A hosszú nyári szünetet követően végre elkészült a jég az Észak-amerikai csarnokokban, és rövidesen újra birtokban vehetik az NHL gladiátorai pályákat. Magyar idő szerint péntekre virradóra játssza le első mérkőzését a csütörtökön rajtoló 2010/11-es szezonban a Colorado Avalanche együttese. Ennek alkalmából ismét jelentkeznék egy rajt előtti helyzetjelentéssel, bár az elmúlt írásainkban már szinte minden fontos dolgot kiveséztünk, most az aktuális események mellett némi előrevetítést is megpróbálok végezni, hogy mi várhat ránk a következő szezonban.


















Vasárnap este hajtották végre az - eddigi - utolsó keretszűkítést, melyben a következő három játékost küldtük vissza az AHL-es Lake Erie Monsters edzőtáborába: a hátvéd Colby Cohen-t, illetve két csatárt, Patrick Bordeleau-t és Ryan Stoa-t. Ezt követően 24-en maradtak a keretben, és minden bizonnyal az agyrázkódással bizonytalan időre kieső Mueller a sérült listán kezdi az évet, így gyakorlatilag kiakult a szezonkezdő végleges keretünk. A leküldöttek közül C. Cohen a papíformának megfelelően nem tudta kiharcolni a keretet, Stoa kikerülése szintén érthető a halványabb előidénybeli produkciója miatt, Bordeleau búcsúzása pedig valószínűleg azt jelenti, hogy Koci egészséges, és rá kívánunk számítani verekedőemberként. Egyúttal az is kiderült, hogy két újonc játékos, a norvég bekk Holos és az egyetemről érkező center Olver kezdheti a nagycsapatnál az új idényt.

A csapat jelenlegi 24 fős kerete:

Kapusok: Peter Budaj, Craig Anderson;
Hátvédek: John-Michael Liles, Jonas Holos, Kyle Cumiskey, Scott Hannan, Kyle Quincey, Ryan Wilson, Adam Foote;
Centerek: Matt Duchene, Philippe Dupuis, Kevin Porter, Paul Stastny, Ryan O'Reilly, Mark Olver, Peter Mueller;
Jobbszélsők: Brandon Yip, Milan Hejduk, Chris Stewart, David Jones;
Balszélsők: David Koci, Daniel Winnik, T.J. Galiardi, Cody McLeod.

Néhány nappal ezelőtti kiadásunkban már értekeztem a szezon előtti elvárásokról, hogy tulajdonképpen nehéz az átalakulóban lévő, fiatalos csapatunk elé célkitűzést helyezni ebben a szezonban. Ezt most sem tenném meg, viszont az egy esztendővel korábbi relatíve sikeres jóslataimon felbuzdúlva ismét tippelgetnék egy kicsit a játékosaink várható egyéni teljesítményeire.

