A kéthetes olimpiai szünetet követően első négy mérkőzésén két győzelemmel és két vereséggel folytatta szereplését a Colorado Avalanche együttese az NHL alapszakaszában. A denveri jégkorongozók ezzel változatlanul tartják a rájátszást érő hatodik helyezésüket a Nyugati Főcsoportban.




















Kezdésként hétfőn hazai környezetben egy kiélezett összecsapáson 3-2-es vereséget szenvedtünk a Detroit-tól; azonban a folytatásban az Anaheim otthonában 4-3-ra győztünk; majd viszont másnap a Phoenix ellen 3-1-es idegenbeli fiaskó következett; végezetül pedig vasárnap hajnalban 7-3-ra ütöttük ki a St. Louis-t idehaza a Pepsi Centerben.

- Ahogyan a napokban olvashattátok a Deadline-ról készült cikkünkben is, Wolski-t elcseréltük a Phoenix-hez, miután a Detroit ellen egy újabb szürke mérkőzést zárt, és az Avs-ben az utolsó 15 fellépésén egyetlen gólt szerzett. A klubváltása után az első phoenix-i meccsén rögtön győztes gólt lőtt ellenünk az utolsó percben, majd hétvégén két újabb pontot regisztrált az Anaheim ellen. Eközben a helyette érkező Mueller is elkapta a ritmust az Avs-ben, miután a Coyotes-ban 54 meccsről ezidáig 17 pontos volt, nálunk rögtön az első három találkozóján négy pontot szerzett, beleértve az azonnali gólszerzését a Ducks elleni mérkőzésen alig pár órával a cserét követően, majd a két asszisztját az első hazai meccséről a Blues ellenében. Remekül beilleszkedett a továbbra is fantasztikus formában játszó Duchene sorába, akivel az első pillanattól kezdve remekül megértik egymást, és igazán ügyes párost alkottak eddig valamennyi mérkőzésünkön az ex-prérifarkas érkezése óta. A 2009-es draft 1/3-as helyén kiválasztott center 21 góljával és 45 pontjával egyaránt toronymagas listavezető a ligában az újoncok között, az 1/1-es választott Tavares például már tíz pont hátrányban van mögötte. Ebben a sorban várhatóan hosszabb távon Hejduk fog játszani, aki csak szombaton térhetett vissza a jégre, miután a térdműtétjét való felépülését követően hétfőn elaludta a hátát, ezért kihagyni kényszerült az azt követő három meccset. A veterán cseh a Blues ellen két góllal tért vissza a csapathoz, a második sorban játszva fantasztikus lendülettel rohamozott. Eközben az első sorunk is parádés formában száguldott valamennyi talákozón, s az olimpiai ezüstérmes Stastny a szünet utáni négy mérkőzés mindegyikén szerzett pontot, összesen hét gólpasszt adott, ezzel már 61 pontos az idényben. Remekül szervezi a sor támadásait, és többször is pazar előkészítéssekkel szolgálta ki a többieket, beleértve a Ducks elleni három, és a Blues elleni két asszisztos meccsét. Az erőcsatár Stewart változatlanul félelmetes, és összesen 9 pontot jegyez erről a hétről. A Blues ellen csodálatos mesterhármast lőtt, a fiatal támadó karrierje első háromgólos meccsét produkálta az NHL-ben, miközben négy ponttal zárta az estét. Előtte a Detroit ellen 1+1-et, az Anaheim ellen 1+2-t könyvelhetet el, már átlépte az 50 pontos határt, és csak egy találat hiányzik neki a 25 gólos mérföldkőhöz. Ebben a formában játszva már csak napok kérdése, hogy mikor lesz meg, de talán már a 30-as határ is nyugodtan bekerülhet a mindent elsöprően száguldó rakéta célkeresztjébe. Az újonc Galiardi is egyre jobban felnőtt az elsősoros tagsághoz, már nem csak a semleges és a védekező harmadban hasznos, de a támadásokban is egyre komolyabb meghatározó szerepet képes magára vállalni. Szépen követi az akciókat, könyörtelenül értékesíti lehetőségeit, és ügyes passzokat is képes adni, a heti négy mérkőzés közül három alkalommal gólt szerzett, a Ducks ellen ráadásul győztes találatot, míg a Blues-nak két gólpasszt is adott a gólja mellett. Bokasérüléséből felépült, és a héten újra játékra jelentkezett az alsóbb soraink motorja Hendricks, aki a négy találkozó alatt gólt, asszisztot és verekedést is vállalt, így már 10 pontnál és 50 perc kiállítás felett jár az idényben, közben pedig egy igazi megalkuvást nem tűrő rombológép a 3-4. sorban játszva. Az újonc O'Reilly végre igazán hatékony társakat kapott maga mellé, így a harmadik sort centerezve kiválóan tudja vezetni a csapat letámadását, ahol változatlanul fiatal kora ellenére kimondottan érett játékot tud hozni, és a Blues ellen egy pontot is feljegyezhetett magának. McLeod szintén remekül részt vesz az ellenfelek puhításában, nem egy mérkőzésen féltucatjával jegyezte az ütközéseket, és az ellenfél kapujára is veszélyes tud lenni, Hendricks-szel igazán rámenős és eredményes  párost alkotnak, miközben ma hajnalban már szezonbeli 15. verekedését bonyolította le. A nagyöreg Tucker változatlanul elég szürke formában játszik, az egyik mérkőzés közben meg is sérült, de folytathatta a játékot, azon kívül legfeljebb a mérkőzés fizikai jellegében és a lélektani terrorizálásokban tud minimális szerepet vállalni, de azt is csak időnként. Az elsőéves meglepetésember Yip sajnos a Detroit elleni hétfői rangadón váll sérülést szenvedett, és előreláthatólag legalább 4-6 hétig nem számíthatunk rá, vagyis az alapszakasz során már nem igazán várható a visszatérése. Helyére felkerült a nagycsapathoz a váll sérülése után az AHL-ben a múlt hétvégén aktivált Stoa, aki a második sorban a Duchene-Mueller páros mellett kifejezetten ügyesen mozgott, de még nem sikerült visszanyernie a kihagyása előtti formáját. A heti első két meccsen játszó Durno is a negyedik sorban, ahol a megszokott becsületes, harcias játékát hozta, majd a szintén deadline alkalmával megszerzett Yelle kiszorította őt az összeállításból. Az Avs mindkét kupagyőzelmében résztvevő veterán zongoracipelő a Coyotes ellen öltötte magára az Avs mezt közel nyolc esztendő után újra, majd az első hazai meccsén a Blues ellen már a megszerzése utáni első pontját is behúzta. Svatos három meccsen játszott minimális jégidőket, és bátran igyekezett, és sok lövést vállalt, változatlanul mérföldekkel a saját formája alatt teljesít, nem is volt meglepő, hogy Hejduk szombati visszatérésével a tartalékok között találta magát. A már említett Yip mellett még a töltelékember Koci sérült kéztörés miatt, valamint a novemberben keresztszalag-szakadást szenvedő Jones-ra sem számíthatunk továbbra sem.

