Ezen a hétvégén kezdi meg szereplését a 2011-es MLS-szezonban a Colorado Rapids labdarúgócsapata, amely az idei kiírásnak címvédőként vághat neki, miután tavaly novemberben a klub történetében először megnyertük a bajnokságot egy feledhetetlen menetelés végén. Az évtized legnagyobb denveri sportsikerét elérő hősök rövidesen újra nekivágnak, s idén még nehezebb dolgunk lesz, mint tavaly volt, hiszen immár a kupa megvédéséért kell küzdenünk, és az MLS csatározásai mellett az Észak-amerikai Bajnokok Ligája tornán is illene helytállnunk. A néhány hónapos offszezon történéseiről időszerű írásaink segítségével folyamatosan értesülhettetek, de most, még egyszer a rajt előtt áttekinthetjük, hogy milyen események történtek a bajnok háza táján november 21-i történelmi siker óta, illetve egy kisebb esélylatolgatásra is sort kerítettünk a következő előzetesben.



















Ki ne emlékezne a 2010-es fantasztikus menetelésünkre, melynek során a hetedik helyen zártuk az alapszakaszt, és a playoff-ban elsőként a két évvel azt megelőző bajnok Columbus Crew gárdája sodródott az utunkba. A sárga mezes csapat ellen hazai környezetben az odavágón, a Dick's Sporting Goods Park-ban valaha rendezett első playoff-mérkőzésen 1-0-s sikert arattunk a kapitány Mastroeni találatával. Az idegenbeli visszavágón két gólos hátrányba kerültünk, de Casey megmentette a hosszabbítást a csapat számára, majd egy drámai büntetőpárbajban aratott 5-4-es diadalt követően ünnepelhettük Ohio-ban a továbbjutást. Szerencsénkre a főcsoport-döntő egyetlen mérkőzését hazai környezetben vívhattuk meg, melyen Kimura kapuba jutó beadásával 1-0 arányban felülmúltuk a San Jose Earthquakes együttesét. Az MLS döntőjére a kanadai földön, Toronto városában került sor, melyen az ellenfelünk az FC Dallas együttese volt, akik a döntő felé vezető menetelésük alatt a címvédő Real Salt Lake-et, és az alapszakasz-győztes Los Angeles Galaxy-t egyaránt kigolyózták a playoff-ból, így ők számítottak a finálé esélyesének. Azonban hihetetlen drámai küzdelemben a Rapids feljutott a csúcsra, miután az FCD vezetését Casey kiegyenlítette, majd a hosszabbítás második félidejében a csereként beállt Kandji kiharcolt egy öngólt, mely közben azonnal térdszalag-szakadást szenvedett, így az utolsó bő tíz percben - több cserelehetőség szűkében - a mieinknek tíz emberrel küzdve kellett kibekkelniük a 2-1-es győzelmet, de mindez sikerült, így a denveri labdarúgó klub 1996-os alapítása óta első ízben hódította el a bajnoki címet az MLS-ben.



A játékosok még javában ünnepeltek, amikor a vezetőségnek már muszáj volt végrehajtania néhány akciót a keretben, ugyanis a két újonnan csatlakozott klub feltöltő draftja előtt szükségessé vált a nemzetközi játékosaink létszámának csökkentése, ennek érdekében két légiós hátvédet, Julien Baudet-t és Danny Earls-t a Seattle-höz cseréltük a veterán Vagenas-ért cserébe, akivel azonban nem hosszabbítottunk szerződést. A döntő után néhány nappal esedékes feltöltő drafton Wallace kiválasztásra került a Portland által, azonban az oregoniaktól még aznap visszavásároltuk a fiatal bekk játékjogát, így nem kellett lemondanunk róla, miközben a börze alkalmával megszereztük a Vancouver által kiválasztott középpályás Sanna Nyassi-t egy csereüzletben, aki a tavalyi szezonban még a Sounders-t erősítette. Másnap elbocsátottuk a fiatal csatár Ross Schunk-ot, aki súlyos sérülése miatt egyetlen meccsen sem léphetett pályára a szezonban, és mivel a továbbiakban nem számoltunk vele, még időben megszabadultunk tőle, hogy legyen lehetősége más csapatot keresnie magának. Pár héttel később követte őt a veterán Claudio Lopez és a tehetséges Ciaran O'Brien, akik esetében nem éltünk a következő évadra lehetséges opciós jogunkkal. December végén végrehajtottunk egy cserét, amelyben a Toronto FC középpályására, Joseph Nane-re csaptunk le egy 2012-es harmadik körös draftcédula feláldozásával. Ebben a hónapban került még sor a hagyományos re-entry draftra, ahol a védetlen játékosok közül választva az első kör utolsó lehetőségeként a veterán hátvéd Tyrone Marshall-t szereztük meg, később pedig alá is tudtuk íratni a Seattle korábbi bekkjét. Január 13-án rendezték meg az amatőr játékosbörzét a ligában, ahol az első kör 18. választásaként a North Carolina-s hátvéd Eddie Ababio-ra esett a bajnok szelekciója, aki a sikeres előidénybeli szereplése után szerződést kapott a csapattól, ellentétben a második körös Givens-szel, valamint a pótdrafton kiválasztott további két fiatallal.