- Paul Stastny: 77 meccs, 73 pont (16 gól, 57 assziszt), +5
Ha az elmúlt szezon második felében látott produkcióját tudná hozni hosszútávon, simán még jobb is lehetne, de szerintem idén is lesznek hullámvölgyek a játékában, és mindenképpen kevesebb találatot várok tőle.
- Chris Stewart: 80 meccs, 66 pont (28 gól, 38 assziszt), +3
Idén még brutálisabb lehet, sokat izmosodott a nyáron, ha a góléhsége és az agresszivitása nem csökken, ezúttal a 30 gólos határ sem elképzelhetetlen tőle, de kicsit óvatosabb vagyok vele.
- Matt Duchene: 82 meccs, 69 pont (25 gól, 44 assziszt), +3
Nem várok visszaesést tőle, bár az előidény szerényebb volt számára, szerintem egy lassabb rajt után fel fogja venni a ritmust, és nagyon pofás másodéves szezont fog varázsolni.
- David Jones: 65 meccs, 51 pont (32 gól, 19 assziszt), -5
Ha végre egyszer egy teljes szezont le tudna játszani, a liga legjobb góllövői között lehetne, kétlem, hogy erre idén sor kerül, nem is számolnék vele egész évre, de a gólérzékenysége hihetetlen, nagyon érdemes lesz figyelni rá.
- Milan Hejduk: 61 meccs, 46 pont (14 gól, 32 assziszt), +1
Nem a régi már, a csatáraink között kifejezetten aggastyánnak számít, egyre több sérülést prognosztizálok neki, és szerintem kevesebbszer is fog betalálni, mint az elmúlt években, de biztosan hasznos csapattag lesz.
- T.J. Galiardi: 82 meccs, 53 pont (15 gól, 38 assziszt), +8
A csapat egyik legnagyobb küzdője, tavaly a kulcsmeccseken is bizonyított, az évet pedig az első sorban kezdheti, kicsit lehet, hogy még ezekkel a számokkal is alábecsülöm, de majd ez még jobban motiválja őt.
- Peter Mueller: 46 meccs, 35 pont (15 gól, 20 assziszt), +4
Nehezen tudom őt hová tenni, főleg az újabb és újabb agyrázkódásai miatt, de bízom benne, hogy felveszi a Darth Vader sisakot, és legalább egy fél szezonban számíthatunk rá.
- Brandon Yip: 81 meccs, 47 pont (22 gól, 25 assziszt), +6
Az első teljes szezonja lehet, még jobb lenne, ha nem lennének sérülései, akkor igazi húzóember lehetne az energetikus, sikerorientált játékával.
- Ryan O'Reilly: 78 meccs, 26 pont (5 gól, 21 assziszt), +10
A harmadik sor motorjaként nem várok tőle túl sok pontot, de biztos, hogy a védekezésünk és az emberhátrányos játékunk alapembere lesz, és természetesen párszor meg fogja mutatni remek támadó képességeit idén is.
- Daniel Winnik: 82 meccs, 20 pont (6 gól, 14 assziszt), +5
Jó kis munkásember, aki észrevétlenül, hibátlanul fogja tenni a dolgát, időnként egy-egy pont az ő neve mellé is odakerülhet.
- Cody McLeod: 66 meccs, 29 pont (12 gól, 17 assziszt), -4
A tavalyi szerényebb év után kicsit visszafogottabb vagyok vele kapcsolatban, de bízom benne, hogy legalább ennyire képes lesz, miközben beveri mindenkinek az arcát.
- Philippe Dupuis: 46 meccs, 7 pont (2 gól, 5 assziszt), -5
Kicsit sötét ló nekem ez a srác még mindig, szépen küzdött az edzőtáborban, de szerintem vissza fog esni, és nem bírja ki a teljes szezont a nagycsapatban.
- Kevin Porter: 62 meccs, 18 pont (4 gól, 14 assziszt), -2
Kis túlzással neki több hasznát vesszük, mint Mueller-nek, legalábbis Sacco előszeretettel használja, jó képességű defenzív csatár, kíváncsian várom, hogy az év teljes hosszában mire lesz képes.
- Mark Olver: 54 meccs, 22 pont (10 gól, 12 assziszt), -6
Úgy számolok vele, hogy a sérülések miatt idővel be fogja verekedni magát az egyik góllövő sorunkba, ahol lesznek jó periódusai, és összeszedheti ezt a pontmennyiséget, viszont nagyon féltem őt egy komolyabb sérüléstől, még rutintalan, és nagyon sebezhető. Mindenesetre az első játékos lehet a ligában, aki Cumiskey-szinten tud korcsolyázni.
- David Koci: 40 meccs, 1 pont (0 gól, 1 assziszt), -3
Remélem, még ennél is kevesebbet fog játszani...
- Ryan Stoa: 43 meccs, 25 pont (11 gól, 14 assziszt), -1
Csak magának köszönheti, hogy az AHL-ben kell kezdenie a szezont, de meg fogja rázni magát, és az év második felében komoly szerep hárulhat rá az Avs-ben is.
- Justin Mercier: 35 meccs, 6 pont (3 gól, 3 assziszt), -2
Tartok tőle, hogy idén is csak epizódszereplő lesz, de biztos vagyok benne, hogy fel fog tűnni a nagycsapatban.
- Kyle Cumiskey: 80 meccs, 33 pont (8 gól, 25 assziszt), +3
Kiugró szezont várok tőle, minden erejével azon van, hogy összehangolja a kétirányú játékát, szerintem nem fogunk csalódni benne, és a csapat elsőszámú hátvédje lesz 23-25 perces jégidőkkel.
- John-Michael Liles: 76 meccs, 30 pont (6 gól, 24 assziszt), -3
A zaklatott tavalyi év után feltünően kiegyensúlyozott volt az edzőtáborban, hiszem hogy ezt tudja hozni a szezonban is, elvégre már az egyik legrutinosabb játékosunknak számít.
- Kyle Quincey: 82 meccs, 39 pont (7 gól, 32 assziszt), +4
Megelőlegezett bizalmamat fejezik ki a számok a tavalyi szereplése miatt, ha a védekezése folyamatosan jól működne, akkor igazán hasznos tudna lenni, szerintem pontokban nem lesz hiány.
- Scott Hannan: 82 meccs, 16 pont (1 gól, 15 assziszt), +2
A védelem oszlopa, az elhárítás mestere, contract-year révén szerintem még a szokásosnál is jobban oda fogja tenni magát, kőkemény játékot várok tőle.
- Adam Foote: 45 meccs, 7 pont (1 gól, 6 assziszt), -6
A kapitány egyre sérülékenyebb, egyre sebezhetőbb, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még szép pillanatai a jégen 2010/11-ben is.
- Ryan Wilson: 51 meccs, 15 pont (2 gól, 13 assziszt), -2
Nem biztos, hogy tagja lesz az alaphatosnak, de meg fogja kapni a lehetőséget idén is, hogy megmutassa félelmetes ütközéseit.
- Jonas Holos: 64 meccs, 12 pont (3 gól, 9 assziszt), -3
Az európai bekk nagyon komoly nemzetközi tapasztalattal a tarsolyában szerintem az NHL-ben is meg fogja állni a helyét, bár gyanítom, hogy az előrejátékban kicsit mérsékeltebb lesz.
- Kevin Shattenkirk: 53 meccs, 24 pont (6 gól, 18 assziszt), -5
Mindenképpen számolok a színrelépésével, túl jó játékos ahhoz, hogy egy egész évet végig szenvedjen az AHL-ben, legkésőbb december magasságában jönni fog az áttörés, és az irgalmatlan pontgyártás, reméljük minél kevesebb védelmi hibával.
- Craig Anderson: 55 meccs, 30 győzelem, 92.1 %, 2.42 GAA
Hiba lenne azt hinni, hogy vissza fog esni a tavalyi szezonhoz képest, be fogja bizonyítani, hogy nem csak egy kiugró szezon volt. Nem hiszem, hogy vissza fog esni, legfeljebb Budaj jobban tehermentesíti őt, és kevesebb győzelemmel számolok, de ez nem ellene szól.
- Peter Budaj: 27 meccs, 14 győzelem, 91.5 %, 2.66 GAA
Több lehetőséget jósolok neki, és ahogy mindig, ezúttal is rá fog szolgálni a bizalomra. Érdekes, hogy mindkét kapusnak lejár a szerződése, már csak ezért is lesznek jók mind a ketten.




















