Júliius 14-20ig hét nap alatt öt meccset játszott a Denver Nuggets fiatalos csapata a Summer Leagueben Las Vegasban és bár az alkalmi csapatban több ígéretes tehetség is felvonult, a gárda képtelen volt eredményesen szerepelni, egy kivételével minden mérkőzésen vereséget szenvedtünk.



Elsőként múlt szombaton léptünk pályára a Goden State Warriors ellen és a gyengébb második félidőnek köszönhetően 95-74re kikaptunk. Az első két negyedben szinte végig lépéselőnyben voltunk, sok pontot szereztünk, így a sebezhető védekezést elviseltük, de jól látszódott, hogy a GSW akkor szerez pontot, amikor csak akar, szerencsére viszont jó százalékban értékesítettük a helyzeteket. Féltávnál 48-43ra vezettünk és egyáltalán nem tűnt rossznak a helyzet. A szünet után viszont elkezdtünk többet hibázni, kimaradtak a dobások és megszaporodtak a turnoverek, a Warriors továbbra is ipari mennyiségben termelte a pontokat, így rövid idő alatt fordítani tudtak. A záró negyed előtt már néhány ponttal ők álltak jobban, az utolsó felvonásban pedig végképp padlóra küldték a denveri fiatalokat, a végeredmény sima vereségről árulkodik. Jordan Hamilton 18 ponttal volt a legeredményesebb játékos, 7/15ös hatékonysággal célzott és két triplát is bevert. További hárman értek el kereken 10 pontot, Faried mellette 8 pattanót postázott, Fournier mérsékelten célzott és az irányító Kitchen volt a harmadik kisebb meglepetésre.

Másnap a Dallas Mavericks ellen léptünk pályára és 88-77es zakót követően távoztunk a COX Pavilionból. A Mavs az első percektől végig vezetett, nem volt annyira látványosan sima a mérkőzés, de magabiztosan jártak előttünk folyamatosan. A félidőben 12 pontos volt a különbség, a szünet után szépen megráztuk magunkat és feljjebb tudtunk zárkózni. Egyedül a harmadik negyed volt az, amelyikben több pontot szereztünk az ellenfélnél, mert végre mások is felnőttek Hamilton mellé. Sajnos, a felkapaszkodás nem érte el a célját, hiába tettük szorossá a végjátékot, a texasiak visszaverték a kísérleteinket és simán győztek. Hamilton ismét 18 pontot szórt, 7 lepattanót leszedett és a csapat első számú emberének bizonyult. Evan Fournier másodszor sokkal határozottabban festett, jó megoldásokat vállalt és elsüllyesztett két hármast, de 15ből csak négy mezőnykosara volt sikeres. A relatíve ismeretlen kettes-hármas Josh Carter ugyanúgy 15 pontig jutott, Faried pedig hátfájásra panaszkodva pihent.

Két vereség után jött egy szabadnap és kedden végre begyűjtöttük az első skalpot, miután 85-81re győzedelmeskedtünk a New York Knicks felett. Beragadtunk a rajtnál és az első negyedben végig a NYK állt jobban, azonban a második játékrészre egyre jobban belejött a csapat és Hamilton szokásos vezetésével visszajöttünk és átmenetileg megfordítottuk az állást. A félidő idején éppen 44-44es döntetlen állt az eredményjelző táblán. A folytatás rettentő szorosan alakult, fej-fej mellett haladtak a csapatok, a vezetés folyamatosan cserélődött. A harmadik negyed végeztével egy ponttal mi álltunk jobban, de a záró frame is végig szoros volt, az utolsó percekben tudtunk kicsit elszakadni, végül néhány ponttal le tudtuk győzni őket. Hamilton az eddigi remeklést is túlszárnyalta, 21 pontig és 8 lepattanóig jutott a mérkőzésen, kiváló munkát végzett támadásban és védekezésben, abszolút lehet rá számítani. Kenneth Faried visszatért és a 'Manimal' igazán rámenős játékot mutatott be, 16 pont mellé 15 lepattanót gyűjtött és még öt blokkolást is összeszedett. Fournier és Kitchen 14-14 egységgel tartoztak még a legjobbak közé.

