A Denver Broncos eddigi szezonja igazi adok-kapokhoz hasonlítható, de most túl a bye weeken volt időnk rendezni sorainkat, átnézni mit csinálunk jól és mit rosszul, helyre tenni a hibákat, s erőt gyűjteni a hátralévő meccsekhez. Tavaly a bye week után indult a nagy menetelés, és erre idén is van esély, az első áldozatunk pedig a New Orleans Saints lehet.



Az ellenfelünk:

A New Orleansi football csapat 1966-ben az NFL és AFL egyesülésének pirkadatán született stílszerűen november 1-én Minden szentek ünnepén bejelentve a Szentek városának új franchise-át, a Saints-et. Hogy a névvel szereztek-e maguknak isteni támogatást, kitudja, mindenesetre '67-ben a legelső meccsükön a legelső kickoffot azonnal visszavitték TD-re John Gilliam révén. Persze a meccset elvesztették, és aztán cirka 20 éven keresztül a liga pofozógépe szerepét töltötték be.

Pedig akár máshogy is lehetett volna, a '70-es években ugyanis egy bizonyos Archie Manning állt a center mögött a támadó snappeknél. Peyton és Elisha apja pedig nem hiába örvend ligaszintű elismertségnek s tekintenek rá hősként Louisianában. Története azonban sajnos egy nagy tehetség elvesztegetésének meséje, s noha ezt aligha bánja, mára mindkét fia bőven túlnőtte őt. A meccs pikantériája, hogy idősebb kölyke most narancssárga mezben várja apja egykori csapatát, érzelmekben dús összecsapás lehet. Hogy valami sikert mégis ki tudjak emelni ebből az időszakból, '79-ben egy ideig még a rájátszásért is csatában voltak, s ha a hajrában elszenvedett 2 vereség miatt az nem is lett meg, de az utolsó fordulóban a toronymagas favorit Rams-et a csapat utolsó meccsén a Los Angeles Memorial Coliseumban legyőzve története során először elkerülte a losing season-t, 8-8-ra mentve idényét.

Újabb sikertelen éveket követően aztán Jim Morával jöttek végre a siker évei, '87-ben az első winning season elég volt a playoffshoz, majd a szónak később új értelmet adó edzővel ezt a bravúrt '90 és '92 között zsinórban 3× megismételték, '91-ben megszerezve első divízió győzelmüket. A sikerek mögött elsősorban a híres LB sor, a dome patrol állt. A Ricky Jackson - Sam Mills - Vaughan Johnson - Pat Swilling felállás összesen 20 Pro Bowl szereplést tudhat magának és a Saintsnek '86 és '93 között, Rickey Jackson pedig mára a Hall of Fame tagja. 1996ban azonban, miután 3 közepes szezon után nem feltámadás jött, hanem teljes összeomlás megköszönték a vezetőedző munkáját annak ellenére, hogy 10 év alatt több győzelmet szerzett irányítása alatt a csapat, mint előtte összesen. 93 győzelme egyébként máig franchsise rekord arrafelé.

Annyi baj legyen, hisz Mora után egy újabb legendás edzővel újítottak be. A dolog egyetlen szépség hibája, hogy Mike Ditka a Chicago Bears-szel vált legendássá, a Saints-cel pedig éget mint a Reistag. Jim Haslettel egy korai fellángolás követően szép lassan visszaküzdötték magukat a liga legaljára, aztán jött a Katrina hurrikán mely a csapat után a várost is elmosta a föld színéről...

