A Colorado Rockies baseballosai sajnos 2010ben nem jutottak be a rájátszásba, és a múlt hétvégén az alapszakasz után befejeződött a denveriek számára az MLB idei szezonja. Nem ezt képzeltük volna előzetesen, ennél hosszabb menetelésben reménykedtünk, de a csapat idén ennyire volt képes. Az első év értekelő cikkemben csapatrészenként végig vettem a játékosokat, hogy ki hogyan tejesített és kitől mit várhatunk a következő szezonban.



















Infielderek:

A kezdő elkapónk Olivo volt a szezon nagyrészében, az év első fele nagyszerűen sikerült neki, az All-Star szünetig a legjobb statisztikákkal rendelkező elkapó volt a NLben, sokan vitatták, hogy nem hívták meg őt az ASGre, később azonban jelentősen visszaesett és a második félévben már csak fellángolásai voltak időnként. Így sem zárt rossz statisztikákkal, szolíd védekező játéka mellett 14 hazafutást és 58 pontszerzést süllyesztett el, miközben hat triplát ütött .269es átlagával. A szezon egy kellemetlen fej sérüléssel ért véget számára pár meccsel a vége előtt. Egyelőre bizonytalan a jövője, könnyen lehet, hogy nála hatékonyabb catchert szeretnénk hozni. Iannetta abszolút feledhető idényt zárt, nem tudta stabilan megszerezni a kezdő posztot, már a tavasszal a farmcsapathoz kellett száműzni őt, és visszatérése után is kiegyensúlyozatlanul ütött. Mindössze .197es átlagot ért el, az évi 37 ütéséből 9 homerun volt, ami elég jó arány, de nem lehetünk büszkék rá, ennél sokkal több kéne tőle 2011ben. Menet közben felkerült a keretbe Phillips és egyetlen pontszerzést mutatott be 12 meccs alatt, míg a 40es roster idején McKenryt első sorban PHként használtuk, 0/8al és egyetlen sétával zárt. Utóbbi kettő nem MLB szint, ők nem lennének megoldások erre a posztra később sem. A veterán 1B Helton pályafutása leggyengébb szezonját zárta, rendszeresen hát sérülés zavarta, így az egykor 49 HRt ütő klasszis mindössze nyolc hazafutással és 37 RBIvel fejezte be a 2010es esztendőt. Sajnos komoly hullámvölgyei voltak és csak 118 meccsen volt kezdő, az év utolsó meccsei előtt bejelentette, hogy nem vonul vissza, továbbra is a csapatnál folytatja, de abban biztosak lehetünk, hogy komolyan össze kell szednie magát ezek után és lehet nem ártana hozni egy megfelelő beugrót sem erre a pozícióra. Mert Giambi továbbra sem megoldás, bár nem zárt rossz évet a veterán klasszis, kezdőként totálisan impotens volt, egyedül a pinch hitting teljesítménye miatt lehetett bízni benne, de 6 HR, 35 RBI édeskevés tőle, nem tartom valószínűnek, hogy visszatér egy újabb évre a csapathoz, megint jóval esélyesebb, hogy az ALbe megy DHnek. Feltűnt még az egyesen menet közben a Sky Sox farmliga All-Star bombázója Eldred, de 11 major meccsén mindössze három pontra volt képes, feledhető teljesítményt nyújtott, úgy látszik ő már csak a ST-ben és a Triple-Aben tud maradandót alkotni. A kettes bázison az idényt Barmes indította kezdőként és tavasszal még nem is volt vészes, később teljes elfogyott. Nyilván belejátszott a szerencsétlenkedésébe a magánéleti problémája, édesapjánál a nyáron rákos betegséget diagnosztizáltak, így annyira nem szeretném én sem szidni őt. Mindössze nyolc homerunt lőtt 50 pontszerző ütéssel a rá jellemző .235ös átlagával. Kevés rá az esély, hogy marad a csapatnál, mert az év végére teljesen kiszorult a kezdőből, ő pedig every day player szeretne lenni, de nem zárom ki, hogy még rendeződnek a sorok közte és a vezetőség között. Young Jr lett a starting 2B és időnként left fielder is volt, a sebessége és az energiája lendületet adott az egész csapatnak, hiszen leadoff hitter lett, 17szer rabolt sikeresen, nagy tehetség, de egyrészt védekezésben sebezhető, másrészt idegenben rémisztően gyenge számokat hozott, csak 8 RBIvel zárta az évet, persze van még ideje kiegyensúyozottabb lenni. Ugyancsak ezen a poszton tűnt fel a másik újonc Herrera, aki masszív defensive játékos, de szintén hullámzó ütő, végül 21 pontszerzéssel zárt 76 meccsről, előtte is szép jövő állhat. A shortstop Tulowitzki nem véletlen fogadkozott a téli szünetben, hogy nagy szezont akar futni, hatalmas éve volt. Nagyon sajnálhatjuk féltávnál azt a másfél hónapos kihagyást, melyet törött csuklója okozott, mert még tökéletesebb éve lehetett volna, ha a 27 HR és a 95 RBI nem lenne az. Védekezésben ugyan 10 errort vétett, részt vett 103 double playben és 388 assistot jegyzett, többször is brutális dobásokat tűzött, de mindent egybevetve kicsit mérsékeltebb védő szezonja volt, mint tavaly. Tulo szeptemberben a liga legjobb játékosa volt, rekordmennyiségű hazafutást lőtt egy hónapban, rég nem látott formában tüzelt. Végül .315ös hatékonysággal végzett, egyértelműen a csapat első számú embere, részt vett az All-Staron is és jövőre már tényleg igazi MVP esélyes lehet ebben a formában, ha nem akadályozzák őt sérülések. Stewart a kezdő third baseman remek formában kezdte a bajnokságot, később visszaesett és többször is sérülései voltak, így újra csak középszintű szezonon van túl. 18 hazafutás mellé 61 pontot érő megmozdulást regisztrált, közben a .256os átlagteljesítmény nem túl nagy előrelépés az elmúlt évekhez képest, sajnos továbbra sem igazán tudta kihozni a tehetségét részben a sérülések miatt is, reméljük, hogy jövőre jobban jön ki neki a lépés. A veterán utility man Mora jobbára a 3B posztot foglalta el, de megfordult az egyes és a kettes bázison, sőt még a left fielden is. Ősszel Stewie hosszú kihagyása alatt stabil kezdőnek számított és nagyon jól játszott, bebizonyította, hogy jó az öreg a háznál, lehetett rá számítani, egyébként kissé hullámzó volt, de összességében is elégedettek lehettünk vele. Az idényt .285ös átlaggal zárta 7 HR és 45 RBI mellett, könnyen lehet, hogy máshol több lehetőséget kaphat, ezért távozni fog, mert nálunk jövőre is csak kiegészítő ember lehetne. Nelson személyében még egy elsőéves infielder debütált idén a Rockiesban, a középső posztokon bevethető tehetség biztos ütőjátékot mutatott be, főleg csereként, pontot nem szerzett a 17 meccse alatt, de emlékezhetünk tőle egy győzelmet érő home stealre, jövőre talán még többet fog feltűnni.




