Az idény előtti edzőtábor január végén vette kezdetét a dermesztő coloradói télben, majd a napfényes Arizonában vívtunk meg néhány sikeres felkészülési meccset nívós MLS-csapatokkal szemben: a Kansas City-vel 0-0-s döntetlent értünk el, a Columbus-t 2-0-ra vertük Nyassi és Emory góljaival, a Los Angeles ellen pedig 4-2-re győztünk, miközben Casey duplázott, Folan és Emory szintén betaláltak. Később még Kaliforniában játszottunk le néhány találkozót, ahol több alacsonyabb osztályú és egyetemi csapat legyőzése mellett 1-0-ra veszítettünk a San Jose ellen egy tizenegyes góllal. Immár márciusban, 3-1-es fiaskóban volt részünk a Community Shield-meccsen a US Open Cup-nyertes Seattle vendégeként, a szépítő találatot Larentowicz szerezte, míg az újonc Vancouver otthonában Smith góljával 1-0-ra diadalmaskodtunk az utolsó MLS-csapat elleni előkészületi összecsapáson. A felkészülésen résztvevő próbajátékosok közül a már említett Ababio mellett szerződést adtunk még a helyi származású tehetség Steven Emory-nak, illetve a csapatnál korábban már megforduló hátvédnek, Michael Holody-nek. Ezt követően még néhány nappal a rajt előtt sikerült tető alá hoznunk a tél legnagyobb igazolását, amikor megállapodtunk a csatár Caleb Folan-nel, az egykori Premier League-játékossal, aki utoljára az angol második vonalban szereplő Hull City együttesét erősítette.

A Colorado Rapids szezonkezdő kerete:

Kapusok: Steward Ceus, Ian Joyce, Matt Pickens;
Hátvédek: Eddie Ababio, Michael Holody, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor, Scott Palguta, Anthony Wallace, Marvell Wynne;
Középpályások: Davy Armstrong, Steven Emory, Ross LaBauex, Jeff Larentowicz, Pablo Mastroeni, Brian Mullan, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Jamie Smith, Wells Thompson;
Csatárok: Andre Akpan, Quincy Amarikwa, Conor Casey, Omar Cummings, Caleb Folan, Macoumba Kandji.


















- Természetesen idén is Pickens lehet a gárda első számú kapusa, a tavalyi szezonban is meggyőző teljesítményt nyújtott, a rájátszásban kifejezetten magabiztosan védett, nagy szerepet vállalt a sikerből. Az utóbbi időben már az amerikai válogatottnál is felmerült a neve, részt vett a hagyományos januári összetartáson, de egyelőre még nem mutatkozhatott be a nemzeti csapatban, talán majd a szezon közben erre is sor kerülhet. Mögötte a tartalék bizonyára 2011-ben is az ír Joyce lesz, annak ellenére, hogy a felkészülési időszakban lábujjtöréssel bajlódott, és csak néhány mérkőzésen jutott szóhoz. Ceus harmadik kapusként várhatóan legfeljebb csak sérülés esetén tűnhet fel, viszont amennyiben - a tavalyi szezonnal ellentétben - egészséges tud maradni, akkor a tartalékcsapatban bőven bizonyíthat.

- A védelemben nem történt számottevő változás, így minden bizonnyal a bajnoki rajton is a tavalyi szezon hajrájában megszokott Kimura-Moor-Wynne-Wallace négyes működhet együtt. A japán jobb hátvéd kisebb sérüléssel bajlódott az elmúlt hetekben, de várhatóan szombaton már számíthatunk rá, és a tavalyi lendületes játékával a címvédő idényben is húzóember lehetne. Az év denveri bekkje idén is hasonlóan a stabil munkát szeretne végezni, a bajnoki menetelésben elévülhetetlen érdemeket szerzett, a fináléban különösen félelmetes védőmunkát hajtott végre. Az egykori torontói hátvéd a télen újabb három évvel hosszabbította meg a lejáró szerződését, imád a coloradói környezetben élni, a januári havas edzések különösen felvillanyozták őt. A fiatal bal bekkünk ismét a poszt első embere lehet, bár nem titkoltan az idény közben szeretnénk egy kihívót hozni mellé, aki még jobb játékra sarkallhatja őt. A hasznos Baudet-ről sajnos le kellett mondanunk, a veterán francia szerepét Marshall veheti át, aki tartalékként juthat szóhoz, de a pályafutását még a '90-es években a mieinknél kezdő bekk rutinja még a hasznunkra vállhat. Palguta tavalyhoz hasonlóan alaphelyzetben csak helyettes lehet, míg az elmúlt szezon közben anyagi okokból elbocsátott Holody ismét visszaküzdötte magát a keretbe, és reménykedik benne, hogy idén több lehetőség teremhet neki. Az újonc Ababio meggyőzte a trénereket, hogy frissen draftolként is helye van a keretben, de kevés esélye van rá, hogy MLS-meccsen pályára léphet, leginkább csak a tartalékok között érdemes számolni vele.