- A védelemben némi meglepetésre gyakorlatilag húzóemberré vállt az utóbbi időben sokat mellőzőtt két hokis, Liles és Salei. Az amerikai bekk megúszta az újabb cserestop-izgalmakat, és nem került az elcserélés sorsára, ennek örömére aznap este remek játékot és egy asszisztot hozott a Ducks ellen, másnap pedig a Coyotes ellen is szerzett egy pazar gólt. 26 pontjával így ismét a legeredményesebb hátvéd a csapatban, annak ellenére, hogy csak 45 mérkőzést játszott. A fehérorosz veteránt sem tudtuk elcserélni, és miután az Olimpián formába jött, az NHL-re is átmentette a nagyszerű produkcióját, és a Detroit ellen megszerezte idei első pontját, amely mindössze a harmadik meccse volt a szezonban. Kellemetlen hír, hogy a Blues elleni meccset idő előtt fejezte be, miután a törzsét fájlalta, könnyen lehet, hogy megint kiújult a korábbi sérülése. Eközben az utóbbi hetekben egyre gyengébben teljesítő Quincey a Ducks elleni találkozón csak tartalék volt, miután védekezésbeli és támadásbeli produkciója egyaránt visszaesőben volt, ám újbóli benevezése után ismét sokkal jobban igyekezett, talán ezzel túl van hullámvölgyén. Hannan maradt ezzel a csapat egyetlen hátvédje, aki az idei összes meccsünkön vállalta a játékot (közben az egész csapatban három ilyen játékos van, Stastny és Duchene még mellette). A keménykötésű bekk változatlanul ellenállhatatlan a saját kapunk előtt, félelmetes fizikumával folyamatosan sanyargatja a támadókat, és ha van rá lehetősége, a támadásokkal is szívesen előre megy, messze a legkiegyensúlyozottabb védőnk idén. A csapatkapitány Foote visszatérhetett szünet előtti sérülése után, és ezt a hetet ismét nagy formában, néhány kisebb hibával játszotta le, magabiztos teljesítménnyel vezette a hátsó alakzatunkat. Az újonc Wilson is volt tartalék egy meccsen, kicsit elszürkülőben volt mostanában a formája, viszont ma a hajnalban a St. Louis ellen egészen parádés fizikai hokit láthattunk tőle, csodálatos ütközéseket osztott ki, ezen kívül karrierje első két asszisztos mérkőzését is letudta az NHL-ben, így már 17 pontnál tart. A legutóbbi két mérkőzésen Clark volt a létszámon felüli hátvéd, miután az azelőtti két meccsen igen keveset vállalt. Közeleg Cumiskey visszatérése az agyrázkódása után, a Blues elleni meccs előtt már részt vett a csapat bemelegítésén, de egylőre még nem tudta vállalni a játékot, de a jövő héten minden bizonnyal újra számíthatunk a villámléptű bekkre. Visszatérésével nyolc aktív hátvéd lenne a keretünkben, de Salei esetleges komolyabb sérülése még egy kicsit változtathat a helyzeten.

