Egymást követő négy nyeretlen mérkőzés megvívása után, a Colorado Rapids csapata megszakította a hónapok óta tartó hazai vesszőfutását, és a címvédő gárda a múlt szombati mérkőzésen 2-1 arányban múlta felül a ligában az első szezonját töltő Vancouver Whitecaps együttesét, így megerősítettük a pozíciónkat a nyugati középmezőnyben.



















Utoljára április 3-án, a D.C. United ellen arattunk győzelmet hazai környezetben, a hétvégi meccs előtt pedig sorban hét itthoni találkozón bizonyultunk nyeretlennek. A Whitecaps ellen, a két csapat történetének első összecsapása alkalmával mindenképpen szerettük volna megszakítani ezt a szerencsétlen sorozatot, azonban cseppet sem könnyű helyzetben vártuk az összecsapást. Öt sárga lapja miatti egy meccses eltiltása okán hiányzott az egyébként is sérült kapitány Pablo Mastroeni, helyette a középpályára visszatérhetett Nane és Smith, míg Brian Mullan ismét csak a cserepadra ülhetett le, miközben Macoumba Kandji továbbra is a térdszalag-szakadása után rehabilitálódott, Anthony Wallace pedig egy vádlihúzódás miatt volt harcképtelen. A csapat visszaállt a szokásos, 4-4-2-es hadrendhez, s Cummings újra jobb oldali középpályásként kezdett, amikor a következő 11 fővel vettük fel a harcot: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Earls - Cummings, Smith, Larentowicz, Thompson - Casey, Folan.

Jó 13 ezer néző látogatott ki szombat este a Dick's Sporting Goods Park-ba, hogy a helyszínről buzdítsa a kedvenc labdarúgóit a ligához erre az idénytől csatlakozó Vancouver elleni fellépésen. A mérkőzés szokás szerint az unalmas tapogatózás jegyében indult, azonban a házigazdák hamar igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményező szerepét, és folyamatosan több akciót vezettünk az ellenfelünknél, azonban igazán komoly helyzetet egy jó darabig képtelenek voltunk kialakítani Cannon kapuja előtt. Menet közben a bal hátvéd Earls maradt lent egy kemény szerelést követően, és nem is tudta folytatni a játékot, a 23. percben Palguta állt a helyére. Pár perccel ezt követően, már egy olyannyira komoly lehetőségünk adódott, amiből a vezetést is sikerült megszereznünk, miután Smith a jobb szélről egy pazar bejátszással hozta helyzetbe a védők mögött beinduló Conor Casey-t, az alkalmi csapatkapitány pedig elképesztő higgadtsággal juttatta a játékszert a hálóba. A 25. percben a denveri klasszis hét mérkőzés alatti hatodik góljával szereztük meg a vezetést. A korai fölényünk hamar találat formájában mutatkozott meg, azonban nem sokkal később már a Whitecaps is egyre többször tette tiszteletét a hazai térfélen, a legkomolyabb helyzet alkalmával Pickens-nek kellett hárítania egy életerős lövést a rövid saroknál. Pár perc múlva egy meseszép támadást vezettünk, több nagyszerű rövid passzal játszottuk át magunkat a saját térfélről egészen az ellenfél kapujáig, melynek végén Casey kiugratásából Cummings ballal csak kevéssel bombázott a kapu mellé. A jó iramú első félidő végeztével tehát 1-0-s vezetést sikerült felépítenünk, magabiztosan kézben tartottuk az események alakulását, és előnyös helyzetből várhattuk a folytatást.

