Talán a legnagyobb érdeklődéssel várt állami egyetem, a Colorado Buffaloes csapata is megkezdte szereplését a 2011-es college football szezonban, soron következő helyzetjelentésünkben a konferencia-váltás viszontagságaival küzdő Bölények első megpróbáltatásairól szóltunk, az eddigi négy mérkőzés ugyanis nem sikerült a legszerencsésebben.





















A Buffs hatalmas lelkesedéssel készült a szeptember 3-i hawaii-i szezonnyitóra, ugyanakkor tudtuk, hogy a csapatnak nem lesz egyszerű dolga a 2011-es tanévben, hiszen az új ellenfelek közé csöppenés mellett meghatározó játékosok végezték el az egyetemet, és Jon Embree személyében új tréner állt a program élére. Ennek ellenére a Warriors ellen még idegenben is reális győzelmi esélyekkel léptünk fel, de sajnos felejthetően kezdtük az összecsapást, az első félidőben nagyon nem találtuk az ellenszert a Hawaii QB futásaira, így hamar 0-17-es hátrányba süllyedtünk. A második félidőre jelentősen megrázták magukat a srácok, és alig három perccel a folytatást követően Hansen passzából a másodéves elkapó Paul Richardson volt eredményes, nem sokkal később megismételték ugyanezt a koreográfiát, de a két Buffs TD közt a Hawaii is bejutott egyszer az end zone-ba, így nem sikerült sokkal közelebb zárkózni. A negyedik negyed elején a freshman kicker Will Oliver egyetemi karrierje első mezőnygóljával 17-24-re kapaszkodtunk fel, azonban ennél többre már képtelenek voltunk, hiába igyekeztünk becsülettel, a végén a nagy kapkodásban többször is hibáztunk, így a Warriors beállította a nyitó meccs 34-17-es végeredményét. Tyler Hansen 223 yard-dal zárt, 16 sikeres átadása közt két TD-t süllyesztett el, de egy interception is roncsolta a mérlegét. A már említett Richardson két TD-elkapást jegyzett, összesen három reception-ből majd' 50 yard-ot hozott a csapatnak. Az apró termetű RB Rodney Stewart számára a futás ezúttal annyira nem ment, 3.0 alatti átlaggal alig 52 yardig jutott, de a rövid passzokat követő elkapásaival rendre meg tudta hülyíteni az ellenfél védelmét, és kettő híján 100 elkapott yard-ra volt képes.

Egy héttel később következett a hazai bemutatkozás a Folsom Field-en, amikor egy konferencia-riválissal, a California gárdájával játszottunk non-conference meccset. Izgalmas csatát vártunk, amely ráhangolódásnak tökéletes volt, hogy megtudjuk, mire számíthatunk a Pac-12-ben. Hasonlóan az első fordulóhoz, ismét átaludtuk az első félidőt, és mindössze két FG-ra voltunk képesek, így álltunk 6-16-ra a nagyszünetben. Nem volt egyszerű a helyzetünk, de talán még behozhatatlan sem a hátrány, és rövidesen Hansen elképesztő légi parádéba kezdett. Pár perccel a második félidő megkezdését követően a senior TE Ryan Deehan kapott egy 37 yardos passzt az end zone-ban, majd a Cali válaszát követően Hansen Richardsont hozta játékba a saját térfelén, aki egy fantasztikus vágta végén 66 yard megtétele után jutott be a pontszerző területre. A negyedik negyed elején ráadásul újra előkerült a fantasztikus formában játszó elkapó, Richardson második TD-ja egy 78 yardos play-ből született meg. Ezzel átvettük a vezetést 27-23 arányban, azonban tíz perccel a vége előtt a vendégek is TD-re voltak képesek, mellyel 27-30-ra módosították az állást. A végén hatalmas attakot indítottunk a fordítás reményében, de az utolsó próbálkozásból nem sikerült beérni az end zone-ba, viszont fél perccel a vége előtt Oliver 32 yard-ról magabiztosan értékesítette a rúgást, így hosszabbításba torkollott az összecsapás. Az OT-t a mieink kezdték, azonban az első próbálkozásnál be kellett érnünk egy közeli mezőnygóllal, ezzel szemben a Golden Bears egy 5 yardos passzjátékkal belépett a Bölények felségterületére, mellyel 36-33-ra hosszabbításban elvesztettük a mérkőzést. A Colorado iskola rekordot jelentő 582 yardot tett meg, félelmetes támadójátékot láthattunk, különösen a második félidőben szeltük a yardokat megfékezhetetlenül, ám sajnos ez is kevés volt az üdvösséghez. Tyler Hansen karrierje legnagyobb meccsét játszotta, 28/49-es hatékonysága közben 474 yardot passzolt és három TD-t érő átadást osztott ki a csapattársai részére. Paul Richardson-t a 11 elkapásos, 284 yardos, 2 TD-s emberfeletti teljesítménye után teljes joggal jutalmazták meg a nívós konferencia heti legjobb offenzív játékosának különdíjával. Stewart futva 73, elkapás után 86 yardot szorgoskodott össze TD nélkül, de ismét rettentő hasznos teljesítményt mutatott be. Szomorúak lehettünk, hogy a nagyszerű visszazárkózás után mégsem tudtuk megnyerni a meccset, és hosszabbításban a rövidebbet húztuk, de a játékunk rettentő biztató volt.





















