Szombatra virradóra a Denver Nuggets együttese történelmi sikert aratott a Toronto Raptors idegenbeli legyőzésével, ugyanis ez volt a klub trénere, George Karl számára edzői pályafutásának 1000. győzelme a liga történetében. A magyar Denver Sports Blog ezúton fejezi ki gratulációját a mesternek a szenzációs mérföldkő előtt tisztelegve!























Az 59 esztendős szakember ezzel az NBA fennállásának hetedik edzője lett, aki átlépte az ezres győzelmi határt, s ezzel egy igazán elit társasághoz csatlakozott, ugyanis korábban csak olyan elképesztő nagyságok voltak képesek hasonló bravúrra, mint Don Nelson (1335 győzelem), Lenny Wilkens (1332), Pat Riley (1210), Jerry Sloan (1207), Phil Jackson (1114) és Larry Brown (1097).

A legjobban talán a Nuggets irányítója, Chauncey Billups foglalta össze a lényeget: "Ez hihetetlen! Megvan az ezredik győzelme, és kétszer legyőzte a rákot. Felbecsülhetetlen teljesítmény!"

Karl edzői inspirációja tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor az 1969/70-es szezon közben még a North Carolina University játékosaként egy makacs hát sérülés következtében hónapokig nem játszhatott, így hogy hasznossá tegye magát, besegített a tréner munkájába: elemezte a videófelvételeket, segített a stratégia kidolgozásában. Ennek ellenére természetesen fiatal korában még az aktív pályafutását igyekezett csiszolni, s az egyetemi évek után 1973-ban a New York Knicks draftolta őt, azonban már a San Antonio Spurs színeiben mutatkozhatott be, az elő két évben még az ABA-mezőnyben, '76-tól pedig már az NBA-ben játszott a texasi klub színeiben. Sajnálatos módon a sorozatos térdproblémái arra késztették őt, hogy már alig 27 esztendős korában felhagyjon az aktív sportolással. Ő azonban nem esett kétségbe, s kitartva a sport iránti szeretete mellett, a Spurs segédedzőjeként folytatta munkáját. Rövidesen pedig már vezetői feladatot is kapott a CBA farmbajnokságban a Montana Golden Nuggets élén, és irányítása alatt a csapat olyannyira sikeres volt, hogy 1981-ben és 1983-ban egyaránt az év edzőjének választották meg a ligában. Nem is kellett sokat várnia egy NBA-állásra, és 1984-ben kinevezték őt a Cleveland Cavaliers vezetedzőjének, akikkel egyszer bejutottak a rájátszásba, majd egy gyengébb év után megváltak tőle. 1986 és 1988 között a Golden State Warriors-nál alkalmazták, és tíz év után először playoff-ba vezette a gárdát, s a főcsoport-elődöntőben csak az akkori félelmetes Lakers tudta megállítani őket. Ezt követően rövidesen újra elbocsátották, s néhány évet a CBA-ben, illetve a Real Madrid-nál töltött, majd 1991-ben a Seattle SuperSonics kispadjára térhetett vissza. Pályafutása legeredményesebb időszakát érte el a washingtoni klubnál, mivel mind a hét szezonjában elérték a playoff-szereplést, 1996-ban pedig nagydöntőt játszhatott a csapat, ám a Michal Jordan repítette Chicago Bulls megállította a menetelésüket a hat meccses fináléban. Kisvártatva a változás mellett kötelezte el magát, és az újjáépülő Milwaukee Bucks edzője lett '98-ban, ám az első néhány szezon sikereit követően egyre eredménytelenebbek voltak, így 2003-ban megköszönték a munkáját. Ezalatt 2002-ben ő volt a hazai rendezésű világbajnokságon az amerikai válogatott vezetőedzője, de képtelen volt rendet tartani a sztárokkal teletűzdelt csapatban, és nagy csalódást okozva már a negyeddöntőben kihullott a Team USA. A 2004/05-ös szezon kellős közepén ülhetett le a Denver Nuggets kispadjára, és azóta minden egyes évében a rájátszásba juttatta a csapatunkat, az utóbbi három évben egyaránt 50 győzelem felett zárt a csapat, ezalatt az eddigi legnagyobb sikert a 2009-es főcsoport-döntős szereplés jelentette.



Emlékezhetünk rá, hogy Karl többször is súlyos egészségügyi gondokkal küzdött az utóbbi évek során, 2005-ben prosztatarákból épült fel, idén pedig nemrégiben a nyak- és torokrákot sikerült legyőznie.

"Ez egy álom, pedig az álmok nem túl gyakran válnak valóra. Korábban nem is gondoltam ilyesmire, hogy egy napon elérhetem az 1000. győzelmet, és ilyen neves edzők társaságába kerülhetek valaha. Egyszerre kellemes és egyszerre sokkoló érzések kavarognak bennem, azt hiszem, szükségem van egy pár napra, mire valójában fel tudom fogni ezt az egészet" - említette a jubileum kapcsán Coach Karl.

Sokan vitatják Karl munkásságát, mivel 23 NBA-szezonja alatt egyetlen bajnoki címet sem tudott szerezni a csapataival, és mindössze egyszer járt a nagydöntőben, de ligaszerte számtalan egykori tanítványa foglalja el a csapatok kispadát, akik annak idején vagy Karl kezei alatt játszottak, vagy éppen irányítása mellett segédedzők voltak, és valamennyi alkalommal őszinte üdvözlettel köszöntik a közkedvelt tanítómestert.

Karl számára úgy néz ki, happy-end-del zárulhat a 2010-es esztendő, pedig emlékezhetünk rá, milyen gyomorszorítóan kezdődött az év, amikor februárban bejelentették, hogy ismét rákos beteg lett. A mester azonban nem tört össze, hitt a felépülésében, alávetette magát a fájdalmas kezeléseknek, és néhány hónap után újra egészséges lett. Ráadásul egész Colorado szívébe belopta magát, a kisgyermekektől az idősekig mindenki bízott az újbóli felépülésében, hogy minél előbb visszatérhessen a csapathoz. Bár a tavasszal az állapota miatt átmenetileg kénytelen volt távolmaradni a Nuggets kispadjától, az őszi edzőtáborozások alatt már teljes erőbedobással készülhetett a játékosokkal együtt a szezonra. Most pedig újra itt van a kispadon, és e nagyszerű jubileum révén már nem csak a felépülése miatt van meg minden okunk rá, hogy ünnepeljük őt.

Azt hiszem, még ha Karl bizonyára mindig is megosztott személyiség lesz az NBA-szakértők körében, igenis büszkék lehetünk rá, hogy ő a csapat edzője, s egy ilyen nagyszerű ember küzd évek óta városunk kosárlabda klubjának sikereiért, aki mellett játékosok, szurkolók egyaránt feltétel nélkül bármikor kiállhatnak.

Végezetül pedig egy hihetetlen kronológiai grafikon, amely Karl mester NBA-karrierjének jubileumi pontjain keresztül szemlélteti, hogy mennyi minden történt a nagyvilágban 1984-től napjainkig.