Nyolc lejátszott mérkőzést követően 6-1-1-es mérlegével magabiztosan vezeti a Nyugati főcsoportot a Colorado Avalanche gárdája az NHL alapszakaszában, miközben a csapat már több komoly skalpot is begyűjtött, a fiatal játékosaink pedig elképesztő formában játszanak.

A blogban olvasott legutóbbi írásunk óta az Avs legelőször ugyan elvesztette veretlenségét a nashville-i 3-2-es fiaskóval, de Chicago-ban már pontot tudtunk szerezni, amikor csak büntetőkkel kaptunk ki a Blackhawks-tól. Azóta egy fantasztikus négy meccses győzelmi szériát építettünk fel, miközben 4-3-ra vertük a Bostont; 4-1-re a Torontót; 3-2-re a Montrealt és büntetőkkel 4-3-ra a Detroit-ot is, valamennyi sikert idegenben arattuk. (A linkekre klikkelve magyar nyelven tekinthetők meg a mérkőzések részletes összefoglalói, a játékosok egyéni teljesítményeinek elemzése, valamint képek a meccsekről!)

Az Avs eközben általában a következő támadó sorokkal játszott többnyire:

Wolski-Stastny-Hejduk
Tucker-Duchene-Svatos
McLeod-O'Reilly-Jones
Hendricks-Galiardi-Koci

- A legeredményesebb játékosok még mindig az első sor tagjai: Wolski 7 pont (4+3), Hejduk 7 pont (3+4), Stastny 6 pont (1+5). Ők általában a csapat húzóemberei, de van hogy mások is felzárkóznak melléjük. Wolskit Sacco mester több alkalommal is nevelő célzattal pihentette egy-egy meccs harmadik harmadában, mivel nem mindig elégedett a szélső munkához való hozzáállásával. Hejdukra nem lehet panasz, rutinos csatárhoz méltóan sokat van helyzetben, és a lehetőségeit jól használja ki. Stastny-nak nincs könnyű dolga az első sor centereként, és habár ennél komolyabb játékra is képes lehet, a pont/meccshez való közelítés miatt neki sem kell szégyenkeznie.

- Mégsem rájuk szegeződik talán a Colorado-szurkolók legnagyobb figyelme idén, hanem sokkal inkább az idén draftolt szupertehetségeinkre vagyunk kíváncsiak, akik bizony hallatnak is magukról rendszeresen. Duchene már biztos, hogy fentmarad egész évre az Avalanche-nél, miután abszolút bejátszotta magát a csapatba, és a második sort centerezve fantasztikus dolgokra képes. Négy pontnál tart jelenleg, egyetlen gólját a Detroitnak ütötte, de már jóval korábban is betalálhatott volna, ha lett volna egy kis szerencséje, óriási tehetség. A 2009-es második körben draftolt O'Reilly a negyedik sorban kezdte az évet, majd hamar felkerült a harmadikba, és a 8. meccs után 6 pontot (1+5) találhatunk a neve mellett, a Canadiens és a Red Wings elleni mérkőzések igazi húzóembere volt, szenzációs munkabírású two-way center. Szerintem megérdemelné ő is, hogy ne kelljen visszamennie a juniorligába, de esetében még nem dőlt el a folytatás.

- Tucker és Svatos játszik jobbára Duchene társaságában, de több sorban is előfordulták már az év során. Közös bennük, hogy mindketten két-két emberelőnyös gólt lőttek már, azonban a veterán kanadai sokkal kiegyensúlyozottabb, hasznosabb teljesítményre képes ezidáig, mint a formáját csak keresgélő szlovák.

- A rutinosabb fiataljaink közül McLeod ismét hozza a szokásos mindent elsöprő stílusát, a Red Wings elleni harmadik harmadbeli duplája után már 3 gólos idén 18 PIM és rengeteg ütközés mellett. Jones az előidénybeli sérülése következtében később kezdte el a szezont, első két meccsén egyaránt 1+1-ezett és győztes gólt lőtt, a harmadikon pedig győztes asszisztot jegyzett, jó formában kezdődött tehát számára az év. A másodéves Galiardi a 3-4. sorban játszva nyolc mérkőzést követően 4 asszisztnál tart, és rendszerint ő kapja a legtöbb jégidőt emberhátrányban a csapatból, kiváló munkát végez az egész szezonban.

