Szombaton és vasárnap rendezik meg Annapolis-ban az idei Championship Weekend-et az MLL alapszakaszának első négy helyén végzett csapatai részvételével, akik között természetesen helyet foglalhat a második kiemelt Denver Outlaws együttese, s ismét nagy reményekkel várhatjuk a finálét, hogy hátha 2011-ben végre sikerül elhódítanunk Steinfeld Trophy-t.





















A klub a fennállásának hatodik évében hatodik alkalommal vehet részt a Final Four küzdelmeiben, sajnos az előző öt szezonban hiába voltunk többször is favoritok, egyszer sem sikerült felérnünk trónra, háromszor ráadásul a döntőben szenvedtünk vereséget. Újonc csapatként a 2006-os bajnoki döntőt a Philadelphia ellen veszítettük el 23-12-re, egy év múlva ugyancsak a Barrage jelentette a végállomást a legjobb négy között, akik egy hosszabbításos meccsen vertek bennünket. 2008-ban már komoly reményekkel vártuk a rájátszást, de a döntőben csúnya pofonba szaladtunk bele a Rochester Rattlers elleni 16-6-os fiaskó alkalmával. A 2009-es esztendőre újra megráztuk magunkat, és az "előrehozott döntőben", a legnagyobb ellenfél Boston Cannons-t még legyőztük, azonban a másnapi valódi fináléban megint képtelenek voltunk megkoronáztatni magunkat, és 10-9 arányban elhullottunk a Toronto Nationals ellenében. A tavalyi esztendőben is komoly lehetőség adódott a mieink előtt a bajnoki címre, főleg mert a bostoniak elvesztették a saját elődöntőjüket, a mieink azonban nem bírtak a Long Island-del, és a 16-12-es vereséggel elbúcsúztunk a négy között.

Az idei szezont megelőzően edzőváltással próbáltuk serkenteni az együttest, hogy az elmúlt évek betlijét követően, egy új szakemberrel megpróbáljunk felérni végre a csúcsra, és a klub élén 2007 óta dolgozó Brian Reese helyét az újonc Tom Slate vehette át. A 2011-es drafton az első kör harmadik helyén Billy Bitter személyében egy kimagasló tehetségre tettünk szert, akitől komoly gólgyártást vártunk az MLL-ben, miután a North Carolina színeiben az egyetemi ligában is megállíthatatlan volt. Emellett a rajt előtt napokban egy meghatározó cserét is véghez vittünk, s a tehetséges középpályás Dan Hardy-t az ugyanazon a poszton játszó rutinos Peet Poillon-ra váltottuk egy Chesapeake-kel megkötött üzlet keretein belül.

A Törvényen kívüliek eszelős lendülettel kezdték az új szezont, a nyitó fordulóban máris nyolc gólos sikert arattunk, majd a nagy rivális Boston otthonában is győzni tudtunk, s az első vereséget csak a negyedik játékhéten szenvedtük el. Az alapszakasz felénél 5-2-es mérleggel álltunk a Cannons elleni vállalható hazai vereséget követően, mely mérkőzésen július 3-án új MLL-nézőrekordot döntöttünk, 27 184 látogatóval, ezzel a saját korábbi csúcsunkat adtuk át a múltnak. Ezt követően bonyolították le az All-Star mérkőzést, hét denveri játékos részvételével, a két hetes szünet viszont korántsem volt jó hatással a csapatra, mivel a bajnokság folytatásában két meccset elvesztettünk az addig nyeretlen sereghajtó Rochester ellen, majd a Boston is újra felülkerekedett rajtunk. Szerencsére a befejezésre összekaptuk magunkat, és augusztus 6-án az utolsó előtti fordulóban a Lizards elleni idegenbeli győzelmünkkel bebiztosítottuk a helyünket a rájátszásban, az utolsó héten pedig a második helyet is megszereztük a Bayhawks magabiztos legyőzésével. Így bár volt egy kis elbizonytalanodás az idény második felének kezdetén, a végére hét győzelemmel és öt vereséggel fejeztük be a 12 meccsből álló alapszakaszt, így a Cannons mögött második kiemeltként várhatjuk a hétvégi bajnoki döntőt.

