Két elsöprő győzelemmel kezdte a csonka NBA szezont a Denver Nuggets együttese, a Dallas és a Utah legyőzése után viszont legutóbb a Portland elleni rangadóról vesztesen távoztunk. Ennek ellenére pozitív volt a rajt, de akadnak még hiányosságok.






















Karácsony második napján kezdte a Nuggets az új szezont, a legelső meccset rögtön a bajnok ellen vívtuk. Mindenki nagy elképedésére a denveri csapat fantasztikus játékkal 115-93ra leiskolázta a Dallas Maverickst.
A csapat az előzetesen legerősebbnek tartott ötössel kezdett: Lawson, Afflalo, Gallinari, Nené, Mozgov. Rögtön nagy lendülettel kezdtünk, a Dallas kinti dobásai is ültek, tartották velünk a lépést az első 6-8 percben. Később viszont a Nuggets támadásai feltartóztathatatlanok voltak, a hazaiak egyre többet hibáztak, az első rövid pihenőre már 9 pontos előnyünk volt. A második negyedben tovább nyílt az olló a két csapat közt, ellenállhatatlanul játszottunk, a padról Harrington és Miller kiváló játékkal jeleskedett, mellettük Lawson lendülete vezette a csapatot. Ebben a 12 percben 37 pontot szórtunk, a félidő idején 69-42re vezettünk. Tengernyi előnnyel fordultunk a második félidőre és innentől kezdve már semmi baj nem érhette a csapatot. A harmadik negyedben nem egyszer 30 pont fölé is ment a különbség, már nem játszottunk annyira koncentráltan és a cserepad nagy részét is pályára küldte Karl bácsi. Az elsöprő különbséget csak a záró negyedben adtuk lejjebb, Millerék a hajrában pontatlanul játszottak, így a texasiak még próbálták menteni a menthetőt, de így is 12 ponttal raktuk le őket.
A legeredményesebb játékosunk Ty Lawson volt 27 ponttal, 10/15el célzott a mezőnyből és három triplát bevert. Mint említettem, a cserék közül Andre Miller és Al Harrington emelkedett ki, mindketten 18-18 pontig és 5-5 lepattanóig jutottak, a veterán PG még 5 asszisztot is osztott. Danilo Gallinari az első félidei remeklésével szállított 15 pontot, míg Nené 8 mérlege 8 pont és 7 pattanó volt. Csak Carroll és Faried nem jutottak lehetőséghez, illetve Stone és Hamilton nem lett benevezve a 13as aktív keretbe.























Szerdán került sor a csapat idei első hazai mérkőzésére, egyben az első csoporton belüli összecsapásra. A Nuggets másodszor sem kegyelmezett az ellenfelének, a Utah Jazz elleni meccset 117-110es győzelemmel zártuk.
19 ezernél is többen zsúfolódtak be a Pepsi Centerbe, hogy buzdítsák a csapatot az év első hazai meccsén. Ugyanazzal a kezdővel és ugyanazzal a 13as kerettel vettük fel a harcot a szomszédvár ellen. Az első percekben gyengén céloztunk, de a negyed végére lendületbe jöttünk, különösen Nené játszott őrületesen. Így aztán fordítottunk és az első játékrész végén 28-23as előnyben voltunk. A folytatásban is kitartott a lendület, kezdtük egyre jobban megtörni a Utah ritmusát, labdaszerzéseket és ziccer pontokat szereztünk, a különbség egyre csak nőtt, a nagyszünetben 63-46al álltunk jobban. Így a második félidő megint formalitás lett és a csapat tényleg csak a közönségnek játszott, igyekeztünk minél látványosabb pontokat szerezni, zseniális leindításokat és alley oopokat láthatott a nagyérdemű. A cserepadról ezúttal mindenki pályára került, a második félidőben főleg a kiegészítő embereknek szavazott bizalmat a mester, így Dreék megint kedvükre villogtak. A végjátékra 20+ pontos vezetéssel érkeztünk, a finisben a "harmadik számú" ötös szellős védekezése által a Jazz feljebb tudott zárkózni, így a túl nagy verést megúszták és a 100 pontot is elérték.
A meccs legjobbja nálam vitathatatlanul Nené volt, karrierje legjobb időszakát idéző formában játszott. Visszatért négyesbe, a palánktól kicsit kintebb szabadabban mozoghat és nem egyszer megverte egy az egyben a védőit, 25 pontot és 7 lepattanót szórt (10/13 FG), csupán 24 percet töltött a pályán. Al Harrington ismét bizonyította, hogy szebb napjain jó az öreg a háznál, kiváló ütemben értékesítette a tempóit, 18 pontnál és 7 pattanónál nem adta alább. A padról Andre Miller nyújtott különösen lendületes játékot, önzetlenül osztogatott, eredménye 12 assziszt lett. Rudy Fernandez is jobb ritmusban játszott a második denveri meccsén, 11 ponttal és 8 előkészítéssel jeleskedett. Ezen kívül Lawson, Gallinari, Afflalo is két számjegyű pontot ért el, de egyikük se játszott látványosan extra meccset, így is lehetett számítani rájuk. Bemutatkozott Faried és Carroll az utolsó néhány percben, de nem sok vizet zavartak.