Ez a folytatás viszont csak jóval később kezdődhetett el, mert a negyedórás standard pihenő végén, ahogy a második félidőre készülődtek a csapatok, jókora mennydörgés rázta meg a stadion környékét, és az égi áldáson kívül még villámlott is, így mindenképpen az öltözőben kellett maradniuk a csapatoknak még majd' félórát, mire egy újabb bemelegítést követően, ismét birtokba vehették a gyepet. A mieinket különösebben nem zökkentette ki a szokatlan közjáték, és az első játékrészben látott lendülettel folytattuk tovább a meccset. Rövidesen a további denveri lehetőségek is futószalagon érkeztek, Folan és Casey is elpuskázott egy-egy nagyon komoly adandó gólhelyzetet, így változatlanul csupán egyetlen találattal álltunk jobban, ami nem jelentett életbiztosítást a veszélyes vancouveri ellentámadások mellett. A 65. minutumban használtuk ki a következő cserelehetőségünket, amikor Folan helyett Mullan lépett pályára, vagyis Cummings előre mehetett a csatársorba. Kevéssel ezután Smith végzett el pontrúgást az ellenfél térfelének közepéről, nagyszerű bejátszása egyenesen Casey fejére szállt, a bólintást a kapus még kiütötte, ám a kipattanó egyenesen az előre húzódó Scott Palguta elé került, aki az ismétlést azonnal bevágta a hálóba. Bő 20 perccel a vége előtt kezdett megnyugtatóvá válni az előnyünk, de a 'Caps továbbra sem adta fel a küzdelmet, s a 77. percben a szépítés is összejött számukra, amikor Khalfan gyönyörűen ugratta ki a gólzsák Camilo-t, ő pedig a kimozduló kapus mellett elhúzva a labdát volt eredményes. Kisvártatva az utolsó cserénk alkalmával egy Cummings-Nyassi változtatáshoz nyúltunk, s kezdett újra felélénkülni a mérkőzés, de jelentős esélyt nem engedélyeztünk a vendégek számára az egyenlítésre. Az utolsó percekben is többet birtokoltuk a labdát, biztosan őriztük a vezetést, s az egész este nagyszerűen játszó Smith hatalmas távoli lövésével akár tovább is növelhettük volna az előnyt, de a bátor kísérletnek Cannon kapus útját tudta állni. Nem történt változás a hosszabbítás pillanataiban sem, a 2-1-es győzelmünk már nem forgott veszélyben, így sikerült átadni a múltnak a szerencsétlen hazai sorozatunkat, és nagyon fontos három ponttal gazdagodva húztuk be a kötelező győzelmet a sereghajtó ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Nagyon örülök, hogy ismét győzni tudtunk hazai környezetben, amire már nagyon régen volt alkamunk. A csapat végre újra úgy tudott játszani, ahogyan azt minden meccsen várnám tőlük, és ahogyan azt például a tavalyi szezon második felében általában tettük. Egyedül a befejező tíz perc volt nehézkesebb, de szerencsére különösebb gond nélkül meg tudtuk tartani az előnyt, és magabiztosan begyűjtöttük a három pontot. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy képesek voltunk kihasználni a gólhelyzeteink közül néhányat, mivel az elmúlt hetekben hadilábon álltunk a gólszerzéssel, így ebben láttam most a győzelem kulcsát. Conor hetek óta elképesztő formában játszik, újra a régi énjét tudja hozni meccsről meccsre, számomra nem is lehetett kérdéses, hogy Pablo távollétében neki kell viselnie a kapitányi karszalagot, ismét nagyszerű teljesítménnyel bizonyította, hogy megérdemelte ezt a lehetőséget. Remélem, hogy a győzelem új lökést adhat a csapatnak a továbbiakra, mivel a következő hetekben több nagyon erős ellenféllel fogunk találkozni."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 10-2-9, 39 pont (21 meccs)
2. Seattle Sounders 9-4-8, 35 pont (21 meccs)
3. FC Dallas 10-5-4, 34 pont (19 meccs)
4. Real Salt Lake 8-3-6, 30 pont (17 meccs)
5. Colorado Rapids 6-5-9, 27 pont (20 meccs)
6. Chivas USA 5-7-7, 22 pont (19 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-5-7, 22 pont (18 meccs)
8. Portland Timbers 5-9-3, 18 pont (17 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-8, 14 pont (20 meccs)

A következő fordulóban komoly erőpróba várhat a bajnokcsapatra, mivel a tavayi US Open Cup-győztes Seattle Sounders-hez fogunk látogatni, amikor a szokásosnál jóval barátibb időpontban, magyar idő szerint szombat este 22:00-tól léphetünk pályára. Ritka alkalom, hogy a csapat ennyire korán fog játszani, szóval minden érdeklődőnek érdemes lesz figyelemmel kísérnie az összecsapást, annál is inkább, mert nem akármilyen mérkőzésre van kilátás.