Véget ért az NFL 2011-12-es szezonja, el is telt azóta egy kis idő, így mindenkinek volt alkalma megemészteni a látottakat, itt van hát az ideje, hogy megpróbáljuk értékelni is őket. Nem könnyű feladat, hisz' sok fordulatot tartalmazott, PO-ba jutottunk, a mutatott játék kapcsán mégis sokan kritizálják a csapatot, laikusok és szakértők, Denver Broncos fanok, semlegesek és ellendrukkerek egyaránt. Én ezúttal is megpróbálok középre helyezkedni, és a következő néhány bekezdésben, akik leírnak minket azoknak bemutatni a sikerek alapjait, a csapatban vakon bízóknak megmutatni a hiányosságot, és megpróbálok kitérni rá, mit hozhat a jövő, kivéve ha a maiak a saját végükkel ellentétben a világvégét jól látták, és nem lesz már több szezon...

A védelmet és a speciális csapatot már StormST klaviatúrájából olvashattátok, most az offensen a sor, és azokon, akik nem a pályán, hanem a mellől vállaltak szerepet a csapat sikerében. Kezdjük az utóbbival. Még a szezon előtti körkérdések között volt egy pont, hogy Hogyan értékelem John Fox eddigi munkásságát a csapatnál. Akkor azt mondtam, hogy majd szezon után, hátha akkor lesz mit értékelni. Nos, van mit értékelni.




















Az előzmények / kezdet:

Még a tavalyi szezon közben sokak, köztük az én, hatalmas örömömre a korábbi vezetőedzőt, Josh McDanielst közel 2 év jóvátehetetlen ámokfutás után, engedve a szurkolói nyomásnak, végre kirúgta a Denver Broncos atyaúristene, Pat Bowlen. A szezont Studesville-el fejeztük be, azonban szinte biztos volt, hogy ő csak 4 meccs erejéig kormányozta a Broncos JMD által szitává lőve, zátonyra futottan hagyott, lángoló hajóját. Vár állott, most kőhalom. Az egykor dicső franchise történelme legsötétebb mélypontjára jutott, egy SuperNova nem hagy maga mögött akkor pusztítást, mint amit a mérföld magas város kedvenc csapatának át kellett vészelnie. Kétségkívül a csapat egyik legsötétebb kora, már-már azt hihettük, hogy a fény se tudja legyőzni gravitációs erejét, s feketelyukként emészti nem csak a jelent, hanem a jövőjét. Csapatunknak azonban van olyan fényes csillaga, mely a fizika törvényeit is meghazudtolja, s mindenki nagy örömére ezt meg is kísérelte: John Elway visszatért. Ha már a pályán nem lehet a csapat segítségére, akkor a Front Office élére, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy 3 éven belül visszavezesse a csapatot, oda ahol a helye van, a Super Bowl aspiráns csapatok közé. A jmd vezette előző rezsimmel ellentétben, ő nem azzal kezdte, hogy a megmaradt kőhalmot is lerombolja, hanem megpróbált építeni valamit. Egy fiatal meggondolatlan, kisebbségi komplexussal küzdő túlsztárolt kalandor helyett, egy megfontolt tapasztalt vén rókát hozott a csapat élére John Fox személyében.

Az edzői stáb és az FO:

Összeállt hát az edzői stáb, s számukra el is kezdődött a szezon. Amikor a holtszezonról van szó, elsősorban 3 nevet kell kiemelni. Az Elway-Fox-Xanders triumvirátust. A triumvírek közül Elway áll a Front Office (továbbiakban FO) élén, Xanders a GM és Fox az edző. Elway kinevezéséről már volt szó. Xanders némi meglepetésre maradhatott. Én személy szerint azt hittem, ő is bukik a Gonosszal együtt. Azonban kiderült, hogy neki az égvilágon semmi köze nem volt jmd vállalhatatlan draft tradejeiben és a belőlük születő mérhetetlenül nagy bustokban. Ez kicsit érdekes annak fényében, hogy Shanny távozásakor arról volt szó, hogy sokáig nem lesz olyan korlátlan úr a csapat élén, mint a pirosarcú, s ki is lett nevezve Xanders GM-nek, ehhez képest sok beleszólása nem volt a dolgokba. Így utólag, jó döntés volt a megtartása, de erről majd a maga idején. A harmadik triumvír pedig John Fox, az edző, róla is esett szó. Kinevezése kicsit megosztotta a jónépet. Először is, legtöbben Harbaugh-t akarták, de rá nem volt esélyünk. Elway személyesen elment volt egyetemére, Stanfordra, hogy hasson rá, de ő a sokkal jobb állapotban lévő 49ers választotta, akikkel mellesleg NFC-döntőt játszott, és ha csak nem próbálnak visszafutkározni a rúgások után, akár be is juthattak volna. Számunkra is ismerősek lehetnek a nagyszerű inside10-es kezdőpontok, illetve a fumble-ök...  Nos Harbaugh-ról tehát lecsúsztunk, ezek után, az egyetlen olyan edzőt találtuk meg, akinek még mcdummynál is kevesebb győzelme volt a szezonban. Fox korábban már bizonyított ugyan, de finoman szólva se a legvonzóbb választás volt a piacon. Ami viszont mellette szólt, hogy a legtöbb tekintetben a kiscsuklyás ellentéte volt. Fox alatt maradt Mike McCoy az OC, és jött Dennis Allen DC-nek. Így vágtunk neki az offseasonnek.





