- A középpályán is alapjában véve megmaradtak a tavalyi nevek, és még minőségi helyettesekkel sikerült megerősítenünk ezt az egységet. A csapatkapitány Mastroeni kisebb húzódás miatt később játszhatott csak felkészülési meccseket, és egyetlen találkozót sem töltött végig a pályán, bizonyára a veterán játékos még nincsen a legjobb fizikai állapotban, de vélhetően rövidesen fel fogja venni a megszokott formáját, és újra nagy erőkkel küzdhet szeretett csapata sikereiért. A másik általános kezdő belső középpályás, Larentowicz januárban debütált a válogatottban, pályafutása rohamléptekkel ível felfelé, tavaly rettenetesen hasznos volt a középpálya motorjaként, és a csapat egyetlen All-Star-képviselője lett. Viszont az offszezon nem volt zavartalan a számára, előbb eltört a hüvelykujja az egyik felkészülési meccsen, majd a napokban autóbalesetet szenvedett Denverben a csapat egyik jótékonysági rendezvényére tartva, de szerencsére az ijedtségen és kisebb zúzódásokon kívül nem esett baja, így a nem túl nyugodt körülmények ellenére ő is készen áll a rajtra. A két szélsőnk bizonyára az elmúlt szezon közben megszerzett rutinos Mullan, és a tavalyi évad nélkülözhetetlen embere, Smith lehet. A deadline-szerzeményünk a Rapids-szel szerzett bajnoki címével immár ötödik alkalommal hódította el a kupát, most pedig az első offszezonját töltötte a csapatnál, míg a skót bal szélső a rájátszásbeli sérüléseit követően a telet egészségesen és kifejezetten jó formában töltötte. A csupaszív Thompsont szerencsére megtarottuk a szünetben, így a mindkét szélen bevethető szorgalmas játékosra az idei csapatunkban is nyugodt szívvel számíthatunk, bár várhatóan most is csupán tartalék lesz, de biztosan sok lehetőséghez fog jutni. Nagy igazolás volt a Sounders egykori középpályása, a fiatal Nyassi megszerzése, aki a felkészülési mérkőzéseken már bizonyította rátermetségét, így Smith mesternek komoly fejtörést okozhat, hogy hogyan fogja pályára tenni őt, mert túl jó képességű ahhoz, hogy a padon jegeljük, így várhatóan azért bőven feltűnhet a nagycsapat meccsein. A másik új afrikai középpályás Nane viszont első sorban csak tartalék lehet, inkább defenzív játékosnak számít, leginkább Larentowicz biztonsági helyettese lehet, és csak a kidőlése esetén lehet esélye pályára kerülnie. Tagja még a keretnek három ifjú titán: a tavaly draftolt LaBaeux, a próbajáték alatt meggyőző teljesítményt nyújtó Emory, és a klub történetének első saját nevelésű szerződéshez jutó játékosa, Armstrong, azonban ők várhatóan idén csak a tartalékcsapatban tűnhetnek fel, hacsak nem okoznak valami nagy meglepetést.