A Denver Outlaws eredményei az MLL 2011-es alapszakaszában:

Május 15., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Hamilton Nationals 18-10
Május 22., vasárnap, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws 12-13
Június 4., szombat, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws 10-11
Június 12., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks 15-16
Június 19., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws 7-15
Június 26., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards 18-11
Július 4., hétfő, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons 12-15
Július 17., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Rochester Rattlers 8-9
Július 24., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws 15-8
Július 31., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons 9-10
Augusztus 7., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws 11-14
Augusztus 14., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws 9-15





















A csapat húzóemberei nagyszerű formában kezdték az évet az első hetek fölényes győzelmei alatt, azonban a második félidő elején történt vereségek során mindenki mélyen tudása alatt teljesített. A csapat első számú játékosa, Brendan Mundorf MVP-formában indította a szezont, az All-Star előtti időszakban folyamatosan vezette a liga kanadai táblázatát, végül 45 ponttal a harmadik helyen végzett, míg 30 találatával holtversenyben a legjobb góllövőnek bizonyult, de néhány ponttal még így is elmaradt önmaga korábbi legjobb produkciójától. A 32 pontos Drew Westervelt a pontlista nyolcadik pozíciójában zárt harmadmagával, 23 góllal pedig a legeredményesebb emberünk volt Mundorf mögött, míg hét man-up találatával az emberelőnyös játékunk legnépszerűbb befejező embere lett. Az újonc Billy Bitter-nek fel-fellángolásai voltak a szezonban, néhány alkalommal a Rookie of the Week elismerést is begyűjthette, kilenc pályára lépése alatt egy tucat találatot süllyesztett el az ellenfelek hálójában.

A középpályások közt a szezon előtti legnagyobb erősítés, Peet Poillon nem vallott szégyent, az év első felében abszolút a kulcsemberek közé tartozott, és később sem sokat esett vissza a formája, így 20 góllal zárta az alapszakaszt. A tehetséges Max Seibald 12 gólt termelt, melyek közül hármat kétpontos formájában intézett, így a csapat legjobb távoli lövőjének számított, bizonyára a rájátszásban is ő fogja elereszteni a kinti lövéseket, ha úgy hozza szükség. A másik új igazolás Bill McGlone is határozott teljesítményre volt képes, bár a hét meccs alatti 9 gólnál talán többet is vártunk tőle, de még mindig felülmúlta az idény befejezésére teljesen elszürkülő Brian Langtry-t, aki az egész esztendőt mindössze 12 egységgel fejezte be. Fontos név volt még az egységben a védekezéssel foglalkozó szereplők közül Kevin Unterstein, aki a szezon hajrájában már egyenesen hátvédet játszott, és 30 szerzett labdával a legjobbak közé tartozott.

A hátvédsort szerencsétlen módon egy komoly érvágás sújtotta, amikor az All-Star gála előtti utolsó mérkőzésen, a Cannons elleni rangadó hajrájában a hadvezér Eric Martin eltörte a bokáját, és azóta nem is léphetett pályára, így vélhetően a hétvégén sem számíthatunk a nélkülözhetetlen szolgálataira. Távollétében Matt Bocklet vette át a szerepkörét a hátsó alakzat ráncba szedése érdekében, s a rutinos védő 47 szerzett labdájával óriási melót végzett a mezőnyben, emellett a pontokat is feltűnően eredményesen termelte, és #55 helyett őt hívták meg az All-Star gálára. Mellette egyedül a másodéves Dillon Roy lépett pályára az évad összes meccsén, aki 21 szerzett labdával támogatta a csapatot.

A faceoff-specialista Andrew Hennessey lenyűgöző évet futott, 49 ground ball-lal a csapat legjobb embere volt, emellett pedig 55.6 %-os buli-elhozási statisztikájával a liga élmezőnyében végzett, és úgy lett az Outlaws meghatározó játékosa, hogy egyetlen pontot sem írtak fel a neve mellé, mégis rendkívül fontos alakja az együttesnek, és sok múlhat rajta a négyesdöntőben is.

A sztár kapus Jesse Schwartzman természetesen idén is ott lehetett az All-Star mérkőzésen, csillaga még fényesebben csillogott, mint valaha, hiszen az évi 12 meccs alatt 9.87-es kapott gól átlagot produkált, ami nem csak hogy az idei szezonban volt a legjobb teljesítmény, de az MLL történetének valaha volt legjobb átlagát érte el vele. Ezen kívül az 56.6 %-os védési hatékonysága önmaga legjobb produkciója volt öt éves karrierje alatt, amely a ligában a második helyre volt elegendő a bostoni portás mögött.