A draft:

Igazából ez egy kicsit túlzás, ugyanis a lockout miatt nem volt valódi offseason, az egyetlen biztos esemény a draft volt. A börzén egyrészt könnyű helyzetben voltunk, mert miénk volt a második választás, másrészt nehéz helyzetben, mert a "pusztító" igyekezett nem csak a jelenünket, hanem a jövőnket is menthetetlenül tönkre tenni, ezáltal 2010-ben a 2011-es pickeket is előre elherdálta, többek között olyan emblematikussá váló jövőbeli Ring of Fame játékosokért, mint pl Laurence Maroney. Az EFX szakított a 2 éves hagyománnyal és nem csak 5 játékost figyelt meg a Senior Bowl-on, a combine-on, a Pro Dayen, hogy aztán értük mindent elkövessen, hogy ide jöjjenek (pl egy előzetesen 5.-7. körös TE-ért feltradeelni a 2. körbe), hanem kis híján minden poszt sok emberét megfigyelték, és nagyon sok játékos felé érdeklődést mutattak. A "Tebow védők egyesülete" legnagyobb felháborodására nem kötelezték el magukat Isten másodszülött fia mellett, sőt private workoutra hívtak szinte minden QB-t a classból. Elway nagyon elismerően beszélt mind a Newtonról, mind Lockerről, mind Gabbertről, mind Ponderről. Az egész világgal sikerült elhitetni, hogy bizony QB jön az első két kör valamelyikében. Ezáltal jól felvittük a QB-k árát, ami miatt több védő maradhatott bent számunkra. Ugyancsak szakítva a 2 éves rémuralom hagyományaival, ha egy játékos a 2. kör közepére lett beárazva, azért nem az 1. kör elejére trade-eltünk föl, hanem a 2. kör közepe környékére le. Így nem értékes pickeket herdáltunk el, hanem fontos választási jogokat szereztünk. Ami magukat a választásokat illeti, Xanders megtartása mindenképp jól sült el. 1/2-ben Von Miller személyében sikerült kiválasztani az év újonc védőjét, aki még sokáig a csapat egyik meghatározó játékosa lehet, illetve a draft után /*egészen pontosan a lockout után*/ olyan csiszolatlan gyémántra bukkannia, mint Chris Harris. Egy kicsit most megkavarom az olvasókat, mert StromST egy hete sincs, hogy nem épp elismerőleg értékelte őt. Azonban én ellenkező véleményen vagyok. Egy olyan játékos, akit még a combine-ra se hívnak meg, UDFA-ként jön, 5. számú CB-ként kezd, aztán 70+ !!! szerelést mutat fel, egy ilyet kiszúrni, ahhoz vagy tehetség kell, vagy mázli, de talán mindkettő.

Egy draftot Istenigazából 5 év után lenne célszerű értékelni, 1 év alatt nem derül ki minden. A választottaink:

1/2: Von Miller: A lehető legjobb választás volt. 1 év távlatából kétségkívül a legjobb bent lévő játékos, egy fontos hiányposztra. Kiváló játékos úgy emberileg, mint szakmailag.

2/45: Rahim Moore: Megfelelő árértékű választásnak tűnt egy fontos hiányposztra, azonban a szezonja messze elmaradt a várakozásoktól. Az első hetekben még kezdő volt, ám gyorsan hátrébb csúszott a rangsorban, annyira hogy később még Bruton is elé került. A választás jó, a játékos mégse vált be eddig. Talán korai még leírni, de lehet hogy idén újabb S érkezik valamelyik korai körben.

