A héten lezárult az NHL előidénye a Colorado Avalanche számára, ezalatt összesen hét mérkőzést játszottunk le a gyakorlás időszakában, végül 2-5-ös győzelem-vereség mutatóval fejeztük be az előkészületi meccseket, és már csak az utolsó simítások vannak hátra a jövő csütörtöki rajt előtt.



















Az első három mérkőzésről készült összefoglalónk publikálása óta múlt vasárnap megtörtént egy újabb keretszűkítés, melyet követően már csak 29 játékos reménykedhetett a szezonkezdő 23 fős névsor kiharcolásában. Ezen a napon a két rutinos kapus Jason Bacashihua és John Grahame, a tehetséges hátvéd Cameron Gaunce, valamint az idén draftolt szélső Luke Walker lett a Lake Erie Monsters edzőtáborába irányítva. Továbbá az ötödik távozó az ifjú Stefan Elliott volt, aki a következő szezont még juniorcsapatában, a WHL-es Saskatoon együttesénél töltheti el.

Hétfőre virradóra játszottuk le a negyedik mérkőzésünket az előidényben, amikor hazai környezetben 2-0-ra maradtunk alul a St. Louis együttesével szemben. A meccset mérsékelten kezdtük, és a Blues az első PP-t kihasználva hamar megszerezte a vezetést, de az első tíz perc szendergése után magunkra találtunk, és kifejezetten tetszetős játékot mutattunk be a mérkőzés hátralévő részében. A második harmadban szinte egy kapura játszottak a csapatok, hiába vettük össztűz alá azonban a coloradoi származású Bishop ketrecét, mert a korong nem jutott át rajta. Nem adtuk fel, és a végsőkig nagy rohamokat vezettünk a Blues kapuja felé, minden követ megmozgattunk, de képtelenek voltunk gólra váltani a legnagyobb helyzeteinket is, az utolsó pillanatokban pedig lefordulhattak rólunk, amikor már üres kapuval támadtunk, így alakult ki a 2-0-s végeredmény.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Stewart
Stoa - Duchene - Hejduk
Porter - Olver - Yip
Bordeleau - Carman - Dupuis

Liles - C. Cohen
Shattenkirk - Hannan
Wilson - Holos

Anderson
(Budaj)

- A játékunkkal összességében elégedettek lehettünk, mert komoly nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, ugyanakkor a kulcsfontosságú szituációkban rendre kapkodtunk, és sokszor úgy tűnt, inkább csak rohanunk az eredmény után. Ezen a meccsen is képtelenek voltunk emberelőnyös gólt ütni, hatból hat PP-t puskáztunk el közel 12 minutum alatt.
- Két verekedés is volt a mérkőzésen, a mieink részéről Wilson és Bordeleau is emberesen helytállt a maga fizikai különmeccsében.
- A védelemből Liles és Holos, a támadók közül Stastny kapta a legtöbb lehetőséget, miután mindhárman megközelítőleg 22 és fél percet töltöttek el a jégen. Mellesleg az elsőszámú centerünk 17-6-os faceoff-statiszitkával végzett.
- Anderson kapus 36 lövést hárított, és mindössze egy gólt kapott, azt is emberhátrányból, megmutatta, hogy erre az évre sem felejtett el védeni, és elsőrangú produkcióval állt elő.

A keddi napon írta alá a profi szerződést a klubhoz az idei draft ötödik körében, a 139. pozícióban kiválasztott támadó Luke Walker. A 20 esztendős tehetség meggyőző teljesítményt nyújtott az edzőtáborban, két előidény meccs alatt egy gólt, egy gólpasszt és +2-es mutatót regisztrált, korából kifolyólag pedig már nem volt szükséges visszatérnie a juniorligába, hanem a profik között játszhat, így az AHL-es farmcsapatunkban kezdheti meg októbertől az évet. Walker az elmúlt három szezont a portlandi WHL-csapatban töltötte, s a legutóbbi szezonjában 57 pontot (27+30) szorgoskodott össze 103 perc kiállítással együtt 61 pályára lépése alatt, valamint tagja volt az idén aranyérmet nyerő amerikai juniorválogatottnak is.

















