A 2009-es esztendő végeztével egy kisebb áttekintést végeztünk a denveri csapatok elmúlt évi legfontosabb történéseivel kapcsolatban, hogy e számvetés alkalmával hogyan tekintünk vissza a magunk mögött hagyott esztendőre. Ezúton kívánunk valamennyi olvasónknak boldog, Denver-sikerekben gazdag új esztendőt! Olvassatok minket 2010-ben is!

Az Avalanche a 2008/09-es évadban denveri történelme leggyengébb szezonját produkálva a harminc csapatos NHL-mezőny 28. helyén végzett. A rengeteg fájdalommal tarkított hullámvölgy-szezon végeztével öröm volt az ürömben, hogy a júniusi drafton a minden eddiginél előkelőbb helyen, az összetettbeli harmadik pozícióban választhattunk először. A játékosbörze alkalmával pedig valósággal új alapokra helyeztük a franchise-t, amikor draftoltuk Duchene-t (1. kör, 3. hely) és O'Reilly-t (2. kör, 33. hely). A negyvenedik születésnapját néhány nappal megelőzően az elmúlt két évben sorozatos sérülésekkel bajlódó Joe Sakic bejelentette visszavonulását. A denveri jégkorongozás legendás alakja húsz éven át erősítette csapatunkat, és a Colorado-ban őt megelőzően senki más nem töltötte be a csapatkapitányi posztot. A játékoskeretünk némi fiatalításon ment keresztül a nyár folyamán, a két idén draftolt suhanc mellett az elmúlt szezonban már néhány meccsre bedobott tehetségek, és néhány egyéb kevés tapasztalattal rendelkező kiegészítő ember kapott nagyobb szerepet. Távozott Sakic mellett például Smyth és Laperriere is, miközben a védelmünket Quincey érkezésével stabilizáltuk. Wolski és Stastny hosszú távon is az első sor vezéreivé nőttek fel, és jelenleg a szezon felénél mindketten pont/meccs közeli teljesítménnyel állnak, miközben összesen hat újonc hokis alkotja stabilan a keretet. Az Avs az NHL alapszakaszának első felében a liga legnagyobb meglepetéscsapatának tekinthető, hiszen az előzetesen a nyugati 13-15. helyre jósolt gárda folyamatosan vezetve divízióját, sokáig élen is állt a főcsoportban, jelenleg pedig tartjuk a 3. helyünket 41 mérkőzést követően. A sokak által nem éppen komolyan vett csapat valósággal elképesztette saját szurkolóit is, Duchene hihetetlen technikai megmozdulásai, O'Reilly és Galiardi elképesztően okos játéka, Wolski és Stewart nagyszerű gólérzékenysége, Hannan hátsó stabilitása, Wilson ütközései és Anderson földöntúli kapusbravúrjai mind-mind hozzátartoznak elégedettségünkhöz. A csapat kiválóan épülget, és bár az igazi áttörés még nem kimondottan idénre várható, nagyon jó úton halad a szekér, hogy néhány éven belül ismét meghatározó hokicsapatunk legyen Denverben, és idén is egyre közelebb kezdünk kerülni a rájátszáshoz is.