Outfielderek:

Gonzalez az egész MLB egyik legjobbja volt a külső mezőnyben, 142 meccse közül majdnem azonos harmad részben játszott mind a három OF poszton. Közben pedig az egész évben iszonyatosan kiegyensúlyozott formában puffogtatott végig, több alkalommal a hét játékosa volt az NLben, pedig áprilistól kezdve folyamatosan fájt a csuklója. A klub történetének ötödik játékosaként cyclet ért el a Cubs ellen egy walk-off HRal. Posztja egyik legjobb védekező emberének számít, elképesztő elkapása mellett összesen nyolc outfield assistot jegyzett, és 1224.2 inning alatt egyetlen hibát vétett a mezőnyben. Az utolsó hónapra visszaesett a teljesítménye, így kevés esélye lehet nyerni az MVP választáson, sajnos a szezon végére már végképp nem tudott rendesen ütni a sérülése miatt, inkább csak szenvedett a komoly fájdalmaktól. A végére így is pazar számokat produkált az első teljes bemutatkozó MLB idényében: 34 HR, 117 RBI, 26 SB, és ami a lényeg, hogy .336os átlagával a Nemzeti Liga legjobb hatékonyságával rendelkező ütőjének bizonyult. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy egészségesen mire lett volna képes ebben a szezonban, vagy ha több, mint 50 meccsen nem a sor legelső tagjaként kellett volna ütnie. Jövőre talán ez is kiderül, és akkor még ennél is jobb lehet, közben reméljük hamarosan sikerül hosszútávú szerződést kötni vele. Fowler hozzá hasonlóan a védekezésben kíméletlen volt, szintén csak egy error egész év alatt, viszont támadásban komoly hullámvölgyei voltak, különösen idegenben volt bajban, az első félévben pedig a farmcsapatnál is meg kellett fordulnia, hogy belelendüljön. A végére hat hazafutást, 36 pontot és 13 bázisrablást tudott felmutatni, ezek annyira nem bíztató számok, de a .260as összátlag már némi fejlődésről árulkodik esetében, persze még van hová előrelépnie. A harmadik outfielder helyén, rendszerint a jobb szélen alapból Hawpe volt a kezdő, de nem tudott kijönni a hosszú ideje tartó hullámvölgyből idén sem, ráadásul egy szerencsétlen sérülés is betett neki, így féltávnál megváltunk tőle. Addig 7 HR, 37 RBI, és csak .255 AVG állt a neve mellett, végül a Rayshez igazolt, de a jelek szerint ott sem tudta megváltani a világot. S. Smith komoly esélyekkel kezdte az évet, sokan úgy tartották, hogy idén beverekedheti magát a kezdőbe, eleinte sokszor így történt, de később Hawpe elbocsátása után jelentősen romlott a formája, és az ASG utáni időszakban sorra hozta a 20-30 ABes hitless streakeket. Ráadásul pontszerzést is alig ért el az utolsó hónapokban. Befejezésként mindössze .244el végzett, 17 HR és 52 RBI mellett, bizonyára jövőre is meg fogja kapni a lehetőséget, ennél mindenki többet vár tőle, különben könnyen ajtót mutathatunk neki is. Ezzel szinte fordított arányosságban viszont Spilborghs majdnem megtáltosodott, a szokásos léhűtő módjára játszott az első hónapokban, rendszeresen kezdő volt a lefty SPek ellen kevés sikerrel, de az alapszakasz hajrájára összeszedte magát és helyenként fontos pontokat is képes volt szerezni. Tőle egész jónak tekinthető .279es átlaggal zárt, közben 10 homerunt és 39 pontot süllyesztett el, ellentétben az elmúlt évekkel talán most biztosabb lehet a dolgában, hogy megtartjuk őt, úgy néz ki soha nem lesz tökéletesen kiegyensúlyozott, de ebben a formában akkor is hasznos tud lenni. A veterán Payton a bővítéskor tűnt fel, és több mérkőzésen is be tudott segíteni a csapatnak, .361el ütött és egy alkalommal RBIt is postázott, de jó sansza van rá, hogy más csapatban komolyabb álláshoz is juthat a következő idényben.




















Starting pitcherek:

A no1 SP Jimenez brutális formában kezdte az évet, több régi rekordot is megdöntött, nevét már az MLB történetének legjobbjai között emlegették, nem is volt meglepetés, hogy az All-Star gálán az NL csapat kezdő dobójaként lehetett ott. Áprilisban a Braves ellen történelmet írt, amikor a klub fennállásának első dobója lett, aki no hittert állított fel. Később sajnos elfáradt és az ütők is egyre többször kényelmeskedtek a startjai alkalmával, persze még ettől függetlenül is élete legjobb szezonját zárta, de könnyen még eredményesebb lehetett volna. Klubrekordot állított fel 19 győzelmével, 214 strikeouttal, és 2.88as ERAval is a kezdő dobók között. Ha jövőre jobban tud gazdálkodni az erejével, és a mezőnyjátékosok is komolyabban veszik a meccseit, akár komoly Cy Young esélyes is lehet, idén sajnos nem várható a sikere. A többiek közül mindenki sérülésekkel bajlódott, így nem tudtunk egész évben teljes ötössel játszani. Csak Hammel érte el Ubaldo mellett a tíz győzelmet, végül 10-9es W-L statisztikával zárt, meglehetősen hullámzó szezonja volt, rosszul kezdett és pocsékul fejezte be, a kettő között volt több egész jó időszaka, így aztán 30 start alatt 4.81es ERAt és 141 SOt ért el, van még azért min javítani a jövőre, főleg a 18 HR volt kirívóan sok. Az állandó változásokat meglovagolva a fiatal Chacin szinte az egész évben tagja volt a kezdőötösnek, bejátszotta magát a csapatba, jövőre már biztos, hogy teljes munkaerőként számíthatunk rá. Ebben az évben 9 W, 11 L és 3.28as ERA volt a mérlege, 137 inning alatt pedig 138 dobás utáni kiejtést osztott ki, a következő évek meghatározó dobója lehet Denverben Ubaldo mellett, ha a fejlődése hasonló ütemben folytatódik. A balos De La Rosa sajnos az év gelején megsérült, és néhány gyengébb meccse is volt, de utána kiegyensúlyozott lett, egyes időszakokban az egyetlen dobónk volt, aki mindig kibírt 6-7 inninget a pályán néhány pont elszenvedésével. 8-7es győzelem-vereség statisztikával, 4.22es átlaggal és 113 SOval végzett. Lejár a szerződése és a tél legnagyobb feladata lenne a megtartása, bár szeretne maradni, 7-10 millióért már lehet, hogy szívesen igazolna máshova. A veterán Cook több alkalommal is sérülésekkel és forma hanyatlásokkal küzdött, így csupán 5.08as ERAra és 6 győzelemre, 8 vereségre volt képes. Az év végére nagyon magabiztos formába lendült, az utolsó 3 startja remekül sikerül, de sajnos pár héttel a befejezés előtt egy lábtörés következtében idő előtt vége lett a szezonnak számára. Talán az idény végén látott formát át tudja menteni a következő év elejére és még egy kiegyensúlyozott szezont elvárhatunk tőle. A kanadai Francis másfél év kihagyás után tért vissza, de a nem tökéletes válla gyakran akadályozta őt, nem volt túl jó formában, ami ilyen hosszú kényszerszünet miatt érthető. Nem igazán haragudhatunk rá, hogy csak ilyen számokra volt képes: 4-6 W-L, 5.00 ERA. Az idei offszezonban teljes munkát végezhet és 2011ben talán már a régi formájában láthatjuk viszont. Az év elején pár meccs erejéig kezdőként számítottunk G. Smithre, néhány gyenge kezdés után azonban bizonyította alkalmatlanságát s kikerült a keretből, később nem is küzdötte már magát vissza. Egyetlen győzelmet tudott összekaparni és 6.23as ERAt gyűjtött be 39 inning játék alatt, mindent elmond a teljesítményéről, hogy még a bullpenben is képtelen volt megragadni. Néhány meccset Rogers is kapott kezdőként, amikor be kellett ugrania, de alapjában véve a bullpen tagja volt. Nem zárt rossz évet, de rettentő hullámzóan játszott és voltak bőven sebezhető időszakai, a nehéz helyzetekben rendre csődöt mondott. Két győzelmet, három vereséget, és 6.13as ERAt postázott. Sokat kell még tanulnia, egyelőre SPnek kevés, de a cserék között a következő szezonban könnyen még nagyobb szerep hárulhat rá, de ehhez javítania kéne a stressztűrő képességén.















