A Colorado Avalanche csapata szerda hajnalban kiharcolta a részvételt a 2010-es NHL playoff-ban, miutánszétlövéssekkel 4-3-as győzelmet arattunk Vancouver-ben, ezzel párhuzamosan a rivális Calgary pedig saját otthonában kapott ki a San Jose-tól. Így a hátralévő három mérkőzésünket megelőzően már négy pont az előnyünk a mindössze két további alkalommal pályára lépő Flames előtt, akik ellen jobb az egymás elleni eredményünk is, így a szezon előtt és közben is kupaesélyesnek kikiálltott Lángosok már sehogysem előzhetik meg a szakértők által előzetesen a nyugati 14-15. hely környékére jósolt denveri Jetiket.




















A rájátszásba jutást jelentő, mindent eldöntő találatot a büntetőpárbaj során éppen a csapat által a június draft 1/3-as pozíciójában kiválasztott Matt Duchene ütötte, ami után az egész kispad a 19 esztendős tehetség nyakába szakadt. "Ahogy megláttam a korongot a kapuban, az a világ legjobb érzése volt. Az év gólja volt számunkra, bejutottunk a rájátszásba, és végleg elhalgattattuk a rengeteg kritikust. Csodálatosan érzem magam. A gólom egyébként nem volt nagy dolog, csináltam már több ilyet a juniorbajnokságban is, egy megszokott mozdulatsor, örülök hogy most is sikerült eredményesnek lennem" - értékelt örömittasan az Avs 9-ese, aki az NHL-mezőny legeredményesebb újonc játékosa lesz a szezonban.

Az 54 pontos Duchene mellett nagyon komoly érdemeket szerzett a denveriek sikeréből a házi pontkirály, már egyéni rekordnak számító 78 pontot számláló Paul Stastny, aki márciustól kezdve félelmetes ponttermést produkált; valamint a legjobb góllövőnk Chris Stewart, aki már 28 találatnál jár. A kapuban Craig Anderson megannyi szédületes mérkőzést hozott le a csapatnak, számtalan pompás védést bemutatva, az egész évben kimagasló formában védett. De felesleges is egy-egy nevet kiragadni, mert a szezon során a csapatban megforduló szinte összes játékosról ki lehetne emelni valami fontosat, ez sokkal inkább volt a csapat diadala, a nyáron kinevezett újonc NHL-tréner Joe Sacco mester ugyanis egy nagyszerű szellemben küzdő, harcias, rámenős fiatal együttest alakított ki Denverben. A már említett 1/3-asunkon kívül az elsőéveseink közül O'Reilly, Galiardi, Yip és Wilson egyaránt maradandót alkotott. De nem szabad megfeledkeznünk az olyan veterán harcosok szerepéről sem, mint a kapitány Foote mellett Hejduk, Tucker, Hannan vagy a közelmúltban megszerzett Yelle; és persze az olyan "veterán-újoncokról" sem, mint a csupaszív Hendricks és Durno.

Ez a csapat rászolgál az elismerésre és a dícséretre, mert az egész hokivilágot meglepve valósággal csodát tettek az idei szereplésükkel, hogy állandóan felforgatott összeállításban játszva, a kisebb hullámvölgyeket leszámítva, sorra győztük le a liga krémjét alig huszonéves, zöldfülű suhancok vezérletével. A nyugati csapatok közül például mindenkit megvertünk néhány alkalommal, csak egy-két csapat zárt ellenünk kedvezőbb egymás elleni mérleggel, a többiek ellen legalább döntetlenre mindig tudtuk hozni a párharcokat.

A klub 1996-os fennállása során tizenkettedik alkalommal vehet részt a rájátszásban, két év után először, miután tavaly soha nem látott mélységben, a liga 28. helyén zártunk, idénre azonban jókora előrelépés történt a számtalan újonc és további tudatos igazolásaink, valamint az új edzői stáb érkezésének. Bízzunk benne, hogy az idei évvel a csapat visszatérhet hírnevéhez, amikor 1996 és 2006 között minden évben bejutottunk a rájtászásba.

Az Avalanche várhatóan a nyolcadik, netán a 6-7. pozícióban zárhatja az alapszakaszt, így a rájátszás első körében bizonyára a San Jose Sharks-szal vagy Chicago Blackhawks-szal találkozhatunk. A főcsoport-negyeddöntők jövő szerdán és csütörtökön kezdődnek, míg az első hazai playoff-mérkőzésünkre a jövő hétvégén kerülhet sor. Természetesen blogunkban a rájátszás során is követni fogjuk jégkorongosaink szereplését.