A klub fennállása hatodik évében is toronymagasan az MLL legnépszerűbb csapatának bizonyult, az Outlaws hat hazai meccsén ugyanis átlagban 12 331 néző tűnt fel, vagyis összesen 73 989-en fordultak meg az akkor még Invesco Field-nek nevezett stadionban, amellyel a saját 2006-os ligacsúcsunkat döntöttük meg. A helyi közönség 2011-ben már tényleg ki van éhezve a sikerre, reméljük többször nem bukunk el pár lépéssel a cél előtt.















A trón felé vezető úton a legnagyobb eséllyel a Boston Cannons állíthat meg bennünket, a sztárcsapat ugyanis egyértelműen a torna favoritjának számít, bár hozzánk hasonlóan többször is elbuktak a finisben az elmúlt években. 2001-es fennállásuk óta hétszer vehettek részt a rájátszásban, de az elődöntőt egyedül 2004-ben vették sikerrel, és a fináléról akkor is vesztesen távoztak. Érdekes módon az alapszakaszban rendre a legjobbak közé tartoznak, idén is 9-3-al besöpörték a reguláris bajnoki címet, ám történetük során a playoffban 12 meccsből 11-et elvesztettek. A 49 pontos Rabil személyében ők adják az alapszakasz MVP-jét, a klasszis középpályás három éven belül másodszor nyerte meg az elismerést, de bizonyára szívesen elcserélné ezt a díjat is, hogy végre bajnok lehessen. Mundorf mellett a liga legjobb góllövője Poskay lett 30 találattal, a rutinos támadó a playoff-ban is a Cannons első számú gólgyárosa lehet, akivel könnyen meggyűlhet a védők baja. Kettejükön kívül még Quinzani, Buchanan és Ross zártak fejenkénti 20 találattal vagy a közelében, egyértelműen több lábon áll a bostoni alakulat, és egy-egy ember kikapcsolásával még mindig nem érnénk eleget. A legjobb labdaszerzőjük a középpályás Smalley volt 51 GB-vel, míg a faceoff-ember Eck 59.5 %-os teljesítménnyel zárta az évet. A Cannons kapujában Burke idén vette át az egyeduralmat a veterán Turner-től, s 61.5 %-os védési hatékonyságával toronymagas liga elsőként zárt, alig 10 feletti meccsenkénti gól átlagánál csak a rekorder Schwartzer tudott jobbat. Papíron egyértelműen a Boston számít a cím első számú várományosának, de ez az elmúlt években is rendre így volt, a rájátszásban azonban mégis többször csődöt mondtak, így korántsem vehető biztosra, hogy 2011-ben ki tudnak törni a saját árnyékukból.

A bajnoki címvédő Chesapeake Bayhawks együttese mindössze a negyedik helyen zárta az alapszakaszt, így az elődöntőben kénytelenek lesznek a favorit bostoniakkal megmérkőzni, de ez annyira nem zavarhatja őket, mivel a tavalyi győzelem felé vezető úton 13-9-re verték Rabil-éket a bajnokság ugyanezen szakaszában, míg a 2010-es fináléban az idei döntőről lemaradó Long Island Lizars-t győzték le. A 2001 óta működő franchise immár háromszoros győztesnek mondhatja magát, 2002-ben és 2005-ben még Baltimore Bayhawks-ként értek fel az MLL csúcsára, majd három sikertelen washingtoni esztendőt követően, tavaly, az első chesapeake-i évben újra a legjobbnak bizonyultak. Idén az ismétlésre fáj a foguk, és erre jó formaidőzítéssel még esélyük is lehet, biztató lehet számukra a mindenkori 8-3-as playoff-mérleg, ami messze a legjobb a négy finalista csapatot tekintve. Az alapszakaszban a gárda kulcsfigurája Glading volt, aki mind a 23 góljával, mind a 38 pontjával a legjobbnak bizonyult, s a bajnokság pontlistájának hatodik helyén végzett. Mellette a top20-ba még a 27 pontos Rubeor és a negyedszáz egységig jutó Hunt fért be, továbbá már csak néhány munkás középpályásuk tudta elérni egyáltalán a tíz gólt is, mint például a toronymagas ground ball-leader Abbott, aki 53 labda szerzésével a liga harmadik legjobbja lett. A buli specialista Smith 54.8 %-os teljesítménnyel vétette észre magát a mezőny egyik legtöbbet foglalkoztatott kezdő embereként. A kapuban a legtöbb lehetőséget Phipps kapta, de a 14.14-es GAA-re és az 53.2 %-os mutatóra sem igazán lehet büszke, így könnyen lehet, hogy a fináléban is inkább a veterán Garrity-re fognak támaszkodni, akinek minden rutinjára szükség lenne a Boston feltartóztatásához az elődöntőben. A Bayhawks tavaly is meglepetésre hódította el a bajnoki címet, s az idei alapszakaszban sem nyújtottak meghatározó teljesítményt, ismét outsider-ek lehetnek, de komoly érv mellettük, hogy a többiekkel ellentétben, jól tudják hogyan kell nyerni.

