Ezen a héten indult útjára az NHL 2010/11-es szezonját megelőző felkészülési mérkőzések sorozata, azaz a hagyományos szeptember végi-október eleji előidény küzdelmei. A Colorado Avalanche a hét tervezett mérkőzéséből első hármat már le is játszotta, most ezeknek az eseményeit foglalnám össze, kitérve a legfontosabb tapasztalatokra, valamint az eddig végbement keretszűkítésekről is be tudunk már számolni.




















Még a legelső mérkőzésünk előtt, a keddi nap folyamán egy jókora lemorzsolódás történt a keretünkben, amikor is az edzőtáborban résztvevő 56 fő közül tizenötnek rögtön megköszöntük az eddigi munkáját. Ennek értelmében a következő játékosok csatlakoztak a farmcsapatunk edzőtáborába Cleveland-be: a támadók közül a tehetséges Zach Cohen, a tartalékcsapat gólzsákja Matt Ford, a próbaszerződése után AHL-szerződéshez jutó Wacey Hamilton, a legnagyobb meglepetésként leküldött Justin Mercier, illetve a szerény TC-t záró Harrison Reed; hátvédként a Lake Erie Monsters-be került a profi között újonc Joel Chouinard, a LEM-ben tavaly is megbízható Travis Gawryletz, a már NHL-tapasztalattal is bíró Ray Macias, illetve a kissé szertelen Kevin Montgomery. Ezzel egyidejűleg hat juniorkorú játékost visszairányítottunk "nevelőegyesületéhez", beleértve az idén draftoltak túlnyomó többségét, mint például a kisebb kézsérülése miatt a Bordó-Fehér meccset is kihagyni kényszerülő center Joey Hishon-t (17. pozíció, Owen Sound, OHL), valamint a kapus Calvin Pickard-t (2. kör, 49. pozíció, Seattle, WHL), a támadó Michael Bournival-t (3. kör, 71. pozíció Shawinigan, QMJHL), a hátvéd Stephen Silas-t (4. kör, 95. pozíció, Belleville, OHL) és Troy Rutkowski-t (5. kör, 137. pozíció, Portland, WHL), illetve az egy évvel korábban draftolt kapus Brandon Maxwell (Kitchener, OHL) is visszatért még egy évre a juniorklubjához.
- Egyértelműen Mercier korai leküldésén lepődhettünk meg, vele akár előzetesen a végleges 23-as keretben is számoltunk volna, az edzői stáb mégis határozottan, már az első keretszűkítésnél áthúzta várakozásainkat. A többiek búcsúzása igazából a papírforma, ahogyan a juniorok visszaküldése is, a frissen draftoltak közül egyedül Walker maradhatott tovább a csapattal.

Ezt követően szerdára virradóra St. Louis-ban lejátszottuk az első mérkőzésünket, és ha már ott voltunk, 3-1-es győzelmet arattunk a rájátszásról tavaly velünk ellentétben lemaradó Blues ellen. A langyos első harmad utolsó perceiben a profik közt újonc Kevin Shattenkirk kékvonalas bombájával szereztük meg a vezetést, a második játékrész elején viszont éppen az ifjú hátvéd hibájából egyenlített ki az ellenfél, amikor Shatty emberelőnyben a saját kapuja előterében könnyelműen elhagyta a korongot. Öt percen át volt mindössze döntetlen az állás, hiszen a 29. minutumban Galiardi kiugratását követően David Jones tört előre a bal szélen, majd befelé kanyarodva pazar gólt szerzett. Fél perc sem telt el a második gólunkat követően, amikor a negyedik sor egy rámenős ellentámadás után tovább növelte a vezetésünket a 2010-ben draftolt Luke Walker közeli találatával. A mérkőzés második felében egyértelműen a St. Louis volt támadásban, de hiába eresztettek meg sok lövést a kapunkra, a második félórára csereként beszálló Cann kapus valamennyi próbálkozásukat hárítani tudta, így nem változott már az eredmény.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Stoa - O'Reilly - Yip
Galiardi - Olver - Jones
Van Der Gulik - Walter - Winnik
Bordeleau - Carman - Walker

