Legutóbbi, múlt pénteki mérkőzésén a Colorado Mammoth csapata ismételten egy fájdalmas vereséget szenvedett, miután hazai környezetben a Minnesota Swarm ellen egy kiélezett meccs végén, hosszabbításos küzdelemben veszítettünk 11-10 arányban. A denveri együttes jelenleg 1-8-as győzelem-vereség statisztikával szerénykedik a mezőny legvégén, de változatlanul mindösszesen csak egy sikerrel vagyunk lemaradva az utolsó rájátszást érő helyezésről a nyugati divízióban.



















Az NLL All-Star gála miatt két héten át nem lépett pályára a csapatunk, legutóbb éppen a Swarm-mal találkoztunk a Pepsi Centerben egy elvesztett meccsen, és emlékezetes módon történt egy tömeges verekedés a két csapat közt az első félidő végén, melynek résztvevőit eltiltották a következő mérkőzéstől, vagyis éppen a múlt pénteki összecsapástól. Ennek értelmében amíg a minnesotai oldalról három kiegészítő embert kellett nélkülözni, addig a mieinknél olyan meghatározó játékosok nem léphettek pályára, mint a helyi lacrosse-legenda Brian Langtry, a tehetséges támadó Cliff Smith, illetve az All-Star hátvéd Mac Allen. Emellett a keretben is végrehajtottunk egy változást, és felemeltük az aktív névsorba a másodéves agresszív középpályást, Brad Richardson-t, mivel az egyébként is eltiltott Smith megsérült a múltkori bunyója közben, így a sérültlistára került. Tehát nem a legjobb előjelekkel készülhettünk a Swarm elleni idei második találkozásunkra, de a csapat nagyon komolyan fogadkozott, hogy az évad második felében minden más lesz, és az 1-7-es első félévet egy sokkal szebb meneteléssel fogják feledtetni, és már a Minnesota elleni péntek esti összecsapáson igyekeztek tenni a változásokért.

A denveri oroszlánbarlangban igazán őrült, szó szerint "állati" hangulat uralkodott, mivel Wooly, a Mammoth kabalaállata, mellett szinte az összes egyéb denveri majorcsapat és coloradói egyetemi gárda kabalafigurája feltűnt a csarnokban, akik a minél jobb atmoszféra megteremtésére törekedtek, miközben közel 14 ezren foglaltak helyet a lelátókon. Nagy küzdelemben kezdődött a találkozó, és három perc után máris sor került egy kisebb összetűzésre, amikor a denveri csapatkapitány Gallant és a közelmúltban még a mieinket erősítő Shewchuk akaszkodott össze egymással. A dulakodás kezdeményezéséért a Mammoth játékosa 2+2-t, a vendég sportoló sima két perces büntetést kapott. Így a Swarm kapta meg a mérkőzés első emberelőnyös lehetőségét, melyet a második akcióból ki is használtak, amikor a rutinos Wilson lövése kötött ki a Levis által őrzött ketrecben. A következő időszakban egyre rámenősebb támadásokat vezettek a mieink, és Grant Jr-ék kőkemény lövéseket eresztettek rá, azonban a nyugati All-Star kezdőkapus Patterson igazolta nagy hírét, és kiváló formában hárította el sorra a próbálkozásainkat. Rövid időn belül két létszámfölényes lehetőség is megadatott a Mammoth számára, azonban Patterson ezek alkalmával sem engedte a hálójába jutni a játékszert. Sőt, az utóbbi kiállítás alatt a vendég kapus egy védés után egy félelmetes, egész pályás indítással ugratta ki Watt-ot, aki remek ziccergólt helyezett el a denveri kapuban bő 10 perc elteltével. Továbbra is képtelenek voltunk betalálni, ehelyett kisvártatva Watt szerzett egy újabb ziccergólt, miután egy lecsorgó labdával léphetett ki egy-az-egyben a kapussal szemben, s ezzel már 3-0-ra növelte csapata előnyét. Bő két perccel a játékrész befejezése előtt már végre megszerezte a szépítő találatot a Mammoth serege, ugyanis egy gyors akció végeztével a fiatal Jamie Floris nagyszerűen húzott befelé a palánk mellől, majd őrzőjétől elszakadva, futtában a kapuba tüzelt. A küzdelmes első negyed után 3-1-es előnyben voltak a helyzeteiket sokkal jobb arányban értékesítő vendégek, a kissé ész nélkül tüzelő mieinkkel szemben.