Az alapszakasz teljes menetrendjét korábban már közöltük, látható, hogy a csütörtöki nyitómeccset követően jön három szabadnap, majd máris belecsapva a lecsóba, azonnal megkezdünk egy kőkemény, ötmeccses keleti parti idegenbeli túrát, mely során a három New york-i helyszín mellett Philadelphia-ba és Detroit-ba is ellátogatunk. Majd 21-től jobbára hazai meccsek következnek, de igencsak veszélyes nyugati ellenfelekkel szemben, beleértve több divízióriválist, valamint a Sharks-t és a Kings-t is. Hamar kőkemény programunk lesz, gyorsan fel kell vennie a ritmust a csapatnak a bajnokságban, ha versenyben szeretnénk lenni az idei évben is.

Az Észak-Nyugati divízió végeredménye az előidényben:

1. Calgary Flames 14 pont (7 meccs)
2. Edmonton Oilers 8 pont (6 meccs)
3. Vancouver Canucks 6 pont (8 meccs)
4. Colorado Avalanche 4 pont (7 meccs)
5. Minnesota Wild 2 pont (6 meccs)

Abszolút tájékoztató jellegű tabella, nem sokat jelentenek a felkészülési mérkőzések, például a Flames már az elejétől kezdve a teljes keretével játszott, nem egyszer juniorcsapattal felálló rivális ellen győztek, viszont sokatmondó lehet, hogy a Wild önmaga legerősebb összeállításban is nyeretlenül zárta az előidényt.

A divízióból a Canucks idén is kiemelkedik, kevesebb sérüléssel a főcsoport elsőszámú esélyesei is lehetnek. A két másik kanadai riválissal lehetünk nagy harcban a rájátszásért, bár a Flames évek óta egy helyben toporog, az Oilers kerete pedig rettenetesen fiatal és kiszámíthatatlan. Ezzel szemben a Wild jókora gödörben van, és jelenleg úgy tűnik, ők kilógnak az ötösfogatból lefelé.

Az egész konferenciát tekintve még összetettebb a helyzet, a központi divízióban ugyan a Hawks és a Wings is gyengült papíron, csak még kiegyenlítettebb lett a küzdelem; míg a Csendes-óceáni kvartettből a kimagasló Sharks árnyékába egyszerre négyen kívánnak kapaszkodni.


Nem egyszerű vállalkozás tippelni, de megtenném a voksaimat a 2010/11-es szezon nyugati főcsoportjának végeredményére:

1. San Jose Sharks
2. Vancouver Canucks
3. Detroit Red Wings
4. Chicago Blackhawks
5. Los Angeles Kings
6. Phoenix Coyotes
7. Colorado Avalanche
8. Calgary Flames
9. St. Louis Blues
10. Anaheim Ducks
11. Nashville Predators
12. Dallas Stars
13. Edmonton Oilers
14. Columbus Blue Jackets
15. Minnesota Wild

A következő hónapok során valamennyi kérdésre választ kapunk, mostantól nincs más hátra, mint péntek hajnaltól követni az Avalanche mérkőzéseit a 2010/11-es évad során is. Természetesen a Denver Sport Blog kiadásaiban ebben az évben is be fogunk számolni a hokicsapatunkat érintő legfontosabb aktualitásokról.