Amint a címből is kiderül, sajnos jelentősen megváltozott a helyzet a Denver Nuggets kosárlabda csapata körül legutóbbi írásom óta.

Egy hónappal ezelőtt még arról számolhattam be, hogy látszólag - és érezhetően is - minden a legnagyobb rendben halad, szinte megállíthatatlanul robogunk nem csak a rájátszás felé, hanem egészen magától értetődőnek tűnt a rájátszásbeli pályaelőny is. Persze, hiszen egyrészt egészséges volt az egész csapat, másrészt tökéletesen működött legnagyobb fegyverünk, a labdalopás és abból való leindítás.

Nos, azóta visszatért hozzánk az állandónak - és nem várt - vendégnek tűnő sérüléshullám. Minden évben, szinte a szezon elejétől a végéig van egy-két sérültünk, de az utóbbi hetekben soha nem látott nagyságrendekben szedi "áldozatait". Jelen pillanatban Nené és Gallinari, Rudy Fernandez mellett Lawson-ra sem számíthatunk, de éppen csak pár napja, hogy Mozgov vissza tudott térni a pályára a rehabilitációt követően. Szóval a kezdőből három-négy (!) játékos kiesése bármelyik csapatra nézve gyilkosnak számítana, és ha ehhez hozzávesszük a spanyolt - aki az első számú cserénk a padról - akkor nyilvánvalónak látszik a mélyrepülés legfőbb oka. (És akkor még inkább nem említem Afflalo-t,aki pl. a Minnesota elleni hazai meccsen a negyedik negyed közepétől bicegve játszotta végig a hosszabbításos meccset, mert egyszerűen nem volt emberünk, aki helyettesítse.)

Olyan is régen volt már, hogy az All-star hétvégét denveri játékos nélkül rendezzék meg, de én azt gondolom ebben az esetben inkább hasznunkra válik a kis pihenő idő, mert ha nem vesszük ide a rájátszásra esélytelennek mondott csapatokat (pl. Sacramento, Toronto,Washington), akkor be kell látnunk hogy jelenleg a mi csapatunk tűnik leginkább szétesettnek, legrosszabb formát mutatónak.

