodéves, de már most vezéregyénisége a csapatnak, akik megtanultak érte/vele nyerni, és Tebow segítségével ebben a szezonban a Broncos annyi év után talán végre visszatérhet a rájátszás mezőnyébe. Nem lehet kérdés, hogy személyisége óriási hatással van az őt körülvevő játékostársakra és szurkolókra egyaránt, hamarosan meglátjuk, hogy a "vallásalapító" irányító miként tudja megmozgatni a magyar sportrajongókat!
Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
2011. áprilisától szeptemberéig Tulo nevétől volt hangos a denveri sportvilág, a Rockies kimagasló shortstopja önmaga eddigi legjobb szezonját futotta. Az idényt úgy kezdte, ahogyan a 2010est befejezte, brutális HR szórással, később persze voltak kisebb megingások, de mindent egybevéve nagyon magas színvonalon játszott. Védekezésben nyújtott teljesítményét etalonnak nevezik shortstop poszton, Tulo a követendő példa. Kisebb sérülések miatt 140 mérkőzésen kezdett, 1208 és 1/3 inninget töltött fent a pályán, ezalatt 684 total playből csak 6 darab mezőnyhibája volt, beleértve egy 59 meccses error nélküli streaket. 261 kiejtést vállalt, 417 asszisztot adott és 98 double playben vett részt. Valamennyi statisztikai adat az NL legjobbjai közé emelte őt, így toronymagas favoritként egymást követő második évben kapta meg a Gold Gloveot. Emellett minden lényeges ütő mutatóban a csapat legjobbja volt, pályafutásában először lépte át a 100 pontos határt egy szezon alatt 105 RBIvel, emellett 30 HR és 36 double és a .302es átlaga is a legjobb volt. A GG mellett a Silver Sluggerben is duplázott, 2010 után másodszor hódította el a legjobban ütő NL SSnak járó elismerést és ezúttal az All Staron is pályára léphetett. Továbbá megkapta a legjobb védekezőknek járó Fielding Bible Trophyt és szerepelt a Sporting News év csapatában. A csapat gyötrelmes szezont futott, de Tulo játéka mindig megmelengette szívünket a hideg valóságban és szárnyalását felüdülő érzés volt nyomon követni 6 hónapon át. Sportemberi klasszisát jellemezte, hogy egy ilyen jó egyéni szezon után is csalódott volt a csapat eredménytelensége miatt és saját játékában is a hibákat kereste, hogy miben lehetne még jobb. Remélhetőleg jövőre a Rockies fel fog nőni Tulo mellé, hogy csapatsikereket is el tudjon érni. Tavaly előtt negyedik, tavaly második lett a magyar szurkolók év sportolója választásán, idén még feljebb kell juttatnotok őt! Tulo az egész évben meccsről meccsre parádézott és tanári szinten játszott, Tebowval ellentétben nem csak az utolsó 5 percben képes a csodára. Nem kérdés, hogy neki kell nyernie! Győzzön Tulo!
Drew Westervelt (Denver Outlaws)
Az Outlaws második számú pontgyárosa 32 ponttal követte az egyeduralkodó Mundorf-ot a házi kanadai táblázat második helyén. Ahogy megszokhattuk tőle, a 2011-es esztendőben is a csapat éljátékosának bizonyult, tíz mérkőzésen játszott és mindegyiken szerzett legalább egy gólt, szám szerint 23 találattal fejezte be az esztendőt, köztük egy kétpontos is bevágott. A legeredményesebb produkciót júniusban mutatta be a Hamilton elleni 5 ponttal (2+3), míg július 23-án a Rochester ellen egymaga négy találatot szerzett. Egymást követő második évben végzett az MLL ponttáblázatának top10-es élmezőnyében, hiszen hármas holtversenyben a nyolcadik lett, ám másik két vetélytársánál kevesebb meccs alatt termelt 32 pontot. Egyértelműen a mezőny legveszélyesebb góllövői közé tartozik, robbanékony és megállíthatatlan, ha elkapja a ritmust, az ellenfél kapusait általában csak a jó szerencse mentheti meg Westy félelmetes lövéseitől. Az idei offszezonban a klub komoly vérátömlesztés végrehajtva elcserélte őt a Chesapeake-hez, így jövőre már nem a mieink színeiben onthatja a gólokat, de most még egyszer, búcsúzóul számít a szavazatainkra!