A 2008-as évad végén fájdalmas körülmények között maradt le a playoff-ról a Broncos. Aztán december utolsó napjaiban jelentették be, hogy a klub meneszti pozíciójából a csapatot 14 éven át irányító vezetőedzőt, Mike Shanahant. Helyére, immár 2009-ben, a HC-ként újonc Josh McDaniels került kinevezésre. Az új tréner hamar összerúgta a port a kezdő QB Jay Cutlerrel, mely nézeteltérés egy hosszú, szövevényes történet végén a játékos távozásához vezetett, amikor elcseréltük őt a Chicago-hoz az irányító Ortonért és néhány igazán értékes draftjogért cserébe. A börze aztán sikeresen sült el a csapat számára, az első körben a leendő franchise RB-nek tartott Moreno és a DE Ayers akadt a horgunkra, de a fiatalok közül még Smith, McBath és Bruton is meghatározó szereplője volt később a Broncos-nak. A tavaszi szabadügynök piac megnyitása alkalmával óriási játékoskeringő ment végbe a csapatnál: a teljesség igénye nélkül érkezett a rutinos safety-vezér Dawkins, a LB Davis, a futó Buckhalter, az elkapó Gaffney, a cornerback Goodman vagy éppen az irányító Simms. Ezzel párhuzamosan lapátra került többek között Bly, Manuel, Winborn, Engelberger, Robertson és Young is. Kisebb huzavona alakult még ki a klub és a sztár elkapó Marshall között is, az előidény alatt el is volt tiltva a nehezen kezelhető sportoló, de végül megbékélt a csapattal, és pazarul játszott egész évben. A gárda bár egységesnek tűnt, a többség nem sokat várt tőlünk, így egy csapásra képedt el rajtunk a futballvilág, amikor 6-0-val kezdtük szezont. Jött azonban a bye-week, ahol elvesztettük a ritmust, és az azóta lejátszott kilenc találkozón csupán két győzelmet tudtunk aratni, így egy fordulóval az alapszakasz befejezése előtt 8-7-es mérleggel állunk. A rájátszás valószínűleg nem lesz meg, idén is hihetetlenül szerencsétlenül fogunk lemaradni, bár a minimális esélyünk még megvan, de ehhez szükégünk lesz vasárnap a csillagok szerencsés állására is, hiszen több másik találkozón kellene nekünk kedvező eredmény a saját győzelmünk mellett, hogy bemehessünk a playoffba. Ettől függetlenül sikeres évet zárt a csapat, sok szép pillanatot okozva a szurkolóknak, elég csak például Stokley első fordulós meccsnyerő elkapására gondolni, esetleg Marshall 21 elkapásos rekordjára, Dumervil csodálatos sackjeire, illetve Williams vagy Dawkins brutális szereléseire. Azonban a befejezés úgy néz ki, hogy ezúttal is szomorúan fog sikerülni.

A Nuggets kosarasai félelmetes szezont produkáltak az elmúlt idényben, melyet tavasszal egy zseniális playoff-szerepléssel koronáztak meg. A rájátszás-szinten azonban még rutintalannak tekinthető gárda végül a főcsoport-döntőben 4-2-es összesítéssel kényszerült fejet hajtani a későbbi bajnok előtt. A nyári szünetben nem történt sok változás, a játékoskeretünkben szükségtelennek tűnt a különösebben nagy megbolygatás, hiszen rendkívül egységes volt a tavalyi csapatunk, csupán a SG Jones és a SF Kleiza távozott, akiknek új szerződését nem tudtuk finanszírozni. Így aztán hiányposztokra kerestünk később embereket, a drafton megszereztük a tehetséges irányító Lawsont, egy csere alkalmával került birtokunkba a Detroit-ból érkező dobóhátvéd Afflalo, továbbá még Allen és Graham tekinthető új igazolásnak, akik azonban csupán tartalékok. A banda elég jó formában kezdte az új idényt is, hazai pályán szinte átlagban csak minden 10-15. mérkőzést veszítjük el, bár idegenben még vannak problémák, és az elmúlt időszakban a rutinos hadvezér Billups távollétében több kellemetlen vereség is becsúszott. Ennek ellenére a rájátszás nem lehet probléma idén sem a csapat számára, a divízió-elsőségért azonban még nagy küzdelem vár ránk a Portland és a Utah ellen. Bizonyára sok Denver-szurkoló számára az óévben a Nuggets okozta a legtöbb örömöt. A tavaszi playoff-menetelés zseniális volt, egészen magával ragadó volt, ahogyan a közönség és a játékosok szinte együtt lélegeztek a Pepsi Centerben, és a város utcáin is harapni lehetett a kosárlabda-lázat, eközben a csapat pedig valósággal csak szárnyalt. Billups a félelmetes hármasokkal, Andersen az eszelős blokkokkal, Anthony a hihetetlen megoldásaival, Nené és Martin az elsöprő lendületével, míg Smith éppen a sajátos stílusával repítette oly magasra a Nuggets-t, mely az ősszel kezdődött évadban is folytatja a menetelést, bár egyelőre kicsit mérsékeltebbek vagyunk, de bőven jó lesz, ha majd az évad második felére kerülünk a tavalyi tökéletes formába, hogy aztán 2010 tavaszán(-nyarán?) még az idei feledhetetlen momentumokat is űberelhessük, és akár még kellemesebb élményekkel gazdagodhassunk.