Lehetett kezdeni az építkezést az abszolút nulláról. Új vezetőedző, Sean Peyton, új QB a szokásos forgatókönyvtől eltérően nem draftról, hanem a sérülése és a mögötte lévő nagy szájú tehetség miatt a Chargerstől szabadügynöklistára kerülő Drew Brees. És 2006-ban megtörtént a csoda, a semmiből varázsoltak egy 10-6-os szezont, helyzetükkel megnyerve számos semleges szurkolót, a Super Bowl azonban elmaradt. Egy kisebb visszaesés után, noha a visszaesés közepette Brees egy szezonbeli 5000 yardja azért említésre méltó, 2009-ben találtak vissza a PO-ba, és ha már ott voltak ezúttal meg is nyerték azt, még pedig a mi jelenlegi irányítónk akkori csapata ellen. Peyton Manningnek valószínűleg gyerek kori álma volt, hogy a Super bowlban győztes touchdown passzt adjon a New Orleans Saintnek. Nos ez annak ellenére sikerült neki, hogy a Colts színeiben játszott, a passzát ugyanis egy azóta szintén Bronco CB, Tracy Porter kapta el, és vitte vissza TD-re, bebiztosítva ezzel a szentek első Super Bowl győzelmét.

Mára azonban tudjuk, hogy a sikerhez ennél több is kellett. A vezetőség hamar észrevette, hogy nem a jó fiúk nyernek, a csapat neve meg amúgy is NO Saints, szóval igazán nincs mitől visszariadni. Míg a Chargers legutóbb szabálytalan öltözettel próbálkozott, az álszentek ennél sokkal aljasabb dolgot terveltek ki, a bounty rendszert. Az, hogy valakinek a meccsen nyújtott teljesítménye alapján jutalmat adnak, nem hangzik olyan gonoszul, még ha szabálytalan is valószínűleg minden csapatnál van ilyen, a nosaints azonban arra fizetett a játékosoknak, ha sérülést okoztak az ellenfélnek. A védelem azzal a kifejezett céllal ment ki a pályára, hogy tönkre tegye az ellenfél pályafutását, karrierjét, hogy örökre nyomorékot csináljon belőle, vagy még rosszabb... Az ügynek meg lett a következménye, a védelmi koordinátort Gregg Williamst az aljas és sok szempontból szabálytalan rendszer agyát örökre eltiltották, Shean Peyton vezetőedzőt egy évre, s számos meghatározó játékos is, köztük Jonathan Vilma, Will Smith, Scott Fujita és Antony hargrove is több-kevesebb meccses eltiltást kapott. Persze, a bűnbocsánat mindenkié, és ha a csapatodat szenteknek hívják, még csak Canossa-t se kell járni hozzá, elég néhány jogász, ahol a bukott angyaloknak is a helyük, s máris enyhítenek a büntetésen, ami már eredetileg se feltétlen volt összhangban az okozott kár mértékével.





















A matchup

Szerencsére azonban hiába térhettek vissza hamarabb a játékosok az eltiltásból, az extra cukorka motiváló erejének hiányában, valahogy nem volt ugyanaz a csapat, mint előtte. Brees hiába dobálja a 400 yardokat meccsenként, ha nincs futójáték és "motiválatlan" a védelem, az álszentek 0-4-gyel kezdték a szezont.

Két nagyon jó QB, két nagyon erős air offense, ezt mindenki tudja, nem is nagyon akarom ilyen trivialitásokra koptatni a drága billentyűzetem. Ami a különbség és a javunkra billenti a matchupot az az, hogy nálunk azért létezik futójáték, de ami igazán döntő lehet, az a védelem. Az álszentek a korábban már említett okokból kifolyólag 32. total defense-ben, 30. a passz ellen és 31. a futás ellen, s 29. a pontok terén. A védelem koordinátora Steve Spagnulo, aki annak idején egy Super Bowl győztes Giants védelmet rakott össze. Most merészen Josh McDaniels-szel vonok párhuzamot, hisz ugyanakkor lettek HC-k és ugyanakkorát buktak mindketten. McDummy egy hibátlan Patsnek köszönhetően igazi zseninek tűnt, s másfél év kellett neki, hogy ezt mindenki előtt lerombolja. Most ugyanúgy NE OC, de idén valahogy kevésbé elégedettek vele. Hasonló a helyzet Spagnulo-val, amikor ő igazi mastermind-nak tűnt, olyan játékosokra alapozhatott mint, Michael Strahan, Osi Umenyiora vagy Justin Tuck. Nem szép az érdemeit csorbítani, de abból a védelemből néhányan ki tudták volna hozni ugyanazt, ellenben Spagnulo New Yorktól távol más emberekkel nem járt sikerrel, ami minimum egy kérdőjelet biggyeszt szakmai tudása mögé.

