A hét közben játszotta le első selejtező mérkőzését a Colorado Rapids csapata a US Open Cup 2011-es kiírásában, az erősen tartalékos felállású együttesünk azonban 2-1-es vereséget szenvedett a Chicago Fire elleni találkozón, így már a reméltnél jóval korábban elbúcsúztunk a sorozat küzdelmeitől. Ezzel annyit veszítettünk, hogy a bajnoki mérkőzéseken kevesebb lehetőséget kapó játékosaink nem mérettethetik meg magukat a további csatározások során, és kevesebb alkalmuk lesz a pályára lépésre, csupán majd a közeljövőben rajtoló tartalékbajnokságban számíthatnak állandó játéklehetőségre, akik képtelenek bekerülni az első csapatba.



















Smith mester bizakodóan várta az idei kupaszereplést, a rajtot megelőzően még arról beszélt, hogy a keret mélyítésével a tartalékaink is erősödtek, így az elmúlt évekbeli korai US Open Cup-búcsúk után 2011-ben mindenképpen hosszú menetelést szeretne látni a fiaitól. Több meghatározó játékosunk kisebb sérüléssel bajlódott, vagy éppen válogatott-kötelezettségek miatt nem állhattak a csapat rendelkezésére a szerdai kupameccsen, illetve a zsúfolt bajnoki program miatt a múlt hétvégi Chivas USA elleni mérkőzést végig játszókat sem szerettük volna erőltetni, így gyakorlatilag a tartalékcsapatunkkal utaztunk el a találkozóra. Öröm volt az ürömben, hogy a középpályás Sanna Nyassi az előzetes tervekkel ellentétben mégsem lépett pályára kedden a gambiai válogatottban, mivel lekéste a repülőgépet, viszont így volt lehetősége visszaérnie a csapathoz Illinois-ba, így a Seattle Sounders tavalyi kupagyőzelme alkalmával két gólt szerző középpályásra is számíthattunk az idei első US Open-meccsen.

A Chicago Fire elleni első körös mérkőzésünket Peoria városában, a Bradley University fenségterületéhez tartozó Shea Stadium-ben játszhattuk le. A csapat pontos kezdő 11-e a következő hadrend szerint tevődött össze: Joyce - LaBauex, Marshall, Holody, Palguta - Thompson, Emory, Nane, Nyassi - Akpan, Amarikwa. Eközben a Fire összeállításában jóval kevesebb változás történt ahhoz képest, ahogyan az MLS-meccseken szoktak játszani, ők jóval közelebb álltak a legerősebb felállásukhoz, mint a mieink.

Az első félidő jelentős része meglehetősen csendes körülmények között zajlott le, jobbára a pályaválasztó Fire szorgalmazta a támadások vezetését, de komolyabb mezőnyfölényt képtelenek voltak kialakítani, és túl sok lövéssel sem kellett szembenéznie a mieink ír tartalékkapusának, és a Rapids is vezetett néhány formás akciót. Aztán a játékrész befejező minutumában kissé váratlanul mégis előnybe kerültek a chicagóiak, miután a mieink térfelén labdát szerezve egy gyors ellentámadást okos góllal fejeztek be, így 1-0-s előnyt építettek fel maguknak a félidőre.
A vezetésük nem sokáig tartott, szinte csak addig, amíg az öltözőben pihentek, mivel a szünet után egyből érkezett a Rapids válasza, ugyanis Amarikwa nagyszerű lekészítését követően Andre Akpan találta magát ajtó-ablak helyzetben a büntetőterületen belül, majd jobbról elegánsan a hosszú sarokba helyezett a 46. minutumban. Kisvártatva a helyi szurkolók hatalmas füstöt eregettek néhány pirotechnikai eszköz igénybevételével, így egy darabig csak nagyon nehezen lehetett látni a pályán, ezalatt inkább csak a mezőnyben folyt a küzdelem. Aztán a 61. percben egy hatalmas gólt lőtt az ellenfél, miután jócskán a térfelünk középéről, a jobb oldalról az egyik játékosuk egy nagy lövésre szánta el magát, a kapujából kint álló Joyce pedig már nem tudta a rövid sarokból kipofozni a játékszert. A denveri cserekapus jókora potyagólt szedett be, mentségére szolgáljon, hogy bizonyára a látási viszonyok is hátráltatták őt, és ebben a füstben már csak későn észlelhette a felé tartó labdát. A hátralévő félórában a mieink egyre jobban rákapcsoltak támadásban, és több komoly lehetőséget is ki tudtunk dolgozni, azonban Thompson előretörése után hárított a chicagói portás, Nyassi emelése pedig centikkel elkerülte az ellenfél kapuját, így a legnagyobb helyzeteink is kihasználatlanul maradtak, képtelenek voltunk kiharcolni az egyenlítést, s minden igyekezetünk ellenére be kellett érnünk a minimális különbségű vereséggel ezen az összecsapáson, a Fire azzal az érdekes körülmények között esett találattal eldöntötte a továbbjutás sorsát, és a következő fordulóban ők meccselhetnek a San Jose-Portland párharc nyertesével.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Igazán elégedett voltam a csapat erőfeszítéseivel, ezért őszintén sajnálom őket, hogy hiába tettek meg mindent ezen a mérkőzésen, mégis üres kézzel kellett elhagyniuk a játékteret. A 90-ből legalább 85 percben abszolút egyenrangú ellenfelei voltak a Chicago legerősebb 11-ének, le a kalappal előttük. Sok rutintalan játékosunk pályára lépett, többek számára ez volt az első hivatalos mérkőzés a csapatnál, és edzéseken kívül nem is játszhattunk még ilyen összeállításban, így abszolút nincs okom a panaszra. Fájó volt elveszteni egy ilyen mérkőzést, nem is tudom mi volt a különbség a két csapat között, talán az a bizonyos távoli találat. Beszéltem Joyce-szal a meccs után, rettenetesen csalódott, hogy ilyen messziről gólt kapott, de nem szeretném emiatt hibáztatni őt sem. Megvoltak a lehetőségeink az egyenlítésre, ötletes támadófocit játszottunk, és a srácok megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, komoly tartalékok rejlenek ebben az együttesben."

