Egy mérkőzés hátrányban várta a Denver Nuggets a második hazai összecsapást az NBA főcsoport-negyeddöntőjében. Az első denveri találkozót fölényesen megnyertük, így joggal reménykedtek a coloradói szurkolók a sikeres folytatásban.



A párharc negyedik mérkőzésére május 6-án került sor hazai környezetben, s csakúgy mint az első denveri találkozón Mozgov kapott helyt a kezdőcsapat center pozíciójában, a többi poszton nem történt változás. Jól kezdtük az első negyedet a játékosaink nagy része eredményesen indította a találkozót, csak Afflalonak nem sikerült elkapni a fonalat. A második negyedben is sikerült tartani a tempót, igaz a Lakerst nem tudtuk jelentősen leszakítani, a félidőre azért sikerült hat pontos előnnyel menni. A második félidőt nagyon gyengén kezdtük, a vendégek Bryant és Bynum vezetésével átvették a vezetést, a negyed második felében köszönhetően elsősorban a cseresornak felvettük a ritmust, ezért a Lakers nem tudott ellépni. Az utolsó felvonásra egy pontos különbséggel érkeztek meg a csapatok. Szorosan alakult ez a negyed, a mérkőzés sorsa csak az utolsó percben dőlt el. Sessions és Blake hármasaival komoly előnyre tett szert a vendég csapat, Gallinari kihagyott hármasa után még Lawson betalált, de ez kevés volt az egyenlítéshez, így végül 92:88-as vereséget szenvedtünk. A mérkőzésen a Lakers magas emberei domináltak inkább, ez jól látszik a lepattanók számán. A festékből szerzett pontokat tekintve igaz mi voltunk fölényben, de ezt sikerült a gyenge hárompontos mutatóval lerontanunk. Jobb büntetőzésre is szükségünk lett volna, ha nyerni szerettünk volna, ez azért is komoly előnyt jelenthetett volna, mert a Lakers is rendkívül gyengén teljesített a vonalról. A csapatból Gallinari és Miller teljesítettek a legjobban, az olasz 20 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, a veterán irányító pedig a padról 15 ponttal és 7 assziszttal segítette a csapatot. Több kulcsemberünk tudása alatt produkált, így Afflalo és Lawson is elmaradt a tőle elvárható teljesítménytől. Rendkívül fontos mérkőzést buktunk el és sajnos ezzel a vereséggel nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, 3-1-re a kaliforniai csapat vezetett ekkor a párharcban, tehát minden hátralévő találkozót meg kellett nyernünk, hogy továbbjuthassunk.

Az ötödik meccsre a csapatok visszatértek Los Angelesbe, a Nuggetsnak a túlélésért kellett harcolnia ezen a mérkőzésen, hiszen a Lakers akár már itt lezárhatta volna a párharcot. Jó kezdtük a találkozót, nagyrészt nálunk volt az előny az első negyed során. A második negyedet egy kisebb hullámvölggyel indítottuk, majd a félidő előtt felpörögtünk és tíz ponttal is elléptünk a hazai csapattól. A harmadik negyedben sikerült tartani az előnyünk, Miller és McGee remekül játszottak, különösen az ő teljesítményüknek köszönhetően vezettünk. A záró negyedben továbbra is a Miller-McGee páros húzta a csapat szekerét, jól ment a játék, már bőven tíz pont fölött járt a két csapat közti különbség, a találkozó vége mégis izgalmasra sikeredett. Bryant visszahozta a meccsbe csapatát, így a meccs végén egy pontos előnyben létfontosságú volt a Miller által dobott két büntető, ezzel sikerült bebiztosítani a győzelmünket és visszavinni a párharcot Denverbe. Annak ellenére sikerült behúzni ezt a nagyon fontos győzelmet, hogy Bryant láthatóan mindent megtett csapata sikeréért, talán túl sokat is vállalt magára, egyemberessé téve ezzel a Lakerst, míg nálunk többen is kiemelkedően teljesítettek. Kiemelkedett a csapatból Miller és McGee, ketten együtt közel 50 pontot szereztek, remek volt köztük a kémia, Dre több asszisztot is kiosztott JaValenak, aki nem csak támadásban, de védekezésben és lepattanók gyűjtögetésében is élen járt. A kezdőcsapatból Afflalo és Gallinarira játszottak jól, különösen előbbi teljesítménye volt örömteli, mivel az előző mérkőzése nagyon gyengére sikeredett. A legkomolyabb hiányérzet ezzel a találkozóval kapcsolatban a hármasokkal lehet, 19 próbálkozásból mindössze 3 volt sikeres, ami nagyon kevés ezen a szinten. Simábban is győzhettünk volna, ha Kobe nem hozza fel az övéit az utolsó negyedben. A Lakers talán azt hihette, hogy simán megadjuk magunkat, de másképp alakultak a dolgok, így jó eséllyel indulunk harcba az egyenlítésért a következő mérkőzésen.

