Mozgalmasan teltek az elmúlt napok a Denver Nuggets háza táján. A csapat hazai sorozata a végére ért, közben még a csereidőszak vége előtti utolsó órákban komoly személyi változások is történtek az együttesnél. A következő összefoglalóban terítékre kerül a hazai széria öt mérkőzése és természetesen a csapatot érintő cseréről is lesz majd szó.



















Tíz nappal ezelőtt az Atlanta Hawks ellen lépett pályára a Nuggets. A két csapat elég hasonlóan szerepel idén, a mérkőzés eredménye előre megtippelhetetlen volt, de aki szoros meccsre számított annak nem kellett csalódnia. Gallinari és Nené is a kezdőcsapatban lépett pályára a sólymok ellen, az olasz vezetésével nagyszerű első negyeddel nyitottuk a találkozót. A következő játékrész utolsó két percéig szorosan tapadt a Hawks, innentől viszont nekünk volt nagyobb szerencsénk és sikerült a szünetre kilenc pontos előnyt építenünk. A harmadik játékrész egyértelműen a vendégeké volt, ledolgozták a hátrányt. A negyedik negyed óriási csatát hozott, mindkét csapat nagy erőfeszítések tette a győzelem kiharcolásáért. Az utolsó percekben már-már úgy tűnt az Atlanta szerzi meg a győzelmet, de köszönhetően Gallo fantasztikus kosarának megszereztük a vezetést az utolsó 10 másodpercen belül. A lefújás előtt 1 másodperccel mégis a vendégek kerültek kedvező helyzetbe, Hinrich büntetőzhetett, de a második dobása kimaradt, jöhetett a hosszabbítás. Izgalmak maradt bőven a ráadásra is. Jobban kezdett a Hawks, egy támadáson kívülre kerültek, az utolsó másfél percet viszont hihetetlen módon elbénázták, így tálcán kínálták az esélyt a győzelemre. Szerencsére nekünk több szerencsénk volt a végjátékban ezúttal, így 118:117-re győztünk. Nagyon érdekes mérkőzés volt, fantasztikus megoldásokat és hatalmas bénázásokat is élvezhetett a nézőközönség, utóbbiból szerencsénkre a vendégek többet produkáltak. Nem játszottunk rosszul, de ezt a sikert részben a Hawksnak is köszönhetjük, ha kihasználják a ziccereiket a hosszabbításban, akkor akár másképpen is alakulhatott volna az eredmény. Több remekül teljesítő játékos is volt a csapatban, Nené 22-, Gallinari 19-, Lawson pedig 21 pontig jutott a találkozón. A cserék között Harrington volt a legeredményesebb, 19 egységgel.

A következő összecsapás igencsak nehéznek ígérkezett, hiszen az éllovas Oklahoma City Thundert fogadtuk. A csapatból kimaradt Nené, őt a meccs napján cseréltük Washingtonba, de erről majd később részletesen lesz még szó. A kezdés nem volt rossz, a Thunder az első negyedben nem tudott leszakítani minket. A második játékrészben a szokásoknak megfelelően jöttek a cserék, ebből a vendégek profitáltak inkább, tíz pont fölé nőtt a hátrányunk, a negyed végére azonban sikerült lefaragni ebből, sőt mi több, a félidőben egy ponttal vezettünk is. A harmadik negyedben gyengén teljesítettünk, úgy látszik, ez már szokássá válik nálunk. A vendég csapat nem habozott kihasználni a helyzetet és meglépetek a záró játékrészt megelőzően. Az utolsó felvonás elején eldőlt a mérkőzés, a Thunder nagyon elhúzott, innen már nem volt visszaút. Végül 103:90 arányban simán kikaptunk. Ez a vereség belefér, Nyugat legjobbja ellen nem szégyen veszíteni, ráadásul a Thunder ellen amúgy sem megy nekünk. Vélhetően a csere is közrejátszott a mérkőzés alakulásában és abba, hogy ennyire lagymatag teljesítményt nyújtott a csapatunk.