2/46: Orlando Franklin: Sajnos Ryan Harris megsérült és FA lett. Ahelyett, hogy megtartottuk volna, úgy döntött EFX, hogy a drafton pórolja. OF tipikus RT, méreteiből fakadóan képességei inkább futásblokkolásban mutatkoznak meg, semmint pass protectionben. A döntés abból a szempontból megkérdőjelezhető, hogy Ortont az FA nyitás első napján tradeblockra helyezték, Tebow pedig balkezes, akinek így OF védte volna a vakoldalát. Később ez be is következett. S míg frontside-on egy újonc mércének megfelelően teljesített, ahogy backsidera került, jelentősen visszaesett a teljesítménye. Én igazából inkább guardot látok benne, mint tackle-t.

3/67: Nate Irving: Újabb megfelelő árértékű pick, needre, de gyakorlatilag semmi szerepet nem kapott a szezon során. Ez nem lenne baj, egy 3. körös választottól teljesen szokványos, hogy 1 évet padozik, mielőtt meghódítja a zöld gyepet. Azonban mindenképp negatív kritika a számláján, hogy Joe "misstackle" Mays-t nem tudta kiszorítani, sőt még a rotációban se került a pálya közelébe.

4/108: Quinton Carter: Csereként kezdte a szezont, és nem elsősorban az edzéseken nyújtott kimagasló teljesítményének köszönheti, hogy kezdőbe került. Ennek megfelelően az elején talán kicsit sok hibával játszott, a szezon végére azonban nagyon bevált. Ha Dawk marad még egy évet, mellette simán eljátszana ő jövőre is a kezdőben. 4. körben nem sok jobb játékost találhattunk volna helyette, nagyszerű választás.

4/129: Julius Thomas: Az egyetlen játékos, akiért feltradeeltünk. A volt kosarasban hatalmas lehetőségek rejlenek, a TC-n annyira jól játszott, hogy sokan kezdőbe várták, sőt arra számítottak, hogy ő lesz majd a meglepetés ember. Nos, ez elmaradt. Alig néhány snap erejéig volt a pályán, a szezon második felében pedig végig inaktív volt. A TC-n kontakt nélkül jó volt, a pályán azonban ez egyelőre Fox megítélése szerint kevés lett volna. A lehetőségek azonban továbbra is benne vannak, ha kicsit erősödik, nagy segítségére lehet majd Tebow-nak.

6/189: Mike Mohamed: Befért az 53-ba ugyan, de pár hét után onnan is kikerült, és a PS-ben töltötte az évet. Pályán nem nagyon volt. 6. körben ez a jellemző.

7/204: Virgil Green: A DenverPost valamiért kicsit rászállt, pedig sokkal többet nyújtott, mint pl Julius Thomas, és ő 7. körös volt. Lehet hogy pont ez a baj, és a sok szaki szerint, ha valaki TE és 7. körös, akkor Shannon Sharpe... Szerintem a játéka hasznos volt a csapat számára, de nem lesz ő meghatározó játékosa a csapatnak.

7/247: Jeremy Beal: Ő is a PS-ben végezte. 7. körben nehéz jó játékost találni, Beallel nem is sikerült.

Amit hiányosságként fel lehetett róni a draft kapcsán, hogy a legnagyobb lyukat, a védőfal közepét hagytuk befoltozatlanul. Azonban a free agency még hátra volt.





















Az FA:

Ami az FA-t illeti, az elsődleges prioritás mindenképp a DT pozíció megerősítése volt, hiszen talán egyedül Luis Leonard volt erre a posztra. Bár az elején sok olyan nevet elengedtünk a waiver listán, akik erősítést jelentettek volna, végül is sikerült megtartani Marcus Thomast, Kevin Vickersont és Ryan McBeant, illetve erősítésként megszerezni Brodrick Bunkley-t és Ty Warrent. Bunkley veterán minimumért talán a legjobb igazolás volt, Warren sajnos megsérült, ahogy a többieknek is kellett kihagyni meccset, mégse omlottak össze, kitartottak az egész szezon alatt.

Ezen kívül lecsaptunk Willis McGaheere, aki Bunkley mellett a másik talán legjobb igazolásunk. Vezérletével franchise rekordot állítottunk fel futott yardok terén. A csapat egyik motorja volt. Harmadik csapatával érte el egy szezon során az 1000+ yardot. Ez nem kis teljesítmény.

Szintén a jó húzások között szerepelt Brian Dawkins szerződésének átkonstruálása. A veterán vezér belement, hogy kevesebbet keressen, csak hogy legyen hely a sapka alatt további erősítéseknek.

