Azok a denveri kosárlabda szurkolók, akik a lockout alatt elvonási tünetetekkel küzdöttek az európai kalandok ellenére is, most nagy dózisban kapják az NBA mérkőzéseket. A Denver Nuggets az elmúlt négy találkozóján meglehetősen feszített tempót diktált. A csapat letudta első back-to-back-to-back sorozatát, oda-vissza Lakers, majd a Bucks ellen lépett pályára Karl legénysége, vagyis három nap alatt három meccset játszottunk. Egy nap pihenőt követően pedig a Kings csapatát fogadta Colorado első számú kosárcsapata.





















Az első Los Angeles Lakers elleni derbire még 2011-ben került sor, december 31-én LA-ben vendégszerepeltünk. A csapat a legerősebb ötössel kezdte az összecsapást, Lawson, Afflalo, Gallinari, Nené és Mozgov alkották a kezdőt. Az első negyedben kiegyenlített játék folyt, talán egy hajszállal a hazaiak meggyőzőbben játszottak. A második negyedben már jobb játékkal rukkoltunk ki, sikerült a negyed elején egy támadáson kívülre kerülni, a nagyszünetre azonban egy pontos vezetéssel Kobe-ék fordultak. A következő negyed hasonló forgatókönyv szerint zajlott, csak ezúttal a Lakersnek sikerült egy kicsinyke előnyt szereznie, amit ledolgoztunk, sőt meg is fordítottunk. A döntés a negyedik játékrészre maradt. Jól kezdtük a záró felvonást, a negyed közepére öt ponttal is vezettünk, ami ezen a meccsen már komoly különbségnek számított. Az utolsó bő három percben aztán döbbenetes pechszéria vette kezdetét. Volt egy kihagyott zsákolás Nené részéről, valamint az utolsó másodpercben Gallinari ziccerből egyenlíthetett volna, de elhibázta az ordító helyzetet, így a Lakers nagy szerencsével megszerezte a győzelmet 92:89 arányban. A mérkőzés nem hozott magas színvonalú játékot, de összességében izgalmas volt, elsősorban a drámai végjátéknak köszönhetően. Bynum, a hazaiak centere egyszerűen tarthatatlan volt, ezen az összecsapáson nem volt megfelelő válaszunk a játékára, teljesen uralta a festéket, támadásban és védekezésben egyaránt. Nálunk a legjobban, meglepetésre Harrington teljesített, a padról 21 pontot szállított Big Al.

Nem volt sok idő a los angelesi vereségen rágódni, Újévkor ugyanis már hazai pályán fogadtuk a Los Angeles Lakerst. A kezdőcsapatunk megegyezett az előző napi ötössel, jöhetett a visszavágó. Az első néhány percben a vendégek játszottak jobban, de gyorsan kapcsoltunk és a nyitó negyed végére sikeresen magunkhoz ragadtuk a vezetést. A szünet előtt a cseresorunk remeklésének köszönhetően sikerült tíz pont fölé tornászni a fórunkat, így nyugodtan várhattuk a második félidőt. A harmadik negyed közepe táján elfogyott az előny, elsősorban Bryant és Bynum okoztak problémát ebben a szakaszban. A gödörből leginkább Gallinari remeklése hozta ki a csapatot, a negyed záró momentumaként, pedig Birdman szerzett egy gyönyörű kosarat, megadva ezzel az utolsó felvonás alaphangját. A negyedik negyed szorosan alakult, a döntést ezúttal is az utolsó percekig halogatták a csapatok. A meccs hajrájában sokkal jobban koncentráltunk, mint az ellenfél, szép labdaszerzéseknek és gyors leindításoknak köszönhetően a végjátékban sikerült felülmúlni a riválist, így végül 99:90-re behúztuk a győzelmet. Ez a találkozó valamivel magasabb színvonalat hozott, mint az „odavágó”, igaz, a dobószázalékok, különösen a triplák még mindig nagyon gyengék voltak. Ezúttal kijött a mély kispad előnye, sokkal koncentráltabbak voltunk a meccs legvégén, mint az ellenfél, valamint az óriási fölényünk a gyors indításokban is a frissebb lábaknak volt köszönhető. A legtöbb pontot Gallinari szerezte, szám szerint 20-at, de a pontjai mellett védekezésben is rendkívül hasznos volt. Lawson dupla-duplát ért el 17 ponttal és 10 gólpasszal. A padról Harrington szintén dd-vel zárt, 12 ponttal és 11 pattanóval, de Birdmannek is csak egyetlen lepattanó kellett volna, mellettük még Miller is minőségi játékot hozott a padról 12 pontjával és 7 gólpasszával.