Érdekes mérkőzés várt a csapatra a következő fordulóban, hiszen a Boston Celtics látogatott Denverbe. A kelták vendégjátékát mindenhol fokozott érdeklődéssel szokták várni a drukkerek és ez ezúttal sem volt másképp. Nené távozásával a megüresedett center posztot Mozgov foglalta el a kezdőben. Jól kezdtük a találkozót, néhány percnyi kiegyenlített játék után, magunkhoz ragadtuk a vezetést, a nyitó játékrész végén már csaknem tíz ponttal mentünk a vendégek előtt. Az előnyünk a tíz pontos határt csak a második negyed végére érte el, a második félidőre megnyugtató, 13 pontos fórral fordultunk. A harmadik negyedben még tovább növeltük a különbséget, így teljes nyugalomban vártuk a negyedik felvonást. Nem is történt semmi olyan, ami aggodalomra adott volna okot, egészen a játékrész feléig. Ekkor a Boston elkezdett hajrázni, sikerült két pontra feljönniük, de az egyenlítés nem jött nekik össze, így a Nuggets újabb győzelmet szerzett, 98:91 arányban. A csapatból kiemelkedett Gallinari és Faried. Az olasz 20 pontot szerzett az összecsapáson, ültek a dobásai és ráadásként a második negyedben egy fantasztikus hátmögötti passzal szolgálta ki a meccs másik hősék, Fariedet. Az első éves erőcsatár újabb dupla-duplával jelezte, hogy Karl hosszú távon is számíthat rá, 16 lepattanója és 18 pontja csattanós válasz azoknak, akik kételkedtek a képességeiben.

Újabb rangadó következett, a bajnok Dallas Mavericks ellen játszottuk a következő mérkőzést. A kezdőnk nem változott, Mozgov maradt a center, a padon viszont már ott ült Wilson Chandler, akit Kínába tett kitérője után sikeresen újraigazolt a denveri vezetés. Erősen kezdtünk ezúttal is, de a Mavs képes volt tartani a lépést az első percekben, olyannyira, hogy hamarosan magukhoz ragadták a kezdeményezést és sikeresen elléptek 6-8 ponttal. A második negyed vége felé volt egy momentum, amikor az egyenlítés elérhető távolságba került, de Nowitzki vezetésével ismét fölénybe kerültek a vendégek. A harmadik negyedben nem sikerült közelebb kerülni a címvédőhöz, sőt még tovább nőtt a hátrányunk. A záró játékrész elején már kilátástalan helyzetbe kerültünk, közel húsz ponttal maradtunk már el ekkor és a mérkőzés gyakorlatilag véget ért. Kozmetikázni sem igen sikerült az eredményen, ami 112:95-ös vereség lett. Mindenben jobbak voltak ezen az estén a vendégek. Különösen a védekezésünk volt gyenge, Nowitzkit képtelenek voltunk tartani, így a társainak elég volt átlagos teljesítményt hozni, hogy biztos legyen a sikerük. Nálunk egyedül Afflalo játszott jól, 24 ponttal zárta a mérkőzést, nem csak a pontok száma, hanem a hatékonysága is dicséretre mérltó volt. A visszatérő Chandler 12 pontot szerzett, kicsit pontatlanul játszott, de gondolom, néhány mérkőzés alatt felveszi majd a tengerentúli ritmust.
