- Koci és Hendricks a legalsó sor alapkövei, rombolásra specializálódott szakmunkások, néhány perces jégidőkkel. Mindketten bunyóztak már idén, Hendricks egy gólt is szerzett a Chicago ellen. Még mindig több lehetőséget kapnak, mint az idén csupán egy meccsen játszó, azon gólpasszos Hensick, aki a nashville-i vereség óta képtelen volt beférni az összeállításba. Stewart is mindössze az első négy meccsen játszhatott, de halovány teljesítménye miatt kikerült az összeállításból. A farmcsapatban Willsie, Haydar és Durno a legveszélyesebbek, és az újonc Stoa is joggal reménykedhet benne, hogy változtatás esetén meghívást kap az Avs-hez.


















A védelem összetétele:

- A Quincey-Hannan páros kapja a legtöbb jégidőt rendszeresen, fejenkénti 23-25 perceket általában. Quincey 6 pontjával a csapat legeredményesebb játékosainak egyike, emellett védekezésben is nagyon stabil és a PP-játékban is nélkülözhetetlen láncszem. Hannan a +6-jával a csapat legpluszosabb embere, kiválóan védekezik, takarít a kapunk előterében, és már három pontot is szerzett.

- Érdekesség, hogy Cumiskey eddig minden meccsen lehetőséget kapott, a Montreal ellen szerezte idénybeli mindkét pontját, van még mit csiszolnia a játékán, de a tehetsége megvan hozzá, hogy javuljon. Általában a veterán Foote-tal játszik párban, aki az egyetlen pont nélküli játékosunk úgy, hogy mindegyik meccsen játszott, de sallangmentesen védekezik; vagy Clark-ot kapja maga mellé, akinek ugyan van már öt pontja, de a koronggal nagyon óvatlanul bánik és hátul is igencsak sebezhető.

- A hat meccs alatt ötpontos (2+3) Liles-nak Torontóban megsérült a válla, és előreláthatólag két hétig harcképtelen, kieséséig Foote-tal kiegyensúlyozott duót alkotott. Salei egyetlen meccset játszott le, majd hátfájdalmai miatt szintén a sérült listára került. Preissing pedig még az edzőtáborban sérült le, térdoperáció után lábadozik, és november végéig nem is várható a visszatérése. A sérülések következtében az AHL-ből Wilson jött fel, aki abszolút NHL-újoncnak számított, de első két meccsén feltűnően stabil, nyugodt hokit láthattunk tőle.




A kapuban:

- Anderson védett az eddigi összes meccsünkön, nyolc találkozó alatt 6-1-1, 93.5 % és 2.09 a mérlege. Ezzel a győzelmek számában holtversenyben a második a ligában, míg a hatékonyságot és a kapott gól átlagot tekintve Miller és Bryzgalov mögött a harmadik helyet foglalja el az NHL gyakran lehetőséget kapó kezdőkapusai között. Eddig iszonyatosan stabilan véd, fantasztikus formát kapott el, mindössze a Chicago ellen nem tudta elérni a 90 %-ot, s közben a nyolcból négy meccsen több, mint 30 lövést hárított. Egyedül talán Budaj bánhatja ezt a jó teljesítményt, mivel a szlovák ezidáig valamennyi mérkőzést a cserepadon ücsörögte végig.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Colorado Avalanche 6-1-1, 13 pont (8 meccs)
2. Calgary Flames 5-2-1, 11 pont (8 meccs)
3. Edmonton Oilers 4-2-1, 9 pont (7 meccs)
4. Vancouver Canucks 3-4-0, 6 pont (7 meccs)
5. Minnesota Wild 1-6-0, 2 pont (7 meccs)


























Itt tartunk tehát jelenleg. Nagyon sok van még hátra a szezonból, szóval messze menő következtetések levonását nem javasolnám, ne legyenek ezután sem különösebben vérmes reményeink, elvársaink az idei szezonnal kapcsolatban, maradjunk a realitások talaján. Abban viszont már ennyi idő után is teljesen biztosak lehetünk, hogy nem akármilyen hokicsapat épül a Mile High City-ben, ezekre a fiatalokra nagyon is lehet számítani, és idővel csak még jobbak lesznek, ez még csak az első szárnybontogatásuk; és ráadásul várhatóan az Avs csak a következő szezonban fogja igazán megnyitni a kaput a juniorkorú tehetségek előtt, amikor újabb és újabb kiváló prospectjeink juthatnak még szerződéshez, közben persze addigra az idén bemutatkozattak csak még jobbak lesznek.

A jövő nagy aranygenerációjának kiépítése tehát tökéletesen halad, és az NHL 3. játékhetének végeztével a Colorado vezeti a Nyugati főcsoportot! Ezt már biztosan senki nem veheti el tőlünk, legyünk nagyon büszkék rá, és élvezzük nyugodtan a további Avalanche-showt!