A mérkőzés negatív hőse, a kapus Ian Joyce is mikrofon elé állt: "Elvesztettük a labdát a középpályán, és senki sem számított azonnal lövésre, engem is meglepett a hirtelen jövő próbálkozás, és nem is tudtam rá megfelelően reagálni. Hibáztam, nem figyeltem oda eléggé, máskor jobban fel kell készülnöm minden lehetőségre, mert ilyen még egyszer nem fordulhat elő."



















- A klub a héten két játékos szerződését is bejelentette. Először is aláírattuk a hetek óta a csapattal készülő fiatal Josh Janniere-t, akit a közelmúltban egy 2013-as harmadik körös draftlehetőségért cserébe szereztünk meg a Toronto FC-től. A kanadai származású bal szélső az elmúlt szezont még a Toronto akadémiai csapatánál töltötte, idén azonban lehetősége lesz a Rapids-szel az MLS Reserve League-ben bontogatnia a szárnyait. Emellett egy régi ismerős tért vissza Colorado-ba, ugyanis a kupagyőzelem másnapján Seattle-be cserélt Danny Earls új szerződését jelentettük be, miután a washingtoni klubnál képtelen volt gyökeret verni magának. Az ír származású hátvéd a 2010-es szezon első felében 18 mérkőzésünkön lépett pályára az MLS-ben, de később kiszorult a kezdőből, és bizonyára a még erősebb keretünkben idén leginkább csak a tartalékok között számolhatunk vele, de a keret további mélyítése miatt még hasznos lehet.

- A gólgyáros csatár, Omar Cummings az elmúlt egy héten két mérkőzésen is pályára lépett Jamaica színeiben, hazája válogatottja a múlt hétvégén 2-0-ra kikapott odahaza Venezuela ellen, ám a szerdai napon 3-2-es idegenbeli sikert értek el Salvador ellenében, ahol a Rapids támadója győztes gólt rúgott. A 28 esztendős játékos ezzel már öt gólos 21 válogatott szereplést követően, és önbizalommal telve térhet vissza a csapat soron következő bajnoki meccsére.

- Cummings mellett bizonyára Conor Casey is visszatérhet a vasárnapi meccsen a kezdőcsapatba, miután az előző alkalommal csak csereként beszálló támadót már nem hátráltatja olyan mértékben a vádlisérülése, ráadásul a legutóbb őt helyettesítő Folan a bokájával bajlódik. A héten kisebb egészségügyi problémákból kifolyólag Kimura és Smith is kihagyott néhány tréninget, de bizonyára a D.C. United ellen már számíthatunk rájuk.

A Rapids az MLS-beli idei harmadik mérkőzésén a vasárnapi játéknapon a tavalyi sereghajtó D.C. United-et láthatja vendégül a Dick's Sporing Goods Park-ban, mely mérkőzés magyar idő szerin hétfő hajnalban, 01:00-től veszi kezdetét az évet egy-egy győzelemmel és vereséggel indító fővárosi csapattal szemben.