Lassan két és fél hónap telik el a 2010-es MLB-idény alapszakaszából, vagyis közeleg a reguláris bajnokság félideje, a Colorado Rockies jelenleg éppen 62 mérkőzésen van túl, vagyis még kereken további száz fellépés vár baseballosainkra az alapszakaszban, ennek apropóján készítenék egy kis számvetést, valamint megosztanám néhány gondolatomat a csapatunk eddigi szerepléséről.




















Ezidáig korántsem lehettünk maradéktalanul elégedettek az összprodukcióval, még ha kétségtelenül tudjuk, jó erőben van a csapat, és kifejezetten erős együttesünk van, a több váratlan, általában kiscsapatoktól elszenvedett vereség által mindössze alig vagyunk ötvenszázalék felett, ami biztosan kevés a playoff-hoz. Ugyan a szezonban nem voltunk még rájátszást érő helyen, aggódalomra nincs semmi okunk, a hátrányunk minimális, főleg azt tekintve, hogy milyen sok meccs van még hátra, de egyfajta ébresztőfújásnak felfoghatjuk az elmúlt két elvesztett párharcot, amikor a Nemzeti Liga talán két leggyengébb csapata, az Arizona és a Houston ellen hullajtottunk el jónéhány papírforma győzelmet (2-5-ös összesítéssel zártuk a két seriest). Jim Tracy azonban profi menedzser, javítást vár a csapattól már most, külön kihangsúlyozta, nem akarja megvárni az augusztust és a szeptembert, győzelmeket akar szerezni már most, júniusban, hogy javítsunk a helyzetünkön. A srácok pedig úgy látszik, kezdik komolyan venni a mester szavait, az elmúlt napokban két értékes sikert arattak a komoly erőket felvonultató Toronto együttese ellen.

Kis túlzással azt is mondhatjuk, a Rockies eddigi szezonja egyetlen emberről szólt, Ubaldo Jimenez-ről. A dominikai dobó első 13 kezdőmérkőzéséből 12 alkalommal győzelmet aratott, ezzel, valamint az 1.16-os ERA-statisztikával, messze a legjobbnak számít az egész bajnokságban, hihetetlen formában kezdte az évet, ellentmondást nem tűrően napjaink legjobb formában lévő dobójátékosa a baseballvilágban, végre állandósítani tudja a kegyetlen dobásait és mentális problémái sincsenek. Viszont rajta kívül nem sok játékosunk lehet megelégedve magával, rengeteg olyan teljesítménnyel találkoztunk eddig, amelyek egy-egy ember valós tudásától elmaradnak.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint az első bázisember Todd Helton-nal, a Rockies emblematikus figurájával, aki karrierje leggyengébb szezonkezdetét produkálta idén, és azóta is csak fel-fellángolásai vannak, a 17-esünktől két és fél hónap alatt egyetlen hazafutás, tizenegy pontszerző ütés, és mindössze .246-os ütési hatékonyság iszonyatosan kevés az elmúlt években megszokotthoz képest. Sajnos, nehezen találja a támadójáték ritmusát, pedig az ő magára találása kulcsértékű lehetne az egész csapat számára. A 2B Clint Barmes csak a szokásost hozza, semmivel sem tud konzisztensebb ütő lenni, mint korábban volt, a jelenlegi .219-es átlag csapnivaló, viszont legalább négy HR mellett már 29 RBI-t képes volt összeszorgoskodni. A hármas posztot elfoglaló Ian Stewart-tól bár idénre kiugró szezont vártunk, és a rajtja pazarul sikerült, az utóbbi hetekben egyre inkább kezd visszaszürkülni a tavalyi középszintű formájába, de az átlagát még mindig .265-ön tartja, ami előrelépés esetében, az már kevésbé, hogy hazai pályán mennyire impotens, az egyik legrosszabb ütőnk a Coors Field-en, hét hazafutása közül mindegyiket idegenben érte el, és a 30 RBI jelentős része is Denvertől távol született meg, viszont az eddig is minőségi védekező játékát még komolyabb szintre tudta fejleszteni. Ha már az infield-en nézünk szét, a shortstop Troy Tulowitzki-t se hagyjuk ki a sorból, hagyományosan lassú kezdőként tőle már nem lepődtünk meg a mérsékelt rajton, még így is talán pályafutása legkomolyabb kezdését produkálta, bár nyilvánvalóan ennél sokkal többet tud, egyelőre egy-egy jó periódusra futotta erejéből, az az igazán nagy durranással még ezidáig adósunk maradt. 8 HR, 32 RBI és .307-es hatékonyság látható a neve mellett, valamennyi kategóriában az egyik legjobb Rockies-osnak mondhatja magát, 44 beérésével pedig kiemelkedően házi listavezető, viszont ha valóban MVP-szezont remélünk tőle, akkor epekedve várjuk a még komolyabb szárnyalást.