- Anderson sorozatban 20 mérkőzésen védi a csapat kapuját, miután a január 9-i Buffalo elleni meccsünk óta csak ő állt az Avalanche ketrece előtt. A klubrekordot már rég ő tartja, már csak az a kérdés, hogy meddig írja át a Quebec/Colorado franchise új csúcsát e kategóriában. Ezen a héten is nagy formában teljesített, valamennyi mérkőzésen megadta a csapatnak a lehetőséget a győzelemre, és szinte csak védhetetlen gólokat kapott, miközben valamennyiszer elérte a 90 %-os hatékonyságot, a két győztes meccsen ráadásul egyaránt 30+ lövést hárított, a Blues ellen konkrétan 39-t. 92.3 %-os védési hatékonyságával a legjobb tíz NHL-kapus között szerepel a neve, a 2.44-es kapott gól átlagával most éppen a 12.; míg a 33 győzelme egyrészt a legjobb ötbe rangsorolja őt a liga mezőnyében, másrészt Patrick Roy 2000/01-es szezonbeli 40 győztes mérkőzéses klubrekordját is nagy eséllyel megdöntheti, ha nem esik vissza a hajrában rohamosan az ő és a csapat teljesítménye sem.






















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 39-23-2, 80 pont (64 meccs)
2. Colorado Avalanche 37-22-6, 80 pont (65 meccs)
3. Calgary Flames 31-24-9, 71 pont (64 meccs)
4. Minnesota Wild 31-27-5, 67 pont (63 meccs)
5. Edmonton Oilers 20-38-6, 46 pont (64 meccs)

Azonos pontszámmal, de egyel több játszott mérkőzéssel állunk a Vancouver-rel, akik harmadikak a konferenciában, mi viszont a hatodik helyen tanyázunk. Közvetlenül előttünk van az ugyanannyi pontos Kings 64 meccsel, és az immár Wolskival rohamozó Coyotes is 83 egységgel. Eközben mögöttünk is egyre jobban összesűrűsödött a mezőny, és egymáshoz képest 8 ponton belül helyezkedik el a Nashville-Detroit-Calgary-St. Louis-Dallas-Minnesota-Anaheim hetes csoport. A rájátszásharcban jelenleg az előnyünk 9 pont a kilencedik helyen lévő Flames előtt, akik nálunk egyel kevesebb mérkőzést játszottak, nekünk pedig már csak 17 találkozónk van hátra a szezonból. Nem vagyunk tehát már olyan messze tőle, hogy ez ígyis nagyszerű Avalanche-szezonnak a befejezése is tökéletesen sikerüljön.