Sorozatban a második évben maradt le az MLB rájátszásról a Colorado Rockies és ráadásul rég nem látott gyenge mérleggel zártuk a 2011-es esztendőt. A denveri baseballosok mélyrepülése kellemetlen meglepetés volt, mivel tavasszal minimum playoffot, akár még ott is szép menetelést reméltünk volna, mégis hatalmasat kellett csalódnunk. Az első év értékelő cikkemben posztonként vettem sorra az ütő játékosokat, hogy ki hogyan teljesített és kitől milyen jövőt várhatunk.
























INFIELDEREK

Az első számú catcher a terveknek megfelelően szinte végig Iannetta volt, a 2010es gyenge év után beváltotta a hozzá fűzött reményeket és újra megbízható formát mutatott védekezésben és támadásban egyszerre. 112 meccsen játszott, ami több volt bármelyik korábbi événél, 14 HR és 55 RBI volt a mérlege és a .238as átlaga is előrelépés volt, így jó eséllyel marad a csapatnál és könnyen a következő szezont is a plate első számú uraként kezdheti. Először J. Morales volt mögötte, de nem volt igazán hatékony, csak heti egy-két alkalommal volt kezdő, majd júniusban durva ujjtörést szenvedett és többet már nem is láttuk a csapatban, valószínűleg nem hosszabbítunk vele. Utána átmenetileg Pagnozzi tűnt fel backup catcherként, ütésben nem sokat alkotott, védekezésben kifejezetten harmatos volt és nem is nyertünk a startjai mögött egy meccset se, hamar visszakerült a farmra. Később ősszel lekerült a 40es védett rosterről, a szabadlistáról a Pirates hívta le, így már náluk játszik. Később a rutinos Alfonzo vette át a posztot, 25 meccsen kapott lehetőséget, keveset tudott hozzátenni a támadásokhoz, az egyetlen hazafutása viszont egy óriási GS volt a Petco Parkban, aztán szeptemberben doppingvétségen érték és visszaesőként 100 meccses eltiltást kapott, nem valószínű, hogy nálunk fog jövőre visszatérni. Szeptemberben végre bemutatkozott az MLBben a várva várt nagy tehetség Rosario, aki a Double A-ben mutatott pontgyártásából kicsit visszavett a nagyok között, de három HRt így is elsüllyesztett a befejező hónapban. Jobban kell még olvasnia az MLBs dobók dobásait, de nagyon megbízható defensive catcher és minden jel arra mutat, hogy jövőre a csapatban kezdhet és Iannettaval ketten láthatják el felesben a catcher poszt feladatait, idővel könnyen kisajátíthatja a no.1 szerepét, mert hatalmas potenciál rejlik benne.

Az 1B poszton Helton újra a régi formáját idézte, a gyenge tavalyi szereplés után megrázta magát és újra .300 felett lengetett 14 hazafutással és 69 pontszerzéssel, de sajnos a hátfájása miatt ezt a szezont se tudta végig játszani. Ha Berkmanék nem játszottak volna gigaszezont, akkor könnyen comeback player of the year is lehetne, így csak házon belül kaphatja meg ezt az elismerést. A veterán 17es megmutatta, hogy van még benne szufla és reméljük pár évig még bírni fogja a terhelést. Helyettese alaphelyzetben Wigginton volt, de az offseason szerzeménynek sokszor 3Bt kellett játszania, mert nem volt más lehetőség. Végig játszotta a szezont, voltak komolyabb hullámvölgyei és nem is zárt túl kedvező átlaggal, 15 hazafutás és 47 RBI jutott neki, sajnos a gyengélkedése főleg a pontszerző szituációkban jött elő, így nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy a jövőbeli tervekben is szerepel a rutinos játékos neve, de 2012re még szerződésünk van vele. Giambi már a második teljes szezont húzta le Denverben és ezúttal se kellett csalódni benne. Az öreg harcos kiváló részmunka idős feladatokat végzett, időnként kezdett, jobbára csereként számítottunk rá és mindig be tudott valamit mutatni a magicből. 131 at bat alatt 13 HRt küldött be, ami a legjobb hatékonyság volt az egész ligában, nemrég azt mondta 50 éves koráig játszani szeretne. Örülnék neki, ha számítanánk rá és mindig hosszabbítanánk vele egy évvel, jövőre is a csapatban szeretném látni.

