Sok dolog történt 2010 óta, denveri szempontból mondhatni feje tetejére állt a világ. 4-12-ről lett 2 év alatt 13-3. A győzelmet természetesen a játékosok vívják ki a pályán, s Elway nem is lustálkodott, hanem meglehetősen agresszív játékospolitikával minden poszton erősít, ahol tud, attól függetlenül, hogy szükséges-e.
















Mégsem ez az, ami a legjobban működik a csapaton belül Elway kinevezése óta. A nagy különbség az edzői stábban rejlik. JMD jó közelítéssel az NFL valaha volt egyik legrosszabb edzője, ami határtalan önfejűségével társulva jóvátehetetlennek tűnő pusztítást okozott. Ráadásul hiába talált jó DC-t, azonnal elüldözte, valószínűleg pont azért mert jó volt, s egója nem viselte el, hogy a Broncos védelem Nolannal jobb volt, mint az offense vele. Offense oldalon meg szimplán mindenkit elnyomott.

Sok vita övezte Fox leigazolását, s azóta is tapasztaljuk azokat a korlátokat, melytől már akkor is féltünk. Azonban megfelelő stabilitást adott a csapatnak, a játékosoknak. Alatta kibontakozhatott a liga egyik legjobb koordinátorává McCoy. Védő oldalon Dennis Allen mondhatni csodát művelt a védelemmel, le is csaptak rá, s HC lett. Erre még jobb szakemberrel pótoltuk. Elway és Fox két öreg róka, sok kapcsolattal, mindenki ismeri őket, s jobb nekik dolgozni, mint mondjuk egy JMD típusú zsarnoknak faszkalapnak.

Az egész edzői piramis megfelelő lábakon áll, ahogy lefelé haladunk. 2011-ben szvsz 2 erősebb keret is volt a miénknél divízión belül, mégis, ha csak paraszthajszállal is, de mi bizonyultunk jobbnak, részben a szerencsének, részben a stabilitásnak, részben a mentális erőnek köszönhetően. Az edzői gárda nagyon nehéz helyzetbe került a szezon elején, edzésen Orton volt a legjobb, s Tebow a legrosszabb. A publikum viszont Tebow-t követelte, akit azonban nem lehetett csak úgy kicserélni Ortonnal, akire készült az egész playbook. A csere után egy olyan helyzethez kellett igazodni, ami szintén komoly edzői kihívás. Úgy nyerni meccseket, hogy a pályán nem tudunk megbízhatóan haladni előre, rengeteg 3&out, "kihűlt" játékosok viszonylag sok egyéni hibával, s minden mellett óriási nyomás a média részéről (Orton visszaeséséért elsősorban ez okolható). Onnantól minden kedvezett, a sorsolás (formán kívüli, vagy sérüléstől tizedelt csapatokat vetett elénk a sors keze), a sérülések (nálunk semmi említésre méltó, Raidersből viszont kidőlt a kezdő irányító, ami egy érthetetlen döntés következtében nem is csak azt a szezonjukat tette tönkre, hanem a következő kettőt is), meccsen belül a szerencse (Barber out of boundra futása, majd később fumbleje FG távolságon), és persze saját csapatunk új lendületet kapott a QB cserének köszönhetően, és az utolsó 5 percben a vérszagát érezve bárkivel felvette a versenyt. Azt hiszem most a Jets példájából láthatjuk, hogy  egy rossz edzői gárda, mit hoz ki hasonló helyzetből.

Foxék hibátlanul vették a következő akadályt is, új évben új QB miatt homlokegyenest különböző támadó sémát implemetáltak, míg a védelmet a DC csere miatt cserélték ki teljesen. Az eredmény, alapszakasz győzelem.

2013-ban újabb kihívásokat sodort eléljük a sors. Ezúttal az offensive koordinátort vesztettük el. Házon belül oldottuk meg a pótlását, ami a legideálisabb megoldásnak tűnik. Gaseben egy nagyon tehetséges segédedzőt ismerhettünk meg, amióta csak itt van. WR coachként Kyle Orton elé tudott olyan elkapó gárdát tenni, ami mögött jó QB-nak tűnt. Előavanzsálva QB coachnak már bonyolultabb a megítélése, Tebow ugyanis edzéseken a legkisebb jelét nem mutatta a fejlődésnek sem a dobómozdulat, sem a lábmunka, sem a védelem olvasása terén, azonban érdemes megnézni, hogyan dobta a labdát a Miami és hogyan a Steelers ellen. Azonban pocket QBként gyakorlatilag használhatatlan maradt. 1 év telt el azóta, s másnak sem sikerült Tebowból pocket QB-t varázsolnia, de még másmilyet se. A tavalyi teljesítményét szintén nem egyszerű megítélni, Manning mellé ugyanis tejesen fölösleges a QB coach. Az se kizárt, hogy Gase tanult többet PM-től, s nem fordítva, Oswiból meg nem láthattunk annyit, hpgy eldöntsük jó munkát végzett-e vele. Most OCként azt tűzte ki célul, hogy még gyorsabb legyen a támadás. Akkor ment a legjobban a csapatnak, amikor a leggyorsabban játszottunk /*ezért is megmagyarázhatatlan, hogy miért nem próbáltunk meg eljutni FG-ig a rendes játékidő, vagy akár a félidő vége előtt, ami viszont kritikus edzői hiba Fox részéről, s jövőre se számíthatunk jobbra.*/

