Öt egymást követő győzelem nélküli meccs után végre újra diadalmaskodni tudott a Colorado Rapids csapata az MLS-ben, miután a múlt hétvégi fordulóban 1-0-s győzelmet arattunk a közvetlen rivális FC Dallas elleni hazai összecsapáson. A címvédő együttes ezzel a sikerrel nagy lépést tett a rájátszás-szereplés felé, hiszen már csak két mérkőzésünk van hátra az alapszakaszból.



A 2010-es bajnoki döntő két résztvevője egyaránt feledhető formában várta az egymás elleni coloradói randevút, mindkét csapat több meccses sikeretlen szériával a tarsolyában lépett pályára a Dick's Sporting Goods Park-ban múlt szombat este. A Rapids soraiból ismételten az achilles-szakadást szenvedő Conor Casey és a térdműtét után lábadozó Anthony Wallace hiányzott, egyikük sem játszhat már többet az idei szezonban. A kezdőben július eleje óta először kapott lehetőséget újra egyszerre, a két szélen Mullan és Smith, míg a csatársort a Cummings-Nyassi tandem alkotta. A teljes kezdő 11 a következőképpen nézett ki: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Comminges - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Cummings, Nyassi.

Közel 14 ezer szurkoló fogadta a csapatokat a szombati esti, kellemes labdarúgó időben rendezett mérkőzésen, Denver külvárosában, amelyen a Rapids már tényleg szeretett volna véget vetni a hetek óta tartó vesszőfutásnak. A bajnokcsapat nem csak a levegőbe beszélt a meccs előtti fogadkozásokkal, hanem rögtön aktívan kezdte a mérkőzést, és alig öt perc után az előre húzódó hátvéd Kimura került helyzetbe, ám lendületből megeresztett lövése kevéssel a felső léc felett hagyta el a játékteret. A továbbiakban is támadásban maradt a hazai együttes, Cummings és Nyassi révén nem egyszer zavarba tudtuk hozni a texasi hátsó alakzatot, de Hartman kapus rendre megóvta kapuját a találattól. A játékrész fele magasságában Nyassi tűzött rá egy távoli löketet, de a dallasi portás ezt is ártalmatlanítani tudta a levegőben úszva. Tovább folytatódott a veszélyes denveri nyomás, s percek múlva Nyassi végezhetett el a jobb oldalról szögletrúgást, a kapu elé emelt bejátszásra pedig Drew Moor érkezett menetrendszerűen, aki egy tökéletes bólintással vette be az FCD kapuját. A 25. percben egy nagyszerűen kivitelezett pontrúgást követően tehát a Rapids megérdemelten szerezte meg a vezetést, miután a középhátvéd már negyedik alkalommal volt eredményes a szezonban. Az előny megszerzése még inkább megnyugtatta a csapatot, és a félidő hátralévő részében könnyen akár tovább is növelhettük volna a vezetést, azonban Cummings két komoly lehetőséget is elszalasztott Hartman kapus jó ütemű közbeavatkozásai miatt. Az ellenfélnek ezzel szemben nem sok szerencséje volt, rövid időn belül két kényszerű cserét is végre kellett hajtaniuk, Jacobson és Jackson egyaránt sérülés miatt hagyta el a pályát. Végül be kellett érnünk a szünetben az 1-0-s vezetéssel, ami a játék képe alapján kifejezetten megnyugtatónak tűnt.