Csütörtökön léptünk fel legközelebb, először játszottunk másik helyszínen, a Charlotte Bobcats elleni fellépést a Thomas & Mack Centerben rendezték, 99-86ra kikaptunk tőlük. Ismét a lassabb kezdés okozta a vesztünket, pontatlanul és fásultan indítottuk a játékot, már az első negyed alatt tíz pontos lemaradást szedtünk össze Kemba Walkerék ellen. Innentől csak futottunk az eredmény után, a második negyedtől hiába igyekeztünk sokkal jobban, folyamatosan tíz egység körül mozgott a deficit. A szünet alatt is 47-37 volt az állás oda és a helyzet a második félidőben se igazán változott, egy ideig becsülettel próbáltunk visszazárkózni, a végére azonban mintha lemondtunk volna a meccsről, a befejező percekben még tovább nőhetett a különbség. Hamilton újra 21 pontot termelt, mellé 9 lepattanót és 4 asszisztot szórt, azonban mindössze 2/9es hatékonysággal célzott a triplavonalon kívülről. A 18 pontos Fournier volt a csapat másik kiemelkedő alakja, de a francia ugyancsak 3/9el értékesítette a triplákat, neki is jutott négy assziszt, ám négy turnover is. A center Gani Lawal nagyon élt ezen a meccsen, 27 perc alatt 15 pontig jutott, mindössze két dobást hibázott el. Fariednak megint nem volt szerencséje, hamar megsérült, amikor egy csapattársa véletlenül arcon könyökölte és nem tudta folytatni a játékot.

Az utolsó meccset a pénteki napon vívtuk a Portland Trail Blazers ellen, de sajnos nem sikerült szépen búcsúzni a sorozattól, mert 95-82 arányban ismét mi húztuk a rövidebbet. Már a pontzáporos első negyed adok-kapokjából az oregoniak jöttek ki jobban, akkor csak pár pont volt a különbség a két csapat közt. Később is folyamatosan a Blazers volt lépéselőnyben, megint futottunk az eredmény után, de képtelenek voltunk felzárkózni melléjük. A szünetben 50-42 volt az állás a javukra. A harmadik és a negyedik negyedben is kevesebb pontot szereztünk, mind a négy játékrészt elveszítve kaptunk ki rettentő simán, bár a második félidő szorosabb volt, a 13 pontnál képtelenek voltunk beljebb küzdeni magunkat. Az ötödik meccsen ötödször is Hamilton volt a legeredményesebb, 18 pontja mellé ráadásul 8 gólpasszt adott, rendkívül önzetlen volt, egyértelműen a csapat legjobbja volt megint. Őt követte Fournier 17 ponttal és Demonte Harper ugyancsak 17 egységre volt képes. A padról Quincy Miller most játszott a legjobban, 22 perc alatt 12 pontot szedett össze, minden második kosara volt sikeres.

Az eredmények gyengék voltak, de több játékosunk remekelt. Hamilton minden alkalommal a legtöbb pontot szerezte, meccsenkénti átlagban 19.2 pontot szórt a bajnokság alatt. Vele együtt Fournier volt a pályán meccsenkénti 31 percet, a francia kettes 14.8as pontátlagot jegyzett, kicsit hullámzó volt, de összességében pozitív volt a teljesítménye. Faried hozta a tőle várt színvonalat, sérülésekkel bajlódott, de azért 11.3 pontot és 8 lepattanót termelt átlagban.

A Nuggets 2004 óta minden nyáron részt vesz a Las vegasi sorozatban, az idei előtt 23-11es győzelem-vereség mutatóval nekünk volt a második legjobb összetett statisztikánk, azonban 2012ben csak 1-4es hatékonyságot értünk el. Aggodalomra semmi ok, többen is biztató teljesítményt nyújtottak, izgatottan várhatjuk a nyár további részét.