Liles - C. Cohen
Quincey - Shattenkirk
Liffiton - Wilson

Budaj
Cann

- A csapatstatisztikákról annyit, hogy gyakorlatilag kétszer annyi lövéssel zárt az ellenfél (18-34), különösen a meccs második felében alakult ki a különbség; mindössze 37 %-ban hoztuk el a bedobásokat; hatból hat emberhátrányt kivédekeztünk, viszont mind a négy előnyünket kihagytuk, és a több mint hat perc létszámfölényes játék alatt csupán egy lövést jegyeztünk, és SHG-t is kaptunk.
- Különösen a második sor tagjai voltak elemükben, a térdszalag-szakadás után visszatrő Jones az első mérkőzésen rögtön csapata legjobbja lett, és sajátos győztes gólt szerzett. Mellette Galiardi és a fiatal Olver egyaránt két-két assziszttal gazdagodott.
- A kezdőkapus Budaj az első harminc percben tíz lövésből kilencet hárított, a gólról nem ő tehetett, míg a tehetséges Cann igazán hangzatosan mutatkozott be az Avs szerelésében, és 30 perc alatt 23/23-as teljesítménnyel tartotta meg csapata számára a vezetést.
- Az alsóbb sorokból leginkább Winnik-et érdemes kiemelni, a nyári szerzemény ezen a mérkőzésen is kőkemény fizikai játékot hozott, a letámadásunkban nélkülözhetetlen figura volt. Walker pedig bebizonyította, hogy egyetlen idei draftoltként nem véletlenül élte túl az első létszámszűkítést, hasznos játékát góllal koronázta meg.
- A védelemben különösen C. Cohen nyújtott meggyőző teljesítményt és +2-es mérleggel zárta az összecsapást, Shattenkirk produkcióját a gólja ellenére kissé elhomolyásítja a gyermeteg hibájából ajándékozott találat, de Wilson is rendkívül stabilan dolgozott a legjobb Blues-támadók ellen a meccs teljes hosszában.



















Másnap következett az első hazai előidény-mérkőzésünk a Los Angeles Kings ellen, melyen gyakorlatilag a keret másik fele játszott a St. louis-i látogatás után, egyedül Galiardi lépett pályára azok közül, akik kedden játszottak, így a balszélső a Bordó-Fehér meccsel együtt zsinórban a harmadik estéjén volt kénytelen meccsen fellépni. A fordulatos, fizikai csatákkal tarkított találkozó végén sajnos 4-2 arányú vereséget szenvedtünk. A meccs első két harmada elég paprikásan telt, rengeteg kiállítás akadályozta a folyamatos játék kibontakozását, javarészt Avs büntetőpadja volt forgalmas. Mindez annak volt köszönhető, hogy a vendégeknél pályára lépett a két évvel ezelőtt Foote-nak szándékosan súlyos sportszerűtlenséggel komoly sérülést okozó Zeiler, Sacco mester pedig szabad kezet biztosított játékosainak, hogy előidénymeccs révén rendezzék nézeteltéréseiket az érintettel. Csak hogy hiába akartunk bunyózni vele, a "bátor hős" Zeiler rendre elmenekült a mieink elől, Foote hiába dobta le kétszer is a kesztyűit vele szemben, Zeiler inkább eliszkolt a helyszínről, és már csak akkor volt nagy a szája, amikor a denveri játékosokat kicsukták a büntetőpadra, ilyenkor már bátran mutogatott a kispadunk előtt, ahogy az az LA-i csapatoknál szokás. Végül rengeteg olyan kiállítást kaptunk, amikor az egyoldalú úszítást lefújták a játékvezetők. Közben persze zajlott a mérkőzés is, néhány perc után Philippe Dupuis nagyszerű lövésével megszereztük a vezetést, majd a második harmad elején Kyle Quincey távoli kísérlete is a vendég kapuban kötött ki Hejduk takarásának köszönhetően. Ezt követően a nyolcadik (!) emberelőnyét gólra tudta váltani a Kings, aztán amikor Anderson helyét Grahame vette át, sajnos hamar kiegyenlítettek. A záró harmadra lecsendesedtek a kedélyek, de sajnos a mieink energiáját igencsak felemésztette a rengeteg létszámhátrányos szituáció, az utolsó harmadban pedig a Kings fölénk nőtt, és két újabb találattal beállították a végeredményt.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Mueller - Duchene - Hejduk
Galiardi - Stastny - Stewart
Porter - Dupuis - McLeod
Talbot - Mauldin - Koci