Ami leginkább hiányozhat Spagsnek az a passrush, mert míg a Giantsben ez brutál jó volt, a Saintsben akadozik, de ez nem is csak az embereken múlik, hanem a játék híváson, abban a tekintetben ugyanis, hogy hány ember megy passrushra átlagos a Saints. ez nem feltétlen lenne probléma, de ez Gregg Williams-szel nem csak a szó rossz értelmében volt agresszív. Most az egyetlen komoly veszély az Martez Wilson, annak ellenére hogy Cameron Jordannek vagy Will Smithnek jobb számai vannak, ők ugyanis sokkal többet is vannak a pályán. Középen régi jó ismerősünk Brodrick Bunkley, aki idén is jól játszik, de csak futás ellen, és muszáj leírnom, hogy Bannan jobb gradeeket kap a PFF-től, mint ő. Társa Sedrick Ellis nem több mint átlagos, úgy futás ellen mint passz ellen.

MLB poszton hasonló bajban vannak mint mi, amit láttam belőle Curtis Lofton pont olyan szar coverage-ben, mint nálunk Mays, és ő is rendesen túl van fizetve ehhez képest. Persze, sokat lendíthet ezen a soron Vilma visszatérte, aki akár Lofton helyét is átveheti, aki vagy kimegy az erős oldalra vagy le a padra, szerintem mindenképp nyernének vele. Hasonló helyzet, mint ami előtt mi állunk, ha egyszer DJ visszatérhet  /*furamód a sok hentesénél súlyosabb*/ büntetéséből.

Ami súlyosbítja a NO Saints helyzetét, hogy nem csak az LB sor gyengélkedik coverage-ben, hanem a secondary is nagyon sebezhető. Malcolm Jenkins és Roman Harper egyaránt nagyon gyenge szezont fut, és egy jó QB, mint Brees vagy Manning pontosan tudja mi az ellenfél sebezhető pontja. Ami a CB-ket illeti Jabari Greer egész jó kis CB, de a másik szélen Patrick Robinson átlag alatti teljesítményt nyújt, és megbízható cseréknek is híján vannak

Részükről a győzelem kulcsa az a pass játékban van. Brees 49 meccse mindig ad TD passzt, és hatalmas formában játszik, nagyon jó lenne mindkettőt megszakítani. Valószínűleg a tapasztalatlan Carterre fog rászállni, szüksége lesz védelmünknek a mi támadóinkra is, hogy lent tartsák Breest, amíg csak lehet.

Végszó

Én inkább a küzdelmes, defense uralta meccseket szeretem, ha már olyan jól el vagyok kényeztetve, hogy válogathatok, nos ez mindennek, csak ennek nem ígérkezik. Aki a passz játékot, egydimenziós támadásokat szereti, annak viszont ez a legjobb párosítás. Láthat akár 1000 yardot is a levegőben (és még vagy 10-et a földön). Kétségkívül ennek is meg van a maga szépsége, és két ilyen korszakos irányító egyéniséget ritkán lát egyszerre az ember, (legutóbb vagy 3 hete). Ahogy arena fociban is inkább az a szenzáció, amikor kivédekeznek egy támadást, úgy ez a meccs is könnyen erre a sorsra juthat, hogy az adok-kapokból ki jön ki jobban, az hajnalban 1:20-tól kiderül: Hajrá Broncos!