A második negyed fél perc után rögtön egy hazai találattal vette kezdetét, miután Carey csodálatos keresztpasszából a másodéves Alex Gajic volt eredményes a kapu torkából, kissé éles szögből, egy gyors kapáslövéssel. Nem sokkal később, Davies és Pacey akaszkodott össze egymással, majd a dulakodásért megítélt sima kisbüntetések mellett mindketten egy-egy tíz perces fegyelmi kiállítással lettek jutalmazva a játékvezetés által. Menet közben elpuskáztunk egy újabb emberelőnyt, de legalább létszámhátrányos gólt sem szenvedtünk el. Érdekes módon egyik oldalon sem esett találat perceken át, de kifejezetten izgalmasan alakult a mérkőzés, mindkét csapat komoly erőfeszítéseket tett támadásban, de a két kapus remekül állta a rohamokat. Aztán a játékrész fele magasságában, váratlanul mégis két minutum különbséggel újabb két találatot süllyesztettek el a vendégek Levis ketrecében. Ekkor eredményes volt a hosszú éveken át Mammoth-játékos Shewchuk egy közeli találattal, valamint a gólgyáros Benesch is beköszönt egy kinti lövésből. 5-2-re vezettek már a minnesotaiak, és igencsak nehéz helyzetben voltunk, mert hiába vezettünk nagyszerű akciókat, Patterson védéseivel szemben mintha csak egy falba ütköztünk volna. Öt perccel a nagyszünet előtt Alex Gajic egyszercsak betalált, miután Floris csodálatos asszisztját váltotta gólra ajtó-ablak helyzetből. A félidő előtti utolsó szót mégis a Swarm adta meg, miután Shewchuk lerázta magáról a kapunk előtt Carlsont, és egy gyönyörű befordulást követően köszönt be Levis-nek. Az utolsó percek már viszonylag nyugodt körülmények között pörögtek le, s a két a két csapat a kék-sárgák 6-3-as vezetése mellett térhetett le a hosszabb pihenőre. Nem voltunk ugyan behozhatatlan lemaradásban, de kétségtelenül nehéz feladatnak ígérkezett a felzárkózás a második félidőre.






















