Lezajlott a 2012-es év All Star gálája, ezúttal denveri érdekeltség nélkül, aminek nem örülünk túlzottan, de így legalább a Denver Nuggets csapata kihasználhatta a szünetet pihenésre és az utóbbi időben problémát jelentő játékelemek gyakorlására. A most következő összefoglaló első két mérkőzését még a gála előtt játszotta a csapat, a második kettőt viszont már azt követően. Lássuk, hogyan muzsikáltunk ezen a négy találkozón!
























Még február 22-én a Los Angeles Clippersnél szerepeltünk. Legutóbb sikerült itt győznünk, méghozzá fölényesen, mostanra azonban sok dolog megváltozott, ezért nem mi számítottunk esélyesnek. Miller, Brewer és Faried is kezdett, ők normál esetben csereként szoktak beszállni. Az első negyedben jól kezdtünk, az első néhány percben vezettünk, majd szorosan fordított a Clippers, de a játékrész végére sikerült egyenlíteni. A második felvonás elején 5-6 ponttal elléptünk, a nagyszünetre ebből két pontot sikerült megőrizni. A harmadik játékrész nagyon kiegyenlített játékkal telt, egyik csapat sem tudott egy-két támadáson kívülre kerülni, így a záró negyedet úgy várhattuk, hogy még bármi megtörténhet. Az utolsó negyedben nagyjából 8-9 percig jól tartottuk magunkat, de a végén szétestünk, a Clippers élt a tálcán kínált lehetőséggel, megszerezték a győzelemhez szükséges pontokat, végül 103:95-re veszítettünk. Leszámítva az utolsó néhány percet, egészen értékelhető volt a produkciónk. Sajnos a végét nagyon elszúrtuk, kicsit mintha el is fogytunk volna. A vereség ellenére vannak pozitívumok a meccsel kapcsolatban, elsősorban Hamilton jó játékát lehetne kiemelni, eddig kevés lehetőséghez jutott, most azonban 18 ponttal és 7 lepattanóval jelezte Karl felé, hogy számíthat rá a jövőben. Afflalo is mutatott életjeleket, támadásban jól teljesített, 20 pontot szerzett és meglehetősen pontosan is célzott, de sajnos ismét túl sokan voltak sérültek.

A következő megmérettetésre hazai pályán került sor, back-to-back meccsen a San Antonio Spurst fogadtuk. A kezdőnk ezúttal nem változott, ami az utóbbi időben már inkább meglepő, mint az, ha Karl kicserél egy-két játékost. Nagyon gyengén kezdtük a találkozót, a Spurs csak az első néhány percben volt lőtávolon belül, az első negyed végére már 16 ponttal sikerült meglógni a sarkantyúsoknak. A második negyedben sem változott a játék képe, talán még rosszabbul játszott a csapatunk, mint az első negyedben tette azt. A két negyed alatt bekapott 65 pont nem a védekezésünket dicséri. Akik abban reménykedtek, hogy a szünetben az edzői stáb helyre teszi a dolgokat, azoknak nagyot kellett csalódniuk. A harmadik negyedben is katasztrófa volt a játék, gyakorlatilag le lehetett volna fújni a mérkőzést, mert teljesen esélytelenek voltunk. A negyedik játékrésznek már semmi tétje nem volt, a találkozó sorsa sokkal korábban eldőlt már, még az eredményt sem sikerült kozmetikázni, ami így 114:99-es zakó lett. Ezúttal nem voltunk egy súlycsoportban az ellenféllel, csapatként ők sokkal jobban működtek. Nem érdemes senkit sem kiemelni, de a rend kedvéért azért megemlítem, hogy a legeredményesebb játékosunk Brewer volt a maga 23 pontjával, Miller 20-ig, még Afflalo 19 egységig jutott. Szerencsére ez a meccs volt az utolsó az All Star előtt, így volt idő javítani a hibákon, bízhattunk néhány sérült felépülésében és a szebb folytatásban.

