Zsinórban négy, többé-kevésbé meglepetésnek számító győzelem után a Denver Broncos csapata most hétvégén szokatlan helyzetbe csöppenhet, hiszen a Minnesota Vikings elleni találkozón még idegenben is a mieink számítanak esélyesnek. A denveriek 6-5-tel, aktuális ellenfelünk mindössze 2-9-es győzelem-vereség statisztikával szerénykedik, és talán már csak a draftra koncentrálnak, de nem szabad, hogy meglepetés érjen bennünket Minneapolis-ban.
Az 1961-ben alapított lila-arany-fehér egyesület legnagyobb sikereit nem mostanában érte el. Először is 1969-ben a régi rendszerben megnyerték az NFL-t, de a Super Bowl IV alkalmával 23-7-re kikaptak az AFL-győztes Kansas City Chiefs-től. A két liga egyesülését követően sem voltak soha bajnokok, pedig a '70-es években négy esztendőn belül három Super Bowl-t játszottak, azonban hihetetlen balszerencséjükre, valamennyit elvesztették. '73-ban a 12-2-es szezon végén a Miami Dolphins állta útjukat a houstoni fináléban 24-7 arányban; egy évvel később újra odakerültek a nagy siker kapujába, de a Pittsburgh Steelers verte őket 16-6-ra; majd az 1976-os évad végén az Oakland Raiders ünnepelhette a Vikes feletti 32-14-es sikert a Rose Bowl-ban. Azóta eltelt 35 szezon (számukra már a 36. is), amelyben nem tudtak odakerülni a Super Bowl-ra, pedig a '76-os jelenést követően 18 alkalommal jutottak be a playoffba, ebből tízszer divízió-győztesként. Például 1996 és 2000 között minden évben ott voltak a rájátszásban, részint köszönhetően az egykori irányító csillag,
Daunte Cullpepper akkori virágázásának - azóta nagyon eltűnt a süllyesztőben, és bár voltak látványos pillanatai, igazán nagy sikert vele sem tudtak elérni, mint ahogy a hatalmas tehetség
Randy Moss sem húzta túl sokáig, és a Pats-ben aratta le a babérokat. A következő meghatározó személy a 2007-es draft 1/7-es pick-jeként kiválasztott RB
Adrian Peterson, aki azóta is évről évre a liga egyik - szerintem egyenesen A - legjobb futója, valamennyi szezonjában elérte az 1000 yardot és a 10+ TD-t, 2008-ban például 1760 yardot repesztett a 16 meccsén. Nagy szerencsénkre tőle most nem kell tartanunk, a 'Purple Jesus' bokasérülés miatt harcképtelen, így vasárnap csak Isten egyik fia lesz ott a Metrodome gyepén Tebow személyében. Visszatérve a Vikes-hoz, egyelőre Peterson-nal is váratnak magukra a remélt sikerek, hiába hozták anno Favre-ot is, utolsó PO-szerepléseik alkalmával 2008-ban a Wild Card körben búcsúztak, 2009-ben a konferencia-döntőben csak a későbbi győztes New Orleans Saints állította meg őket egy hosszabbításos meccsen. Két éve nagyon közel voltak ahhoz, hogy újra SB-ba jussanak, azonban 2010-re már jelentős visszaesés ment végbe, tavaly 6-10-zel utolsók lettek az NFC North-ban, és idén is azok lesznek.
A Vikings ennél azért reményteljesebben kezdte a szezont Donovan McNabb leigazolása által, de miután a hatodik hét után öt vereséggel álltak, inkább a váltás mellett döntöttek, és a veterán QB helyett az újonc Christian Ponder-t nevezték ki kezdőnek. A legutóbbi draft 12. kiválasztottja az eddig öt kezdő mérkőzésén egyszer tudta győzelemre vezetni a csapatát, közben meccsenkénti átlagban 176 yardot passzolt, illetve 6 TD-t 6 INT egyenlít ki. A csapat a 179.0-s meccsenkénti átlagával az egyik leggyengébben passzoló támadó egységgel rendelkezik, bár az option play miatt a Broncos még így is mögöttük helyezkedik el, Peterson miatt értelemszerűen ők is a run-heavy offense hívei. Ezzel szemben a mieink passz elleni védekezése az erős középmezőnyre jó, a folyamatos javulás bizonyára a meccs után is tartani fog, kevés rá az esély, hogy Ponder szét fogja dobálni Champ-éket. Emellett ráadásul a Vikings évi 34 elszenvedett sack-jénél csak három csapat kapott többet a szezonban, jó esély nyílhat rá, hogy Doom-ék számára zöld lesz a lámpa a Florida State egykori irányítója felé, és ha Miller éppen nem is játszana a sérülése miatt, az agresszív pass rusher-eink akkor is érvényesülhetnek néhányszor. A csapat első számú elkapója idén egyértelműen Percy Harvin, Tebow egyetemi sikereinek egyik vezető segédje, eddig 554 yardot és 2 TD-t kapott el, sajnos a nagy viszontlátás így is lehet váratni fog magára, mert az elkapó szereplése kérdőjeles. A rutinosabb Michael Jenkins sem marad el sokkal a yardok számában, ráadásul neki már három beérése volt a pontszerző területre. Kettejükön kívül még talán a veterán tight end Visanthe Shiancoe érdemel megkülönböztetett figyelmet, bár ha a múlt héten Gates sem virgonckodott annyira ellenünk egy TD-t leszámítva, akkor bizonyára tőle sem kell tartanunk.