Quincey - Holos
Foote - Gaunce
Hannan - Elliott

Anderson
Grahame

- Tíz emberhátrányból kilencet védekeztünk ki, beleértve két hosszú kettős PK-t is, miközben a 15 perc csökkentett szituáció mellett csupán hat minutumot voltunk PP-ben, ezalatt mind a négy lehetőségünket elpuskáztuk. Ennek tükrében a 42-23 lövési arány az LA javára nem meglepő, sajnos a hajrára elfogyott az erőnk, és a fiatal hátvédek nem tudták végig tartani a kiegyensúlyozott teljesítményüket, illetve a cserekapus produkciója is hagyott kívánni valót maga után. Mellesleg - ha minimális különbséggel is, de - jobban buliztunk, és többet ütközésünk is volt az ellenfélnél.
- Anderson az első bő 30 perc alatt 17/18-as mutatóval zárt a kapuban, látszólag ott folytatta, ahol tavaly abba hagyta, az egyetlen gólt egy sokadik kipattanóból kapta PK-ban. Az őt váltó coloradói származású Grahame rögtön az első lövésből beszedett egy védhető gólt, végül 21 hárítással és három kapott találattal fejezte be 28 perc után.
- Két verekedés is tarkította a mérkőzést, a denveri közönség előtti bemutatkozásán Gaunce egy óriási bunyóban vett részt, míg a másik alkalommal Koci mérette meg magát egy hasonló súlycsoportba tartozó ellenféllel - azon már ne akadjunk fent külön, hogy amíg a két denveri sportember példásán levette a fejvédőjét, addig mindkét rivális szemrebbenés nélkül sisakban harcolt, a Kings-eseknél ez természetes.
- A védelemből Quincey az 1+1-es statisztikával emelkedett ki, közel 22 percet játszott Hannan-nel együtt, míg az ifjabbak közül ezen az estén főleg Gaunce tette le igazán a névjegyét, remekül takarított hátul, kőkeményen igyekezett és a verekedéstől sem riadt vissza.
- A két igazi támadósorunk kicsit halványabb volt, főleg a Duchene-féle hármas, de például Stewart egyedüliként a csapatból csak -2-t jegyzett. Nem róluk szólt ez az este.
- Az alsóbb sorokban Dupuis tűnt ezúttal a legaktívabbnak, négy lövést és három ütközést vállalt, miközben parádés gólt szerzett, a szerény esélyei ellenére láthatóan minden követ megmozgat érte, hogy maradhasson a keretben, egy ilyen meccs után talán javultak is a kilátásai. Ezen kívül Porter nagyon meggyőző volt védekezésben, Mauldin előkészítést jegyzett az első találatnál, McLeod pedig 12 minutum alatt öt bodicsekket hajtott végre.

A mérkőzés másnapján összeszorult gyomorral várhattuk a Kings-meccseket követő gyakori sérülésjelentéseket, és sajnos most sem úsztuk meg maradéktalanul a lilák denveri ámokfutását: Peter Mueller ugyanis a legelső idei mérkőzésén újra agyrázkódást szenvedett. A tavalyi évet ugyanilyen probléma miatt idő előtt befejező támadó a Kings ellen nem az új, nagyobb biztonságot nyújtó fejvédőjében játszott, mivel nem tartja elég kényelmesnek. Elképesztő balszerencse, hogy azonnal újra kiesett, és könnyen lehet, hogy ismét hosszabb kihagyásra számíthat, agyrázkódás esetén soha nem lehet előre tudni, hogy mennyi idő után lesz tünetmentes egy sportoló, lehet csak pár hét, de akár több hónapot is igénybe vehet a rehabilitáció. A másik sérült kevésbé nagy érvágás, David Koci-nak eltörött az állkapcsa a Westgarth elleni bunyó közben, így előreláthatólag néhány hét kihagyásra számíthat, a szezont legalábbis biztosan nem kezdheti el időben.


















A csütörtöki napon további hét játékost küldtünk le az AHL-csapatunkhoz, ezután már csak - a két sérült kiválását is beleszámítva - 32-en maradtak versenyben a szezonkezdő 23-as keret utolsó helyeiért. Meglepetésre elköszöntünk az edzőtábor alatt példásan igyekvő Greg Mauldin-től, illetve további támadóktól, mint Tom Fritsche, Julian Talbot, David Van Gulik, vagy Ben Walter, és a hátvéd David Liffiton és a kapus Trevor Cann szintúgy Ohio felé vehette az irányt az edzői kar második szórását követően.

Harmadik alkalommal pénteken léptünk fel, amikor a Dallas Stars otthonában a remek játék ellenére 2-1-es vereséggel zártunk. Rettentően fiatal összeállításban utaztunk el a texasiakhoz, miután a legidősebb játékosunk McLeod volt a maga 26 életévével. Sokkal jobban érvényesült a játék, mint a Kings elleni találkozón, és a mieink is jobban tudtak összpontosítani az érdemi történésekre, bár az első harmadban a házigazdák szerezték meg a vezetést. Ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy kezdett el a zöldfülű csapatunk egyre összeszedettebben játszani, és egyértelműen megállapíthattuk, hogy a Stars elleni második harmad volt a csapat eddigi legjobb játékrésze az előidényben: rengeteg helyzetünk volt, okosan játszottunk a mezőnyben, csupán a gól hiányzott. A záró felvonásban tovább folytattuk a jókora nyomást, de egy szerencsétlen találattal a Dallas növelni tudta előnyét, végül a kőkeményen játszó Patrick Bordeleau a kapu előtt kellemetlenkedve egy kipattanót bekotort a félelmetes formában védő Lehtonen-nek. A hajrára tehát visszajöttek a reményeink, de sajnos a befejezés pillanataiban nem tudtunk elég pontosak lenni, s az utolsó másfél percben hiába mehettünk hatan a négy mezőnyjátékos ellen, nem tudtuk kiharcolni az egyenlítő gólt, de a mutatott játékkal maximálisan elégedettek lehettünk a meccs után.