A sérültek közül talán Danilo Gallinari hiányát viseljük legnehezebben. Sok vita folyt itt is, illetve az nba1.hu fórumán is arról hogy az olasz lehet-e első számú opció a csapaton belül, válhat-e belőle franchise játékos. Ez a kérdés ugyan még egyenlőre tisztázatlan, viszont azt egyértelműen látni, hogy mi történik akkor, ha ő nincs. Amikor megsérült, akkor a nyugati konferencia második-harmadik helyén álltunk szoros versenyben a többi esélyes csapattal. Miután lesérült, volt olyan sorozatunk is, hogy hét meccsből csupán egyet tudtunk megnyerni, és jelen pillanatban csak a kilencedikek vagyunk. Eddig is láttuk a csapat játékának hiányosságait, ami a felállt védelem elleni támadásokban mutatkozott meg első sorban, illetve a kinti dobásaink rossz százalékában. Gallo valahogy a nehéz helyzetekben is rendre tudta bontani az ellenfél védelmét ha kellett, és a kinti dobásai is a szezon elejeihez képest is egyre inkább ültek. Azt hiszem nem túlzok, ha nyersen megfogalmazva a hiányában 15-20 pont hiányzik meccsenként a játékunkból. Mert hát hiába igyekszik fene nagy módon a veterán Harrington pótolni őt, a körülbelül 40-50%-os dobóhatékonyság a rengeteg eleresztett dobáshoz mérten is kevésnek bizonyul. De ha már Harrington-nál tartok, meg kell dicsérni őt, mert valóban odateszi magát a meccseken, és még nagyjából ki is facsarja magából a tudása legjavát. A gond vele kapcsolatban az, hogy ultra lassú, és ez nem csak támadásban jelent horgonyt, hanem védekezésben is. Ugyanezzel a problémával küzd Andre Miller is. Jól lát a pályán, a gyors indítások legjava tőle indul, de mind támadásban, úgy védekezésben is nagyon sokat lassult a játéka. Védekezésben ráadásul elhagyja az emberét, elváltja magát, bezárják, egyszóval nem éppen a legoptimálisabban áll hozzá a játék eme részéhez. Volt egy időszak, amikor állítólag be is sértődött azon, hogy kevesebb időt kap, mint amennyit ő szeretne, és őszintén szólva nekem azóta van olyan érzésem, mintha alibizné a játékot, és nem teszi oda magát rendesen. Lejáró szerződésű játékos, az újjáépülő csapatok ennek nagy hasznát vennék. Nagyon remélem, hogy a március közepéig tartó csere-határidőig meglépjük az elcserélését. Mellette a legvalószínűbb Andersen tradelése, aki a Koufos-Mozgov duó mellett egyre kevesebb lehetőséget kap. Bár megjegyezném, hogy érte nem nagy tolongás várható, pusztán életkora és szerződésének nagysága és hossza miatt. Őt egy csomagban tudnám elképzelni, amiben egy kettes vagy egy hármas poszton játszó játékosunk mellett szerepelne. Ezen a két poszton ugyanis nagyon meg vagyunk telítve, az Afflalo, Fernandez, Brewer, Gallinari, Hamilton ötösfogat - ha mindenki egészséges - soknak tűnik. Pontosan emiatt adódhat a következő kérdés, hogy érdemes-e nekünk Wilson Chandler-t újra szerződtetnünk?! Ő is hármas poszton játszik, bizonyos esetekben átmenetileg négyesben is használható. Vele az a helyzet, hogy a kínai csapata elbukott a rájátszásban, így elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy visszatérjen az NBA-be .Elméletileg RFA, de csak március elsejétől. Ez annyit jelent, hogy ha addig megkínálja egy csapat neki is tetsző szerződéssel, akkor leszerződhet az adott csapathoz. Toronto-ban meg is mozgatnak ezért minden követ, talán ők tűnnek a legkitartóbb kérőknek. (Viszont nekik ki kellene takarítani március 1-ig a rosterből egy-két nagyobb szerződést, hogy be tudjanak egy 8-10 millió/év körüli kontraktust ajánlani Wilson barátunknak.) Ha március elsejéig nem ír alá sehová Chandler, akkor mi következünk, azaz mi ajánlhatunk neki szerződést, és ez még majd a nyári átigazolási szezonra is érvényes lesz, matchelhetünk érte minden ajánlatot, amit más csapat ajánl. (Nagyjából ez abból áll, hogy ha valaki szerződtetni akarja, elé tesznek egy szerződést számokkal, és ha azt mi is hajlandóak lennénk neki megadni, akkor velünk kell szerződést kötnie.)

Ha Chandler még ebben a szezonban hozzánk szerződik, akkor egyel több emberke lesz a középső két poszton, ami azért luxusnak fog számítani. Ezért is tűnne reálisnak innen cserélni valakit. (Amit pedig az köthet gúzsba, hogy szinte mindegyik játékosunkat arról a két posztról tilos egyenlőre cserélnünk a szerződések aláírta miatt. Mert miután szerződést köt egy játékos a csapatával, ha jól emlékszem három hónapig nem cserélhető.)

A mostani mélyrepülés másik oka, ami a szezon kezdetétől fogva gyötör minket: a felállt védelem elleni játék, illetve hogy nem tudjuk állandósítani a jó védekezésünket meccsről meccsre. Ezek olyan szegmensei a játéknak, amelyeket egy felkészült edzői stáb sok munkával orvosolhat. Persze, egy ilyen erőltetett menetben, mint amit a csonka szezon időhatárai nyújtanak, nehéz hosszútávra szóló értékelhető munkát végezni, hiszen szinte edzeni nincs idejük a játékosoknak a sok meccs miatt. Világosan látszódik, hogy azok a csapatok számíthatnak sikeres szezonra, akiknek játékosaik tudnak improvizálni, és ezek általában a sportág sztárjai. Nekünk pedig Anthony távoztával egyelőre nincs kimagasló játékosunk. Őszintén szólva, ennyi sérülttel igazából objektív képet sem kaphatunk a csapatról, maximum jobban kidomborodnak egyes játékosok hibái. Az év elején a rájátszást jelöltük meg célként, szerintem az még teljesíthető. Kérdés csupán az, hogy meddig tart a sérüléshullám, és sikerül-e minőségi játékos-cserét bonyolítanunk.