Aznap került sor az utolsó hazai felkészülési összecsapásunkra, melyen a Dallas Stars együttesét fogadtuk, és végülis jó játékkal 2-1-re diadalmaskodni tudtunk. Az első tíz percet ismét visszafogottabb iramban kezdtük, és a nyitó harmad felénél már 8-1 volt az állás a lövések terén a vendégek javára, ezt követően váratlanul Paul Stastny révén megszereztük a vezetést, miután a center egy támadó harmadbeli bulit követően többszöri próbálkozás után besodorta a korongot a kapuba. Végül a harmad végére már kiegyenlítettünk a lövések terén, és továbbra is támadásban maradtunk, az előnyünk ellenére kifejezetten látványos támadójátékot mutattunk be, folyamatosan veszélyeztettünk, és a 37. percben ismét Paul Stastny aratta le a nyomás gyümölcsét, amikor a kapu torkában Foote átlövésébe piszkált bele védhetetlenül. A folytatásban is magabiztosan tartottuk a kétgólos előnyünket, végül azonban a hajrá nagyon izgalmas lett, hiszen négy perccel a vége előtt egy emberelőnyt gólra váltott a Stars, és a végén még a hat mezőnyjátékossal támadtak, de megőriztük a vezetést, és kiharcoltuk a sorozatbeli második diadalunkat.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Yip
Stoa - Duchene - Jones
Winnik - O'Reilly - McLeod
Bordeleau - Olver - Dupuis

Foote - Cumiskey
Liles - C. Cohen
Quincey - Holos

Budaj
(Anderson)

- A végére 27 lövést eresztettünk meg a 21 kapott kísérlettel ellentétben, végre nem szenvedtünk el kirívóan sok lövést, Budaj egy kivételével valamennyi vendég kísérletet el tudta hárítani. Emellett megint csak 44 %-ban nyertük meg a bedobásainkat, és bár végre beütöttük az első emberelőnyös gólunkat a felkészülési időszakban, azért az újabb 1/6-os hatékonyságra megintcsak nem kifejezetten lehetünk büszkék.
- A kissé megújuló összetételű első sorunk remek mérkőzést zárt, a két gólos Stastny és a két asszisztot jegyző Yip egyaránt első pontjait szerezte az előidényben, legfőképpen a center játéka volt feltünően jobb a korábbi meccseken látottak után, hiszen 22 perc alatt négy lövéssel és 7/14-es faceoff-hatékonysággal zárt.
- Kisebb sérülése után ezen a meccsen lépett először pályára a védő Cumiskey, és a villámléptű hokis 23 perccel rögtön az egyik legtöbb lehetőséget kapta a csapat soraiból, miközben +1-gyel és három blokkolással vétette észre magát.
- Duchene bár végre megszerezte első pontját az előidényben egy gólpassz formájában, a játéka ezen a mérkőzésen sem közelítette meg a legjobb tudását, ismét a második sorunk lógott ki lefelé a csapatból, az elsőszámú trió hatékony volt, a harmadik-negyedik hármas pedig kifejezetten szép munkát végzett a játék defenzívebb részében.
- Bordeleau lebonyolított egy újabb verekedést, amikor a texasi hokisok az ifjú Olver-be kötöttek bele, a behemót csatár azonban a kistermetű játékos védelmére sietve alaposan móresre tanította a Stars verőemberét.
- A védelemből még a Liles-C. Cohen tandem kimagasló munkáját érdemes megjegyezni, ismét vállvetve küzdöttek, nagyon jó párost alkotva elöl-hátul fellelhetőek voltak, számtalan alkalommal segítették ki egymást, s ezen a mérkőzésen az újonc bekk kifejezetten pozitív benyomást tett Sacco mesterre is.