A 2B helyen a Barmes távozása által hagyott űrt kellett betölteni, ami sajnos a szezon végére se sikerült tökéletesen. Először a rutinos Lopez kapta meg a lehetőséget, csak annyira volt képes, hogy az év első Rockies hazafutását megütötte. Az első két hónapban feledhető volt, a kettes és a hármas bázison se tudott állandó helyhez jutni, így a 38. meccse után kirúgtuk és azóta a Marlins foglalkoztatja. Herrera szorította ki őt, de neki is csak fellángolásai voltak, az évad első fele nagyon jól sikerült ütésben is, aztán visszatért a tőle megszokott hektikus formához, nem lehetett every day playerként számítani rá. Védekezésben 2B, 3B, SS posztokon is megállta a helyét, volt hogy még az outfieldre is kiküldtük, de továbbra sem egy power hitter és gyakran a lendület is elmaradt tőle. Ráadásul szeptemberben egy pályán kívül sérüléssel befejezte az évet, jövőre újra meg kell küzdenie a kezdő helyért. Az igazi megoldás Ellis idecserelése volt, aki a szezon kellős közepén került hozzánk az Athleticstől. Rutinos játékos, aki korábban nem egyszer szép statisztikákat hozott, de idén se hogy sem ment neki Oaklandben, ezért váltak meg tőle, de a Coors Fielden hamar formába jött és már az első Rockies párharcában több HRt lőtt, mint előtte több hónap alatt az A'sben. Jelentőset javult a második félévre, de lejár a szerződése és valószínűleg kelendő lesz a piacon, túl sokat nem érne meg nekünk, csak remélni tudjuk, hogy képesek leszünk megtartani. Nelson is alapból ezen a poszton játszik, de sokat tűnt fel 3Bként is kényszerűségből. Szezon közben került fel a farmból, amit már kétségkívül kinőtt, de az MLBben továbbra is adós a kiegyensúlyozott ütőjátékkal és védekezésben is akadtak hullámvölgyei. Számolni kell vele jövőre, ám újra meg kell küzdenie Herreráékkel egy INF helyért. Végül még Amezaga szintúgy ezen a poszton kapott lehetőséget azon a pár meccsen, amelyen a csapatot erősítette, egyébként jobbára a Sky Soxban vitézkedett, majd menet közben a Marlinshoz cseréltük.

A SS Tulowitzki a kevés olyan játékosok egyike volt, aki az elvárásoknak meg tudott felelni. A klasszis sportoló idén is bekerült az All Star csapatba és egy sérülés miatt kezdő lehetett az NL csapatban, emellett első számú várományosa a Gold Glove és Silver Slugger elismerésnek. Tulo 30 hazafutással, 105 ponttal és .300 feletti átlaggal fejezte be az évet, sajnos az utolsó hetekben sérülések miatt nem játszott, de így is nagyon szép egyéni szezont zárt, de a csapat eredménytelensége miatt ő se volt elégedett. A mezőnyben is varázslatos volt, még a tavalyi remek statisztikákat is felül múlta, így például 684 játék alatt mindössze hat darab mezőnyhibát vétett. Tulo a csapat első számú embere és ehhez méltóan teljesített 2011-ben, a többieknek kell felnőni mellé. Az év vége felé a sérülései alatt mutatkozott be két fiatal tehetség, Field és Gomez. Kettejük közül előbbi tette le jobban a névjegyét az MLBben, megszerezte első pontjait és volt egy emlékezetes négy ütéses meccse, utóbbi igazi berobbanása még várat magára, de a nagy ász árnyékában ezen a poszton nem sok keresnivalójuk lehet a klubnál.

A 3B poszton az eredeti kezdő ember Stewart lett volna, de a ST legelső meccsén szerencsétlen sérülést szenvedett, kihagyása után nehezen lendült formába és gyakorlatilag az egész évben nem sikerült magához térnie. Többször is leküldtük a farmba, ahol hiába játszott jól, a felkerülése után képtelen volt megragadni fent, a végén meg is sérült. El kell felejtenie ezt az évet, sokan már leírták, de a klub jövőre is meg fogja adni neki a lehetőséget, egy utolsó esélyt a bizonyításra, mert mégis ő lenne a legjobb megoldás az infield bal oldalára. Helyette a szezon elején többnyire a már elemzett Wiggy töltötte be a posztot. Az év második felére szereztük meg Kouzmanoffot az A'stől, ahol nagyon gyengén muzsikált, de egy PTBLt és némi casht megért nekünk és nem is teljesített rosszul védekezésben, bár támadásban csak egy-egy jól sikerült meccse volt, egyébként nem volt tényező. Szabadügynök, és esélyesebb, hogy nem számítunk rá a folytatásban, minthogy igen. Hosszabb távú megoldás lehet a fiatal utility player Pacheco szerepvállalása, aki Rosarioval együtt a klub nagy tehetsége és szeptemberben jött a csapathoz. Több poszton is feltűnt, ideje nagy részét 3Bként töltötte, mert ott volt rá szükség, egyébként C, 1B, 2B is bármikor lehet. Leginkább talán az egyes bázison fogunk számolni vele hosszabb távon, mert elnézve a kiegyensúlyozottságát, könnyen Helton utódja lehet, addig pedig a veterán szabadnapjain juthat szóhoz, vagy ahol épp üresedés van.