Wesley Woodyard és Matt Prater tendert kaptak. Prater az NFL egyik legjobb rúgója, 50+ fölött is gyerekjáték neki, és fontos szituációkban lehet rá számítani. Baltimore-ban sokat adtak volna egy ilyen játékosért az AFC-döntőben. Woodyardot nem tartom kezdő szintű játékosnak, de csereként megfelelő, és a specialteamben is jó, az RFA tendert megérte.

További érkezők, Daniel Fells és Dante Rosario TE poszton. végül a 2 draftoltan szemben ők kaptak több lehetőséget. Fellsnek voltak fontos elkapásai, és jó meccsei, de futásblokkolásban nyújthatott volna többet is. Rosario-nak volt néhány biztató megmozdulása, kellemes csalódás volt.

Derrick Harvey már kevésbé vált be, a korábbi első körös választott nem tudom bekerült-e valamikor a 45-ös keretbe. Veterán minimumért ez nem nagy baj. Ellenben Jeremy Jarmonnal nagyon befürödtünk. Jabar Gaffney-t adtuk oda érte, akinek jó szezonja volt és aki nagyon hiányzott Tebownak. Az FO egyik legrosszabb döntése volt. Egy nagyon jó WR állomány meghatározó tagját elcserélték a semmiért, ha azt vesszük, hogy Jarmon nem került rosterre.

Ugyancsak kicsit fájó Daniel Graham elküldése. Drága lett volna, de hiába hoztunk 4 TE-et, együtt se értek fel vele. Correll Buckhalter valószínűleg nem volt olyan állapotban, hogy folytathassa, de tán még járókával is jobb lett volna, mint Ball. Vagy ha ő nem, akkor Lendale White. Szintén érdekes volt Renaldo Hill elküldése. Dawkins sérülése után jól jött volna a másik öreg a háznál. Ryan Harrisnek valószínűleg a sérülése miatt kellett távoznia, és nem is sikerült magának tartósan helyet találnia, szóval nem véletlenül történt, ami a jó hív vele kapcsolatban, hogy szezon után visszatért. Végül aki még szót érdemel itt, az Perrish Cox. A nemi erőszakkal vádolt CB-t a napokban felmentették, így akár újra játszhat is, de egyrészt, nem illik a csapat arculatába, az egyetlen pozitív dolog, ami hátramaradt, hogy nincsenek gengszterek és bűnözők a csapatnál, Cox volt az egyetlen, most már ő sincs. Chris Harris egyébként is jobb nála, úgyhogy nem is kell. A többi távozóval csak a szemetet dobtuk ki, Nate Jones-t aligha sírja vissza valaki, ahogy Richard Quinnt se.




















A kommunikáció:

Külön fejezetet érdemel, még ha nem is írok róla sokat. Nagyon kényes ügy. Itt van amerika, de talán a világ legjobban sztárolt, a legnagyobb szurkoló táborral rendelkező játékosa, akinek sorsa rengeteg embert érint, az újságíróknak, ha nincs témájuk, róla írnak, róla kérdeznek. Elway szavait nagyon felfújták, és nagyon sok vitát szítottak belőle, ez mindenképp Elway hibája. Pedig ő mindent jól csinált. A csapatot nézte, a csapat érdekeit maga előtt tartva, őszintén válaszolt. Saját magából csinált volna bohócot, ha 150 yard/meccsre azt mondja, hogy franchise QB, azonban a helyzetet nem feltétlen a legjobban kezelte, és ez közrejátszhatott abban, hogy Tebow a TC alatt annyira maga alá került.

A szezon:

A szezon egy igazi hullámvasút volt. Csak az egyes szakaszokat külön-külön értékelve tudok róla írni. A bekezdésben továbbra is az FO és a Coaching Staff szereplését tartom szem előtt. Az offenseről majd külön írok.

Az Orton éra:

Az egész úgy kezdődött, hogy Ortont tradeblokkra tettük. Ugyanakkor a TC-n a 3 és 5 lépéses passzok nem mentek Tebow-nak, pocket QB-t játszattak vele, ami ő sose lesz. Ráadásul ő tipikusan az a játékos, aki élesben jobb, edzésen gyengébb. Így aztán, miután Orton már majdnem Miamiban volt, végül ő lett a kezdő QB. Aztán Tebow egy ponton még Brady Quinn mögé is került a DC-n, teljesen maga alatt volt. Így vágtunk neki a szezonnak. A védelemben rengeteg sérült, nem is szoktak még össze, sémaváltás meg minden. Nem is látszott igazán, hogy merre tart a csapat. Kulcsszituációkban, szoros állásnál Orton becsődölt, jó ellenfél meg ronggyá vert minket. Tebow pedig goal line szituációkban se léphetett pályára, inkább elbuktuk a 4th and goal-t is. Nem csoda, hogy a közönség Tebow-t akarta, aki az SD ellen a 2. félidőben meg is kapta a lehetőséget. A Chargers láthatóan nem készült belőle, így majdnem sikerült fordítani, azonban ha az nem is jött össze, Fox bejelentette a bye week alatt a QB-cserét.