Talán éppen ennek köszönhetően a másnapi további keretszűkítést Cohen túlélte, ugyanis a következő két AHL-be irányított hokis a bekk Kevin Shattenkirk és a center Mike Carman voltak. Mindketten első teljes profi szezonjukat kezdhetik meg az ősszel, és bár becsülettel küzdöttek az előidényben, azért még látszott rajtuk, hogy nem elég komplett játékosok ahhoz, hogy rögtön az NHL-ben kezdhessék az évet. Mindenesetre aggodalomra semmi okuk, bizonyára mindketten a csapat első lehetséges jelöltjei lesznek a szezon folyamán, amint sérülés történik az Avs keretében.

Csütörtökön immár harmadszor találkoztunk a Dallas-szal, egyben második alkalommal idegenben az előidény során, és végül egy kiélezett összecsapáson 2-1-re veszítettünk ellenük. Az első negyven percben nem született találat, de a kezdetbeli bejáratódást követően egyértelműen a mieink játszottak fölényben, jól kontrolláltuk az eseményeket a semleges harmadban, gyorsan váltottunk át támadásokba, és még kemény lövésekkel is kísérleteztünk. Valamivel több, mint tíz perccel a mérkőzés vége előtt Kevin Porter találatával szereztük meg a vezetést, aki egy Dupuis-lövést követő kipattanót továbbított a Stars kapujába közelről. Pár perccel később azonban máris egyenlítettek a hazaiak egy kísértetiesen hasonló körülmények között született találattal, amely Ribeiro nevéhez fűződött. Az utolsó percekre egyre több kiállítás sújtotta a mieinket, a folyamatosan hátrányban játszó Avs pedig hiába tartotta a döntetlent hősiesen, kereken egy perccel a vége előtt Morrow góljával már a Dallas vezetett, miután az erőtlen lövés a menteni igyekvő hátvéd, Hannan korcsolyájáról vágódott a tehetetlen Anderson ketrecébe. Balszerencsés körülmények között tehát vesztettünk a hajrában.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Duchene - Stewart
Winnik - O'Reilly - McLeod
Porter - Olver - Jones
Stoa - Dupuis - Bordeleau

Cumiskey - C. Cohen
Hannan - Quincey
Holos - Wilson

Anderson
(Budaj)

- A mérkőzés végeztével a kapuralövések aránya 23-23-as döntetlen lett, közben a mieink valamivel alul maradtak a faceoffolás terén, a 15 ütközésünk és a 12 blokkolásunk pedig megközelítőleg azonos volt a Stars által szerzett értékekkel. Mind a hét emberelőnyös lehetőségünket eltékozoltuk, de az ellenfél is csupán egyet tudott kihasználni az ugyanennyi fórjából.
- A kerettagságért vívott csatában Dupuis esélyeinek mindenképpen jót tett ez a mérkőzés, mert nagyon bevállalósan játszott, gólpasszt és két lövést hozott alig kilenc perc játéklehetőség alatt. Vele szemben Olver ezen az összecsapáson igencsak lámpalázas volt, a hasznos megoldásai mellett két elkerülhető kiállítást is kapott, utóbbiból egyenlített az ellenfél a hajrában.
- Az egyetlen gólt szerző Porter rendkívül meggyőző defenzív produkciót nyújtott, és már tavaly is előszerettel élvezte a tréner bizalmát, így most sem igazán lehet megkérdőjelezni a helyét, egyébként Jones volt a másik gólpasszos a találatánál.
- Az elhárítás mestere Cumiskey volt, aki félelmetes sebességét a támadójáték mellett a visszazárásban is kamatoztatni tudta, végül az egyedüli 23 percet játszó denveriként hat blokkolással zárt, ebből többször is a kapu torkában mentett hatalmasat.
- A kemény legény McLeod több alkalommal keveredett összetűzésbe az ellenfelekel, de szerencsére a sérülést még akkor is elkerülte, amikor a derék Crawford-legények egyszerre ketten támadtak rá, és miközben Morrow-val alakult volna ki verekedése, addig Ribeiro a háta mögül leterítette őt.
- Anderson az első két harmad alatt összesen 11 lövést védett, a záró felvonásban pedig 12 kísérletből két gólt kapott, így 21/23-as hatékonysággal fejezte be az összecsapást, sokáig kifogástalanul teljesített, a végjátékban azonban ő sem tudott segíteni, két szerencsés találattal fordított a Dallas.
