A finálé negyedik résztvevője a Hamilton Nationals csapata, akik éppen a mieink ellenfelei lesznek a szombati elődöntőben. Nem lehetnek túl kellemes emlékeink a kanadai együttesről, ugyanis alapításuk első évében, 2009-ben még Toronto Nationals-ként 10-9-re legyőzték az Outlaws-t a bajnoki döntőben, és óriási meglepetésre elhappolták előlünk a diadalt. Ezt követően jókora vegetálás következett, s a 2010-es szezont 3-9-es mérleggel liga utolsóként zárták, de idénre visszatértek a tűz közelébe, és az utolsó fordulóban aratott sikerükkel letaszították a Long Island-et a playoff-helyről, és egyenesen a harmadik helyen kvalifikálták magukat a rájátszásba. A szezon elején elcserélték a legjobb játékosukat, a field lacrosse élő legendájának számító Grant Jr-t, azonban ahelyett, hogy összeestek volna a vezér nélkül, a számtalan indián felmenőkkel rendelkező játékosból összeállított csapat csak ezután kezdett igazi menetelésbe. A gárda legjobb pontszerzője Walters lett 39 egységgel, míg a 19 gólos Boltus a legeredményesebb lövőnek bizonyult, de Earl, Jamieson, Hall és Crowley sem sokkal maradtak el tőlük. B. Merrill személyében ők vonultatják fel az egész MLL történetének egyik legjobb hátvédjét, a veterán klasszis négy góllal és 17 ponttal is a liga legeredményesebb bekkje volt, miközben 77 GB-jénél többet sem szedett össze senki ebben az évben. A faceoffolás koronázott királya Snider idén minden korábbinál kevesebb lehetőséget kapott, hogy nagyobb teret adjon ifjú kollégájának, de így is 54.6 %-s mutatóval zárta az idényt alig 200 darab FO-val. A szezon második felétől kezdve Rodgers őrizte a Nats kapuját, kilenc meccsén ötször vezette győzelemre a csapatot, ezalatt 11.46-os kapott gól átlagával a harmadik, 55.8 %-os védési mutatójával pedig a negyedik helyen végzett a teljes mezőnyben. A Nationals egy nagyon jól összeszokott csapat, akik nem állnak akkora sztárokból, mint a Cannons vagy az Outlaws, két éve sötét lóként mégis bajnokok lettek, és nem kizárt, hogy jó formát elkapva idén is borsot tudnak törni a nagyok orra alá.

Az MLL Championship Weekend programja:

Augusztus 27., szombat, elődöntők:
18:00 Boston Cannons - Chesapeake Bayhawks
20:40 Denver Outlaws - Hamilton Nationals

Augusztus 28., vasárnap, döntő:
21:00 Az elődöntők győztesei

Ezen a hétvégén kiderülhet, hogy az Outlaws elhódítja-e végre a várva várt bajnoki címet, vagy az idei esztendőben is meg kell elégednünk a rájátszásba jutással. Bár az alapszakaszban mindkétszer nagyon magabiztosan legyőztük a Hamilton-t, a rájátszás teljesen más műfaj, és a legjobb produkciónkra lesz szükségünk ellenük péntek este, ha nem szeretnénk elhasalni az elődöntőben. Nem is beszélve arról, hogy a szombati finálé mekkora küzdelmet hozhatna, akár az alapszakasz-győztes Cannons, akár a címvédő Bayhawks is jut be éppen.

Szurkoljunk együtt a denveri gárdáért, hogy annyi év nüansznyi lemaradását követően, 2011-ben végre az Outlaws lehessen az MLL bajnoka!