Ami a védelmet illeti, nagyon sok sérültünk volt, Doom se volt egészséges, az ideális kezdőfelállást se sikerült megtalálni, főleg nickel CB és FS terén, de az már látszott, hogy előreléptünk. Sémaváltás után 3-4 helyett 4-3-at játszottunk, és Dennis Allen aggresszív 1 gap rendszere meghozta a gyümölcsét passrush terén. Elmés playei, sokszínű blitzei számos sackben mutatkoztak ,eg, annak ellenére hogy a korábbi sackkirálynak Dumervilnek még 1 se volt. Von Miller nevére felfigyelt az egész NFL.

Itt kell megemlíteni a szezon során történt egyetlen trade-ünket is. Ez még végül. A határidő utolsó napjaiban a csapat legjobb játékosát, 2010 legjobb elkapóját, egy teljesítményfüggő 5. vagy 6. körért elcseréltük. Brandon Lloyd FA lett volna év végén, és könnyen lehet hogy távozott volna, a runheavy offense neki nem tetszett volna, azonban a szezon során sokszor nagyon hiányoztak a bravúros elkapásai, amikre más nem képes. Ha azt vesszük, hogy  rebuild, és nem tudjuk megtartani, akkor logikus döntés lehet a trade, így viszont hogy Play Offs lett belőle, ki tudja vele mi lett volna. Az egyszem Bay-bay nagyon kevésnek bizonyult a Pats ellen... Lloyd elment, de volt 2 hetünk felkészülni, Tebowra igazítani a PlayBookot.

Tebow a kezdő:

Rögtön az első meccsén azonnal láthattuk, hogy miért nem Tebowval kezdte meg a szezont Fox. Pontatlan, rossz időzítés, rossz döntések, rossz lábmunka, rossz dobómozdulat. Edzői szempontból pont 2 héttel volt több a felkészülési idő, mint kellett volna. Ha csak nagyhirtelen beáll Tebow,  akkor is lehet hogy jobb lett volna. A nyeretlen Phins ellen vesztett állásbán voltunk, és nem is edzői siker volt a fordítás. Tulajdonítsuk egyelőre Tebow karizmájának, és az óriási szerencsének az onside kicknél. 55 perc értékelhetetlen játék, 5 perc parádé, és győzelem. A következő hétre semmi sem változott, csak az ellenfél. Egy nagyon erős és éhes Detroit Lions, a Tebow-hype miatti extra motivációval. Hatalmas verés. Sokan máris eltemették Tebow-t.

A Dolphins ellen a védelem még jól muzsikált, de hozzá kell tenni, hogy nem a '80-as '90-es évek támadójátékát idézték. A Lions ellen azonban óriási hibának tartom, hogy Bailey nem volt Megatron árnyéka. Egész szépen védekezett az élete formájában lévő elkapón, de amikor bevitték slotba, oda egyszerűen nem követte, ott Chris Harris fogta volna. Ő akkor nemrég került előre a DC-n, és még nem jött annyira bele, mint a szezon végére, másrészt, méretéből fakadóan is óriási hátrányban volt.

A Zone Read:

A nagy húzás ezután jött. Nem tudom, hogy a Lions után találták-e ki, vagy már a bye week alatt, csak megvárták vele a rivális elleni meccset, így utólag a lehető legjobban sült el. A Phinst gyenge játékkal is megvertük, a Lions ellen sehogy se lett volna esélyünk, a Raiders ellen pedig a meglepetés ereje döntött. Magáról a Zone Readről, már írtam korábban, azóta se gondolom máshogy, és még nem is javítottak ki vele kapcsán, szóval továbbra is így hiszem. Ezúttal kicsit rövidebben:

Az egyik oldalon túlsúlyozott fal. Strong side. Ott az OL van fölényben. Ellenben a weaksideról egy 5 technic játékos azonnal megállíthatja a playt még a LoS mögött.

