Öt év távollét után 2011-ben újra bejutott a Denver Broncos csapata az NFL rájátszásába, és bár az utolsó három forduló veresége és kilátástalan játéka miatt nem lehetünk túl bizakodóak, szurkolnunk kell ma este a Vadlovakért! A csapat a leggyengébb divízió-bajnokot megillető, 4. kiemelt lesz az AFC-ben, így a Wild Card körben a lehető legerősebb ellenféllel, az elmúlt hat esztendőben két Super Bowl-t nyerő Pittsburgh Steelers csapatával fog találkozni a Sports Autorithy Field at Mile High Stadium-ben.




















Pittsburgh városában rendkívül mélyre nyúlik vissza a futballtörténelem, Pennsylvania szívében gyakorlatilag "őshonos" a sportág, a klubot ugyanis 1933-ban hozták létre még Pirates néven, ezzel az egész mostani AFC legöregebb egyesülete. Az első időszakban gyakran névváltáson estek át, a híressé vált Steelers nevet 1945 óta viselik. Például a mieinkkel ellentétben, ők mindig is NFL-csapat voltak, noha az átütő sikereket csak az 1970-es fúzió után érték el. A hőskorban a létezésen kívül nem sok örömben volt részük a helyi drukkereknek, a csapat évtizedeken át bukdácsolt, egészen 1947-ig kellett várniuk az első PO-szereplésre, ami meglehetősen rövidre sikeredett, hiszen az Eagles az első fordulóban 21-0-val csapta ki őket. Újabb röpke 15 esztendő kihagyás után 1962-ben fordultak meg ismét a rájátszásban, ekkor a Lions állta az útjukat.

A nagy változást a '70-es évek hozták meg, az AFL-NFL egyesülést követően az AFC Central divízióba kerültek, ahol két negatív szezont követően harmadik nekifutásra történetük első csoportbajnoki címét ünnepelhették 11-3-as alapszakasszal. Végül az első igazán komoly Steelers-es PO-menetelés a konferencia-döntőben ért véget a Dolphins ellen, de a legendás Chuck Noll AFC coach of the year díja mellett a szezon legjobb offenzív és defenzív újoncát is az újjáépülőben lévő, fiatalos gárda adta, az irányító Terry Bradshaw pedig halhatatlan karriert kezdett. Ettől az évtől számítva egymást követő nyolc szezonban voltak résztvevői a rájátszásnak, és egyedülálló történelmet írtak azzal, hogy hat év alatt négy SB-t nyertek négy döntőben való részvétellel, menet közben a sorban hat divízió-győzelem már csak a hab volt a tortán. A nagy sorozat az 1974-es szezonban vette kezdetét, a playoff-ban a Bills-t és a Raiders-t búcsúztatták el a finálé felé vezető úton, majd a Super IX alkalmával a Vikings 16-6-os legyőzése jelentette a gárda megkoronáztatását. Egy évvel később 12-2-es alapszakasszal süvítettek tovább, és a rájátszásban sem kegyelmeztek, bár a Cowboys elleni döntő szorosabb küzdelmet (21-17) igényelt a tavalyinál. Ezután jött egy kisebb megtorpanás, ugyan '76-ban és '77-ben is megnyerték a csoportot, a rájátszásban mindkétszer idejekorán elhullottak - utóbbi évben éppen a Broncos állította meg őket a divisional körben. Több se kellett nekik, a 16 meccses alapszakaszra váltás első két évében újra bajnokok lettek, 1978-ban 14+3 győzelmet regisztráltak, egy újabb kiélezett SB végeztével sikerült 35-31 arányban két vállra fektetni a Cowboys-t. A második címvédő évet pedig a Rams bánta a döntőben (31-19), mindkét esetben Bradshaw lett a SB MVP.




















A következő évtized kevesebb sikert tartogatott számukra, ugyan rendre ott voltak a semleges mérleg környékén, általában negatív szezonokat produkáltak, a '80-as években mindössze négyszer jutottak be a rájátszásba, '89-ben például újra a Broncos vetett véget az igyekvésnek a második körben, mely után Noll mester leköszönt, utódja a következő 15 évben a helyi származású Bill Cowher lett. Rövid időn belül visszatértek a sikerek a csapathoz, 1992-től sorban hatszor voltak tagjai a rájátszásnak, ám az elődök bajnoki címeit nem tudták megismételni egyik alkalommal sem. A legközelebb 1995-ben álltak hozzá, a 30. SB-on azonban a Cowboys visszavágott a korábbi sérelmekért, 27-17-es győzelmükkel Texas-ba került a bajnoki cím, míg két évvel később az akkori SB-győztes denveriek 24-21-re verték őket a konferencia-fináléban. A következő jelentősebb évszám 2004 volt (bár az azt megelőző években is meg-megfordultak a rájátszásban, és átkerültek az AFC North-ba), ezt a szezont 15-1-es alapszakasszal tudták le, és óriási esélyesként robogtak a Super Bowl irányába, azonban a Patriots 41-27 arányban hűtötte le őket az AFC-döntőben.