A pihenő alatt Smith mester természetesen nem változtatott az első 45 percben kifejezetten domináns csapata öszeállításán, és a mieink a térfélcserét követően is jelentős lendületben maradtak. Rövidesen a bal szélső Smith vállalt egy kinti lövést, melyet a kapus bravúros védéssel hatástalanított, majd nem sokkal később egy ellentámadás során Nyassi ugorhatott ki egy az egyben a portással szemben, Hartman azonban messze kitört a kapujából, így távoli lövésre kényszerítette a gambiai támadót, aki a térfél közepéről hiába helyezett el a kapus mellett, a kísérlete célt tévesztett, és a kaput is elkerülte. Rendkívül magabiztosan őriztük a vezetést, és a Dallas erőtlen próbálkozásait általában még csírájában elfolytottuk, így Pickens kapusnak szinte nem is kellett találkoznia a labdával néhány kirúgást leszámítva. Bő egy órá játék után Comminges gyűjtötte be a meccs első hazai sárga lapját, mert nem engedett elvégezni egy szabadrúgást, majd ennek tudatában 12 perccel később egy elkésett, durva belépővel terítette le Loyd-ot, melyért rögtön meg is kapta a második figyelmeztetést. Teljes joggal állították ki a közelmúltban szerződtetett védőjátékost, aki azonnal tudta, hogy jókora butaságot követett el. Ezt követően a védelemben keletkezett kiválást egy cserével próbáltuk befoltozni, és Smith helyére a veterán Marshallt küldtük be, aki középen játszott, míg Moor szokásához híven kihúzódott a bal szárnyra. Az FCD hamar megérezte a lehetőséget, és emberelőnyben játszva már egyre jobban tudták aktivizálni magukat, a guadeloupei hátvéd felesleges kiállítása egy csapásra újra nyílttá tette a mérkőzést, de a mieink tíz emberrel védekezve is magabiztosan tették a dolgukat, így kevés esélye volt az ellenfélnek az egyenlítésre. Tíz perccel a vége előtt a gólszerző Moor is begyűjtött egy sárga kártyát, majd a hajrában még mindkét csatárunkat lecseréltük: Nyassi helyére a középpályás Thompson állt, míg Cummings posztján Kandji folytatta, aki az egyetlen előretolt támadónk volt az utolsó percekben. A rendes játékidő legvégén óriási lehetősége volt a vendégeknek az egyenlítésre, Shea tört kapura, de Pickens remek kifutással takarított előle, a kipattanó játékszer középen Chavez elé került, ám az emelése a denveri kapu tetején landolt. Ezzel sikerült átvészelnünk az izgalmas hajrát, és emberhátrányban is megtartottuk a vezetést, így a rettentő fontos 1-0-s győzelemmel kezdtük meg az elmúlt hetekben elhullajtott pontok összeszedését.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A nagyok mérkőzésének másnapján a két csapat tartalékai is farkasszemet néztek egymással az MLS Reserve League-ben, és a Dick's Sporting Goods Park egyik hátsó pályáján a Rapids B-csapata 5-1 arányban lemosta az FCD második együttesét. A denveriek a következő összeállításban játszottak: Joyce - Ababio, Palguta, Holody, Earls - Armstrong, Nane (Perez), LaBauex, Janniere (Serna) - Akpan, Amarikwa (Emory). A mieink góljai közül Quincy Amarikwa egymaga három találatot vállalt 7 (!) perc leforgása alatt az első félidő végén, míg Ross LaBauex és Andre Akpan ugyancsak eredményesek tudtak lenni, így fölényes győzelmet arattunk. Az újabb sikerrel a csapat 3-5-1-es mérleggel az ötödik helyet foglalja el a hat csapatos divízióban, amikor már csak egy mérkőzés van hátra a szezonból, melyet október 15-én a Real Salt Lake tartalékai ellen vívhatunk.

A bajnokság most éppen két hétig szünetel, ugyanis ebben az időszakban nemzetközi válogatott mérkőzéseket játszanak világszerte, amelyeken ismét több denveri játékos léphet pályára hazája színeiben. Jeff Larentowicz-et újra behívták az Egyesült Államok nemzeti csapatába, így hamarosan részt vehet a Honduras és az Ecuador elleni barátságos összecsapásokon. A kapus Steward Ceus Haiti gárdájában juthat szóhoz a következő két kontinentális VB-selejtezőn az Amerikai Virgin-Szigetek és Curacao legjobbjai ellen. Ezen kívül Omar Cummings-ért a jamaicai válogatottban szurkolhatunk, ugyanis a 'Reggae Boyz' jövő kedden Honduras otthonában fog barátságos meccset játszani, míg Nyassi ezúttal visszautasította a gambiai válogatott behívóját, mert az utolsó Afrikai Nemzetek Kupája selejtezőn már csak minimális esélyük van kiharcolni a továbbjutást, így inkább nem kockáztatja meg a több napos oda-vissza utazást.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

*1. Los Angeles Galaxy 18-4-10, 64 pont (32 meccs)
*2. Seattle Sounders 16-6-9, 57 pont (31 meccs)
*3. Real Salt Lake 15-10-6, 51 pont (31 meccs)
4. FC Dallas 13-11-7, 46 pont (31 meccs)
5. Colorado Rapids 11-9-12, 45 pont (32 meccs)
6. Portland Timbers 11-13-7, 40 pont (31 meccs)
7. Chivas USA 8-12-12, 36 pont (32 meccs)
8. San Jose Earthquakes 6-11-14, 32 pont (31 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 4-16-10, 22 pont (30 meccs)

Két meccsel a befejezés előtt öt pont az előnyünk az utolsó nem rájátszást érő helyen tartózkodó csapattal szemben, így ha matematikailag nem is biztos még a PO-pozíció, de kétségtelenül jó úton haladunk felé. Legközelebb a szünet után október 14-én, péntekről szombatra virradóra, hajnali 04:30-től a Real Salt Lake elleni hazai Rocky Mountain Cup rangadón léphetünk pályára, ahol bizonyára ismét óriási csatára lesz kilátás a két nagy rivális között.