Mint új OC nagyon szerencsés helyzetben van, hogy egy olyan tapasztalt QB-val dolgozhat együtt, mint Manning. Ráadásul egy működő rendszert örökölhet meg McCoytól, amit kicsit a saját mintájára szab, de nem a 0-ról kell leraknia a köveket. S körülötte is tapasztalt edzők. Barone-nal (TE coach) 5 éve, Callahannel (O asssitant), Studesvillelel (RB coach) 4 éve, Tolberttel (WR coach) és Magazuval (OL coach) 3 éve dolgozik a Broncos offense-en. Ez alapja lehet egy zökkenőmentes OC átmenetnek. Norv Turner pl sok csapat számára jobb OC lett volna, s valóban jobban is jártak volna mint Gase-szel, viszont ő az ő játékába Manning nem illett volna, ahogy ő se tudott volna Manninghez alkalmazkodni. Az edzői konzisztencia fenntartása néha fontosabb, s a választásban ennek is szerepet kell játszania. Néha egy-egy GM, vagy túl nagy hatalmat kapó önfejű HC erről megfeledkezik...

S most egy újabb építő elem kerül a stábba Alex Gibbs személyében. Alex Gibbs a legendás denveri ZBS atyja, mely mögött Terrel Davis, Mike Anderson és Clinton Portis aratták a babérokat, sok-sok yarddal és kiemelkedő egy futásra jutó átlaggal. A csapat tavaly több PBS-t használt, de volt sok zone running play is, kívül és belül egyaránt, Gibbs-szel mindez sokkal hatékonyabb lehet. Úgy vélem az nem fog változni, hogy PBS és ZBS egyaránt lesz futáshoz, sőt csak mert jött Gibbs az arány se feltétlen, ő mint asssitant, ezekért a ZBS playekért felelhet majd. Korábban dolgozott már együtt Magazuval is, az új QB coach-csal Knappel is, Fox előtt se ismeretlen a ZBS, sőt Gase előtt se, az elmúlt két évben.

A ZBS alapja a jó lábmunka az OL részéről. A '90-es évek végében ezt akár a méret "kárára" is vállaltuk. Most alapvetően a kezdő 5-ösnek jó lába van a ZB-hez, és még a méretük sincs a kisebbek között. Elviekben működhet. A sebesség, erő és méret megfelelő kombinációját látom most az OL-ben, amit egy évvel korábban még rossznak tartottam. Cladynek mindegy mi a séma, Beadles talán még jobb is ZBSben, Walton jelenleg még kérdőjel, bár úgy tűnik az egész OL-re jó hatással volt, hogy megfeleződött az az idő, amíg az irányítót védeni kell, Vasquez szerintem kiválóan illik ebbe a koncepcióba, Franklin inkább PBS alkat, de az ő lábmunkája is sokat fejlődött.

Tavaly az esetek több mint 55%-ban passzoltunk, s a maradék <45% is megoszlik PBS és ZBS között, szóval nem kell arra számítani, hogy a '98-as Broncos O-t látjuk viszont, de Montee Ball azért egy széles mosolyt most megengedhet magának. A napokban Elway Terrel Davishez hasonlította őt, megkapta Mike Anderson mezszámát, s most az OL is tehet egy lépést a koridézés felé. Ball kiváló 1-cut back, ahogy TD is volt. Gibbs ide hozatala egy új fegyvert jelenthet a szezonra, Ball pedig a lőszer lehet hozzá. S mindennek a hatékonyságát csak növelheti a passfirst felfogás, hisz váratlanul érheti a védelmet a futás, egyszerre mindenre nem készülhetnek fel, főleg, hogy az offense sebessége erre amúgy se ad időt...

Gibbs az egyik legjobb pozíciós edző, akit "megismerhettem". Jelenléte csak tovább erősíti optimizmusomat a következő szezon felé. A tavalyi liga második volt a védelmünk, most minden adott, hogy az offense is "felnőjön" hozzá. Ha ehhez hozzávesszük a Holliday faktort, akkor hiába próbálok, nem tudok szerényen nyilatkozni az esélyeinkről. Pedig a surranó pályát jobban szeretem, de most sokkal inkább "team to beat"-ként várjuk a szezont, s a Super Bowlért kell szurkolni. Hajrá Broncos!

Isten hozott újra köztünk, Alex Gibbs!