Szombaton rendezték az utolsó mecsünket az előidényben, amikor a tizenharmadik Frozen Fury keretein belül a Los Angeles Kings-szel ütköztünk, és a Las Vegas-ban megtartott meccsen 3-2 arányban alul maradtunk. Meglehetősen harmatosan kezdtük a mérkőzést, az első harmad abszolút nem rólunk szólt, és egy kipattanót követően Kopitar találatával a vezetést is megszerezte a LA. A visszafogott támadójátékunk a második felvonásra kicsit felélénkült és egy ellenakciót követően David Jones elemi erővel vágta be az egyenlítést jelentő gólunkat O'Reilly átadásából. Ezután játszottuk le a meccs legjobb periódusát, a második húsz percben végre folyamatos volt a játék, és a mezőnyben egyre jobbak és jobbak voltunk. Azonban a harmadik felvonást létszámhátrányban kezdtük, és nem is tudtuk kivédekezni Hannan büntetését, miután Doughty jókora kapusakadályozástól támogatva lőtte be a vezető gólt a Kings javára. Kisvártatva két rövidebb kettős emberelőnyt is kihasználatlanul hagytunk letelni, majd egy szimpla fórban Galiardi kiugratását követően David Jones helyezett az ellenfél kapujába, aki tehát másodszor is kiegyenlítette a mérkőzés állását. Az utolsó tíz perc egyenlő küzdelmet hozott, mindkét csapat előtt voltak lehetőségek, de egyik fél sem mert fejetlen akciókba kezdeni, ugyanakkor mindkét kapusnak bőven volt védeni valója. Végül megint a szerencse döntött egy találkozó hajrájában, és másfél perccel a vége előtt az ex-denveri Smyth vitte be a győztes gólt, miután lövése megpattant egy hátvéd botján, Anderson kapuson, és a kapuvason is mielőtt bejutott volna a gólvonalon túlra. A legvégén hiába próbálkoztunk hat mezőnyjátékossal támadni, képtelenek voltunk átlőni a Kings védőfalát, így egygólos fiaskóval zártuk az előidényt.

A sorösszeállítások:

Galiardi - Stastny - Stewart
Yip - Duchene - Jones
McLeod - O'Reilly - Winnik
Porter - Dupuis - Bordeleau

Hannan - Quincey
Liles - Wilson
Cumiskey - Foote

Anderson
(Budaj)

- A leginkább sokatmondó összeállításunkban játszottunk Las Vegas-ban, nagy eséllyel hasonló sorokat tervezünk a szezonnyitóra, mivel a meghatározó nevek közül egyedül Hejduk nem lépett pályára, egyébként mellette a kimaradókat Cohen, Holos, Olver és Stoa alkották.
- Ahogyan az előidényben már korábban is több alkalommal, szombaton ugyancsak periodikusan voltunk képesek a kiegyensúlyozott játékra, bár voltak fellángolásaink, a mérkőzés első harmadában kifejezetten álmosan mozogtunk.
- A tavaly novemberi térdszalag-szakadása után az előidényben visszatérő Jones újra megvillantotta nagyszerű képességeit, két pazar gólt lőtt a Kings ellen, így a felkészülési időszakot öt ponttal (négy gól és egy assziszt) zárta öt mérkőzésen pályára lépve, ezzel a csapat legeredményesebb játékosa lett.
- A kapuban Anderson ismét nagy formában tevékenykedett, az első találatnál egy kipattanóval szemben tehetetlen volt, a másodiknál semmit nem látott a lövésből, és akadályozást reklamált, a harmadikat pedig egyenesen kabaréba illő körülmények között szerezte az ellenfél.


