Az All Start követő első mérkőzésünkön a Portland Trail Blazerst láttuk vendégül a Pepsi Centerben a szerdai napon. Lawson visszatért sérüléséből és Karl egyből a kezdőben szavazott neki bizalmat. Az összecsapást jól kezdtük, magabiztos vezetéssel nyitottunk. A lendületünk kitartott a következő negyedben is, a szünetre 17 pont előnnyel mentünk, ami megnyugtató volt. A harmadik negyed vége felé, mintha kicsit visszatalált volna a meccsbe a Blazers, de a sikerült őket tíz pont környéki hátrányban tartani. A negyedik elején még megpróbáltak közelebb kerülni, de a 6-7 pontos határt nem tudták átlépni. Ezt követően visszaállt a megnyugtató 10 pont körüli előnyünk, amivel már nem tudtak mit kezdeni a vendégek. A mérkőzés végül 104:95-ös denveri sikerrel zárult. Sokkal jobban játszottunk, mint az elmúlt időszakban megszokhattuk, úgy látszik jót tett a pihenő a csapatnak. A festékben domináltunk, messze több lepattanót és pontot szereztünk, mint az ellenfelünk. Erre szükség is volt, hiszen a büntetőkkel és a hármasokkal is meggyűlt a bajunk ezúttal, de így ez nem okozott akkora hátrányt. Újra láthattuk azt a nagyszerű csapatteljesítményt, ami a szezon korábbi szakaszában jellemezte az együttest, ezúttal hét játékos érte el a 10 pontot, a kezdőből ez mindenkinek sikerült. A legeredményesebb Lawson volt 18-cal és csak egyetlen gólpassz hiányzott a DD-hez. A Faried, Koufos, Harrington hármas viszont elérte a dupla-duplát, mindhárman a pontokban és lepattanókban szereztek két számjegyű értéket.

Két nap múlva a következő fellépésre a Houston Rockets otthonában került sor. Karl nem bolygatta az előző meccset magabiztosan megnyerő csapatát, maradt a Mozgov-Faried-Brewer-Afflalo-Lawson ötös. Szorosan indult a találkozó, egyik fél sem tudott dominálni az első negyedben, 1-2 pontos különbségen belül fej-fej mellett haladtak a csapatok. A második negyed elején szereztünk egy kisebb előnyt, de a hazaiak gyorsan felzárkóztak, sőt a szünetben már ők vezettek igaz, csak három pont volt a különbség. A harmadik negyedben jól játszottunk, támadásban produktívak voltunk, de a Houstont így sem sikerült számottevő hátrányba taszítani. A negyedik negyed felééig tartotta a lépést a hazai csapat, onnantól fölényben kosárlabdázott a Nuggets, minek köszönhetően 117:105-re sikerült is nyernünk. Az eredmény alapján talán azt hihetnénk könnyű mérkőzés volt, de a Houston nagyon jól tartotta magát az utolsó negyed felééig. Ha Martin és Lowry több támogatást kapott volna, akkor meggyűlt volna velük a bajunk. A festékben ezúttal is mi voltunk az urak, ez volt a siker kulcsa, mert megint sok pontunk maradt a büntetőzésben. Faried energikus játéka nagyon sokat jelent az utóbbi időben, úgy gondolom, hogy elsősorban neki köszönhető, hogy rendre több lepattanót szerzünk meg, mint az ellenfél. Az újonc PF ezen az összecsapáson is kitett magáért, 16 ponttal és 11 lepattanóval zárt. Nagyon jól játszott Lawson is, ő 22 ponttal és 15 gólpasszal fejezete be a mérkőzést. Rajtuk kívül még Afflalo játéka jelentett pluszt, úgy néz ki, végre magabiztosan megy neki a pontszerzés is, ezt ezúttal 17 ponttal bizonyította.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 29-7 (36 meccs)
2. Denver Nuggets 20-17 (37 meccs)
3. Portland Trail Blazers 18-18 (36 meccs)
4. Minnesota Timberwolves  18-19 (37 meccs)
5. Utah Jazz 17-18 (35 meccs)

A közeljövő programja: 

Március 5.,  hétfő, 03:30 San Antonio Spurs  - Denver Nuggets
Március 6.,  kedd, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Március 8.,  csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Cleveland Cavaliers
Március 10., péntek, 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Március 12., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies

Vasárnap a Spurs otthonában kellene megpróbálni javítani a múltkori nagy vereséget, majd a jövő héten megkezdődik a szezon leghosszabb 9 meccses hazai sorozata, ahol igyekezhetünk pótolni az elmúlt hetekben elhullajtott győzelmeket. Nagy segítség lehet a csapat számára, hogy a hírek szerint Gallinari, Nené és Fernandez is napokon belül visszatérhet. A jövő héten is több nyerhető meccs következik, hazai pályán győzelmi sorozatba kell kezdnünk!