- A csatársorban a régi ismerősökre számíthatunk, így Cummings is maradt a csapatnál, azok után, hogy a télen néhány hétig az angol Aston Villa tréningjein vett részt, szerencsére a származásába ütköző helyi korlátozások miatt nem tudták kölcsön venni sem, így nem kellett attól tartanunk, hogy távozni kényszerül a csapattól. Pályafutása legjobb éve után még inkább bizakodóak lehetünk vele kapcsolatban, hogy megismétli a tavalyi 14 gólos termését, miközben várhatóan júniusban a Gold Cup miatt nélkülöznünk kell a szolgálatait. A 2010-es finálé hőse, Casey a VB-keretből való kimaradása után a Rapids bajnoki címével vigasztalódott, a rájátszásban klasszis formában játszott, rendkívül fontos tagja volt a támadójátékunknak, és nélkülözhetetlen gólokból vállalt szerepet. Tőle sem várunk semmi különlegességet, csupán az elmúlt években megszokott formáját kéne hoznia, mellyel akár újra az Aranycipőért is versenyre kelhetne. Mögöttük az elsőszámú beugró Kandji lenne, de a szenegáli csatár az MLS-döntőben súlyos sérüléssel áldozott a kupagyőzelemért, térdszalagszakadása után pedig nem kezdheti el időben a szezont, az optimista becslések szerint legkorábban május-június tájékán számíthatunk ismét a technikás labdarúgóra. A sérülésére való tekintettel vetettük ki a hálónkat a rutinos erőcsatár Folan-re, aki az elmúlt években a Premier League-ben is szerepelt, az arizonai felkészülési meccseken pedig olyan jól teljesített, hogy mindenképpen szerettük volna leigazolni, s a napokban végre sikerült megállapodnunk eddigi kenyéradójával, a Hull City-vel az új szerződésről. A 2010-es első körös kiválasztott Akpan tavaly egyetlen bajnokin léphetett pályára, idén talán többször kerülhet oda a tűz közelébe, mivel az előidényben rendkívül biztató formában játszott. Elsősorban a tartalékcsapatunk gólgyárosa lehet, de remélhetőleg az MLS-ben is több játéklehetőséghez juthat, az eddigi munkája alapján mindenképpen megérdemelné. Hozzá hasonlóan Amarikwa is maradt az együttesnél, de várhatóan szintúgy csak tartalékként számolunk vele, kettejük közül ráadásul jelen állás szerint úgy fest, ő helyezkedik el hátrébb a rangsorban.



















Ahogy már többször említettük, az idei szezonra az MLS mezőnyéhez két új csapat, a Portland Timbers és a Vancouver Whitecaps csatlakozott. Az eddigi 16 fős létszám 18-ra emelése egyúttal azt is jelenti, hogy 30 helyett az alapszakasz immár 34 találkozóból fog állni, hiszen minden együttes két-két alkalommal mérkőzik meg a többi ellenfelével. Mindkét új csapat a nyugati konferenciába nyert besorolást, ennek értelmében a Houston Dynamo átkerült a keleti főcsoportba, így mindkét konferencia kilenc-kilenc csapatból állhat. Megváltozott a rájátszás lebonyolítása is, ugyanis a 2011-es szezonban a két konferencia első három helyezettje egyaránt automatikus résztvevője lesz az utószezonnak, mellettük pedig még a soron következő hat legjobb mérleggel záró csapat egészítheti ki a playoff tíz fős mezőnyét. A rájátszásban először két párharcra kerül sor, a négy leggyengébb Wild Card-os csapat közt, akik a nyolc közé jutásért mérkőznek meg egyenes kieséses rendszerben, majd a korábban már megszokott rendszerben bonyolítják le a főcsoport-elődöntőket, a főcsoport-döntőket és a nagydöntőt. Szintén újítás 2011-re, hogy az eddigi 26-os aktív játékoskeret létszámát 30 lehetséges főre emelték fel, miközben két év szünet után újraélesztették a tartalékbajnokságot, melyben értelemszerűen az MLS-csapatban kevés, vagy lehetőséghez egyáltalán nem jutó játékosok léphetnek pályára. A Reserve League-ben valamennyi klub képviselteti magát, régiónként három divízióra osztották a mezőnyt, ennek értelmében a mieink a Chicago, a Kansas City, a Houston, a Salt Lake és a Dallas tartalékaival kerültek a Central Division-be. A csapatok fejenként tíz mérkőzést játszanak le az alapszakaszban, majd a tartalékok között is lebonyolítanak egy rájátszást. A bajnokság mellett természetesen idén is megrendezik a hagyományos US Open Cup-ot, melynek az első selejtező körében a mieink március 30-án léphetnek pályára a Chicago Fire otthonában. Emellett a Rapids idén képviseltetheti magát az Észak- és Közép-amerikai, valamint a karibi szigetvilág legjobb klubcsapatainak szóló kontinenstornáján, a helyi Bajnokok Ligájában, mely csoport körének sorsolására májusban kerülhet sor. A csoportküzdelmek augusztustól októberig tartanak, ahol a mieink hat mérkőzést fognak játszani, továbbjutás esetén pedig még természetesen további fellépések várhatnak ránk a nemzetközi porondon.

Az MLS idei évada kedden, a Seattle-Los Angeles találkozóval vette kezdetét, míg a Rapids magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel léphet pályára először a Portland Timbers ellen a Dick's Sporting Goods Park-ban. Természetesen a 2010-es idény minden egyes lényeges mozzanatáról be fogunk számolni állandó írásainkban, és idén is várunk minden érdeklődőt a mérkőzések alatti élő szurkolásra, valamint a címvédő szezon teljes nyomon követésére.