Végső gondolataim az előidény kapcsán a szezon előtt:
Két győzelem, öt vereség, 11 lőtt gól, 15 kapott gól. Nem mondom, hogy ezek olyan számok, amire csak egy kicsit is büszkének kéne lennünk (a 15 kapott gól mondjuk nem rossz, hét meccs alatt), ugyanakkor a kétségbeeséstől is óva inteném a szurkolótársakat. Tudatában kell lennünk annak, hogy az előidény egy teljesen más történet, mint az alapszakasz lesz, sokszor csapatok a felkészülési meccseken parádéznak, aztán élesben felsülnek, vagy éppen szerények az előidényben, és mindenkit meglepnek a valós találkozókon. Szemmel láthatóan az előidényt a tesztelésre használtuk, rengeteg lehetőséget kaptak a fiatalok, és főleg azok a játékosok jutottak kiemelt szerephez, akiket a mester szeretett volna megversenyeztetni egy-egy kiadó helyért, így nem érdemes komoly következtetéseket levonni az eredményekből, sokkal inkább a mutatott játékra szabad figyelni, ami bár nem mindig volt tökéletes, korántsem tükrözött ilyen szürke képet, mint a puszta számok. Mindkét kapusunk remekül teljesített az előidényben, rajtuk nem hiszem, hogy túl sok meccs fog elmenni a szezonban, amit lehet, megtettek, talán idén Budaj jobban tudja tehermentesíteni Anderson-t, mint tavaly, ami biztosan a csapat javára válna. Velük párhuzamosan a védelmünk teljesítménye sem volt rossz, öt meccsen is legfeljebb két gólt kaptunk, a rettentően kísérleties összeállítás ellenére, a hátsó alakzat igencsak megbízhatónak tűnt, csupán a fiatalok vétettek időnként hibákat. A támadójátékunk az iramot nem egyszer jól tudta diktálni, ugyanakkor az általuk kialakított mezőnyfölény többször meddőnek bizonyult, s alig tudták gólra váltani a lehetőségeiket. Az előidényben több meghatározó csatárunk is messze volt legjobb tudásától, meglátásom szerint Duchene nagyon keveset mutatott, Hejduk-ot alig használtuk, és például Stastny is csak egy meccsen nyújtott az átlagosnál jobb produkciót. Bennük biztos, hogy több lesz, nem aggódom miattuk, főleg azért nem, mert Galiardi, Yip, vagy Jones egyaránt komoly potenciálról tettek tanubizonyságot a felsőbb sorokban. Eközben a két alsó sor is rendszerint remekül működött, O'Reilly mindig igazi motorja volt sorának, de Winnik, Dupuis és McLeod is rendre megbízható teljesítménnyel állt elő, stabilak voltak, segítették a védekezést, és alkalom adtán helyzeteket is ki tudtak alakítani. Nagyban nekik köszönhető, hogy egyenlő létszámban alig kaptunk gólt a hét mérkőzés alatt. Ami mégis aggodalomra adhat okot az a speciális egységek szereplése. No, szerintem az emberhátrányos védekezéssel idén sem lesz gond, Winnik személyében egy újabb remek PK-emberrel gazdagodtunk, és az előidényben is nagyon jól teljesített ez az egységünk. Viszont létszámfölényben komoly problémák voltak, a hét mérkőzés alatt a közel 40 lehetőségből mindössze kettőt voltunk képesek gólra váltani, ami meglehetősen szerény statisztika. Ebbe részben belejátszik az is, hogy kerestük a megfelelő összetételeket, és több olyan játékos is feltűnt PP-ben, aki a szezon közben biztosan nem lesz ott, miközben nem egyszer egy-egy fiatal hátvéd próbálta irányítani a PP-sort. Reméljük, hogy a szezonra ennél komolyabb elképzelései vannak az edzői stábnak, valószínűnek tartom, hogy még vannak alternatívák a tarsolyunkban, amelyekkel hatékonyabbá tudjuk tenni az emberelőnyös játékunkat, egyelőre nem esnék pánikba emiatt. Továbbá még azt tudnám megemlíteni, ami tavaly is vissza-visszatérő probléma volt, képtelenek voltunk 60 percet azonos szinten végig játszani. Hol az első tíz percet, hol az utolsó tízet nem vettük elég komolyan, nem koncentráltunk eléggé, többször is ez vezetett vereséghez az előidényben, gondoljunk csak például az utóbbi két mérkőzésre, az ilyesmi hibák szintén eszközölésre szorulnak. Őszintén szólva, nem tudom, hogy az új dimenzió nyitó évének sikere után idén milyen irányba mozdul el a csapat: jön-e esetleg egy visszaesés, vagy tovább tudunk fejlődni? Mindkettő lehetséges, mindenesetre bízom az edzői stábban, hogy a talán kicsit langyosabb előidényt követően fel tudják pörgetni a csapatot, és a tavalyihoz hasonló fegyelmet elvárva a játékosoktól, 2010-ben is hasonlóan hatékony eredményeket elérve olyan szereplést produkálhatunk a szezonban, amire az év végeztével büszkék lehetünk. Célkitűzést nem tennénk most, és szerintem később sem fogok, egy rájátszás-pozíció elcsípése szerintem bravúr lenne, ugyanakkor nem lehetetlen, ha képesek leszünk a tavalyi ösvényen tovább haladni, már pedig Sacco mentalitása szerintem garancia lehet erre...