NCAAből ismerős felállás lehet. Hogy miért jó ez Tebownak?! Egyrészt egyetemen gyakorlatilag csak shotgunsból játszott. A 3 és 5 lépéses passzokhoz nagyon érezni kell az ütemet, hogy megfelelő legyen az időzítés. Ehhez viszont évek tapasztalata kell, ami Tebownak hiányzik. Ellenben Ortonnak ez az egyik erőssége volt. A másik pedig, hogy a strongside-on OL túlerőben van a DL-lel szemben. A védelemnek ott be kell segíteni. Viszont ott a veszély, hogy Tebow megtartja a labdát, és ő maga indul meg vele. Tebow olvassa a védelmet, nézi, hogy mit csinálnak és az alapján dönt. A Weakside DE és Will LB számít:

• ha a DE nem támadja a B vagy C gapet, mert a QB futásra figyel, akkor átadja a labdát a RB-nek, aki balra fut, ahol a boxban 7 támadó fal ember 6 védővel szemben. Ilyenekből pont egy kamionnyi lyuk alakulhat ki,  mondjuk a saját 40 yardunkon, mondjuk a Raiders ellen, mondjuk McGaheenek.
• Ha a DE megostromolta az OL-t, de a WLB nagyon jó pozícióban van a QB-val szemben, akkor is inkább átadja a labdát. 7 a 7 ellen még mindig jól sülhet el.
• Ha a DE az OL-lel van elfoglalva és az OLB is verhető, akkor megindul szélen és ahogy láttuk általában csak a secondary állítja meg.

Amikor azt mondjuk, hogy Tebow nem tudja olvasni a védelmet, akkor arra gondolunk, hogy nem tudja, hogy merre fog mozogni a passz pillanatában a safety és a CB. Lehet hogy egy játékost most fognak, de mire a passz odaérne már tök üres lenne, és fordítva. Ez itt nem áll fenn. Itt Tebow azután hoz döntést, miután eldőlt, hogy mit csinál a front7.

Emellett a sok futással öljük az időt, hagyjuk a védelmet pihenni, és elérjük, hogy kevesebb támadás legyen a meccsen. Emiatt az szorosabb, és amikor egy underdog csapat, mint mi, szoros meccset játszunk, feltüzelődünk. Főleg, ha olyan vezér van a csapat élén, mint Tebow, aki Ortonnal ellentétben ezekben a szituációkban él igazán, és megfordítja a meccseket.

Az Oakland ellen nagyon bejött és idegenben nyertünk ellenük. A KC ellen ezt fokoztuk, több option playjel készült Mike McCoy OC és gyakorlatilag passz nélkül megvertük őket, mert nem is volt rá szükségünk.

Az egyik hátrány ezzel kapcsolatban az, hogy mi ezt játsszuk, mindenki tudja, így készülhetnek, ellenben fogalmunk se volt, hogy a védelem mivel készül ellenünk. Ezért is lehettek a lassú kezdések. Szerencsére mindig tudtunk újítani. Az optionnek számtalan variációja van, de ami még inkább számít, az az, amikor a meccsek végén 1 pontszerzés hátrányban hirtelen ritmust váltunk. Esetleg hagyjuk az optiont is a francba, és elővesszük a spreadet, majd no huddle-ben hirtelen elkezdünk gyorsan passzolgatni. És ekkor Tebow hirtelen úgy fest, mint egy elit QB. Ha pedig több DB jön a pályára, hogy megakadályozzák a passzt, akkor Tebow megintcsak meg tud indulni, mert nincs aki megállítsa a boxban.

A 6-0-s sorozat vitt be minket a PO-ba, ez vitán felül áll. Abban pedig óriási szerepe volt Tebow-nak az védelemnek és az edzői stábnak. Ez időtájt lett cutolva Kyle Orton. Később majdnem elütött minket a PO-tól, ilyen szempontból hiba volt, valamint kompenzációs pickben is reménykedhetnénk érte, ugyanakkor sikerült spórolni egy kis pénzt idénre, és jót tett a csapategységnek. Elway megakadályozta még időben a széthúzást. Ahogy bizonyossá vált, hogy nem kell visszatérni Ortonhoz, elengedte, és így mindenkinek fel kellett sorakoznia Tebow mögé. Ilyen szempontból jó döntés volt.

A 6-0 a védelem szemszögéből:

Ebben az időben mindenki Tebow-ról és a fordításairól beszélt, meg az optionről. Tebow érdemtelenül is sok figyelmet kapott, de amiket ebben az időben nyújtott, arra minden figyelmet megérdemelt. Sorozatban hozta a never say never díjakat, azonban a védelemről talán méltatlanul keveset olvashattunk. Pedig rendre tizenegynéhány ponton tartották az ellenfelet, megteremtve ezzel a fordítás lehetőségét.

