Bár az Air Force Falcons egyetemi lacrosse-csapata képtelen volt bejutni a rájátszásba, mégis rendkívül elégedettek lehetünk a gárda teljesítményével, hiszen a szerény programunk a 2012-es esztendőben további fejlődésen ment keresztül, és több értékes sikert aratva, egyetlen mérkőzésen múlott, hogy nem értük el a pozitív mérleget. Most következő írásunkban a szezon összes meccsét tekintjük át időrendi sorrendben.





















Az idényt február 19-én a papíron jóval erősebb Rutgers ellen nyitottuk semleges helyszínen, Syracuse-ban. A meccs jelentős részében néhány gólos hátrányban voltunk, a félidőben az ellenfél 5-4-re, a harmadik játékrészt követően 8-7-re vezetett. A hajrában már három találattal is elléptek, a találkozó utolsó 55 másodpercén belül a sophomore támadó Mike Crampton két gólt szerezve egyetlen találatra zárkóztatta fel a Sólymokat, de sajnos egyenlítenünk már nem sikerült, így be kellett érnünk a 11-10-es fiaskóval. Crampton három gólt szerzett, a szintén másodéves Tommy McKee is elérte a mesterhármast, míg a többiek közül a harmadik kezdőcsatár Keith Dreyer (1+3) és a középpályás Kyle Cassady (2+0) volt még kiemelkedő.

A következő hétvégén rendezték meg Denver városában a Pioneer Face-Off Classic négyestornát az állam legerősebb csapata, a Denver University vendéglátásával. A Légierő az első játéknapon a Robert Morris csapatával mérte össze erejét, akikkel egy igazán kiélezett meccset vívtunk. Az első félidő helyenként követhetetlen gólgyártásából az RMU jött ki jobban, féltávnál 11-8-ra mentek. A harmadik negyed elején már öt gól is volt a különbség a két csapat között, de Mike Crampton és a faceoff-specialista Erik Smith három-három találatával felzárkóztunk, és a befejező játékrész előtt csak 13-14 volt az állás. Sajnos hiába igyekeztünk nagy erőkkel, a finis az ellenfélnek sikerült jobban, 17-14 arányban a második meccsünket is elvesztettük. A két már kiemelt játékoson kívül a másodéves Kyle Cassady és az újonc Tom Burgess két-két gólt szerzett, Dreyer három előkészítésre vállalkozott.

A torna második napján mindannyian a javításban reménykedtünk, az első osztályban újoncnak számító Michigan ellen kötelező elvárásnak számított a győzelem. A kezdés nem sikerült makulátlanul, a meccs első három gólját kivétel nélkül a kék-sárgák szerezték, és az első negyedet követően is jobban álltak, de aztán szép lassan beindult a csapat, és sorban kilenc gólt szerezve megfordítottuk a meccset. A félidőben 9-5 volt az előnyünk, a második 30 percben viszont csak egyetlen további találatot engedélyeztünk a Wolverines-nek, így a végére 15-6 arányban ütöttük ki őket. A kulcsemberek közül Keith Dreyer három gólt és négy asszisztot jegyzett, Mike Crampton 2+2-ig jutott, Erik Smith ötször készített elő találatot, míg meglepetésre a harmadéves csereember, Pat Harrison négyszer volt eredményes az évad első sikere alkalmával.

Március 3-án került sor az idény legelső hazai mérkőzésére, amikor a USAFA birtokára a gyengécske Quinnipiac látogatott. Igazából a győztes kiléte egy pillanatig sem lehetett kérdéses, már az első percekben megszereztük a vezetést, és nem voltunk hajlandóak kiengedni a kezünkből később sem. Az előnyt folyamatosan növeltük, minden egyes játékrészben az ellenfélnél több gólt szerezve, 13-3-ra diadalmaskodtunk. A freshman támadó Keith Dreyer öt ponttal (2+3) volt a csapat legeredményesebb játékosa, de nem sokkal maradt el tőle a három gólos Mike Crampton és a kétszer betaláló Tommy McKee sem, a többi találaton egy-egy játékos osztozkodott. A vendég csapat teljesen veszélytelen volt a kapunkra, a három találatot mindössze öt darab kapura lövésből érték el, mialatt a mieink 22 próbálkozást zúdítottak rá.

Ezt követően egy újabb semleges pályás mérkőzés szerepelt a programban, március 10-én az akadémia legnagyobb riválisai közé tartozó Army-val csaptunk össze. A Houston-ban rendezett jótékonysági mérkőzésen két mérsékelt képességű csapat mérte össze a tudását egymással, de jól tudjuk, hogy a hadászati intézmények minden egyes sportágban komoly presztízscsatákat vívnak, most sem volt másként. Eleinte a Black Knights volt lépéselőnyben, a nyitó negyed végére kiegyenlítettünk, ám a hosszú szünetre már 5-4-es vezetés volt a birtokukban. A harmadik negyedben újra egalizáltunk, de hamarosan hátrányba kerültünk, és éppen veszni látszott a mérkőzés, amikor hat másodperccel a rendes játékidő vége előtt Tommy McKee hosszabbításra küldte a meccset. A túlóra csak pár másodpercig tartott, egyből megszereztük a labdát, és a faceoff-ot elhozó Erik Smith juttatta 9-8-as győzelemhez a gárdát, aki  anapi második találatát szerezte, ezzel hatalmas csatában tudtunk nyerni. Mellette még két elsőéves, Keith Dreyer és Ryland De Pol is duplázni tudtak, a junior Austin Fox pedig 13 védést mutatott be nyolc kapott gól mellett.