Egyéb hírek:

- A klub legendás játékosa, az egy évvel ezelőtt visszavonuló Joe Sakic a közelmúltban kijelentette, hogy az idei szezont is a Littleton gyerekcsapatánál történő edzősködéssel szeretné tölteni, tehát az egykori klasszis egyelőre nem szándékozik munkát vállalni az Avalanche vezetőségénél, de a későbbiekben továbbra sem tartja kizártnak a színrelépését.
- Bejelentette visszavonulását a nyáron szabadügynökké váló Darcy Tucker, miután a szebb napokat is megélt harcos egyetlen NHL-csapattól sem kapott új szerződést. A profi ligában 13 szezont lehúzó szélső négy csapatnál fordult meg pályafutása során, legemlékezetesebb éveit 2000 és 2008 között a Toronto-ban töltöte. A Colorado színeiben az elmúlt két szezonban 134 mérkőzésen 40 pontot és 114 perc kiállítást szedett össze, miközben többször is különféle sérülések hátráltatták, teljesítményére jócskán rányomta a bélyegét a nehezen múló agyrázkódása, minden bizonnyal ez is belejátszott a döntésébe.
- Az október 8-10-i hosszú hétvégén az NHL Colorado-ban rendezi meg az első alkalommal lebonyolításra kerülő USA Classic elnevezésű szánkóhoki tornát. Pénteken és szombaton a selejtező mérkőzésekre Littleton-ban, a Cadet Ice Arena-ban kerül sor, a vasárnapi esti finálénak pedig a Pepsi Center adhat otthont. Az Avalanche csapata mellett a megmérettetésen a Blackhawks, a Flyers és a Penguins mozgáskorlátozott hokisai vesznek részt.













A csapat jelenlegi 27 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Craig Anderson;
Hátvédek: John-Michael Liles, Jonas Holos, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Colby Cohen, Ryan Wilson, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan Stoa, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod, Patrick Bordeleau (AHL-szerződés).

Ebből a névsorból Mueller (agyrázkódás) és Koci (áll sérülés) várhatóan a sérült listán fogja elkezdeni a szezont, tehát valójában már csak két játékost kell leküldenünk a fiókcsapathoz, hogy kialakuljon a végleges 23 fős keret. A két legesélyesebb utolsó búcsúzó a két újonc játékos, Cohen és Olver lehetnek, de mindenre hamarosan fény fog derülni. A jövő csütörtöki nyitányt megelőzően még fogok jelentkezni néhány rajt előtti gondolattal, amikor már a végső keret is ismert lesz.