Az aggresszív playhívás maradt, Doom végre 100%os formába került és elkezdett Von Millerrel versenyezni, hogy ki viszi le előbb a QB-t. Kialakult a kezdő 11, és azok akik rotációban pályára kerülhettek. A lowscoring taktikához igazodva, elsősorban a nagyplayek megakadályozása volt a céluk, hogy az ellenfél támadásai is minél tovább tartsanak. Emiatt viszont sokat voltak a pályán, azonban nem fáradtak el. Kevés turnover, viszonylag sok yard is, de pontot nem engedtek, és ez volt a lényeg. Az OL pedig nem tudta kire duplázzon, főleg hogy sack DJ-től és McBeantől is bármikor érkezhetett.


A szezon végi összeomlás:

Csak a szokásos. Egyrészt a Pats ellen sok egyéni hiba, sok fumble, és a második félidőre az ellenszert is megtalálták ellenünk. A Bills ellen mondjuk rossz napunk volt, és ott a taktika se volt már a legjobb. Kicsit kiveszett az ötlet. A Chiefs ellen nem találtuk a védelem ellenszerét, elrontott time management, és látszott, hogy kikap a Raiders, ezért nyerni se kellett minden áron, talán ezért nem sikerült felpörögni, mindenesetre az offense taktikailag kicsit elfogyott.

A védelemben pedig eltört Von Miller ujja ami visszavetette, lesérül Dawkins akit nem tudtunk pótolni. Volt néhány összeomlás, ami a statisztikájukat is lerontotta, de a legnagyobb baj talán a sok 3&out volt a támadók részéről, ami miatt nem volt idejük kipihenni magukat.

Vs Steelers:

Hogy a Pittsburgh ellen mi változott?! A lehető legnagyobb mértékben lebecsültek bennünket, egyszerűen semmibe vettek, és így nem lehet nyerni. Mindkét safety fellépett a boxba, ezáltal 1-1-ben hagyták az elkapókat. Ugyanakkor egyetlen egyszer se sackelték Tebow-t. Elérték amit akartak, egész jól megfogták a liga legjobb futását, azonban a liga egyik legrosszabb passzjátéka 300+ yardot tett meg ellenük. Egy az egyben Bay-Bay ki tudja használni testi fölényét, Tebow-t pedig ha engedik kimozogni a zsebből balra, ott igazán otthon érzi magát. És amikor nagyon kellett, mégis megoldotta lábon, hiába áldoztak fel mindent azért, hogy ezt megfogják. Ami pedig a győztes playt illeti, félidőben rajzolta fel McCoy, hogy ha így helyezkednek, ezt kell csinálni. Látható az eredmény.

A másik oldalon pedig a Pittsburgh OL nem tudta megtartani a passrusht, igazán elemében voltunk a labda mindkét oldalán. Az elszalasztott lehetőségek és a bírói hibák majdnem megbosszulták magukat, de végül összejött a győzelem. Ha meg kéne mondanom, hogy mivel múltuk felül a Steelerst, azt mondanám, hogy Coaching.




















Vs Pats:

Bostonba sajnos semmit nem tudtunk átvinni abból, ami Denverben megvolt. Teobw játékát megölték. Bent tartották a zsebben, ami aztán összeomlott és sackelték, vagy ki kellett oldalra dobnia. A meccs az ő ritmusukban zajlott, gyors no huddle offense a részükről, gyors 3&outok nálunk. Megragadták az alkalmat, hogy megalázzanak minket. A védelmünk képtelen volt levédekezni a 2 TE-et, sajnos nem volt rá megfelelő ember a keretben, a passrusht pedig feláldoztuk pont azért, hogy a TE-eknek kisebb terük legyen. Utólag könnyű okosnak lenni, de nagyon rossz döntés volt. Ők így is éltek, mint hal a vízben, viszont Brady-n meg egyáltalán nem volt nyomás. Eldőlt, mielőtt elkezdődött volna.

Konklúzió:

John Elway: A Denveren kívüli Tebow-fanatikusok körében alighanem nagyon kis népszerűségnek örvend. Alapvetően korrekt véleménye van, amit nem a megfelelő módon tálalt a média felé. 16 éven át ő is volt középpontban, szóval talán elvárható lett volna, hogy ezt jobban kommunikálja kifelé, de ezt leszámítva nagyszerű munkát végzett. Ráadásul a draft előtt "jól megkavarta a szart", felvíve a QB-k értékét, elérve hogy több védőjátékos maradjon bent a későbbi körökben. Összességében jó irányba indította el a csapatot.

Brian Xanders: Amíg 1/2-ben Von Millereket húz UDFA-n meg Chris Harriseket talál, addig el van felejtve, hogy a Gonosz szolgálatában is állt 2 éven át. Egy két FA-akció nem sült el jól, de összességében elégedettek lehetünk vele, a drafton pedig ésszerű döntéseket hozott. A tradeknél végre nem mi fizettünk rá, akár fel, akár lefele volt, és többségében jó árérték arányúnak tűnő embereket húztunk, akik közül többen beváltak, és talán egyedül Mooreral kapcsolatban vagyok most szkeptikus. Illetve Irving kérdéses még, de összességében a draftal is elégedettek lehetünk részéről.

John Fox: Higgadtsága és megfontoltsága rövid távon a csapat javára vállt. Azonban ennyire konzervatív felfogással nem biztos, hogy nagyon sokra lehet vinni. Miért nem mert Praterrel meccs közepén 55 yardos FG-t rúgatni, ha meccs végén 59-ről is simán be**ssza? Ha van egy Tim Tebow-d, fél pályánál miért nem mész neki a 4th and 1-nek? Lehetne kicsit többet kockáztatni.

Hogy Ortont kezdette a szezon elején az utólag (is) nagy hülyeségnek tűnik. Főleg a szlogen alá, hogy Orton gives us the best chance to win. Orton pont hogy győzelmi esélyekben volt gyengébb Tebownál, ellenben jobban passzolt. Ha azt mondja, hogy az alkesz a jobb pocket QB és neki az kell, akkor tán megértőbb lennék, így... A divízió győzelmet viszont senki se veheti el tőle és a csapattól...

Érdekesség: A 2. legrosszabb pontkülönbség, amivel csapat valaha PO-ba jutott. Ha még mellé vesszük a -12-es TO mutatót, csoda hogy bejutottunk. (AFC West én így szeretlek ;))

Érdekesség: Az új OT-szabály a mi meccsünkön mutatkozott be, mégse kellett alkalmazni, mert rögtön eldőlt. Minden idők leggyorsabb győzelme az overtimeban.

Mike McCoy: Nagy szerepe van a 6-0-s sorozatban, ami a szezon magja volt. Mindig annyit újított az optionön, amennyit kellett. A sok belső futással, A és B gapre megalapozta a nagy playek lehetőségét, és ki is használta ezeket a lehetőségeket. Néha azért éreztük úgy, hogy talán egy-két könnyebb screen passz beleférne, úgy önbizalom növelőnek, és a 3rd and shortokat jóval nagyobb százalékban kellett volna kihasználni ilyen játékos állománnyal. Összességében nem véletlenül hívták több helyre HC-nak, és ha igaz a fáma, csak azért nem lett Miami HC, mert nem azt hozta volna DC-nek, akit a tulaj akart. //Mondjuk Philbin se, és ő mégis HC lett...

Érdekesség: Franchise rekord futott yardok terén! A 3rd és 4th downok aránya viszont elgondolkodtató.





















Dennis Allen: Az offseason legnagyobb fogása. Mindent kihozott a védelemből, amit ki lehetett. Sokat fejlődtek keze alatt a játékosok, és szenzációs playcallal állt elő a szezon során. Fox azt nyilatkozta, hogy a védelem tündöklése 90%ban Allen érdeme. Ebben nyilván az ő szerénysége is benne van, mert ő nem akkora beképzelt seggfej, mint elődje, de egy biztos, nagyon sokat köszönhetünk neki. Sajnos nem sikerült megtartani, ráadásul pont az ősellenség HC-ja lett, ami nagy keserűséggel tölt el.

Az Pts/G kicsit csalóka, mert egy-két nagyon rossz meccs rontja le

Az offense-zel ellentétben itt előkelő helyen állunk a 3rd és 4th downokban. És ezek az egyik legfontosabb statisztikák. Ezen kívül arra hívnám még fel a figyelmet, hogy 5. legtöbbet voltak a pályán, ennek függvényében kell elemezni a számokat.

Kilátások:

Ne feledjük, még mindig rebuilding elején/közepén tartunk. Ráadásul ezúttal nincsen olyan jó draft pozíciónk, mint tavaly, és távozott Dennis Allen, + előzetesen nehezebbnek tűnő sorsolás. Az is elképzelhető, hogy visszaesés jön, de akkor se kell kétségbeesni. Biztosan folytatódik a Tebow-saga, az FO megint megpróbál majd mindenkit jól összekeverni. Reméljük ezúttal is sok jó prospectet sikerül felfedezni, hosszabbítunk, akikkel kell, és kíváncsian várom, hogy milyen taktikát építenek Tebow köré. Remélem van még megelepetés a tarsolyban. Hajrá Broncos!