2005-ben 11-5-ös mérleggel szabad kártyás csapatként vehettek részt a playoff-ban, s egy újabb történelem könyvekbe illő menetelésbe kezdtek. A WC-körben a Bengals-t, a második fordulóban a Colts-t győzték le szoros küzdelemben, majd az emlékezetes AFC-döntőben a Broncos mai napig utolsó PO-meccsén 34-17-re győztek ellenünk a mérföld magasan fekvő városban, így ők vehettek részt a Super Bowl XL-en, és nem mi. Ennek örömére be is söpörték fennállásuk ötödik bajnoki címét, mivel 21-10-re legyőzték a Seahawks-t. A nagy sikert két baljós esztendő követte, igencsak kicsúsztak a dolgok a kezeik közül, Roethlisberger körül is felerősödtek a pályán kívül problémák, és címvédőként be sem jutottak a rájátszásba, majd az újonnan kinevezett ifjú edző, Mike Tomlin első évében már a Wild Card körben repültek nagy meglepetésre. 2008-ban aztán minden adott volt az újabb diadalmenethez, és éltek is a lehetőséggel. A 12-4-es alapszakaszt követően kőkemény ágról jutottak be a döntőbe, egy-egy klasszikus meccsen verték a SD-t és az ősi rivális Baltimore-t, míg a fináléban a Kurt Warner által repített Cardinals-t is felül múlták 27-23 arányban az acélváros hatodik bajnoki címéért. Tomlin 36 évesen a valaha volt legfiatalabb SB-győztes edző lett, és természetesen az év legjobb trénerének is megválasztották. Stílszerűen címvédőként újra kimaradtak a rájátszásból, de a tavalyi évben ismét odakerültek a tűz közelébe. Nagyon hasonlóan haladtak, mint a 2008-as siker idején, a Ravens-t és a Jets-t ejtették ki a PO-ban, azonban döntőben találkoztak egy jobb csapattal, 2010-ben a Packers ért fel a csúcsra a 31-25-ös sikerrel. A Steelers SB-mérlege így 6-2-esre romlott (komplett PO W-L: 33-21), de idén a 12-4 ismét komoly reményekre jogosíthatja fel őket, noha Wild Card meccset kell játszaniuk.

A Broncos 2005 óta nem járt a rájátszásban, mint szóba került, abban az évben éppen a Steelers állta az utunkat, az akkori csapatból már csak Champ Bailey és D.J. Williams maradtak hírmondónak - Doom-ot és Kuper-t az azt követő drafton vettük birtokba. Azóta többször is drámai körülmények között maradtunk le a rájátszásról fájdalmas utolsó fordulós vereségekkel, 2011-ben viszont úgy gondolom, talán emiatt kaptunk némi elégtételt a sorstól. A sok megpróbáltatás után most ránk mosolygott a szerencse, és kissé ajándéknak tűnhet, hogy bejutottunk a rájátszásba, reméljük tudunk élni az égből San Diego-ból pottyant csodával.

A közelmúlthoz hasonló öt éves PO-tól való távolmaradást az 1970-es évek óta nem produkáltunk, számtalanszor kiveséztük már, hogy a klub történetének egyik legsötétebb korszakát tudtuk magunk mögött. A playoff-örökmérleg 17 győzelmet és 15 vereséget tartalmaz, ahogy bizonyára mindenki jól tudja, a legnagyobb sikereinket 1997-ben és 1998-ban értük el, Elway vezérletével mindkétszer SB-t nyertünk. A két győztes finálét négy vesztes döntő előzte meg: '77-ben a Cowboys, '86-ban a Giants, '87-ben a Redskins, '89-ben a 49ers vetett véget a denveri álmoknak. Ezen kívül még 1991-ben és az említett 2005-ös szezont követően játszottunk még konferencia-döntőt, a többi rájátszás-szereplés alkalmával rögtön az első adandó alkalommal kizúgtunk.




















A két csapat eddig összesen 27-szer találkozott egymással, ezeken a mérkőzéseken a Broncos teljesített jobban, 16 alkalommal legyőztük a Steelers-t 10 vereség és egy döntetlen mellett. Utoljára 2009. november 9-én meccseltünk velük, Roethlisberger-ék aznap 28-10-es győzelemmel távoztak Colorado-ból, azt megelőzően zsinórban háromszor legyőztük őket. A rájátszásban már hatszor mérkőztünk meg a Pittsburgh-gel, ezzel ők tekinthetők a leggyakoribb PO-ellenfeleinknek, a küzdelem jelenleg 3-3-as döntetlenre áll a két rivális között.

1977-ben a klub történetének első AFC bajnoki címét jelentette a Steelers 34-21-es legyőzése; egy évvel később azonban 33-10-es verést tartogattak számunkra a rájátszás első körében. Ezt követően az 1984-es playoffban 24-17-es vereséget szenvedtünk tőlük; majd '89-ben 24-23 arányban mi örülhettünk, és jutottunk be a Cleveland Browns elleni emlékezetes konferencia-fináléba. Az 1997-es SB-t megelőzően a Pittsburgh testén át vezetett az út, 24-21-re vertük őket; utoljára pedig 2005-ben találkoztunk velük, és 34-17 arányban győzedelmeskedtek felettünk a sokszor emlegetett AFC-döntőben.

Ma este, 22:30-tól tehát mindenkinek kötelező végig szurkolnia a mérkőzést, senkit nem érdekel, hogy hogyan, de ott vagyunk a rájátszásban, igyekeznünk kell minél jobban megragadni ezt a lehetőséget. Hajrá Broncos!