A párharc utolsó denveri mérkőzésén is a túlélés volt a cél május 10-én. Amennyiben sikerül a hatodik mérkőzésen diadalmaskodnunk, akkor kiharcolunk egy mindent eldöntő hetedik mérkőzést. Ennek megfelelően remekül kezdtünk, 13:0-val adtuk meg az alaphangot a mérkőzésnek. Az első negyedben 30 pontot szerzett a Nuggets, ezzel természetesen magabiztosan vezetett is csapat. A második negyed már kiegyenlítettebb játékot hozott, az előnyünket azonban sikerült megőrizni a nagyszünetig. A második félidőt hasonlóan jól kezdtük, mint az első negyedet, ebben a játékrészben már 20 pontnál nagyobb előnyünk is volt. Az utolsó negyedben már csak meg kellett tartani az előnyünket, ez félgőzzel is könnyen sikerült, a találkozó végén már a cserejátékosok is lehetőséget kaptak mindkét oldalon, a végeredmény 113:96-es győzelem lett. Remekül játszott a csapat ezen az estén, különösen a hármasok terén sikerült előrelépni, 50%-al szórták a játékosaink a triplát, amire szükség is volt, hiszen a büntetőzésünk gyenge volt, ezt sikerült ezzel kompenzálni. A csapat vezére Lawson volt, 32 ponttal a legeredményesebb játékosunk lettek, a pontok mellett még 6 gólpasszt és 5 lepattanót jegyzett. A kezdőből Faried emelkedett ki 15 ponttal és 11 lepattanóval újabb dupla-duplával gazdagította a statisztikáit. A cserejátékosaink közül Brewer és Miller tették hozzá a legtöbbet a sikerhez, előbbi 18 ponttal, utóbbi 12 egységgel zárt. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik, hogy Bryant betegen vállalta a játékot, ennek ellenére szépen megszórta magát, tehát nem rajta múlt az eredmény, sokkal inkább Gasol vagy a cseresor gyengélkedésén, de ez legyen a Lakers baja. Fölényes győzelemmel jó alaphangot adott a csapat a hetedik mérkőzésnek, amelyre a Staples Centerben került sor május 12-én, szombat este.



A csapat a becsületét mindenképpen megtartotta azzal, hogy két meccses hátrányból egyenlítve, hetedik mérkőzésre kényszerítette a Lakerst. Bizonyos szempontból teher nélkül léphettünk pályára, hiszen az LA-nek sokkal komolyabb blama lett volna hazai pályán, ilyen előzmények után búcsúzni. Az első negyed ennél szorosabb játékot nem is hozhatott volna, fej-fej mellett haladtak a csapatok, legfeljebb 2-3 pontos különbségek alakultak ki. A következő játékrészben már sikerült a hazai csapatnak 6-8 ponttal ellépni, a pihenőre hat pontos hátrányban vonulhatott a csapatunk. A harmadik játékrészben tíz pont feletti előnye is volt a hazai csapatnak, de szerencsére a negyed végére sikerült visszazárkózni és egál közeli eredményt kiharcolni. A záró negyed második felétől kezdett egyre inkább fölénybe kerülni a Lakers, védekezésben léptek előre leginkább, sorra blokkolták a kísérleteinket és mi is a kezükre játszottunk a sok kihagyott helyzettel. Innentől már nem sikerült egy támadáson belülre kerülnünk, a Lakers megnyerte a mérkőzést 96:87 arányban. Mind a két csapat elég gyengén dobott mezőnyből, a hazaiak a hármason túlról sokkal jobban céloztak, mint mi, ez a végén sokat számított, hiszen a hajrában több triplánk kimaradt. Talán agresszívebben kellett volna játszanunk a tábla alatt, túl sok második esélyt engedtünk Gasolnak és Bynumnak, a spanyol az előző mérkőzésen nyújtott produkcióját jócskán felülmúlta, sajnos ez döntőnek bizonyult. A Nuggets legjobbja Lawson volt, 24 ponttal és 6 assziszttal zárta mérkőzést. Szintén 24 egységig jutott Harrington is, a cserék közül Miller nagyot küzdött 11 lepattanót és 8 asszisztot vállalt magára, de a pontok ezúttal elmaradtak tőle. McGee 14 lepattanóval és öt blokkal zárt, de a pontszerzés neki sem ment ezen a meccsen. A találkozó citromdíjasa Gallinari volt, nagyon gyengén teljesített, mindössze 3 pontig jutott, ha ő hozott volna egy átlagos teljesítményt, akkor talán máshogy alakult volna a hetedik mérkőzés, de hiba volna egyedül az olaszra hárítani a vereséget, hiszen Lawsonon, Afflalón és Harringtonon kívül nem teljesítettek jól a játékosaink.

Összességében elégedettek lehetünk ezzel a szériával, hiszen két mérkőzéses hátrányból sikerült hetedik meccsre menteni a párharcot. Talán ez a felzárkózás fárasztotta el a csapatunkat, így a hetedik találkozón már nem maradt bennünk elég erő arra, hogy idegenben megverjük a Lakerst, másrészt az ellenfél sokkal tapasztaltabb játékosokból áll, és ennek egy ilyen döntő fontosságú összecsapáson nagyon nagy jelentősége van.

Azt hiszem, emelt fővel búcsúzott a csapat a rájátszásból és a vereség ellenére is elégedettek lehetünk a csapat teljesítményével, ez a párharc a jövőre nézve is jó alapként szolgálhat.