A szünet után kissé leült a játék ritmusa, és kevesebb lehetőséget láthattunk eleinte, jónéhány perc gól nélkül zajlott le, majd némileg váratlanul nem akármilyen offenzívába kezdett a hazai alakulat. Kereken hat perc elteltével Jed Prossner szerzett egy sajátos gólt a védjegyének tekinthető hatalmas átlövéséből, majd ahogy megszereztük a labdát a következő faceoff-nál, Nick Carlson lépett ki Park indításából, és szemtől szemben egy erős lövéssel mattolta a kapust, megszerezve ezzel az idénybeli első találatát. Visszazárkóztunk egyetlen gólos hátrányba, és természetesen egy pillanat alatt lázba jött a denveri publikum, akik hatalmas bíztatásban részesítették a csapatot. A Mammoth annyira belelendült, hogy kisvártatva egy akció alatt levittük a kapust, hogy hat-az-ötös mesterséges létszámfölénnyel próbálkozzunk, ám ezalatt a középpályán elvesztettük a labdát, Hass pedig messziről a hálóba dobta azt, mielőtt Levis visszaérhetett volna a pályára. Hamarosan újra kaptunk egy emberelőnyt, ezt pedig már végre ki tudtuk használni, amikor Alex Gajic remek lövésével elérte a mesterhármast, és ismét egy gólra felzárkóztatta a hazai együttest. Hiába jöttünk fel egészen közel, mert egy perccel később Crawford feltartóztathatatlanul tört be a kapunk elé, és látványos előrevetődéses találattal mattolta Levis-t. A negyedbeli gólgyártás 6-8-nál átmenetileg kicsit elakadt, de a játékrész hajrájára ismét felélénkültek az események. Mindkét oldalon felváltva történt néhány kiállítás, majd éppen egy emberfór alatt, bő két perccel a harmad végét megelőzően, John Grant Jr húzta be közvetlen közelről A. Gajic passzát. Újra visszajöttünk egyetlen gólra, de szerencsétlen módon a faceoff után Leveque hátrafelé elütött labdájából Giles léphetett ki szólóban, melyet könnyedén értékesített, így villámgyorsan visszaállították a két gólos különbséget a minnesotaiak. A negyed végjátéka kifejezetten izgalmas hangulatban telt, Gallant ismét részt vett egy fizikai párharcban, végül a befejező minutumban Carey nagyszerű bejátszással hozta helyzetbe a kapu elé befutó John Grant Jr-t, aki egy szemtelen lövéssel lepte meg Pattersont. Ezúttal pedig már nem tudtak gyorsan reagálni a vendégek, hiába próbálkoztak a vége előtt még hat-az-ötben, csak egy kapuvasig jutottak, majd vége lett a negyednek. 45 perc játék után már csak egy góllal, 9-8 arányban voltunk lemaradva a Swarm mögött, és elképesztő izgalmakra volt kilátás a záró menetben.

A negyedik negyedre az előző játékrészt jellemző gólszüretet egy sokkal küzdelmesebb, pozíciós játék váltotta fel, mindkét fél próbált jobban figyelni a védekezésre, hiszen egyre kevesebb idő volt már hátra a mérkőzésből. A negyed elején az újonc Crotty jutott a kiállítás sorsára, de különösebb gond nélkül átvészeltük a PK-t. Ezt követően egyre rámenősebb támadásokat vezettünk, miközben a Swarm fiai is néhány kemény lövéssel tesztelték Levis kapust, de az óriási csatában jó darabig nem született egyetlen találat sem. A játékrész fele magasságában, Martin tört be óriási lendülettel a kapu elé, és a hálóba helyezett, de közben már egyértelműen berepült a kapus területén belülre, így nem lehetett érvényes a gólja. Rövidesen a denveri rohamok már valóban célba értek, és Carey bejátszásából Mike McLellan szerzett gólt egy remek lövésből, mellyel hat perccel a rendes játékidő befejezése előtt 9-9-nél utolértük az ellenfelet. A következő időszak támadásaira ismét a hatalmas tét nyomta rá a bélyegét, ugyan mindkét csapatnak megvoltak a maga gólhelyzetei, leginkább arra figyeltek az együttesek, hogy ne engedélyezzenek lefordulást a vetélytárs számára, miközben óriási küzdelem zajlott a mezőnyben. A Mammoth hatalmas ambícióval küzdött a hajrában, a játékosok valósággal csúsztak-másztak a pályán, és iszonyatos szívvel tették oda magukat az egy-egy elleni küzdelmekben. Egyértelműen közelebb jártunk a tizedik gólhoz, mint az ellenfél, és úgy tűnt, hogy az önkívületi állapotban játszó A. Gajic újabb találatával már nálunk lehet az előny, de hiába talált be két emberről lefordulva, mert a védők közben belökték őt a vonalon belülre, s nem ítélték szabályosnak a találatot, továbbra is maradt a döntetlen. A túlzott akarásunk rövidesen hibához vezetett, ugyanis másfél perccel a vége előtt egy rossz passzért a sorcserénél lefelé haladó Richardson még visszafordult, hogy megmentse a játékszert az ellenfél elől, mely által egyszerre már túl sok emberünk tartózkodott a pályán. Az utolsó két percen belül ilyenkor már nem sima kiállítást, hanem rávezetést kell ítélniük a játékvezetőknek, s ez így történt ebben az esetben, a büntetőből pedig Watt elérte a napi harmadik gólját, Levis-nek esélye sem volt a hárításra. Rettenetesen csalódottak lehettünk, hogy szereztünk egy meg nem adott gólt, majd ilyen körülmények között hátrányba kerültünk, és már csak 1:31 percünk maradt az újbóli egyenlítésre. A denveri harcosokat azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljanak a csatában, s tovább harcoltunk, Carlson gyorsan összeveszett Suitor-rel, mindkettejüket kiszórták, majd az utoló percen belülre fordulva, Toll harcolt ki egy kiállítást, ugyanis a csipkelődése után Ross nemes egyszerűséggel leütötte őt a bíró orra előtt. A létszámfölény előtt Hamley mester kihasználta az időkérést, a szurkolók pedig óriási buzdítással hajtották előre a hat-a-négyben rohamozó hazai kedvenceket, majd néhány átadás után Alex Gajic középtávolról egy lapos lövéssel bombázott Patterson szemei közé, ezt a találatot pedig már senki, és semmi nem vehette el tőle. 10-10-re kiegyenlítettünk, 37 másodperc maradt hátra a rendes játékidőből, melyet a mieink támadtak végig, de Prossner lövését hárította a vendég kapus, így aztán nem történt változás a hajrában, s elképesztő csatában döntetlennel zárult a játék négy negyed után, hosszabbításra kerülhetett sor a drámai mérkőzésen.

