Sok kérdőjel előzte meg a Denver Broncos 2012-es szezonját. Azóta 3 forduló telt el, s a kérdőjelek lassan megválaszolódnak. Bár még mindig korai az idő arra, hogy komoly következtetéseknek adjunk helyet, de azt hiszem, abban a legtöbben egyetérthetünk, hogy eddig nem azt láttuk a csapattól, amit szerettünk volna. Hiába a győzelem a nyitó fordulóban, azóta két sima zakó, két kilátástalan teljesítmény a labda mindkét oldalán. A szezon pedig halad tovább. A Falcons és a Texans nagyon erős csapatok voltak, így annak ellenére elfogadható valamilyen szinten a vereség, hogy ha valamit akarunk a szezontól, akkor az erős csapatokat is le kell győzni, de most egészen más lesz a helyzet. Következő ellenfelünk az Oakland Raiders.





















Az ősi rivális hosszú évek óta nem tartozik a verhetetlen ellenfelek közé, így ezúttal ez nem lehet kifogás, viszont 4 éve képtelenek vagyunk hazai pályán nyerni a fosztogatók ellen, és ez így nem mehet tovább! Manning & co ha nem szakítja meg ezt a sorozatot hamar megtudhatja, milyen a népharag Denverben. Szóval a képlet egyszerű, must win, azonban ez nagyon nehéz lesz, egyáltalán nem biztos, hogy kicsit is könnyebb lesz a dolgunk, mint az elmúlt 2 héten. Egy ilyen rangadón ugyanis nem feltétlen a keret erőssége a döntő, ahogy az évek folyamán már láttuk, és az se véletlen, hogy 4 éve képtelen vagyunk legyőzni őket, arról nem is beszélve, hogy míg mi az első forduló óta kiábrándító játékkal szenvedjük a vereségeket, addig ők a gyenge kezdés után pont magukra találóban vannak, s legutóbb heroikus küzdelemben egy óriási hajrának köszönhetően fordították meg a meccset a Steelers ellen. Ettől függetlenül természetesen minden évben a győzelem reményében várjuk az összecsapást, csak hogy újra és újra csalódjunk. Ha ez idén sem marad el, komoly gödörbe kerülünk s a rájátszásról szövögetett álmaink még egy lépéssel távolabb kerülnének. Azonban, ha sikerül érvényesíteni a papírformát, a keretek erősségében rejlő különbséget, a hazai pályát vagy szimpla mázlival nyerünk, akkor a szezon eleji pesszimizmus a múlté lehet, a csapatnak is megjöhet az önbizalma, s harcban maradunk a divízió győzelemért. Sok múlik tehát ezen a meccsen, s nem is annyira a szakmai különbségeken.

Azonban mivel szubjektív véleménye mindenkinek van, megpróbálok egy kicsit a számok tengerére evezni, ha nem is feltétlen ez fog dönteni, szerepe azért természetesen lesz.

Kezdjük is a fosztogatók támadó szekciójával. A liga történelmének talán valaha volt legrosszabb trade-jével egy első + egy első vagy második körös pickért megszerezték a már valójában visszavonult, komoly sérülésen túl lévő playoffs győzelmet még sosem arató korábbi 1/1-es irányítót Carson Palmert. Az ár akkor se lett volna olcsó, h hozza a sikereket, azonban a tavalyi év teljes kudarcba fordult, így most gyakorlatilag draftcetlik nélkül kellett megkezdeniük a rebuildinget, ennek megfelelően nem is állnak a ligaelit küszöbén... Ami Palmert érinti, a hosszú passzok nem igazán mennek neki. A Pittsburght ellen 1/10 21 yardra. A passz játékuk hatékonyságát tovább gyengíti, hogy DHB nem játszhat ellenünk, aki annak ellenére, hogy kiválasztásakor mindenki a Raidersen nevetett, kezdi meggyőzni a hitetlenkedőket és meghálálni a bizalmat. Ma már valószínűleg máshogy festene a DHB Crytree összehasonlítás... Persze a támadó oldalon a legveszélyesebb fegyver az továbbra is McFadden, aki ha játszhat, kitüntetett figyelmet igényel az ellenfél védelmétől. Márpedig idén eddig kivételesen nem sérült. Kicsit nehezíti a helyzetét, hogy a futások terén is új rendszert implementál a Raiders, azzal hogy visszatérnek ZBSre. Ha egyszer összeáll nekik, nem tudom mi lesz velünk, de egyelőre még akadozik a szerkezet, viszont pont legutóbb egy hosszú TD futásban már megcsillantották, hogy mire számíthat az ellenfél. Részünkről mi Palmerre egy Manninggel tudunk válaszolni, aki mégha el is marad a várakozásoktól, és mégha Palmer idénre kicsit jobban játszik mint tavaly, még mindig a mi oldalunkra billenti a mérleget, RunDMC-re McGaheevel tudunk válaszolni, ez viszont már inkább az ő oldalukra a pont.