Mindkét csapat futótájéka a liga legjobb öt egysége között szerepel, a hetek óta szárnyaló denveri running game 159.7-es átlaggal éllovas a mezőnyben, míg a minnesotai futójáték 135.9-cel az ötödik. Azonban az állócsillag Adrian Peterson (87.2-es yard/game átlag idén) harcképtelen, távollétében a carry-k nagy része a másodéves Toby Gerhart-ra hárulhat, de előszeretettel adják a labdát az elkapó Harvin kezébe, és Ponder is a mobilis irányítók közé tartozik. Ettől függetlenül Peterson nélkül a Vikings futójátéka korántsem annyira veszélyes, a denveri running stop pedig idén határozottan működik, tényleg csak a 28as-tól lett volna félnivalónk, de azért jó lesz vigyázni, nehogy a múlt heti Matthews-féle teljesítményen felbuzdulva most a lilák is kitaláljanak valami váratlant.
Mai ellenfelünk passz elleni védekezése az NFL leggyengébb csapatai közé tartozik (29., 258.2 yard/game), így elképzelhető, hogy most vasárnap több Tebow-passzt láthatunk majd, mint az elmúlt három-négy fordulóban bármelyik találkozón. A Minnesota az eddigi 11 meccsen mindössze hat pick-et szedett le, közülük egyedül a safety Jamarca Sanford rendelkezik egynél több interception-nel, szám szerint kettővel, ha valakire figyelni kell, akkor lehetőség szerint felé passzoljunk óvatosabban. Ami sokkal fontosabb, hogy a sack-gyáros DE Jared Allen 2011-ben újfent életveszélyes szezont fut, eddigi 13.5 irányító elleni szerelésével második az egész NFL-ben, biztosan nagyon szeretné Tebow-t is üdvözölni kettejük első találkozásán, fel kell kötnie a gatyáját az OL-nek, ha tartani szeretnék őt, és TT-ra is kell a nyúlcipő a menekülésekhez.
Talán érdekesebb lehet, hogy a Vikings futás ellen kifejezetten hatékonyan védekezik, meccsenkénti átlagban 100 yardot sem engednek az ellenfeleknek, kulcsfontosságú lesz ezen az estén, hogy a Broncos által alkalmazott option play miként fog működni ellenük. Azért a Tebow és McGahee által lendített denveri úthenger ellen nekik is nehéz dolguk lesz, de mi sem mehetünk biztosra csak futással. Talán már csak emiatt (és a mérsékelt pass D révén) is érdemesebb lenne valamivel nagyobb hangsúlyt fektetni a passzjátékra amellett, hogy változatlanul a futás lehet az alapja mindennek. A minnesotai védelemből a LB Chad Greenway jegyzi a legtöbb szerelést, összesen 104-et, abból 67 solo tackle-t vitt véghez, míg E.J. Henderson 48 solo és 19 assistant tackle mellett öt alkalommal 23 yarddal tolta hátrébb a riválisok támadásait - utóbbi játéka kérdőjeles, számunkra nem jönne rosszul, ha hiányozna.
Az elmúlt évtizedben a két külön konferenciában versengő csapat mindössze kétszer találkozott egymással, utoljára 2007. december 30-án éppen a Broncos győzött 22-19-re hosszabbításban. Az eddigi 12 egymás elleni találkozóról mégis a Vikings bír jobb mérleggel, hétszer ők győztek, a hat minnesotai meccs közül pedig csak kettő zárult denveri diadallal. Annyi mindenesetre elmondható, hogy hagyományosan szoros meccseket játszunk a lilák ellen, a 12 közül 11 egymás elleni fellépésünk egy TD-n belüli különbséggel dőlt el.
Ahogy megszokhattuk az elmúlt hetekben, ezúttal sincs sok sérültje a Broncos-nak, csupán a múlt fordulóban sérülést szenvedő két játékosunk sorsa kérdéses a mai fellépésre, Von Miller a hüvelykujjával, Eddie Royal a lábujjával bajlódik. Ugyanakkor az összképhez hozzátartozik, hogy a SD ellen kieső Cassius Vaughn-t a héten IR-re helyeztük, és nem számíthatunk már rá többet a szezonban. Eközben a Vikings a már említett RB Adrian Peterson mellett nélkülözni fogja a CB Chris Cook-ot, míg többek között Percy Harvin (wide receiver), Asher Allen (cornerback), E.J. Henderson (linebacker) és Kyle Rudolph (tight end) is kérdőjelesnek volt jelölve a pénteki állapotok szerint.
A rájátszásba való igyekvés közben nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ilyen mérkőzéseket elveszítsük, ám az elmúlt hetekhez képest más most a helyzet. Mégsem szabad, hogy a csapat mentalitása változzon, legalább annyira komolyan kell vennünk a Vikes elleni fellépést, mint bármelyik közvetlen rivális elleni csoportrangadót. Emlékezhetünk rá, hogy a Tebow-éra első meccsén a gyengécske Dolphins ellen is mennyire megszenvedtünk a győzelemért, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a
vasárnap este 19 órakor kezdődő összecsapáson is hasonló erőfeszítésekre lesz szükségünk. A két futás-orienált csapat között kevés pontos, szoros mérkőzésre van kilátás, de ha máskor nem is, remélhetőleg az utolsó drive végén mi ünnepelhetünk.
Nem lehet fél vállról venni a meccset, csak előre szabad nézni, és remélhetőleg a földöntúli erők is újra a csapat mellé állnak, és ma este újabb győzelmet pakolhatunk be a Broncos puttonyába!