A külső mezőny emberei közt a tavalyi év második felében jókora hullámvölgybe kerülő Brad Hawpe az idei szezont megint magabiztosabban kezdte, a .282-es hatékonysága nem tekinthető rossznak, viszont a mindössze négy hazafutás és 22 pontot érő megmozdulás már sokkal inkább csiszolásra szorulandó számadatok, szintén egy olyan játékos, aki korántsem adja tudása legjavát, komolyabb húzóembernek kéne lenne, ehhez pedig többet kell vállalnia. Az igazi mélyrepülő ezen a poszton egyértelműen Dexter Fowler, aki a tavalyi kiváló újonc idénye után ebben a szezonban semmi extrát nem tudott mutatni, .216-os átlagteljesítményét követően pedig a közelmúltban leküldtük őt a farmcsapatba, hogy igyekezzen összeszedni magát, jó lenne, ha a lendületét vissza tudná nyerni, mert egy évvel ezelőtt igazán üde színfoltja volt az együttesnek a játéka, és a Rockies-nek szüksége van erre a nyegle srácra. Ryan Spilborghs gyakorlatilag az első két hónapot végig lazsálta, viszont júniusban nagyon jó formát kapott el, éppen ideje volt már, hogy mutasson valamit, bár még mindig csupán tíz pontszerző ütésnél jár négy hazafutás mellett, átlaga pedig .276-os, de még a 100 ütési lehetőséget sem érte el. Carlos Gonzalez és Seth Smith ugyanakkor a legeredményesebb hazafutói a csapatnak, mindketten 9-9 HR-t lőttek eddig. A venezuelai rakéta ihletett formában kezdte az évet, ahogyan tavaly a rájátszást befejezte, nyilván azonban észveszelytő teljesítményt nem tudta tartani végig, becsúszott neki is néhány hullámvölgy, az ominózus két elvesztett series alatt hatványozottan gyenge volt, viszont most hétvégén a Blue Jays ellen ismét kitett magáért. Jelenleg .300-as átlaggal bír, 38 RBI-val és nyolc bázisrablással egyaránt a csapat legeredményesebbje, ami elsőszámú ütőként különösen elismerésre méltó. Smith-ről is essék néhány szó, egyre többször volt idén kezdő, már majd' 150 beállásnál tart, bár nehezen tud kiegyensúlyozottan teljesíteni, a legjobb szerepköre attól tartok, hogy számára még mindig a csereütő posztja, és heti néhány kezdőmérkőzés, az átlaga most .264-nél pang, viszont a 28 RBI igazán szép produkcióra vall.

