Sok minden történt a Denver Broncos múlt heti szánalmas veresége óta, az élet azonban nem áll meg, sajnos le kell játszani a hátra lévő 4 meccsünket. Közülük a legkönnyebbnek igérkezővel kezdünk, az Arizona Cardinals egyike azon csapatoknak, ami talán még nálunk is rosszabb passzban van.





















Tekintsünk azonban előbb a saját házunk tályán uralkodó káoszra. Arról már bővebben is olvashattatok, hogy megelégeltük Josh McDaniels munkáját, és a vezetőedzői helyét ideiglenesen az eddigi RB coach Erik Studesville vette át, illetve hogy IR-re került Joe Mays és Dan Gronkowski. Nos, előbb a keretváltozásokról. A két játékost Lee Robinsonnal (LB) és Daniel Coats-cal (TE) helyettesítettük. A practice squadba pedig hoztuk Jeremiah Johnsont (RB). Nem ők fogják megváltani a világot. Hozzátartozik továbbá a hét eseményihez, hogy az idei egyik legjobb újoncunkat, Perrish Coxot őrizetbe vették nemi erőszak vádjával. Cox az egyetemi évei alatt se volt az a kifejezett jófiú. Csapata, az Oklahoma State az utolsó meccsükről, a Cotton Bowlról el is tiltotta, mert a kijárási tilalom ellenére kiszökött bulizni. /*Többek között erért lehetett még bent 5. körben...*/

Úgy illik, hogy az új HC-t is bemutassuk egy kicsit, mégha minden bizonnyal nem marad tovább, mint 4 meccs. Studesville idén érkezett a Buffalo Bills csapatából RB coachnak. Kicsit meglepő volt, hogy pont őt neveztük ki vezetőedzőnek, sokat senki se tudott róla, de nem a futójátékosok mutatták a legmeggyőzőbb teljesítményt a csapatban. Ennek az oka valójában sokkal inkább az OL-ben keresendő, és mióta a támadó fal a legerősebbnek vélt felállásban játszhat és Moreno is egészséges, azóta érezhető a fejlődés, Maroneyból pedig nincs ember a földön, aki bármit kihozott volna. Választ indoklás formájában nem kaptunk, hogy miért Studesville lett az edző, de eddig úgy tűnik, hogy a játékosok szeretik őt, ami jelenleg a legfontosabb. Optimista és jókedvű, szerintem pont ez kell most a csapatnak, ha McDaniels "minenért ordítozok" stílusa nem hozott sikereket, akkor a játékosoknak valószínűleg egy jobb kedélyű edzőre van szüksége. A hátralévő négy meccset le kell játszani, hogy mire számíthatunk azt majd csak a meccseken tudjuk meg. Studesville nem forgatta fel a csapatot, majdnem mindent meghagyott olyannak, amilyen volt, egyedüli változás a HC személyisége lesz, aminek én csak örülni tudok. A offense playeket eddig JMD hívta, minthogy ő már nincs, ezért ez is változni fog, vasárnaptól Mike McCoy OC lesz a playcaller. Személy szerint jó döntésnek tartom, ezzel Studesville egy jó nagy adag felelőséget leadott a válláról /*ideiglenes edzőnél így helyes*/ és Orton teljesítménye se fog így visszaesni szvsz. A meccsen majd kiderül mire képes az új edzői stáb.

A meccsen, mely idegenben lesz, az Arizona Cardinals ellen, az NFL legrégebbi folyamatosan működő csapata ellen fogunk játszani. A szervezet 1898-ban alakult Chicagoban, Morgan Athletic Club néven. A National Football League-hez annak 1920-as megalapulásakor csatlakoztak Chicago Cardinalsként, és azóta is tagjai a ligának. Ezt rajtuk kívül csak a Chicago Bears mondhatja el magáról /*A Green Bay Packers 1921-től*/. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1944-ben Card-Pitt néven futó a Pittsburgh Steelers és a Chicago Cardinals által közösen alkotott csapat indult a ligában a II. Világháború veszteségei miatt. Az összeolvasztott csapat egyébként 0-10-zel zárta a szezont, a két fél azóta tavalyelőtt a nagydöntőben találkozott egymással, de arról majd később. 1959-ig maradtak Chicagoban, ezalatt két bajnoki címet szereztek 1925-ben és 1947-ben, valamint a divíziójukat (NFL West) is kétszer nyerték meg, 1947-ben és 1948-ban. Aztán 1960-ban St. Louisba költöztek, ahol 1987-ig maradtak. ezalatt újabb két divízió-győzelmet mutattak fel ('74, '75), és azokon kívül még egy PO-részvételt 1982-ben. Majd 1988-ban Arizonába költöztek, ahol '93-ig Phoenix Cardinals, majd azóta Arizona Cardinals néven szerepelnek a ligában.