A denveri baseballcsapat, a Colorado Rockies is alaposan kitett magáért a 2009-es évben. A Sziklások ugyan áprilisban pocsék formában kezdték a szezont, és bár jól tudtuk, hogy sokkal több van a gárdában annál a vergődésnél, valahogy semmi sem akart összejönni. Aztán megtörtént a menedzser-váltás, Jim Tracy pedig valósággal csodát tett, hiszen a Rox júniustól kezdve félelmetes hadjáratot indított, és két kegyetlen győzelmi sorozatot letudva a hatalmas hátrányát is gyorsan ledolgozta, az alapszakasz második felére fordulva pedig már reális esélyünk volt a rájátszásra, melyet végül izgalmas kalandok közepette október 1-jén ki is harcoltunk. A Rockies hódította el 2009-ben a Nemzeti Liga Wild Card pozícióját, miközben a klub valaha volt legeredményesebb alapszakaszát zártuk 92 győzelemmel. Az idény közben kinevezett Tracy pedig a konferencia legjobb menedzserének lett megválasztva az idény végén, mivel 90 év után a coloradói csapat követte el azt a bravúrt, hogy 15 győzelemnyi hátrányból harcolta ki a playoffot. A rájátszás-szereplés nem sikerült túl hosszúra, mivel a címvédő ellen négy mérkőzést követően estünk ki az első körben, de a két hazai mérkőzés felejthetetlen élmény volt a denveri szurkolók számára, ahogyan dacolva a -10 fokos hideggel és a hatalmas hóakadályokkal, mindkétszer 50 ezres teltház énekelte, ugrálta, szurkolta végig a találkozókat. A Rox is Denver legnagyobb hősei közé tartozott 2009-ben, egészen fantasztikusan teljesített ez a csapat. A két fiatal outfielder Fowler és Gonzalez elképesztő fizikai erővel bír, Tulowitzki hatalmas mennyiségű hazafutást ütött, a rutinos Helton is hozta a szokásos formáját, Hawpe és Marquis részt vehetett az All-Star gálán, Barmes több elképesztő elkapást is bemutatott, Jimenez végleg hatalmas erejű dobóvá nőtte ki magát, Street pedig hidegvérű befejező dobónak bizonyult. Az egész év legszebb denveri momentumát pedig egyértelműen Spilborghs grand slamje jelentette, amikor egy fontos rangadón a 14. inningben többpontos hátránynál mutatta be a bravúrt, de Tulowitzki is megütötte a cycle-t, amire a Rockies fennállása óta mindössze ötödször került sor. Örülünk, hogy egyre több magyar rajongóval sikerült megismertetnünk ezt a rendkívül belevaló kis csapatot, akinek bizony nagyon is érdemes szurkolni, megérdemlik a tiszteletet, és 2010-ben nagy eséllyel csak még jobb szezon elé nézhet a könnyen még ütőképesebbé váló gárda.

A Mammoth 2009-es szezonja nem sikerült igazán fényesre, ugyanis bár az alapszakasz első felében hiába győztünk le több komoly riválist is, szép lassan a sorozatos sérülések teljesen ellehetetlínették a csapat előrehaladását, hiszen több meghatározó emberünk is idejekorán befejezni kényszerült idénybeli szereplését. Így aztán végül a rájátszás kiharcolásának is örülnünk kellett, ahol rögtön az első körben egy súlyos vereség jelentette a végállomást a végső győztes Calgary otthonában. Ezt követően az offszezonban a vezetőség megelégelte az elmúlt évek vegetálását, hogy a 2006-os bajnoki cím óta nem jutottunk tovább a rájátszás első körénél, és komoly fiatalításba kezdtünk. Elcseréltük például a hosszú időn át a csapatot erősítő kapitány Prout-ot, de távozott például még Leveque, és sokan mások is. Közben végül a 2009-es draft első öt kiválasztottja közül három tehetség került a birtokunkba, beleértve a Gajic-testvérek fennmaradó két tagját, Alex-et és Iliját is, így mostantól mindhárom fivér a csapatunkban játszhat. A gárda valósággal teljesen új alapokra épült, jelentős fiatalítás ment végbe a Mammoth-nál az offszezonban, és Langtry, Carey, Carlson, Ethington, Murray és Gallant mellett szinte egytől egyig újoncok vagy másodévesek fogják alkotni a jövőbeli csapatunkat. A decemberi felkészülési időszak izgalmasra sikeredett, három meccsből kettőt megnyertünk, miközben a fiatalok játszották a főszerepet a sikerekben, így igazán komoly izgalommal várhatjuk, hogy a 2010-es év második hétvégéjén megkezdődő bajnokságban mire lesz képes a megfiatalított együttes. Tisztában vagyunk vele, hogy túl sokan még nem ismeritek a Mammoth-ot, de biztosan állíthatjuk, hogy egy nagyon szimpatikus, kiváló szórakozást nyújtó csapattal találkozhatok a denveri fedettpályás lacrosse együttesünk személyében, szóval bátran kövessétek rövidesen jelentkező NLL-írásainkat.