Elkapóposzton a télen hatalmas fogadkozásba kezdő Chris Iannetta elképesztően pocsékul kezdett, hamar elvesztette a kezdőhelyét, majd egy egész hónapot a Colorado Springs farmcsapatában töltött el, a visszakerülése óta sem az igazi, de már láthatunk bíztató jeleket a játékában, azonban a cserehelyről nehezen fog tudni előrelépni, ha nem kezd el sürgősen javítani a .167-es átlagán. Főleg, hogy Miguel Olivo az első két és fél hónap egyik legjobb ütője volt a csapatban, a télen igazolt ex-Royals elkapó bár hajlamos meggondolatlanul cselekedni, és sok strikeout-ot szed össze, nagyon masszívan ütve folyamatosan remek hatékonysága van, .318-cal most is a legjobb a csapaton belül, emellett ráadásul nyolc hazafutást, négy triplát és 28 pontot is hintett már. Ráadásul a védekező játékával is meg lehetünk elégedve, aligha gondoltuk volna az offszezon során, hogy leigazolása ekkora jelentősséggel fog bírni, most mégis kijelenthetjük, hogy a csapat egyik meghatározó emberének számít, abszolút feledteti a csupaszív Torrealba hiányát.






















A kiegészítő emberek közül a veterán Giambi-nak az idei első ütése nagyon nehezen akart megszületni, azóta pár interligás meccsen is szépen teljesített, valamint elszórtan volt néhány kimagasló mérkőzése, melyek segítségével .211-re tudta emelni az átlagát, de a két homerun és a tíz RBI nem sok tőle, és kezdő 1B-nek is igen meredek megoldás. Mora viszont nagyon jól beválni látszik infielder-tartalékként, ha szükség van rá, gyakorlatilag bármelyik belső poszton bevethető, és néhány ütésre bármikor képes, hosszútávon bizonyára nem lenne ennyire eredményes, ez a szerepkör viszont kiválóan fekszik neki, 86 AB után .291-es az átlaga, dolgos zongoracipelő, aki nem sziporkázik, de becsülettel hozza, amit tud. Az ifjú Young Jr is megkapta a lehetőséget néhány alkalommal, de egy sérülés miatt május közepe óta nélkülöznünk kell őt, addig .250-nel ütött három RBI-t, rutintalanságából adódóan elég szertelen, sokat kell még tanulnia. Helyette mostanában a masszív védekezéséről híres Herrera tevékenykedik, 2B és 3B helyeken egyaránt lehetett már kezdő, de az offenzív játékban egyelőre semmit sem mutatott. Iannetta száműzetése alatt a csere elkapó Phillips volt, aki azon a hat mérkőzésen, amikor szóhoz jutott, .294-es teljesítményt szállított, egyáltalán nem vallott szégyent.

Eközben a dobó posztjainkat leginkább a felfordulás szóval lehetne találóan jellemezni, Jimenez kivételével a többiek jócskán sebezhetőek, ráadásul Ubaldo mellett csak Aaron Cook volt aktív végig az eltelt két és fél hónap alatt. A rutinos dobó teljesítménye egyelőre legfeljebb közepes, a tavalyi hullámzó formáját idénre sem tudta kijavítani, jelen állás szerint 2-3-as győzelem-vereség mutató és 4.76-os ERA jellemzi, de túl sok előrelépést nem is várhatunk tőle. Jason Hammel-re is még viszonylag sokat számíthattunk, csak két hetet kellett kihagynia egy kisebb lágyék probléma miatt, ami ha lehet ilyet mondani, még jó hatással is volt a teljesítményére, a borzalmas első négy meccs után ugyanis nagyot fordult körülette a világ a május közepei visszatérése óta, mind a négy győzelmét a második periódusa alatt érte el, ráadásul az utolsó három meccse alatt összesen egyetlen pontot szenvedett el, a legutóbbi két alkalommal shutout-ot hozott. Végre rendben van fejben, sokat jelenthet számára, mert lehet önbizalma, így most 4-3-as a W-L és 4.53-as az ERA, bár még mindig van hová fejlődnie. A mexikói bal kezes De La Rosa csak az első négy meccsen léphetett pályára, ebből hármat megnyert, az egy súlyos veresége miatt azonban az átlaga neki is csak 3.91-es, április vége óta viszont sérült, és legkorábban is csak június végére remélhetjük visszatérését. Helyette a klub legnagyobb fiatal dobótehetsége, Jhoulys Chacin kapta meg a lehetőséget, aki az első mérkőzéseken mutatott kirobbanó formája óta folyamatos visszaesésben van, bár kétségtelenül nagyon ügyes dobó lehet belőle, egyelőre még szemmel láthatóan túl nagy falat neki, hogy hosszútávon kezdő legyen az MLB-ben, de bizonyára a fejlődése szempontjából hasznos lesz neki ez az időszak. Jelen pillanatban három győzelem mellett öt veresége van 4.04-es ERA-val. A kezdőötös utolsó embere jelenleg Jeff Francis, aki másfél év kihagyás után május közepén térhetett vissza a pályára. A kanadai dobó a hosszú rehabilitáció ellenére remekül vette fel a ritmust, bár azóta volt néhány gyengébb meccse is, még vissza kell rázódnia az MLB világába, jó úton halad, az 1-2-es W-L és a 3.45-ös ERA dacára. Amíg sérült volt, a legtöbb esetben Greg Smith helyettesítette őt, aki a nyolc kezdő mérkőzésén egyetlen győzelmet tudott felmutatni, néhány alkalommal ráadásul kifejezetten ellátták a baját, kevésnek bizonyult a posztra, végül 6.23-as futás elszenvedési átlaggal távozott a farmba, ahol később meg is sérült. A fiatal Esmil Rogers-nek is jutott két kezdés, valamint egy darabig a bullpenben betöltötte a long man szerepét, s adott esetben akár két-három inninget is kapott egy mérkőzésen csereként, sokat bizonytalankodott, de bíztató jeleket is láthattunk a játékában, számára is első sorban a rutinszerzés szempontjából volt kedvező a kirándulás a profik világába, végül 5.32-es ERA mellett élete első major győzelme megszerzésével került vissza a Sky Sox-ba.