A csapat a következő sorösszeállításokkal játszott:

Stoa - Duchene - Stewart
Jones - O'Reilly - Yip
Winnik - Olver - McLeod
Bordeleau - Carman - Walker

Wilson - Elliott
C. Cohen - Gaunce
Holos - Shattenkirk

Budaj
Bacashihua

- A 35 lövésünkből csupán egy járt túl Lehtonen eszén, miközben a Stars erejéből 21 próbálkozásra futotta. De még nagyobb elképedésre adhat okot az a 49-33-as arány, amivel az ütközések terén múltuk felül az ellenfelünket - korábban nagyon nem volt ránk jellemző az effajta fizikai hoki, de pénteken valósággal szétütköztük az American Airlines Center palánkjait. Sajnos ismét kihagytunk hét emberelőnyt, de meglehetősen kísérleti összeállításban játszottunk PP-ben a sok fiatallal, és a korongot egyértelműen ezen a meccsen járattuk a legjobban létszámfölényben, miközben ismét négyből négy PK-t szűrtünk meg.
- Az első negyven percben Budaj 13 védést mutatott be az egy ajtó-ablak helyzetből kapott gól mellett, míg a befejező játékrészben Bacashihua 6/7-es mérleget regisztrált, szintén nem volt hibásnak tekinthető a Stars-találatban.
- Az egyetlen gólunkat az eddigi AHL-es fenegyerek Bordeleau szerezte, aki mindkét előidény meccsén jegyzett pontot, így Koci kiválásával akár még a keretbe is bekerülhet, tekintve, hogy a pénteki kilenc perce alatt megint négy ütközésre volt jó, keményen puhította az ellenfelet. A támadósorokból egyébként a verekedést is vállaló McLeod, az új szerzemény Winnik, és a fiatal Carman egyaránt öt-öt ütközésre vetemedett.
- A meccs igazi kulcsfigurája Stoa volt, aki a legfelső sorban kapta meg a teret a bizonyításra, és 18 perces jégidejét öt lövéssel, hat ütközéssel tette emlékezetessé, óriásit játszott, a mezőnyben szinte mindenhol megtalálható volt, könnyen lehet, hogy ő fogja pótolni Mueller-t. Sortársai közül Duchene kicsit álmosabban játszott (20 perc, -2, 5-12-es faceoff), Stewart viszont igencsak elemében volt (19 perc, 4 lövés, 3 ütközés).
- Mind a hat fiatal hátvédünk nagyon érett produkcióval rukkolt elő erre a mérkőzésre, számtalan komoly mentést mutattak be hátul, és nagyon jól érezték, hogy mikor kell csatlakozniuk a támadásokhoz. Shattenkirk asszisztos volt a gólunknál, Wilson hét ütközésig jutott, a legfiatalabb Elliott pedig a legtöbb időt játszva, 21 és fél perc alatt hat lövést vállalt.





















A lágyékával bajlódó hátvéd Kyle Cumiskey egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára ezidáig, de az elmúlt napokban már a többiekkel közös korcsolyázó edzéseken vehetett részt, óvatosan ugyan, de lassan elkezdjük terhelni őt, bár mérkőzésen egy darabig még nem várható a szerepeltetése elővigyázatossági okokból.

A csapat jelenlegi 34 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Jason Bacashihua, Craig Anderson, John Grahame;
Hátvédek: Cameron Gaunce, John-Michael Liles, Jonas Holos, Kevin Shattenkirk, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ryan Wilson, Stefan Elliott, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Mike Carman, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, Luke Walker, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés).

Az előidény további programja:

Szeptember 27., hétfő, 03:00:
Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Szeptember 29., szerda, 03:00:
Colorado Avalanche - Dallas Stars
Október 1., péntek, 02:30:
Dallas Stars - Colorado Avalanche
Október 3., vasárnap, 03:00:
Los Angeles Kings - Colorado Avalanche, Frozen Fury XIII, MGM Grand, Las Vegas

Egy hét múlvára befejeződik az előidény, addigra már a véglegeshez még közelebbi névsorral fogunk rendelkezni. Reméljük, több sérülés nem történik a edzőmérkőzéseken, hogy a csapat felkészülése zavartalanul történhessen a közelgő, október 7-i szezonnyitóra.