A szabadtéren lacrosse-ozó Outlaws számára jóval sikeresebben alakult az óévi esztendő. Az alapszkaszt a denveriek hatalmas fölénnyel söpörték be, az első vereségünket is már csak akkor szenvedtük el, amikor biztos volt a helyünk a négycsapatos rájátszásban. Sajnos, azonban ahogyan az elmúlt években is történt, ezúttal sem tudtuk feltenni a koronát kiváló egészéves szereplésünkre, és végül drámai körülmények között egy rendkívül kiélezett összecsapáson egygólos vereséget szenvedtünk a Toronto elleni nagydöntőben. A szezon végi díjátadó alkalmával valósággal taroltak a mieink, négy denveri került be az All-Star csapatba, valamint Reese lett az év edzője, Schwartzman az év legjobb kapusa, Hardy pedig az év újonc játékosa. Reméljük, hogy 2010 végre már tényleg "számkivetett" év lesz, és az elmúlt esztendők bajnokok kapuján való kopogtatása után az Outlaws talán feljuthat az MLL csúcsára.

A Rapids újfent hihetetlen módon maradt le a rájátszásról 2009-ben, ugyanis azt követően, hogy két évvel ezelőtt három, majd tavaly egyetlen pont hiányzott a playoff-hoz, 2009-ben azonos pontszámmal, ám kevesebb győzelemmel végeztünk, mint az utolsó playoff-helyet megkaparintó ellenfelünk. Csak magunknak köszönhetjük azonban a fiaskót, hiszen hiába álltunk szinte a teljes alapszakasz folyamán rájátszás-helyen, a szezon utolsó harmadában egyetlen egy győzelmet sem tudtunk felmutatni, pedig az első 20 mérkőzés egészen jól sikerült. Sok szép pillanatot okoztak azért nekünk idén a labdarúgóink, elég csak Pickens bravúrjait, Casey csodálatos góljait, vagy éppen Cummings cseleit említenünk. Casey-től ráadásul egy igazi klasszisteljesítményt láthattunk, aki nemzetközi szinten az amerikai válogatottban is öregbítette a denveri labdarúgás hírnevét. A labdarúgóinkért legközelebb a március végén útjára induló új szezonban szóríthatunk, azt hiszem, még ha az MLS nem is tartozik feltétlenül a legélvezetesebb majorligák közé, a Rapids mégis egy olyan csapat, akiknek igazán megéri drukkolni.

Eközben a szebb napokat is megélt Crush végig malmozta az elmúlt esztendőt, mivel 2009-ben nem indult el a fedett pályás amerikaifutball bajnokság, pénzügyi okokból szünetelt idén a liga, és minden bizonnyal sajnos 2010-ben sem láthatjuk pályán a csapatot.

A 2009-es esztendő második felében már az oldalunkon is igyekeztünk folyamatosan beszámolni a denveri együttesek aktuális eseményeiről, reméljük elnyertük olvasóink tetszését, és 2010-ben már a legelső napoktól jelentkezve továbbra is hűséges látogatói maradtok a Denver Sports Blognak. Még egyszer mindenkinek boldog új évet kívánunk, és reméljük, hogy 2010 még több feledhetetlen élményt, és egy kicsivel nagyobb sikereket tartogat számunkra, denveri sportrajongóknak. B.Ú.É.K.! :)