Folytatódnak a küzdelmek az NBA rájátszásában, a Denver Nuggets a pályaelőny visszaszerzésének kényszerével utazott Salt Lake Citybe. Lássuk, hogyan szerepelt a csapat a két idegenben lejátszott találkozón.






















A harmadik mérkőzést egy hete, magyar idő szerint szerda hajnalban játszották.   Kulcsfontosságú volt, hogy sikerül-e legalább egy mérkőzést elhozni idegenből, ideális esetben jó lett volna mindjárt a harmadik meccsen visszavenni a pályaelőnyt. A mérkőzést ennek megfelelően kezdte a csapat, Billups jól irányított és meglepetésre jól is védekezett a Nuggets. Az első negyedet 27-21-re megnyertük. Aztán szinte egy csapásra megváltoztak a dolgok, a Jazz elkezdett pontokat szerezni, keményedett a védekezésük, és megfordították az eredményt, a szünetben már ők vezettek. A harmadik negyedben is megmaradt a Jazz dominanciája, és közel 20 pontos hátránnyal fordultunk a záró játékrészre. A negyedik negyed már csak formalitás volt, nem sikerült visszajönni a meccsbe, így simán, 93:105-re nyert a Jazz. A játékosok közül egyenként senkit sem érdemes kiemelni, a rend kedvéért azért megemlítem, hogy Anthony és Billups egyaránt 25-25 pontot szereztek, a legtöbb lepattanót Martin szedte, szám szerint 13-at. Az első negyedet leszámítva a védekezés továbbra is pocsék. Sorra alakítanak ki tiszta helyzeteket, ha kell, könnyedén jutnak el a gyűrűig, Williams úgy passzol szét minket, ahogy akar. A Jazz játékának a kulcsa az irányító és az első meccs óta nincs rá ember. Billups lassú hozzá képest, így ő nem foghatja, Afflalo az első meccsen egész jól védekezett vele szemben, de mostanra elveszítette a fonalat, ráadásul rendre fault problémákkal küzd. A kettőzés sem megoldás ellene, azt rendre megoldja és rosszul jövünk ki belőle. A festékben sem sokkal jobb a helyzet, Martin a 13 lepattanó ellenére gyengén védekezett, árnyéka önmagának. Nené szintén teljesen súlytalan volt, Andersent pedig nagyon úgy néz ki, hogy erre a szezonra végleg felőrölték a sérülések. Támadásban leginkább az ötlettelenség volt jellemző a játékunkra. Lassan járattuk a labdát, nem voltunk képesek tiszta helyzetet kialakítani, inkább az egyéni megoldásokban bíztunk, mint inkább a jó csapatmunkában. A gólpasszok aránya jó szemlélteti azt az ötlettelenséget, ami a támadójátékot jellemezte, a Nuggets 12, a Jazz 27 gólpasszt szerzett összesen ezen a meccsen. A gyűrűig szinte csak Anthony képes elverekedni magát, Nené és Martin támadásban használhatatlanok, a hátvédektől is ritkán lehetett látni eredményes betörést. A cserék közül sem volt senki, aki lendületet vitt volna a játékba, esetleg Lawsont lehetne említeni, neki voltak jó megmozdulásai. JR teljesen leeresztett, az első meccs parádés negyedik negyede óta szinte semmit sem mutat, Andersennel kapcsolatban már említettem a sérüléseket, talán most jött ki rajta igazán a fáradtság. Ezek mellé még sikerült 14 eladott labdát is összeszerencsétlenkedni, ami ezen a szinten nagyon súlyos. Megérdemelten veszítettük el ezt a meccset, így a következőn már győzelmi kényszer alatt kellett játszani.

Hétfőn hajnalban játszották a negyedik mérkőzést. Nagyon fontos volt ez a találkozó, ha nyerünk 2-2-es állásról még bármi lehet, egy vereség esetén azonban 3-1es hátrányból szinte már reménytelen helyzetbe kerülhetünk. A meccset megint nagy elánnal kezdtük, főleg Anthony termelte a pontokat, de mivel a többiek nem voltak képesek fellépni az Ő szintjére, hamar egyenlített, majd még ebben a játékrészben fordított is a Jazz. Támadásban megint nem tudtunk felnőni a rájátszás szintjére, és védekezésben is hamar kiütköztek a hiányosságaink. Ezek után az ellenfél irányította a meccset, lőtávolságon kívül kerültek, és nem sikerült már igazán megközelíteni őket, gyakorlatilag egy negyeden keresztül voltunk csak meccsben. Végül az harmadik meccsnél is simábban, 106:117-re nyerte a találkozót a Utah. Ez a mérkőzés szinte pontos másolata volt az előzőnek. Ugyanazokat a hibákat láthattuk védekezésben és támadásban egyaránt. Anthony küzdött becsülettel, 39 pontig és 11 lepattanóig jutott, mást nem igazán lehet kiemelni a csapatból. Williams megint azt csinált, amit csak akart, mellé most még Boozer is odatette magát, így védekezésünkben teljes volt a káosz. A sorozatban már bőven 50% fölötti mezőnymutatóval áll az ellenfél, átlagosan 112 pontot szereznek ellenünk, ez mindent elmond arról, hogyan védekezik a csapat. Képtelenek vagyunk felvenni a Utah támadásainak a ritmusát, rendre marad üresen ember, és ezeket Williams többnyire meg is találja, ha nem, akkor maga fejezi be az akciót. Támadásban is hoztuk a megszokott formát. Megint egyedül Anthony volt képes megzavarni a Jazz védelmét. Nem mozgattuk meg őket, teljesen egysíkú, statikus támadójátékot produkáltunk. Nem járattuk a labdát, a gólpasszok aránya megint óriási Jazz fölényt mutatott (13-24). Megint sok volt az eladott labda is, 18 plusz lehetőséget adományoztunk a Jazznek, de ezt némiképpen ellensúlyozta a sok labdaszerzés, ebből 12 volt. Anthony megint megkapta a támadó faultjait, így ismét gondba került a személyi hibák száma miatt. Ez jellemzi az egész párharcot és látszik, hogy a Jazz már tudatosan épít a faultokra. Billups a meccs végén ki is pontozódott, mellette Martin és Melo 5-5, Nené és Afflalo 4-4 hibával zárták a találkozót, a kezdőből. Lélekölő volt ez a vereség, nem elég, hogy 3-1-es hátrányba kerültünk ezzel a zakóval, még rendesen meg is alázták a csapatot.





















Négy mérkőzés után szinte reménytelen helyzetbe kerültünk. Sorozatos hibákat, meccsről-meccsre gyengébb játékot láthatunk a csapattól. Szerintem, az edzőnek hatalmas felellősége van abban, hogy a csapat képtelen kilábalni a gödörből. Dantley egyszerűen nem találja a közös hangot a játékosokkal, nem tudja megnyugtatni őket, érezhetően egyre feszültebbek a játékosok. A védekezés gyengeségének egyik fő oka Martin gyenge teljesítménye, már régen fel kellett volna ismernie, hogy képtelen azt a színvonalat hozni, amit az alapszakaszban. A lepattanókat még, úgy ahogy szedegeti, de másra nem igazán használható, többet kellene padoznia, és helyette Allent vagy Petrót berakni.  Andersennel szintén ez a helyzet, mindkét játékos sérült, jó, ha 75%-os állapotban vannak, nem kellene őket erőltetni. Támadásban is gyökeres változásokra lenne szükség. Martin itt is teljesen használhatatlan, ki kellene venni, és lehetne próbálkozni esetleg small ball felállással, hátha úgy eredményesebben sikerülne a támadásépítés. Jobban kellene figyelni a faultokra, a hibák nagy része a két csapat közti sebességkülönbségből adódik, illetve Anthonynak nem lenne szabad ilyen sok támadóhibát összeszedni, mert nélküle aztán tényleg semmi a támadójátékunk. Mindenképpen szerkezetbeli és hozzáállásbeli változásokra lenne szükség, ezek pedig az edző hatáskörébe tartoznak. Nincs a játékunkban semmi váratlan, nincs x-faktor. A Jazznél Miles vagy Matthews játéka számomra meglepetés, ők képesek 20 pont körüli meccseket játszani, nálunk viszont Smith első meccses parádéja óta semmi váratlan nincs.

A következő mérkőzésen akár le is zárulhat a párharc, ami nem is lenne meglepő számomra. Nem reménykedem abban, hogy megfordítható az állás, és nem a 3:1 miatt, hanem a mutatott játék miatt nem látok már, minimális esélyt sem.  Holnap hajnalban rendezik az ötödik meccset Denverben. Remélem, a csapat rám cáfol, és meggyőző játékkal sikerül nyerni!

A párharc állása négy mérkőzést követően:
Utah Jazz - Denver Nuggets   3-1

A rájátszás első körének következő mérkőzése:

5. mérkőzés: Csütörtök, 04:30 : Utah Jazz - Denver Nuggets

Go Nuggets!