Ha pár évvel korábban, 2008 előtt írom ezt a beharangozót, akkor mint a liga történelmének egyik, ha nem a leggyengébb csapataként olvashatnátok róluk. Hisz a '98-as PO szereplésükkel kiegészülve is a 4 divízió-győzelem és 6 rájátszás-részvétellel valóban nem tartoznak a liga legsikeresebb csapatai közé, mégha az ősi időkben, az AFL létrejötte előtt két bajnoki címet nyertek is. 2005-ben viszont leigazolták a St. Louis Ramsben nagyon szép éveket átélt, ám azóta a sérülések a karrierjét romba dönteni tűnő Kurt Warnert. A leendő HOF irányítóról már több csapat kapcsán is olvashattatok. Pályafutása például szolgálhat mindenkinek, hogy mindig van remény és soha ne adjuk föl. A Rams kapcsán szóba került, hogy az NFL-be be se fért, és az Aréna focin, ill. az NFL Europeon keresztül vezetett göröngyös útja a sikerig, és ez már önmagában is egy kerek történet lehetne. Ám a sérülései miatt kikerült a csapatból, és New Yorkban kötött ki a Giantsnél. Azonban itt sem talált magára ezért egy évvel később már az Arizona Cardinals játékosa volt. Nem lett azonban egyből megváltó, még Matt Leinarttal kellett küzdeni a kezdő pozícióért, amit a 2007-es szezon alatt végleg megszerzett. Újra felül került a nehézségeken, újra jöhetett a csúcsforma, újra jöhettek a sikerek: 2008-ban 4583 yardot passzolva és 30 TD-t adva megszerezte a csapat mindössze 5. divízió győzelmét 88 év alatt, nem mellesleg megdöntötte a Cardinals legtöbb single season rekordját. Ez által a csapat az első (!) hazai rájátszás-meccsére készülhetett, amire annak ellenére nagyon nehezen fogytak el a jegyek, hogy semmilyen jel nem mutatott arra, hogy belátható időn belül megismétlődik ez a bravúr. Igaz, arra se sok jel utalt, hogy legyőzhetik a Matt Ryan vezette Atlanta Falconst, amely jobb mérleggel került be a rájátszásba, de mivel nem nyert divíziót ezért idegenben kellett játszania. A meccset azonban Warnerék nyerték. A következő akadályt a Jake Delhomme-mal és a két nagyszerű futóval DeWillel és Jonathan Stewarttal magára találó Carolina Panthers volt. Érdekesség, hogy Delhomme egykor az NFL Europe-ban Warner cseréje volt. A Cardinalsnak idegenben is sikerült a bravúr, így bejutottak az NFC döntőbe. És mivel rajtuk kívül a Philadelphia Eagles csak wildcard helyről került oda, újra otthon játszhattak. Ezúttal pillanatok alatt elgogytak a jegyek, és akik kilátogattak a meccsre nem is csalódtak. Kurt Warner parádésan játszva 4 TD passzt adva bevezette a csapatát történelmének 1. Super Bowljára, ahol a Pittsburgh Steelers-szel találkoztak, mellyel 1945-ben még közösen indultak a ligában.





















A fináléban azonban nagyon lassan kezdtek, hamar 10 pontos hátrányba kerültek /*ez a legnagyobb hátrány amit valaha ledolgoztak a döntőben, 2008 előtt csak pont velünk esett meg ez a szégyen a Redskins ellen*/, ám a félidő végéig akár le is dolgozhatták volna ezt a különbséget. 7-10-es állásnál azonban Harisson az endzoneban szerzett interceptionnal végigment a pályán visszaállítva a 10 pontos különbséget. A 4. negyedre pedig már 13 pont lett a hátrány. Viszont ekkor talált igazán magára Warner, illetve sokkal inkább kedvenc elkapójára Larry Fitzgeraldra, és megfordította a meccset. A fociban azonban csak ritkán van igazság, így hiába érdemelte volna meg a győzelmet a Cardinals, a Steelers az utolsó drive-jában visszaszerezte a vezetést, így a Cardinals elbukott. Warner a 3. SBján 377 yardot passzolt, ezzel ő lett a nagydöntők történelmében minden idők legtöbb második és harmadik legtöbb yardot passzoló játékosa.

A csapat együtt maradt a következő idényre is, és ha egy fokkal visszafogottabb teljesítménnyel is, de újra megnyerték a divíziót. A szezon során Warner elérte a 100 TD passzt, ezzel Fran Tarkenton után ő lett a 2. irányító, aki két különböző csapatnál is elérte ezt a határt, nem kis teljesítmény tehát az NFL 90 éves történelme alatt. A rájátszás ismét nagyszerűen kezdődött, egy felejthetetlen meccsen, 5 TD-t adva, hosszabbításban 51-45-re legyőzték a Green Bay Packerst. A csoda azonban ezúttal elmaradt, egy héttel később vereséget szenvedtek a későbbi bajnok New Orleans Saints-től. Az örökmérlegük 483-680-39. Összhasonlításképpen a liga másik, még létező alapítótagja, a Chicago Bears a hetekben érte el a 700. győzelmét...

Legnagyobb sikereik tehát napjainkra tehetők, viszont mégis egy lezárult korszakra. Kurt Warner ugyanis tavaly visszavonult, Boldin és Dansby pedig elhagyták a csapatot. A drafton nem próbálták megtaláni az új franchise QB-t, bíztak Leinartban, akit azóta cutoltak. 3-9-cel állnak, ahogy mi, de a miénknél is kilátástalanabb játékot mutattak a szezon nagy részében. Hiába van ott Larry Fitzgerald, egyedül nem tudja megnyerni a meccseket, ráadásul kéne valaki aki oda tudja neki dobni a labdát. Akire rajta kívül még érdemes odafigyelni, az a futójuk Tim Hightower, kevés labdát kap, de azokkal mindent megtesz, amit megtud, 4.7-es átlaggal fut, és a másik elkapójuk Steve Breaston, ha Champ Fitzet is leszedi a pályáról, akkor neki lehet nagy meccse /*főleg, ha Cox hiányában a nem 100%os Goodman fogja fogni, vagy ami mégrosszabb, Nate Jones. Brrrr.*/. A két csapat egymás elleni mérlege 7-0-1, .938 a javunkra. Tehát még soha sem kaptunk ki tőlük. Jó lenne megtartani a veretlenségünket ellenük.

A sérültek: