Az alapszakasz végeztével jelentkeztünk utoljára a Denver Pioneers egyetemi lacrosse-csapatával kapcsolatos írással, azóta a srácok kiestek az elődöntőben a hazai rendezésű konferencia-tornán, viszont meghívást kaptak az NCAA Tournament-re, ahol egy mérkőzést meg is nyertünk. Így tulajdonképpen kihoztuk a maximumot a szezonból, és nincs okunk elégedetlenkedni, de sajnos az igazán nagy dobás idén sem jött össze.



















Amint arról korábbi írásunkban szót ejtettünk, a denveri csapat címvédőként csak a konferencia negyedik helyén végzett az alapszakaszban 8-5-ös mutatóval. Az első négy helyezett számára május 2-án és 4-én tartották meg az ECAC konferencia-tornát, melynek éppen a denveri Peter Barton Lacrosse Stadium adhatott otthont.

Negyedik helyezettként az elődöntőben az alapszakasz-nyertes Loyola csapatával találkoztunk, akiktől egy hatalmas mérkőzés végén szenvedtünk 14-13-as hosszabbításos vereséget. Rögtön az első időszakban kiderült, hogy a Greyhounds nyerni jött az otthonunkba, semmit nem bíztak a véletlenre, és a nyitó tíz perc alatt máris négyszer vették be a LaPlante kapuját, szerencsére a negyed hajrájában Berg és Noble találatával mi is tudtunk adni némi életjelet magunkról. A második játékrész ugyanúgy indult, mint az első, pár perc alatt további találatokat szereztek a vendégek, rövid időn belül máris 7-2-re húztak el. Nehéz helyzetbe kerültünk, de megkezdtük a felzárkózást, és a félidő utolsó percében szerzett két találattal három gólra közelítettük meg őket. Harminc perc játék után Matthews duplájával 5-8-ra álltunk, nehéz, de talán nem teljesen reménytelen helyzetből várhattuk a második félidőt. Három másodperccel a faceoff-ot követően Carraro ziccerből betalált és két gólra jöttünk fel, utána viszont totális csődöt mondtunk támadásban - rendre kimaradtak lehetőségeink, ellenben hátul sebezhetőek voltunk, és sorban kaptuk a gólokat, így az utolsó negyed előtt kezdett végleg eldőlni a mérkőzés, 12-6-ra vezetett ekkor a 'Hounds. A negyedik felvonás elején a 13. gólt is bevitték, teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk, de még nem adtuk fel, hét gólos hátrány mellett egyre felszabadultabban játszottunk, és teher nélkül ereszthettük el a lövéseket, amelyek közül néhány be is akadt. Öt perccel a vége előtt Demopoulos kétszer megvillant, amivel 11-13-ra kapaszkodtunk fel, de talán a Loyola még mindig nem vett komolyan bennünket. Így aztán komoly hideg zuhany érhette őket, amikor a vér szagát megérző Pioneers folytatta a felzárkózó hadművelet, és 3:30 perccel a vége előtt Flint révén 13-13 arányban kiegyenlítettünk. Sorozatban hét gólt szerezve mentettük döntetlenre a meccset a befejező 12 percben, hatalmas hátrányból kapaszkodtunk fel, de a helyzetek ellenére a győztes gólt nem tudtuk megszerezni, döntetlennel ért véget a rendes játékidő. Minden erőfeszítés hiábavaló volt, nagyon reménykedtünk a hosszabbítás előtt, ám ahogy elkezdődött az OT, rögtön az első támadását eredményesen fejezte be a Loyola, akik így megnyerték az összecsapást. A DU-ból Jeremy Noble és Eric Law mesterhármast értek el, Mark Matthews és Alex Demopoulos pedig két-két alkalommal voltak eredményesek.

A másik elődöntőben a Fairfield 8-7 arányban diadalmaskodott az Ohio State ellen, így borítékolhatóan jegyet váltottak az NCAA Tournament-re. A két nappal később esedékes konferencia-fináléban azonban nem tudtak meglepetést okozni, a Loyola 14-7 arányban kiütötte a Stags-t és elhódította a bajnoki címet.

A május 6-i Selection Sunday alkalmával kitűzték a Warrior May Madness 16-os főtábláját, és kiderült, hogy a kedvezőtlen eredmények ellenére a Denver csapatát is meghívták az országos tornára. Ebbe azért belejátszott, hogy az alapszakaszban háromszor is csak hosszabbításban kaptunk ki egy-egy topcsapattól, illetve az utolsó fordulóban a #3 Duke-ot kiütöttük, és a konferencia-elődöntőben is csak túlórában húztuk a rövidebbet az országos első kiemelt Loyola ellen.





