A ráadás egy 15 perces "ötödik negyed" ebben a sportágban, mely hirtelen halállal, azaz első születendő góllal véget ér. A kezdő faceoff-ot a Minnesota szedte össze, s az első akcióból rögtön befejezték a mérkőzést, miután Benesch takarásból megeresztett lövésével 33 másodperc után véget vetettek a hosszabbításnak, ezzel 11-10 arányú győzelmet arattak a hihetetlen erőket mozgósító mieinkkel szemben. A Mammoth sorozatban a tizenharmadik hazai meccsét veszítette el, 2009. április 17-e óta nyeretlenek vagyunk a Pepsi Centerben, sokadszor is nüanszokon múlott, hogy nem a győztes oldalon végeztünk, hanem lógó orral, a könnyeinkkel küszködve kényszerültünk elhagyni a küzdőteret az összecsapás végén.




















A legjobb egyéni teljesítmények:

- A. Gajic 4+2 és 11 lövés
- Grant Jr 2+5 és 13 lövés
- Prossner 1+2
- Floris, McLellan és Carlson mind 1+1
- Carey 3 assziszt, Crotty, Davies, Park, Campeau, Leveque mind 1-1 assziszt
- Gallant 11 szerzett labda
- Leveque 16/24-es faceoff-hatékonyság
- Levis 31/41-es védési hatékonyság
- A csapat egyetlen tartalék játékosa Ilija Gajic volt, miközben Brian Langtry és Mac Allen eltiltás miatt nem játszott, Cliff Smith pedig sérültlistára került.

A találkozó teljes egészében a következő linkeken tekinthető meg egyes részletekben: első, második, harmadik, negyedik, ötödik részlet.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 5-3
2. Minnesota Swarm 5-4
3. Washington Stealth 4-5
4. Edmonton Rush 2-8
5. Colorado Mammoth 1-8

A Rush szintén kikapott az elmúlt fordulóban, így továbbra is minimális lemaradásban vagyunk mögöttük, s a rettentő harmatos szereplésünk ellenére minden esélyünk megvan rá, hogy bejussunk a rájátszásba. A Swarm ellen mutatott mentalitással pedig remélhetőleg a folytatásban már tényleg több sikerben lehet részünk. A csapat legközelebb csak három hét múlva, március 26-án, szombaton fog mérkőzést játszani, amikor hazai környezetben a nagyon erős Boston Blazers alakulatát láthatjuk vendégül.