A cseredobók körét sem kímélték meg a sérülések, ami viszont még bosszantóbb, hogy több olyan emberünk is gyengélkedett, akiktől sokkal jobb teljesítményt vártunk volna előzetesen. A legnagyobb problémát kétségtelenül az elsőszámú closer, Huston Street nélkülözése jelenti, aki az egész évben nem játszhatott még egy offszezonbeli váll sérülés miatt, a liga egyik legjobb befejező specialistájának pótlása pedig alapjában véve forgatta fel az egész bullpent, de rövidesen most már tényleg számíthatunk a visszatérésére. Eleinte Franklin Morales-re hárult a feladat, hogy helyettesítse Street-et, de hat lehetőségből mindössze három save-et tudott hozni, közben három vereséget szenvedett el és az ERA statisztikája is elég magasra szökött, majd sérülés miatt néhány hétig hiányzott, visszatérése óta kicsit magabiztosabb, de már nem closerként számítunk rá, most 3.46-nál tart, tőle ettől kétségtelenül többre lenne szükség. Az aktuális alkalmi closer-helyettest Manuel Corpas személyében találtuk meg, aki az esetek többségében magabiztosan képes megtartani a vezetést a mérkőzések utolsó inningjében, alkalmanként pedig akár több játékot is képes lehozni. 8/10-es hatékonysággal oldotta meg eddig a save-lehetőségeit, közben 2.50-es a futási átlaga, helyenként a 2007-es kiegyensúlyozott formájára emlékeztetett, remekül élt a Street kiesése okozta lehetőséggel, és még lesz további alkalma a bizonyításra. Rafael Betancourt tavaly a bullpen legbiztosabb pontja volt, most később kezdte a szezont egy kis sérülésből kifolyólag, és nehezen is találta a ritmust, sokszor bizonytalankodott rá nem jellemző módon, csak júniusban tudott egyre nagyobb magabiztossággal játszani, ahogy megszokhattuk tőle, így csupán 5.48-as ERA-t regisztrál jelen esetben. A fiatal Matt Belisle a Spring Training időszak nagy felfedezettje volt, s a remek formáját az MLB-szezonra is át tudta menteni, több hosszú kapott pont nélküli sorozatot is jegyzett, legutóbb viszont az Astros ellen a hét elején egymást követően két alkalommal vesztette el a meccset a hajrában, éppen egy hosszú shutout streak-et megszakítva. Nem mindig képes még a magabiztos teljesítményre, de bőven bíztató az a 42 strikeout-ot, amit kiosztott ezidáig, messze a legtöbb SO-t dobja a bullpen-ből, például még a SP Cook-ot is megelőzi, közben egy győzelmet és három vereséget regisztrál a 3.32-es ERA mellett. Matt Daley közel másfél hónapon át bírta kapott futás nélkül, aztán viszont több gyengébb meccse is volt, melyek után egy röpke felzárkóztató kirándulásra kapott beutalót a Triple-A-csapatunkba, visszatérése óta lassan újra felszálló ágban van a formája, kellene is még javítania a 3.74-es átlagán. A bal kezes tartalék Joe Beimel kevéssel a rajt után került aláírásra, így kicsit később csatlakozott a csapathoz, a legelső meccsén kapott egy futást, majd közel 20 meccsen át tartotta magát, amikor legközelebb újra mattolni tudták őt, ami azt jelenti, hogy 0.84-es ERA-val a legjobb átlaga van az egész csapatban. A legtöbb esetben csak néhány ütő ellen állítjuk be őt, és nem tölt el a pályán egy teljes inninget sem, akkor azonban rendszerint kiválóan használható, kifejezetten stabil produkcióra képes, Tracy nagyon jól eltalálta a számára ideális szerepkört. Hozzá hasonlóan Randy Flores is csak egy-két ütő ellen használatos, a csapatből ő bírta a legtovább futás nélkül, azóta egyre többször megsebzették, de összességében még mindig hatékonynak tekinthető 3.55-ös ERA-val is. Egyetlen inning erejéig láthattuk csak szerencsére a mindig életveszélyes Rincont idén, azóta a farmcsapatunk szurkolóit riogatja, míg Buchholz most már lassan másfél éve bajlódik sérüléssel, de előbb-utóbb bizonyára ő is meggyógyulhat, bár vannak kételyeim, hogy miként fogja összeszedni magát a kívánt szintre.

A dobók között is vannak tehát problémák, de a rotationt De La Rosa, a bullpent pedig Street visszatérése foghatná össze, hiszen két nagyon fontos láncszemet kell nélkülöznünk esetükben, nem csoda, hogy a csapatunk megérzi két ilyen komoly játékos hiányát, ezért túl nagy krízist nem látnék ezeken a posztokon, egyszerűen csak kettejükre szükség van, és utána nagy eséllyel szép lassan helyre rázódhatnak a dolgok. Persze, törekedni kell rá addig is, hogy a többiek minél jobbak legyenek, ahogyan az imént elhangzott, néhány embertől kimondottan többre lenne szükségünk.

Nagyvonalakban ez a helyzet most, nem sokkal az All-Star szünet előtt, a fő következtetés szerint, nem kell pánikba esnünk, de kétségtelenül be kell látnia a csapatnak, hogy többre van szükség tőlük, és ennek megfelelő komolysággal javítani kell a formánkon. Nekünk pedig nincs más választásunk, mint bízni a srácokban, hogy rövidesen el tudják kapni a tavaly bemutatott lendületüket, s egy újabb élvezetes menetelésbe kezdve idén is ki tudjuk harcolni a részvételt az MLB rájátszásában. Természetesen a Denver Sports Blog olvasói biztosan nem fognak lemaradni a Rockies legfontosabb eseményeiről, ezután is a megszokott módon, valamennyi párharcról összefoglalókat olvashattok, és ahogy egyre élesebbé válik a helyzet, még több kiadással igyekszünk majd jelentkezni a baseballcsapatunkkal kapcsolatosan.