AZ ÉV ÚJONCA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:
Billy Bitter (Denver Outlaws)
A North Carolina University kiválósága a legutóbbi MLL Draft harmadik választása volt a mieink által. Sokan már újonc évében meghatározó teljesítményt vártak tőle, hogy azonnal az Outlaws legjobb góllövői között lesz, ami hellyel-közzel be is igazolódott. Bitter tanúbizonyságot tett róla, hogy rendkívül gólérzékeny támadó, ugyanakkor folyamatosan változik a formája, gyakorlatilag csak nagyon jól vagy nagyon szürkén képes játszani. Kilenc mérkőzés alatt 12 gólt és összesen 16 pontot szorgoskodott össze, mellyel a liga legjobb újoncai között végzett. A szezon első felében két alkalommal jegyzett mesterhármast, karrierje második profi meccsén a Long Island szoros legyőzése alkalmával vállalt három találatot, majd két héttel később négy ponttal vette ki a részét a Hamilton felülmúlásából. Ezen felül ráadásul az egyetlen playoff-mérkőzésünkön a csapat élére tudott állni, amikor a sztároknak nem ment az extrém körülmények között, akkor a kölyök három gólt vágott az elődöntőben, de sajnos ez is kevés volt az üdvösséghez. Nagy tehetségként tartják számon, néhány éven belül akár a liga egyik legjobb játékosa is lehet, azonban nem az Outlaws-ban fogja kifutni magát, mert a csapat a közelmúltban a mezőnyhöz újonnan csatlakozó Charlotte Hounds rendelkezésére bocsátotta. Elsőéves sikereit még a denveri egyesület színeiben érte el, így nekünk is kell most díjaznunk őt!
Rex Brothers (Colorado Rockies)
Évek óta a klub legnagyobb dobó tehetségei közé tartozott, idén végre eljött az idő, hogy Brothers bemutatkozzon az MLBben. A szezont a farm csapatban kezdte, sérülések miatt került fel és szinte azonnal a bullpen egyik legbiztosabb pontja vált belőle. Júniusi feltűnésekor rendszerint a 6-8. inning magasságában jutott szóhoz és rögtön megmutatta, hogy mennyire dinamikusak a dobásai és mennyire kizökkenthetetlen játékos. Újonc létére annyira biztos a dolgában, hogy azt sok veterán dobó is megirigyelné, első hullámvölgye szeptemberben érkezett, de a botlásokon pár nap alatt túltette magát és ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. A jövőben closert akarunk faragni belőle, élete első save lehetőségét már megkapta, augusztus 23án az Astros ellen hibátlanul teljesítette a záró inninget. Nagyrészt Brothers nem várt magabiztosságának köszönhető, hogy a Rockies télen gőzerővel árulja az eddigi closer Street, aki helyett jövőre Betancourt lehet a befejező ember, de nem kizárt az sem, hogy a 2012es idényben Brotherst is egyre többször fogjuk látni a 9. inningben. Az évet kiváló 2.88as ERAval zárta 48 mérkőzésen fellépve. Igazán gátlástalan dobó, a hidegvére és a precizitása még komoly magasságokba repítheti, reménykedjünk benne, hogy a következő évtized meghatározó closereként sikereket is szállíthat a csapat számára. Első egyéni elismeréseinek egyikét most a DSB újonc szavazásán arathatja le.