Relief pitcherek:

A cseredobók között rengeteg sérülés történt, szinte nem is volt olyan emberünk, aki a teljes évet végig tudta volna dolgozni, idén ez is rányomta a bélyegét a teljesítményükre, az év végére kimondottan elfáradt a bullpen, ami nem is volt meglepő. Az egyetlen ember Belisle volt akire a szezon teljes hosszában számíthattunk, és néhány kisebb megingást leszámítva végig magabiztos volt. Neki lett a legtöbb győzelme a bullpenből, szám szerint 7 darab az öt vereség mellé és a 2.93as ERA is megaáért beszél, egyes periódusokban egy emberként tartotta az egész csapategységet, 91 SO neki volt a legjobb a cserék közül és a 21 hold is ütős. Ez volt a berobbanó szezonja és jelesre vizsgázott, egyértelmű, hogy jövőre is számítunk rá. Sajnos Betancourt egy téli sérülés miatt később kezdhette a szezont és eleinte nem mindig állt a helyzet magaslatán, de később megtalálta a formáját és atombiztos tudott lenni általában, a végére 23 alkalommal tartotta meg a vezetésünket a meccsek közben. 5-1es W-L mutatóval és 3.61es ERAval zárta az évet, természetesen marad és sokat várunk tőle ezután is. A szezon elején sérülések miatt Morales volt a closer, de hamar elvesztette a pozícióját, miután hatból csak háromszor tudta előnnyel befejezni a meccset az utolsó játékban, hosszú hónapokat töltött el a farmcsapatnál, végül ősszel került fel ismét, de meglehetősen hullámzó volt. Négy vereség mellé mindössze 6.28as ERA dukált tőle, a vezetőség jövőre is számítani kíván rá, de alaposan ráncba kéne szednünk őt. Corpas tavasszal nem egyszer a bullpen legjobbja volt, closerként 10/14es hatékonysággal tevékenykedett, majd egyre jobban elvesztette a ritmust és egészen pocsék formában volt már, amikor egy súlyos könyök sérülés véget vetett a szezonjának. Nem tudni, hogy mikorra épülhet fel, de várjuk őt vissza a jó formájával együtt az idei 4.62 és 3-5 után. Daley ugyancsak az év első felében volt jó, abban az időszakban nagyon sokáig még futást sem kapott, aztán párszor megcsapkodták, majd megsérült és a Triple-Aben a rehabilitáció lassan zajlott, még az év végén láttuk ismét néhányszor, de nem volt már az igazi formában. Még ő is fiatal, lehet bízni benne, hogy össze kapja magát újra. Az idény végén 4.24es ERA állt a neve mellett. Vele azonos pályát járt be Beimel teljesítménygörbéje is, az év első felében hihetetlen masszív volt, később viszont szinte egy-két ütőre is remegve kellett beküldenünk őt, és amihez hozzányúlt azt elrontotta, komoly gödörben fejezte be az évet, ahhoz képest, hogy milyen formában kezdett. A 20 hold mellett 1-2vel és 3.40es ERAval záró balos RP jövőre megint bizonytalan. Az eredeti closer Street sajnos váll problémák miatt kihagyta majdnem az idény felét, sajnos a hosszú pihenő alaposan megbélyegezte a szezonját és közel sem tudott olyan biztos pont lenni, mint például tavaly. Egy-egy jó periódusa volt, de 20 sikeres save mellett öt alkalommal is elvesztegette a vezetésünket, és a 4-4es W-L mutató sem éppen hízelgő egy befejező specialistától. Az összesített ERAja 3.61es lett, zaklatott éve volt, reméljük jövőre nyugodtabb körülmények között bizonyítani tudja képességeit, mert igazi klasszis lenne normális helyzetben. Flores az év első felében sokat tűnt fel, és használható is volt egy-egy ütő ellen néha napján, később azonban többet akartunk tőle és alaposan csődöt mondott. Szerencsére hamar a farmcsapatban találta magát a betlik után és nem is tért már vissza. 