OUTFIELDEREK

Az outfieldereket nem bontom külön, mert a posztok elég kiszámíthatatlanok voltak közöttük. Gonzalez nem tudta megismételni a 2010es szezonban mutatott produkciót, amivel 3. lett a tavalyi NL MVP választáson, de a Silver Slugger megvédésére idén is lehet esélye. Kicsit lassabban lendült formába az elején, később többször előjöttek a kellemetlen csuklóproblémái és csak 127 meccsen játszott. Ezalatt 26 HR, 92 RBI, .295 AVG termett neki, mindenben egy hajszállal gyengébb volt a tavalyi évnél. Közben idén is mind a három külsős poszton játszott, de CF csak kényszerűségből volt, bal szélen kezdett stabilan, később Tracy elhatározta végleg, hogy a Coors Field kisebb jobb oldala miatt RF lesz, hogy annyira ne kelljen a védekezésre koncentrálnia és minden erejével az ütőjátékokra fókuszáljon. Reméljük télen sikerül egyszer és mindenkorra leküzdeni a csuklósérüléseket és a jövőévi szezonja újra a 2010eshez fog hasonlítani, mert Tulo mellett még mindig a csapat legnagyobb csillaga. A center fielder Fowler pályafutása legkiegyensúlyozottabb ütő szezonját hozta, idén nem voltak akkora hullámvölgyei és a farmcsapathoz se kellett lemennie. Stabil no.1-2 hitter volt végig, karriercsúcs volt tőle a 45 pont és a .266 átlag, de a rablási hatékonyságán javítania kell, ilyen képeségekkel több van benne, mint a 12-9es SB-CS ratio. Viszont a mezőnyben gyakran kicsit bizonytalan volt, a 6 outfield assist szép teljesítmény, de a 8 error magas szám. Kettejük mellett talán Smith volt még állandó szereplő, eleinte a jobb, később a bal szélen játszott. A tőle megszokott teljesítményt hozta, jó és rossz időszakok tarkították szezonját, végül egyéni csúcs 59 RBIval zárt és a .284es átlaga is becsületes volt, sokáig .300 közelében tartott, csak a gyenge finisre csúszott lejjebb. Dex és CarGo mellett bizonyára jövőre is every day OF lesz, hacsak nem próbáljuk meg elcserélni, hogy egy fontosabb needed posztra erősítsünk belőle. Spilborghs a korábbi évekhez képest még szerenyébb idényt tudott maga mögött, nagyon keveset játszott, az idény második felére teljesen eltűnt és már csak PH volt, sérülés miatt korábban fejezte be, de lehet nem is fért volna be a csapatba. Minden korábbi szezont alul múlva csak .210es átlagot és három HRt ütött, nem nagyon hiszem, hogy lehet még maradása a klubnál. Young Jr végleg outfielder lett, az év elején még előfordult 2Bként, de eldöntöttük, hogy külsősként alkalmazzuk, ennek örömére mindhárom OF poszton szóhoz jutott, legtöbbször a bal szélen. Sajnos kint is gyenge defender, de óriási lendületet tud hozni a lineup tetején, kiegyensúlyozatlan, de a 27 SB egy csonka szezonban elképesztő. Év végén lehet már csak azért játszott, hogy növelje a trade értékét, mert egyértelmű, hogy hosszú távon nem vele fogjuk elképzelni a jövőt, hátha másnak felkelti az érdeklődését. Idén robbant be az újonc Blackmon a csapatba, akit júniusban hoztunk fel CarGo sérülése miatt, de 27 meccs után egy bokatöréssel kivált és nem is játszott már többet. Meglőtte az első HRt és megmutatta mire képes, több mint biztató volt a formája, jövőre nagy eséllyel még jobban kifuthatja magát, ha leszünk olyan bátrak és biztosítjuk neki a kellő lehetőséget, szerintem érdemes lenne. Ezen kívül még júliusban négy meccsre Garner játszott az outfielden, összehozta az első pontjait a profik közt, de túl behatásos produkciót képtelen volt nyújtani, hamar visszakerült a Sky Soxba, ahol a csapat legjobbjai közé tartozott. Oda kell rá figyelni, de kevés esélye lehet rá, hogy nálunk gyökeret verjen a külső mezőnyben.