Sorozatban három győzelemmel várhattuk a szezon első konferencia-mérkőzéseit, méghozzá rögtön az országos listán 5. kiemelt Loyola-nál vendégeskedtünk, ellenük korántsem számítottunk esélyesnek. Ennek ellenére nagy lendülettel kezdtünk, és a házigazdák könnyelmű játékát szépen ki tudtuk használni az első félidőben, 30 perc alatt nagy meglepetésre 7-4-es vezetésre tettünk szert. A harmadik-negyedik felvonásra aztán kamatostul vissza adott mindent a Greyhounds, 11-1 arányban múltak felül bennünket a második félidőre, a végére rettentő sima, 15-8-as fiaskót kaptunk a reményteljes kezdés ellenére. Mike Crampton (3+1) és Keith Dreyer (1+3) négy-négy ponttal voltak a csapat legjobb pontszerzői, a tartalék Michael Curran ugyancsak kétszer volt eredményes, míg Cassady és De Pol is betaláltak, ám a második félidő alatt képtelenek voltunk feltartóztatni az ellenfelet, alaposan felszínre hozták a két csapat közti különbséget.

A folytatásban egy újabb erősebb konferencia-vetélytárssal játszottunk, az állami rivális Denver-t láttuk vendégül. A Sólymok nagyon fogadkoztak a meccs előtt, hogy szeretnék minél jobban megnehezíteni a favorit Pioneers dolgát, és ezt a fajta elszánt stílust a pályán is sikerült meghonosítani. Az első negyed döntetlennel ért véget, a második játékrészben a DU a csapat fölé tudott nőni, a vendégek hat találatot pakoltak be, úgy hogy csak két válasz érkezett a kék-fehérektől. Mint később kiderült, ebben a periódusban dőlt el a mérkőzés, mert az összeszedett hátrányt később sem tudtuk ledolgozni, a harmadik felvonásban hiába zárkóztunk feljebb, visszaverték a kísérleteinket, a végeredmény 11-8 lett a vetélytárs javára. Az emelt fővel veszítő AFA-ból Erik Smith és Adam Paranka két-két góllal emelkedett ki, szokás szerint Cassady, McKee és Crampton is beköszöntek, de a papírformát nem tudtuk felborítani.

Következett egy hétközi fellépés a Jacksonville otthonában, akikkel egy kedd este csaptunk össze a javítás reményében. A két csapat ádáz küzdelmet vívott egymással az első félidőben, végig fej-fej mellett haladtunk, mígnem a nagyszünet idejére 5-4-es vezetésre sikerült szert tenni. A minimális előnyt a harmadik negyedben tovább erősítettük, sorozatban öt gólt szerezve 10-5 arányban hagytuk állva a házigazdákat, ez pedig már elég volt az üdvösséghez. A befejező időszakban magabiztosan őriztük az előnyt, az utolsó percen belül a J-Ville két góllal közelebb tudott még zárkózni, de a lényegen nem változtattak, 11-8-as győzelemmel folytattuk a menetelést. Az újonc Keith Dreyer karriercsúcsot jelentő négy gólt dobott, Tommy McKee három, Mike Crampton két alkalommal vette be az ellenfél kapuját, míg a ketrec előtt Austin Fox 11/18-as hatékonyságot postázott.

Pár nappal később máris visszatértünk Colorado Springs-be, március utolsó napján a szerény játékerőt képviselő Mercer csapatát láthattuk vendégül, ismételten csak a győzelem lehetett elfogadható eredmény. Nem kellett csalódnunk a csapatban, már az első félidőben padlóra küldtük a vetélytársat, 30 perc játékot követően ugyanis 15-2-re húztunk el. Igazi örömjátékot láthatott a hazai közönség, a második félidő csupán formalitás volt, bár a végére látványosan visszavettünk, hogy annyira ne szórjuk meg az ellenfelet, azért 20-4 arányban simán győztünk. A program történetében 1997 óta fordult elő, hogy a Falcons 20 találatot szerzett volna egy mérkőzés alatt, most minden idők legnagyobb különbségű győzelmét arattuk. A kiütéses sikerből Mike Crampton négy góllal vette ki a részét, Keith Dreyer három-három gólig és asszisztig jutott, a freshman Tom Burgess ugyancsak mesterhármast jegyzett, illetve a sok egy-egy gólos játékos közül a sophomore Michael Curran emelkedett ki két találattal.