2.96os ERA még nem olyan rossz, de nem major kaliber, már tavaly sem értettem miért tartottuk a keretben. Hosszú kihagyás után a nyáron térhetett vissza a pályára Buchholz, de még a rehabilitációja nem ért véget, amikor bedobtuk őt, így nem volt csoda, hogy 7 meccs alatt 4.50es ERAt szedett össze. Nem tudott formába kerülni és hamar kikerült a keretből, végül az átadó listáról a Toronto húzta be. A szezon hajrájában több fiatal dobó feltűnt a bullpenünkben, közülük a legkomolyabb benyomást egyértelműen M. Reynolds tette, aki az utolsó hónapokban a cseredobók legjobbjai közé tartozott. Nagyon magabiztos fiatal, akár egymás után több inninget is le tudott játszani, szép jövő állhat előtte a bemutatkozása jól sikerült, a következő szezont simán a Rockiesnál kezdheti és komoly reményeink lehetnek felé. A 21 meccs alatti 2.00s ERA nagyon bíztató kezdés volt. Egy másik újonc Escalona hat inning alatt 1.50s ERAt regisztrált, bár voltak még komoly hiányosságai, összességében magas potenciál van benne, szerintem őt is többször fogjuk látni a következő évben. Deduno a legkevésbé MLB-érett a három friss debütáns közül, de talán ő legnagyobb tehetség, egyelőre túl nagy falat volt neki a major szint, de legalább beleszagolt a nagyok világába, négy meccs alatt 3.38as ERAt kapart össze, még sokat fejlődnie, hogy megállja a helyét, de van ideje. A hajrában szereztük meg Delcarment, aki nem sokat mutatott ebben a szezonban a Red Soxban és nálunk sem, én semmi olyat nem láttam tőle, amiért meg kéne tartanunk egy 6.48as ERAs dobót, talán idehozni sem kellett volna, bár egy próbát még lehet megért. A másik reliever Dotel már jobb üzletnek tűnt, de ő sem volt túl meggyőző nálunk, rutinos játékosnak számít, összesítve 4.08al fejezte be az évet, lehet hogy tudunk adni neki egy újabb lehetőséget. Még egy ember lépett ki a dombra, de a csődtömeg Rincon idén szerencsére csak két inninget kapott, aztán eltűnt a süllyesztőben.





















Még egy kicsit jutalmaznám a saját véleményem szerint a legjobbakat.

A posztonkénti MVPk:

Infielder: Tulowitzki (C - Olivo, 1B - Helton, 2B - Herrera, SS - Tulo, 3B - Stewart)
Outfielder: Gonzalez (LF - Gonzalez, CF - Fowler, RF - Spilborghs)
Starting pitcher: Jimenez (RHP: Jimenez, LHP: De La Rosa)
Relief pitcher: Belisle (RHP: Belisle, LHP: M. Reynolds)

A posztonkénti legjobb újoncok:

Infielder: Herrera
Outfielder: Young Jr
Starting pitcher: Chacin
Relief pitcher: M. Reynolds (RHP: Rogers, LHP: M. Reynolds)

Hamarosan további összefoglalókkal fogunk jelentkezni a 2010es szezonunkról, miközben a rájátszás eseményeit is igyekszünk követni.