A hárommeccses sorozat utolsó állomására a Milwaukee Bucks ellen került sor. Hazai pályán fogadtuk az ellenfelet, a kezdőben pedig Nené helyén Koufos kapott helyt, mivel a brazil egy kisebb sérüléssel bajlódott. A találkozó első negyedében a vendégek domináltak inkább, ennek megfelelően megszerezték a vezetést is. A második játékrészben aztán megkezdtük a felzárkózást, és szép lassan, a szünetig sikeresen kiegyenlítettük az állást. A folytatásban a következő negyed végére megint ellépett egy kicsit a vendég gárda és nagyjából, a negyedik negyed közepéig őrizték az előnyüket. Ekkor beértük a Buckst és innentől már nem engedtük ki a kezünkből a mérkőzést. Izgalmas végjátékot követően, 91:86-ra diadalmaskodtak Karl fiai. A festékben felülmúltuk a vendégeket, nagy meglepetés volt számomra Koufos játéka, nagyon hasznosan játszott a görög. A csapat legeredményesebb játékosan ismét Gallinari volt, 21 pontig jutott és 10 lepattanót is összeszedett, így egyedül a mezőnyből ő zárta dupla-duplával a meccset. A padról ezúttal kevesebb támogatás érkezett, Harrington volt a legeredményesebb cserejátékosunk 17 ponttal és 8 pattanóval, mellette a 10 pontig jutó Brewer-t emelném még ki.





















A fárasztó, három mérkőzéses széria után a Sacramanto Kings ellen lépett pályára a Nuggets a szerdai játéknapon, a helyszín a Pepsi Center volt. Nené csak civilben volt jelen a találkozón, a kezdőben a helyét ezúttal is Koufos birtokolta. Lendületes játékkal kezdtük a meccset, az első negyed végére máris tíz pontos előnyt épített föl a csapat. A második negyed elejére húsz pont fölé kúszott a különbség, ami a félidei szünetig némileg csökkent, de így is jelentős, 17 pontos fórral fordultunk a második félidőre. A harmadik negyedben még tovább nőtt az előny, így az utolsó felvonás már csak formalitás volt. A negyedik negyedben harminc pontos különbség is volt a csapatok közt, ezért Karl olyan játékosokat is pályára küldött, akiket eddig keveset láthatott a denveri közönség. Ez remek döntésnek bizonyult, elsősorban Faried játéka volt nagyon látványos, ha így folytatja óriási közönség kedvenc lesz belőle. Nagyon ötletes, szórakoztató játékot láthattunk ezen az estén a csapattól, Fernandez passzai élményszámba mentek. Végre a dobóformánk is kimondottan jó volt, mezőnyből több mint 60%-os hatékonysággal tüzeltünk, ez még akkor is remek, ha a festékből 68 pontot szerzett a csapat. A legeredményesebb játékosunk Harrington volt 15 ponttal. Koufos megszerezte első denveri dupla-dupláját, 10 ponttal és 11 lepattanóval, egyébként a csapatból öten érték el 10 pontos határt. Felszabadult, látványos játékkal simán, 110:83-ra vertük a Kings-et.

Úgy gondolom, teljesen elégedettek lehetünk a csapat teljesítményével ezen a négy találkozón. A játékunk nem volt mindig olyan magas színvonalú, mint amit esetleg elvárhatnánk az NBA-ben, de ez betudható a lockout-nak. Idő kell, amíg visszarázódnak a játékosok. A közeljövőben kétszer a gyengélkedő Hornets-cel, és a szintén nem túl acélosan kezdő Nets-cel játszunk, valamint a Spurs vendégeként fog szerepelni a csapat. Reméljünk, minél sikeresebben!

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Portland Trail Blazers 4-1 (5 meccs)
2. Oklahoma City Thunder 5-2 (7 meccs)
3. Denver Nuggets 5-2 (7 meccs)
4. Utah Jazz 3-3 (6 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 2-4 (6 meccs)

A közeljövő programja:

Január 7., szombat, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Január 8., vasárnap 02:30 San Atonio Spurs - Denver Nuggets
Január 10., kedd, 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Január 12., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - New Jersey Nets