Gabriel Landeskog (Colorado Avalanche)
Az Avalanche története legmagasabb draft választásából, idén júniusban a 2. helyen a svéd bal szélsőt halászta ki. Sokan úgy gondolták, hogy inkább a hátvéd Larssonra lett volna nagyobb szükségünk, de a szezon első két hónapja után Landeskog lecsendesítette az akkori kritikusokat. Már az edzőtáborban és az előidényben bemutatta rámenős és lendületes játékát, amellyel hamar élesben is elkápráztatta a szurkolókat. A 3. sorban O'Reilly oldalán emberére akadt, ketten egymást kiegészítve, segítve gyakorlatilag a legjobb sorunkat alkotják. A csapat ritkán alkalmaz európai játékosokat, drafton mostanában különösen óvatosan bántunk velük, de Landeskog más és valóban lehet számítani rá. Egyől alapemberként használjuk emberhátrányban, feltűnik PPben és a letámadások során elképesztő munkát végez, képes az őrületbe kergetni az ellenfelek védőit. Első gólját a harmadik meccsén szerezte a Columbus ellen, melyet rögtön az első győztes találat követett, eddigi legtermékenyebb meccsére október 22én került sor, a Chicago ellen két gólt ütött. Nagyon jól jött egy ilyen domináns fiatal erőcsatár, szélső poszton vannak a legnagyobb hiányosságaink, Landeskog azonban hosszú távon is kiváló megoldás lehet és abszolút beleillik a fiatalokra épülő csapatba. Az első benyomások pozitívak voltak és a jövőben csak még komolyabb fellépést várunk a svéd tehetségtől, akinek elnyerte tetszését az eddig látottak, nyugodtan szavazzon rá!
Connor Martin (Colorado Mammoth)
A csupaszív támadó már első évében maga mellé állította a félelmetes Mammoth-közönséget, amelynek mindenre elszánt magatartása és szórakoztató személyisége miatt túlzás nélkül állíthatóan egyik legnagyobb kedvence lett. Martin egy őrült pszichopata a 00-s mezszámával, már a profi sportolói karrierje előtt ismert
énekes YouTube-sztár lett a megnevezhetetlen videóival, amelyekben lacrosse-, ének-, és standup comedy tudását egyszerre csillogtatja meg százezrek örömére. A sportág mindkét műfajában a denveri csapatot színesíti, bemutatkozó szezonjában a Mammoth mezét hat alkalommal öltötte magára, ezen fellépések alatt két gólt szerzett, mindkét találata után csaknem felrobbant a Pepsi Center teltházas közönsége, ő pedig brutális hátraszaltókkal ünnepelt. 'Con Bro Chill' a coloradói sportélet utánozhatatlan figurája, a maga módján kiemelkedő egyéniség, aki mellesleg nem játszik rosszul, s talán egy napon elismert sportoló lesz belőle, és nem csak a lacrosse ütővel való erdei krumpli dobálásról marad emlékezetes.
Von Miller (Denver Broncos)
A Denver Broncos tavalyi történelmi mélyrepülésének köszönhetően kedvező helyzetben várhatta a draftot. Összességében a 2. választással az elvárás az egész draftclass második legjobb játékosának a kiválasztása, amelyet Von Millerben véltünk felfedezni. Hogy teljesítheti túl azokat a bizonyos elvárásokat egy 1/2-es választás? Csak meg kell nézni a meccseket. Nem túlzok ha azt mondom, hogy Miller az NFL idei legjobb újonca. És ezt nem csak én mondom, a 12. héten vezeti a profootball weekly és a profootball focus listáját is az elsőévesek között. 10,5 sackjével 3. a ligában, és természetesen toronymagasan vezet az újoncok között, teszi mindezt úgy, hogy 4-3 OLB, akinek messze nem a passrush az egyetlen feladata. Ez megmutatkozik más statisztikákban is. 58 kombinált és 46 szóló szerelése egyaránt a legtöbb az összes újonc közt. Emellett futások ellen ő a leghatékonyabb 4-3 OLB, és coverage-ban is a jobbak között van. Óriási szerepe van a vadlovak győzelmi sorozatában is, a védelem élén ő teremti meg a lehetőséget Tebownak, hogy a meccsek végén learassa a babérokat. Lássuk be Tebow magic ide, Tebow magic oda, 17 szerzett ponttal nem sok csapat képes meccset nyerni, nem elvitatva Tebow érdemeit, főleg nem az utolsó 5 percben mutatott érdemeket. Véleményem szerint Von Miller a Broncos legjobb újonca, az NFL legjobb újonca és Colorado legjobb újonca, sőt tovább megyek, ha rajtam múlt volna, nem csak a Rookiek között indulhatna, mert ő a Denver Broncos, de szerintem egész Colorado legjobb játékosa idén. Mind a számok, mind a mutatott játék mind az eredményesség terén. Szavazzatok hát, Von Millerre!