Kedden és szerdán befejezte szereplését a Denver Nuggets együttese a Summer League-ben, és miután a negyedik meccsen a negyedik győzelmünket is megszereztük, abban reménykedtünk, hogy sikerülhet százszázalékos mérleggel befejeznünk a nyári bajnokságot, de sajnos nem jött össze az utolsó fellépés elvesztése miatt. Így a csapat 4-1es mérleggel zárta a felkészülést, de így is elégedettek lehetünk a fiatalok teljesítményével.



















A keddi játéknapon a Chicago Bulls ellen folytattuk, és hasonlóan a korábbi három fellépésünkhöz, egy újabb végig vezetett összecsapást söpörtünk be, bár a záró negyedben némileg vesztettünk az előnyünkből, így is nagyon sima, 99-71es diadallal zárult a mérkőzés. A korábbi meccsekhez hasonlóan ismét a sok passzos, gyors játékunkkal tudtuk kontrollálni az eseményeket, és végre jóval kevesebb turnovert produkáltunk, mint eddig. A kezdő csapatunkban pályára lépett a nagycsapatot erősítő J.R. Smith is, aki éppen a helyszínen tartózkodott és egy hirtelen ötletből játékra jelentkezett a társak legnagyobb örömére. Így Lawson-Smith-Karl-Edwards-Hunter összetétellel indítottuk az összecsapást. Nem volt különösebben komoly kimagasló teljesítmény a denveri játékosok között, ismételten inkább csapatként alkottunk nagyot, ennek köszönhettük a fölényes győzelmünket. A legtöbb pontot szokás szerint az irányító Ty Lawson szerezte, de ezúttal ő sem erőltette sokat a kosarakat, 18 pontra és 4 előkészítésre még így is képes volt. A kezdő centerünk Hunter ismét nagyon meggyőzően dolgozott a palánk alatt, és végül 13 pontot, valamint 5 lepattanót szorgoskodott össze. A négyesben játszó Edwards szintén elérte a 10 egységet a tőle megszokott küzdelmes játékának köszönhetően. J.R. sem játszott rosszul, mindössze 15 percet töltött a parketten, kicsit bemelegített, vigyázott rá nehogy megsérüljön és szokatlanul keveset dobott kosárra, 3/5ös hatékonysággal zárt, még egy triplát is besózott, összesen 9 pontot termelt. Karl egyel magasabb poszton játszott mint általában, 22 perc alatt a csapaton belüli legjobb, +29es plusz/mínusz statisztikát érte el, miközben 6 pontot hozott, és ellentétben a korábbi meccsek feltűnően magas számadataival, a Bulls ellen egyetlen eladott labdája sem volt, helyette még szerzett hármat, de támadásban kicsit passzívabb volt. A padról érkezők közül különösen Laurence Ekperigin volt ihletett formában, miután a keretünk legfiatalabb tagja a Summer Leagueben első alkalommal tudta bebizonyítani rátermettségét, nem kellett csalódnunk benne, a csere center atletikusan és rámenősen tevékenykedve 14 pontjából hatot büntetőből szerzett, közben a FGokban hibátlan volt. Ezen kívül még a cserék közül Roby +16ot jegyzett, Hamilton pedig kereken 10 pontot szállított. Ezen a napon derült ki, hogy a 2. meccsünkön térd sérülést szenvedő Butcht Denverben meg kellett műteni, így hosszabb kihagyás előtt áll.

Az utolsó mérkőzésünkön a Houston Rockets csapatával találkoztunk, és az utolsó összecsapáson a texasiaktól 82-75re kaptunk ki. Az első félidő nem úgy sikerült számunkra, ahogyan szerettük volna, az első negyedben 8, a nagy szünetben már 11 ponttal mentek a texasiak és csak az utolsó játékrészben tudtunk közelebb zárkózni, de akkor sem eléggé. Ezt a meccset a kis Karl kihagyta edzői döntésből és a tréner első sorban ezúttal a tartalékoknak vagy az eddig kevesebbet játszóknak adta meg a lehetőséget. A kezdő ötösünk a következő volt: Lawson-Roby-Smith-Edwards-Hunter. Sajnos gyengén játszottak, mindannyian legalább -10el zártak. A kezdőből a legeredményesebb ismét a center Othello Hunter volt, aki a csapat első dupladupláját szállította a Summer Leaguben, 10 ponttal és 11 lepattanóval végzett, elégedettek lehettünk vele, Butch kiesése óta nagyszerűen teljesített. Lawson ezen a meccsen nem villogott igazán, mindössze 17 percet játszott, és ezalatt is csupán 7 pontot szedett össze három darab mezőnykísérletéből. J.R. is sokkal inkább egy rá jellemző mérkőzést zárt a 2/12es mezőny hatékonyságával, közben 9 pontot szedett össze és nyolc tripla kísérletéből egyetlen akadt be, amely egy buzzer volt a második negyed végén. Enyhén szólva nem nyújtott jó példát a fiataloknak, a -20a lett ráadásul a legrosszabb +/- teljesítmény a szerdai meccsen. A dobóhátvéd Roby hozzá hasonlóan gyenge százalékkal célzott, mindössze 5 pontra futotta erejéből, és az erőcsatár Edwards is szerényebb produkciót hajtott végre, négy pontja mellé csak öt lepattanót tett. A nap legjobb teljesítménye a padról érkezett a csere center Laurence Ekperigintől, aki újra nagyon elkapta a fonalat, a houstoniak nem találták az ellenszert a kikapcsolására. Végül 21 pontot szorgoskodott össze 7 lepattanóval együtt, 7/11el dobott a mezőnyből és sokszor a vonalra is odaállhatott 17 perces fellépése alatt. Kellemes meglepetés volt az utolsó két találkozón tőle látott harcias, eredményes játék a festékben, akár a jövőben is érdemes lehet szemmel tartani a fejlődését. A 27 percet átlépő Draper újra hasznos munkás embere volt a csapatnak, négy-négy asszisztot és stealt jegyzett 8 szerzett pontja mellé. Ezen kívül még Hamilton és Anderson is átlépte a 20 perces játékidőt, mindketten 5-6 lepattanó megszerzésével jeleskedtek.

A csapat legeredményesebb játékosa az egész SL-t tekintve az irányító Lawson lett, meccsenkénti átlagban 16.4 szerzett pontjával, közben öt asszisztot osztott ki és közel 60 %-os hatékonysággal bombázott a mezőnyből. A legjobb lepattanózóként a cserecenter Hunter zárt, főleg az utolsó néhány meccsen mutatott pazar játékával 6.3 lecsorgó labdát kaparintott meg.

A Nuggets tehát 4-1es mutatóval zárta a sivatagi túrát, amely öt játszott meccs után a legjobb hatékonyság jelenleg Las Vegasban. A Summer League orlandoi felvonásának bajnoka az Oklahoma City Thunders is ugyanilyen hatékonysággal fejezte be szereplését, szóval nem panaszkodhatunk, biztosan valahol az élmezőnyben fogunk végezni, a többiek még játszanak pár meccset a héten.

A hat napos Summer League részünkről véget ért, a fiatalok hangolódhattak a következő szezonra, a szereplők közül Lawson és J.R. biztosan tagja lesz a jövő évi keretünknek, Butch és Karl szintén szerződéssel bír, de a 13as rosterben kérdéses a helyük, a többiek most még biztos nem várhatók a csapatba.

Következő kosaras írásainkban vissza fogunk térni az offseasonbeli tranzakciók elemzéséhez, mivel bőven voltak mozgások már a Nuggetsnál is.