A hazai sorozatunk végére a Detroit Pistons vendégjátékával került pont. A csapatban több változás is történt az előző mérkőzéshez képest. Gallinari hüvelykujja megsérült, ami miatt lehet, hogy hosszabb időre harcképtelenné vált. Chandler vette át az olasz csatár helyét a kezdőben, a padon pedig bevetésre várt McGee, aki a Nené ellenértékeként érkezett hozzánk. Az első negyedben fantasztikusan játszottunk, 40:18-ra nyertük ezt a játékrészt és McGee is bemutatkozott a helyi közönségnek egy gyönyörű zsákolással. A második negyedben kissé visszavettünk a tempóból és felzárkózott a Pistons. Óriási részt vállalt ebből Gordon, a vendégek dobóhátvédjének szinte minden összejött. A harmadik játékrész nagyon kiegyenlített játékot hozott, a negyedik negyedet 91:91-es döntetlennel kezdték a csapatok. A mérkőzés egészen az utolsó másodpercekig izgalmas maradt. Két perccel a vége előtt négy ponttal vezetett a vendég csapat, innen sikerült megfordítanunk a mérkőzést. Az utolsó pillanatokban Afflalo szerzett faulttal együtt kosarat, a büntetővel kiegyenlíthetett volna, de elhibázta a dobást. A lepattanóra McGee startolt rá elsőként és megszerezte a győzelmet érő kosarat, így 116:115-re nagy csatában nyertünk. Ez nem akármilyen bemutatkozás volt a csapat új centerétől, összesen 15 pontig, 7 lepattanóig és 3 blokkig jutott a mérkőzésen. Afflalo átmentette a remek formáját a Dallas elleni meccsről, ő 23 ponttal zárt. Lawsonnak is sikerült kimagaslóan játszania, 25 pontot szerzett. A visszatérő Chandler dupla-duplát szerzett 10 lepattanó mellett 11 ponttal vette ki a részét a sikerből. Nagyon izgalmas, fordulatos és szórakoztató mérkőzés volt ez a Pistons elleni összecsapás, ha nincs Gordon nagyszerű formája, akkor talán könnyebben is begyűjthettük volna ezt a győzelmet.

Végezetül pedig a csapatot érintő változásokról következik egy kis összefoglalás. Gondolom, mindenki értesült róla, hogy Nenét elcserélte a Nuggets. Az ügyletben három csapat volt érintett, a Washington Wizards, a Los Angeles Clippers és mi. A csere következtében Nené a Wizardsba került, hozzánk pedig Turiaf és JaVale McGee érkezett. Kettőjük közül előbbiről lemondott a vezetés, így ő azóta már a Miami játékosa. Nené elvesztése fájdalmas, hiszen már régóta a csapat játékosa volt, ráadásul ő volt az utolsó azok közül, akik tagjai voltak az Anthony-Iverson páros köré épülő gárdának. Másrészről, be kell látni, hogy brazil ennél jobb már nem lesz, sorozatos sérülések hátráltatják a játékban és a csapat jövője szempontjából nagyon előnytelen szerződése volt. A helyére érkező McGee képes lehet pótolni őt, atletikus, fiatal, agilis játékos, aki kicsit nehezen kezelhető, de talán Karl majd szót ért vele. Farieddel ütős kettőst alkothatnak majd a palánk alatt. A csere másik hozadéka, hogy ezzel elegendő hely szabadult fel a fizetési sapkában ahhoz, hogy újraigazoljuk Wilson Chandlert. Ezt is sikeresen nyélbe ütötte Masai Ujiri. Wilson visszatérése különösen fontos most, hogy Gallo újra megsérült, mondhatni a legjobbkor tért vissza a csapathoz. Összességében teljesen pozitívan jöttünk ki ebből a trade-ből, hiszen Nenéért cserébe kaptuk McGee-t és gyakorlatilag Chandlert is.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 35-12 (47 meccs)
2. Denver Nuggets 26-21 (47 meccs)
3. Utah Jazz 25-22 (47 meccs)
4. Minnesota Timberwolves  23-25 (48 meccs)
5. Portland Trail Blazers 22-25 (47 meccs)

A közeljövő programja: 

Március 24., szombat, 03:30 Utah Jazz - Denver Nuggets
Március 25., vasárnap, 21:30 Minnesota Tmberwolves - Denver Nuggets
Március 27., kedd, 02:00 Chicago Bulls - Denver Nuggets
Március 29., csütörtök, 01:00 Toronto Raptors - Denver Nuggets
Március 31., szombat, 01:00 Charlotte Bobcats - Denver Nuggets