Egy-két mondatban szólnék a játékosokról is. Harrington-ról,Miller-ről és Andersen-ről esett szó, a többiek közül elsőként kiemelném az újonc Kenneth Faried-et. Nené sérülését követően a kezdőcsapatban kapott helyet, és rendkívüli atletikusságának köszönhetően főleg lepattanózás terén nyújt olyan formát, amit már régóta vártunk Denverben. Ki merem jelenteni, hogy megérte neki szerepet szánni ,és feledtetni tudja Kenyon Martin-t a palánk alatt. Ő feltétlen a jövőbeli Nuggets egyik alapköve lehet. Arron Afflalo is kezd magára találni az idénykezdeti homályosabb formáját követően, mostanában ő tart minket meccsben az ellenfelekkel szemben. Ty Lawson-ra egyenlőre pici visszaesés jellemző, ami szerintem a sérültek kieséséből is adódik. Fő fegyvere a betörés, akkor kivitelezhető hatékonyan, ha a társak megteremtik erre a lehetőséget, helyet csinálnak neki a tábla alatt. Jelenleg viszont sokszor az az érzésem, hogy nem is tudjuk, mit akarunk játszani támadásban. Ezért a mindenkori ellenfél eleve leredukálhatja védekezésben a veszélyforrásokat, ebben az esetben ugyebár a "kicsi" betöréseit. Ezért takarják be meglátásom szerint nagyon sokszor. Sajnos nincs kollektív mozgása a csapatnak támadásban, ezért sokszor kiszámítható a játékunk. Ez pedig nem Lawson erényeinek megfelelő játékstílus.

Corey Brewer továbbra is hozza a labdalopásokat, lerohanásokat, és szorgalmasan pattanózik is. Egyetlen nagy hibája a fakeze. Nagyon sokszor marad üresbe a tripla vonalnál, mégsem tudja kihasználni a lehetőségeket. Ezen is csak sok gyakorlással változtathatna, de arra a fentiekben említett okok miatt nincs lehetőség. Rudy Fernandez sajnos sérült, pedig ő is hasznos tagja a rotációnak mind támadásban ,úgy védekezésben is. A centerek közül Timofey Mozgov továbbra is inkább egy erőcsatárnak megfelelő játékot nyújt, tehát kevesebbet pattanózik, középtávolról jól dob.Nené mellett valahogy nem tűnik 100%-os megoldásnak. Kosta Koufos centerezik tisztességgel, szedi is a pattanókat a lehetőségekhez mérten, viszont a gyűrűtől 3-4 méterre már veszélytelen. A két centerünkből kéne egyet gyúrni kb., akkor lehetnénk megelégedve.

Nem éppen a legszebb napjait futja a franchise, de igazából akkor kellene teljesen elkeserednünk, ha ezt teljes csapattal tenné. Egyelőre ugyanis - ahogy már írtam is - homályos az, hogy mire is lehetünk képesek. Nehéz a sorsolás is, ráadásul az évek óta botladozó, építgető csapatok is kezdenek révbe éni. (Pl. Minnesota) Tehát nagyobb is a konkurencia mint eddig volt, pedig az utóbbi években sem volt erre nézve hiány. Hazudnék, ha azt mondanám engem nem bosszant a sorra elbukott meccsek tömkelege, és az ahogyan az utóbbi hetekben szerepelünk. De az elmúlt években is átéltünk már ehhez hasonló vesszőfutásokat, gyengébb periódusokat, és még mindig volt utána ismét olyan időszak és olyan játék amire büszkék lehettünk. És azt gondolom, most is eljön majd ez az idő, csak türelmesen ki kell várni, illetve bízni a Nuggets vezetésében, edzőiben, játékosaiban.

Figyelmeteket köszönöm, további jó szurkolást kívánok! Fel a fejjel!