A következő fordulóban rendezték meg a hagyományos évi 'Rocky Mountain Showdown'-t, azaz a legnagyobb állami rivális, Colorado State elleni mérkőzést a Denver Broncos otthonában, az újabban Sports Authority Field nevet viselő létesítményben. A Buffs még nyeretlen létére is favoritnak számított a szezont 2-0-val kezdő CSU ellen, de kétségtelenül komoly rangadóra volt kilátás, annál is inkább, mert az elmúlt évekkel ellentétben végre a CSU is összeszedett csapat benyomását keltette az első meccsein. Bár az első pontot az ellenfél szerezte, szép lassan beindult a Buffs-henger és még a szünet előtt sikerült fordítani 14-7-re Hansen befutásával, majd a végzős Cefalo-nak adott TD-passzával. A második félidőben egyre inkább kidomborodni látszott a favorit fölénye, és a harmadik felvonás hajrájában Hansen Toney Clemons-t vette célba egy 44 yardos átadással, amellyel kezdett megnyugtatóvá válni a különbség. Ugyan a záró menetben még közelebb zárkózott a Rams, de az utolsó percekben a QB újabb futott touchdown-ja beállította a 28-14-es végeredményt, ezzel a Buffaloes végre megszerezte az első győzelmét az esztendőben. Tyler Hansen nem tudta megismételni a múlt heti produkcióját, de mind a négy TD-t neki köszönhettük, kétszer passzolt, a másik két alkalommal egyenesen ő maga futott be a célterületre, közben 215+26 yardot kapart össze. Rodney Stewart ezúttal sem szerzett pontot, de 98 futott és 93 elkapott yardjával elévülhetetlen érdemeket szerzett az akcióink megalapozásából, a gyengébb védelemmel rendelkező Rams ellen idén először tudott igazán domináns running game-et produkálni.

Az eddigi utolsó mérkőzésünkre Columbus-ba látogatottunk, és a komoly gondokkal küszködő Ohio State ellen reménykedtünk titkon a meglepetésben. A szebb napokat is látott egyetem éppen a meccs előtti héten csúszott ki 7 év alatt először a top25-ös listáról, így jó játékkal verhetőnek tűntek volna. Ehelyett azonban a Buckeyes nagyon komolyan igyekezett vissza a kiemeltek közé, rendkívül szervezett és magabiztos játékkal álltak elő, szinte esélyt sem adtak a mieinknek az érvényesülésre. 0-11 után szereztünk először pontot, és ezúttal sajnos a megszokott második félidei felzárkózás is elmaradt, éppen ellenkezőleg, ezúttal a harmadik negyedben küldtek bennünket igazán padlóra, s végül az OSU 37-17-es diadalnak örülhetett. Hansen-nek nem sok lehetősége volt a csodatételre, önmagában egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt, hiszen 238 passzolt yarddal vétette észre magát, miközben Clemons-t és McCulloch-ot is megtalálta egy 11, illetve egy 15 yardos TD-passz erejéig. Érdemes még újra megemlíteni az ifjú kicker Will Oliver nevét, aki a harmadik negyedben egy 47 yardos mezőnygólt hajtott végre szemrebbenés nélkül.



A Pac-12 konferencia állás (conf W-L, overall W-L):

Északi csoport:
1. Stanford Cardinal 1-0 (3-0)
2. Oregon Ducks 1-0 (3-1)
3. Washington Huskies 1-0 (3-1)
4. Washington State Cougars 0-0 (2-1)
5. California Golden Bears 0-1 (3-1)
6. Oregon State Beavers 0-1 (0-3)

Déli csoport:
1. Arizona State Sun Devils 1-0 (3-1)
2. UCLA Bruins 1-0 (2-2)
3. USC Trojans 1-1 (3-1)
4. Colorado Buffaloes 0-0 (1-3)
5. Utah Utes 0-1 (2-1)
6. Arizona Wildcats 0-2 (1-3)

Nem indult igazán fényesen a szezon a csapat számára, talán ennél valamivel jobb rajtban reménykedtünk, annál is inkább, mert az igazán nehéz mérkőzések még csak most következnek, a maradék kilenc alkalommal egytől egyig Pac-12-es csapattal fogunk találkozni. Talán néhány siker azért össze fog jönni, és a legbaljósabb jóslatokkal ellentétben nem nyeretlen conf-mérleggel fogjuk zárni az esztendőt. Ennek az elkerülésére leginkább a Washington State és az Arizona elleni hazai, illetve a UCLA és a Utah elleni idegenbeli találkozón nyílhat esély.

A Buffaloes hátralévő menetrendje:

Október 1., szombat, 21:30 Colorado Buffaloes - Washington State Cougars*
Október 8., vasárnap, 01:30 Stanford Cardinal - Colorado Buffaloes*
Október 15., szombat, TBD Washington Huskies - Colorado Buffaloes*
Október 22., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Oregon Ducks*
Október 29., szombat, TBD Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
November 5., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 12., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 19., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 25., péntek, 21:30 Utah Utes - Colorado Buffaloes*