Nem beszéltünk még a falról. Veldheert több helyen is kiemelték, a Raiders OL talán legmegbízhatóbb tagja, aki jelentősen megnehezítheti Dumervil és Von Miller dolgát szent küldetésük teljesítésében, hogy földbe csomagolják Palmert. Középen alighanem Wisniewski neve cseng a legjobban. A másik oldalon hiányozni fog Kevin Barnes, de hiányzott eddig is. Összességében 28 hurry és 15 QB hit az Oakland OL mellett, ez összevetve a mi falunkkal, ami összesen 3 hitet és 17 hurry-t engedett ez komoly differencia. Már csak az kéne, h Manning kihasználja a védelmet, amit kap. Clady elfelejtette tavalyi rossz évét, s újra úgy játszik ahogy tud, Walton és Beadles úgy néz ki beérett erre a szezonra, OF már csak Kuper meg a depth hiányzik innen. Kuper viszont nagyon, mert Ramirez kritikán alul játszik...

Fordítsuk meg a táblát, nézzük a védelmeket. Seymour, Lelly, Lamarr Houston, Shaugnessy a nevek alapján nagyon erősnek éreztem őket a szezon előtt, ennek ellenére csak szenvednek idén. Nincs passrush. Össze se mérhető a mi sorunkkal. Az LB sorunk ellenben több sebből vérzik. Egyrészt el van tiltva DJ, másrészt a Texans ellen bemutatott sportszerűtlen szabálytalanságáért elmeszelték Mays is. Aki noha idén is tízesével halmozta a misstackle-öket, vélhetően nem véletlenül tarthatta meg a kezdő pozícióját. Irving játéka kérdéses, szóval eljöhet az idő, amikor a fiatalok lehetőséget kapnak. Trevathan, Malik Jackson, Steven Johnson azok akik így pályára kerülhetnek. Trevathanra nagyon kíváncsi vagyok. Az erős sötét oldaláról Wheelert emelném ki, aki elsősorban coverage-ben van a csapata hasznára, s idén McClain is elkezdte annak a játéknak a jeleit mutatni, amivel a Crimson Tide bajnoki menetelésének kovácsa volt. nehéz dolga lesz a TE-jeinknek.

Távolodjunk a LoS-tól lássuk a secondary-t, a Broncos előző meccsén úgyse lehetett őket látni... Porter visszatért sérüléséből, ahogy Chris Harris is úgy néz ki tudja vállalni a játékot. ez nagyon fontos, kérdés elég-e. Olyan gyermekded hibákat mint múlthéten nem engedhetünk meg magunknak, annyira üresen nem csak a liga egyik legjobb elkapója tudja elkapni a labdát. Sajnos Quinton Cartert elvesztettük a szezonra, pedig a tavalyi rájátszásra a csapat jobbjai közé lépett elő, így most még szűkebben vagyunk az amúgy is legszűkebb pozícióban. Szerencsére a Raiders egy fikarcnyival se áll jobban, sőt olyan gyenge ez a csapat részük, ahogy abban a szezon előtt reménykedtünk.

Sokat jelent azonban, hogy Dennis Allen az Oakland HC-ja, aki nagyon jól ismeri a csapatunkat, elsősorban a védelmet. Ha valaki, akkor ő tudja mi a gyengéje, s ez a tudat nem nyugtat meg engem. A számok, a statisztikák nem számítanak majd /*sőt talán már az se, hogy melyik bírónak ki van meg fantasy-ban :)*/, csak hogy hogyan játszunk. Nyerhetünk rossz játékkal is, de én most csak egy szép győzelemmel lennék elégedett. A Raiders ellen nem szabad hibázni! 22:05-től szurkoljunk együtt a csapatnak, hajrá Broncos!