Rögtön másnap újabb fellépés várt a csapatra és sajnos elszenvedtük az első vereséget, a Portland Trail Blazers ellen 111-102re kikaptunk idegenben.
A szokásos összeállításban játszva és szokás szerint gyengén kezdtük az első perceket. Eleinte csak futottunk az eredmény után, pontatlanok voltunk a mezőnyben és gyengén dobtunk, így az első negyed végén a Portland 30-17re meglépett. A második negyedben Lawson vezetésével sikerült lassan feljebb kapaszkodni, szerencsénk volt, hogy a Blazers elkezdett többet hibázni, nem szűkölködtek a turnoverekben és a rossz dobásokban. Végül a szünet idejére 53-53ra kiegyenlítettünk. A hosszabb pihenő után se tudtuk felvenni a harcot igazán az ellenféllel, a hazaiak folyamatosan vezettek és mindenben fölénk nőttek, de továbbra is rengeteg labdát vesztettek, ezt általában ziccerekből ki tudtuk használni. Nem nagy lemaradásból követtük őket és az utolsó negyed előtt még mindig csak 4 ponttal volt a hátrány. A negyedik negyedben egy rövid ideig fej-fej mellett haladtak a csapatok, de sajnos az utolsó 6-8 percben Crawford és Matthews kosaraival újra meglépett a Blazers, erre pedig már nem volt válasz. Csak erőlködtünk, a dobások  kimaradtak, a végére sima vereséget szenvedtünk, ami a játék képe alapján a realitás volt. Sajnos az ellenfél szó szerint fölénk nőtt, jobban pattanóztak, hatékonyabban dobtak, ilyen szellős palánk alatti védekezéssel és borzalmas dobószázalékkal nem nyerhettünk.
Borzalmasan dobtunk ezen az estén, a mezőnyből csak 40 %kal céloztunk, a triplákat pedig mindössze 20 %os hatékonysággal értékesítettük, legfeljebb közel 85 %os büntetőzésre és a 16 stealre lehettünk büszkék. Az egyetlen játékos, akivel igazán elégedettek lehetünk, az Ty Lawson volt. Az irányító 25 ponttal volt a legjobb és egymaga 8 labdaszerzést vállalt, a lefordulásokból sok pontot szerzett, de egyedül nem csinálhatott többet. Afflalo 19, Gallinari 16 ponttal követte, mindketten gyengén dobtak, különösen az olasz pocsékolta el a kinti dobásokat, ötből öt open threet szúrt el és csak 4/15el dobta a mezőnykosarakat. Nené 10 pontos, 9 lepattanós teljesítményével se lehettünk elégedettek a gyenge közép távolik miatt. A cserék közül csak Miller játszott hasznosan, 13 pontot és 8 asszisztot termelt, bár ő is gyengén dobott, de például Fernandez és Harrington kifejezetten rosszak voltak.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Portland Trail Blazers 3-0 (3 meccs)
2. Oklahoma City Thunder 4-0 (4 meccs)
3. Denver Nuggets 2-1 (3 meccs)
4. Minnesota Timberwolves 0-2 (2 meccs)
5. Utah Jazz 0-2 (2 meccs)

A közeljövő programja:

December 31., szombat, 21:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Január 2., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Január 3., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks
Január 5., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings

Két remek sikerrel kezdtünk, Portlandben viszont fáradtabban játszottunk és túl sok lövőnk tüzelt vaktölténnyel. A harmadik meccs megmutatta a csapat korlátait, a palánk alatti és a kinti védekezést jobban össze kéne hangolni, mert egy magasabb és kintről hatékonyan dobó együttes bármikor szétkaphat bennünket. Ennek ellenére szerintem elégedettnek kell lennünk az eddig látottakkal, de lenne még miben javulni.

Az óév utolsó és az újév első napján következik egy home-to-home series a LA Lakers ellen, utóbbi fellépéssel máris megkezdünk egy három meccses hazai sorozatot. Reméljük győzelmekre számíthatunk és talán a nagy riválist is el tudjuk kapni legalább egyszer.