Egy héttel később hazai környezetben vívtunk konferencia-mérkőzést a Bellarmine csapatával szemben. Ismét szoros küzdelemre volt kilátás, és reális győzelmi esélyekkel vehettük fel a kesztyűt ellenük. Az első negyedben a vendégek egyel több gólt lőttek, a második játékrész alatt öt góllal látványosan sikerült fordítanunk, egyetlen találatot sem kaptunk ebben a negyedórában, így a hosszú szünet idejére 6-2-es vezetéshez jutottunk. A második félidőben gyakran még tovább tudtuk növelni a különbséget, de a Knights nem hagyta magát, közelebb zárkózni képtelenek voltak, a nagyobb verést mégis elkerülték. A meccs végeredménye 12-8-as diadal lett a Falcons javára, megszereztük a második sikert a konferencián belül. Tommy McKee öt találat és két előkészítés jóvoltából hét pontot szorgoskodott össze, toronymagasan a meccs legjobb játékosa volt. Rajta kívül csupán a duplázó Tom Burgess szerzett több találatot, közben Keith Dreyer 1+3-as teljesítménynél tette le az ütőjét a nap végeztével.

Április 14-én az aktuális #17 Fairfield-et láttuk vendégül, sorozatban a harmadik hazai győzelemről álmodoztunk, de jól tudtuk, hogy ezúttal a korábbi két összecsapásnál sokkal nehezebb dolgunk lesz. A vendégek igyekezték hamar lelombozni a mieinket, az első öt percben máris három találatot helyeztek el Fox mögött, de becsülettel küzdöttünk, és a nyitó negyed végén csak kettővel voltunk lemaradva. A második felvonás alatt egyetlen gólra felzárkóztunk, de két kései találatnak köszönhetően 8-4 volt az állás a félidőben. A fordulást követően lépésről lépésre újra lejjebb tudtuk faragni a különbséget, az igazi áttörést a finis hozta meg, a befejező öt percen belül szerzett három találattal ugyanis egyetlen gólra közelítettük meg a Stags-t, akik azonban a befejező minutumban beállították a 12-10-es végeredményt. Végig szépen küzdöttünk, és többször ráijesztettünk a vendégekre, de csak megszorongatni tudtuk őket. A sophomore gólgyáros Tommy MmcKee hat-trick-je mellett heten is egy-egy gólt szereztek, Fox kapus 11 védéssel zárt.

Újabb egy hét múlva újra az ECAC egyik élcsapatával mérkőztünk meg, és az Ohio State vendégeként legfeljebb titkon bízhattunk a meglepetésben. A bizakodás addig tartott, amíg el nem kezdődött a mérkőzés, ugyanis a pályán a Buckeyes ellentmondást nem tűrő játékkal állt elő, gyakran megoldhatatlan feladat elé állították a védelmünket, miközben a támadók egyetlen gólt sem szereztek az első két játékrész alatt. A 0-8-as félidő után nem volt miben reménykedni, de a hátralévő időben legalább lőttünk néhány gólt, és nem kaptunk sokkal többet, de 14-4-es zakóval kellett beérnünk a közel 20 ezres columbusi közönség előtt. Látványosan nem jött ki a lépés a csapatnak ezen a mérkőzésen, így kénytelenek voltunk elszenvedni a szezon legnagyobb vereségét. A négy coloradói találat közül Mike Crompton kettőt vállalt, McKee és Smith lőtték a másik kettőt.

Legutoljára a Hobart College csapatával találkoztunk idegenben, a konferencia középmezőnyéhez tartozó csapatok összecsapásán számunkra a pozitív mérleg volt a tét, a meccs előtt hat-hat győzelemmel és vereséggel rendelkeztünk. A kezdés egyértelműen a házigazdáknak sikerült jobban, rögtön az első percben két találatot szórtak, és a korán megszerzett előny egészen a félidő végéig kitartott, és nőtt is a különbség, 8-3-as hátrányban voltunk két negyed játékot követően. A folytatásra összekaptuk magunkat, megfékeztük az omlást, de az ellenfél keményen tartotta magát, és nem igazán engedtek feljebb kapaszkodni bennünket, nem volt más választásunk, 12-8-as vereséggel fejeztük be az évet. Mike Crampton újfent mesterhármast rittyentett, Tommy McKee duplázott, Dreyer pedig 1+2-vel végzett. A zakó egyúttal azt jelentette, hogy visszaestünk az ECAC hatodik helyére, és 6-7-es mutatóval zártuk le a 2012-es évadot, de szégyenkezésre továbbra sincs okunk.

Az ECAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Loyola Greyhounds 7-0 (12-1)
2. Ohio State Buckeyes 6-1 (8-6)
3. Fairfield Stags 4-2 (11-3)
4. Denver Pioneers 4-3 (8-5)
5. Hobart College Statesmen 2-4 (4-9)
6. Air Force Falcons 2-5 (6-7)
7. Bellarmine Knights 1-6 (4-8)
8. Michigan Wolverines 0-5 (1-12)

Amint a fentebbiekből is kivehettétek, a program rendkívül fiatal erőkből áll, csupa újonc és másodéves játékos számít húzóembernek, így a Falcons jövőképe igencsak biztatóan fest. Remélhetőleg az idei szezon egyfajta ugródeszka volt, és a következő években tovább folytatódik a látványos fejlődésé, és ennél is jobb eredményeket érhetünk majd el.