A főtáblán a nyolcaddöntőben a 8. helyre rangsorolt North Carolina csapatával játszhattunk házon kívül, akikkel május 12-én mértük össze a tudásunkat Chapel Hill-ben. Hazai pályán a Tar Heels természetesen jóval esélyesebb volt, de joggal reménykedtünk benne, hogy a rájátszásra változik a szerencse iránya, és az alapszakaszbeli fájdalmas fiaskókat több sikerélmény követi a legjobb 16 között. Az első percekben a vendéglátók kétszer is vezettek, de ellenállhatatlan támadásokat vezettünk, Matthews már az első negyedben háromszor zörgette meg a NC-i hálót, így negyedóra alatt 5-2-es előnyre tettünk szert. A második felvonásban sokáig tartottuk a lépéselőnyt, három és fél perccel a nagy szünet előtt Berg góljával még 8-6-ra vezettünk, de sajnos az utolsó pár minutumban kihagyott a figyelmünk, és a házigazdák 10-8 arányban fordítottak, tehát ők álltak jobban a pihenő alatt. A folytatásban egy jó darabig csak futottunk az eredmény után, néhány gólos lemaradásból követtük a kék-fehéreket, a harmadik negyed végén viszont nekünk jött ki jobban a lépés. Sorrendben Berg, Law és Noble voltak eredményesek néhány perc alatt, mely találatokkal 13-12-es vezetéshez jutottunk a befejező menetet megelőzően. Ráadásul tovább tartott a hazai rövidzárlat, amelyet két újabb góllal használtunk ki, amire csak egyetlen válasz érkezett. Két gólos előnnyel fordultunk a hajrá pillanataira, az utolsó minutumban újra betaláltak a hazaiak, egyenlíteniük már nem sikerült, és a legutolsó másodpercben Law találata alakította ki a 16-14-es végeredményt a javunkra. Heroikus küzdelemben vittük véghez a bravúrt, kiejtettük a nyolcadik kiemeltet és bejutottunk a legjobb nyolc közé. A meccs egyes számú hőse Jeremy Noble volt, a másodéves középpályás a program történetében új rekordot állított fel 10 ponttal a három gólos, hét asszisztos teljesítménye révén, mely által az egész játékhét legjobb játékosának is megválaszották. A végzős Mark Matthews ezalatt öt találatot vállalt, az újonc Wes Berg ugyancsak öt pontot termelt, hármat gól formájában. A faceoff-specialista Chase Carraro 22/30-as hatékonysággal hozta el a bedobásokat, LaPlante kapus pedig kilenc védést hozott a 14 kapott gól mellett.

A legjobb nyolc között a változatosság kedvéért újra a #1 Loyola-val találtuk szembe magunkat, akiktől az alapszakaszban és a konf-tornán is kikaptunk hazai környezetben egy-egy szoros mérkőzésen. Május 19-én, egy verőfényes szombat délután, az országos negyeddöntőben sorra kerülő összecsapást semleges helyszínen, Annapolis-ban rendezték meg, de a maryland-iek inkább otthon érezhették magukat. A Greyhounds esélyeshez méltóan kezdte a mérkőzést, hamar két gólos előnybe kerültek, de a nyitó negyed utolsó perceiben Matthews duplájával döntetlenre módosítottuk az állást. A második negyed ugyancsak szorosan alakult, fej-fej mellett haladtak a csapatok, átmenetileg vezettünk is, végül a félidő idején a házigazdák örülhettek 6-4-es fórnak. Innentől kezdve egyre inkább állandósult a loyolai vezetés, nehezen tudtuk tartani a favorittal a lépést, Flint és Berg egymást követő találataival még visszazárkóztunk egy gólra, de Lusby újabb duplájával a befejező játékrész előtt 9-6 volt az ellenfél előnye. Hamarosan négy gólosra duzzadt a különbség, de nem adtuk fel könnyen, és a konferencia-elődöntőhöz hasonlóan megint nagy hajrába kezdtünk. Nyolc perccel a vége előtt Matthews és Noble is eredményes volt, s tovább folytattuk az őrült nyomást, melynek eredményeképpen az utolsó három minutumban Berg is beköszönt, egyetlen gólra megközelítve a 'Hounds-t. Ennél több viszont nem jött össze, az egyenlítés nem sikerült, kénytelenek voltunk beérni a 10-9-es vereséggel, így emelt fővel búcsúzhattunk az idei évadtól. Utolsó egyetemi mérkőzésén Mark Matthews három góllal köszönt el a csapattól, Cameron Flint, Jeremy Noble és Wes Berg mindannyian kétszer vették be az ellenfél kapuját. Az elsőéves Ryan LaPlante nagyszerűen dolgozott, 14 lövést hárított, mindössze két darabbal maradt el a saját egyéni csúcsától.

Nincs okunk a panaszra, a végén tulajdonképpen kihoztuk a maximumot a szezonból, és közel jártunk hozzá, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti bravúros, elődöntős szereplést. Egyedül az alapszakaszbeli hosszabbításos vereségek miatt lehet hiányérzetünk, ha azokat a meccseket megnyertük volna, könnyen a konferencia első-második helyén érhettünk volna célba, amely jóval kedvezőbb NCAA Tournament-ágat vont volna maga után, és több esélyünk lehetett volna a hosszabb menetelésre. Egy év múlva minden esélyünk meg lehet a javításra, a meghatározó játékosok közül csupán Mark Matthews és Alex Demopoulos kénytelen elköszönni az egyetemtől, a többi gladiátorra a 2013-as tanévben is számíthatunk majd.

Az egyetemi bajnokság négyesdöntőjét ezen a hétvégén rendezik meg Boston-ban, a mieinket kiejtő Loyola mellett még a Maryland, a Notre Dame és a Duke csapatai maradtak versenyben.