Hálaadás miatt egy nap szünetet tartottak az NBA-ben, de az ünnepnapot követően folytatódtak a küzdelmek. Természetesen a Denver Nuggets is folytatta a menetelését, a Warriors és Hornets látogatott Denverbe, majd egy három mérkőzéses nyugati turnéra indultunk, Salt Lake City, San Francisco és Los Angeles érintésével.



Denverbe hazatérve, a Golden State Warriors ellen mozoghatták le a csapat játékosai a Hálaadás napi vacsorán elfogyasztott felesleges kalóriákat. Különösebb meglepetés nem érte a kilátogatókat, a két, eddig hasonlóan teljesítő alakulat összecsapása, kiegyenlített első félidőt hozott. Előfordult, hogy az egyik fél néhány pontos fölénybe került, de a szünetig mindig volt válasza a másik oldalnak is. Gyökeres fordulat a harmadik negyedben következett be, ekkor Iguodala állt a Nuggets élére és az ő vezérletével sikerült 8-9 pontra leszakítani a vendégeket. Szerencsére a záró negyedre is tudtuk tartani a jó tempót és a játékrész felére már jócskán tíz pont fölötti előnyünk volt, amit már könnyedén megőriztünk a lefújásig. A végeredmény 102:91 lett. Amióta Iguodala a Nuggets játékosa messze ez volt a legjobb mérkőzése. Egyértelmű vezére volt a meccsen a csapatnak, nagyon odatette magát, támadásban és védekezésben egyaránt hasznos volt, 29 ponttal a mezőny legeredményesebb játékosa volt. Az utóbbi meccsek halványabb teljesítménye után ezúttal Lawson játékát is méltatnunk kell, 18 ponttal és 9 asszisztal részesült a Warriors legyőzéséből, remek passzai voltak, jól játszott. Gallinari 20 pontja is említésre méltó, viszont távolról továbbra sem megy neki túl jól, inkább betörések és büntetők után volt eredményes ezúttal is az olasz. Faried most is hatalmasat küzdött a palánkok alatt, 11 lepattanója mellé csak egy pont hiányzott az újabb dupla-duplához. Összességében jól játszott a csapat, sok látványos megoldás színesítette a találkozót, McGee, Faried és Iguodala megmozdulásai néha élményszámba mentek.

A soron következő találkozót előzetesen talán a könnyebbek közé soroltuk, a nem túl meggyőző New Orleans Hornets ellen, hazai környezetben, elvárható volt a magabiztos győzelem begyűjtése. Ennek megfelelő magabiztossággal kezdtük a mérkőzést, az első negyedben is inkább a Nuggets akarta érvényesült, ennek ellenére nem tudtunk komolyan elhúzni a vendégektől. Első ízben a második játékrész közepére sikerült nagyobb előnyt kovácsolnunk, de ezt a Hornets még ledolgozta, majd még a nagyszünet előtti hajrában újra visszaállt a tíz pontos előny. A harmadik negyedben aztán jött a denveri henger, ebben a felvonásban egyértelműen domináltunk, esélye sem volt a Hornetsnek, az utolsó negyedre már húsz pont felé nyílt az olló a két csapat között. Ilyen előzmények után a negyedik negyedben Karl pályára küldhetett keveset látott játékosokat is, így kapott lehetőséget Hamilton, Fournier és Mozgov is. A végeredmény 102:84 arányú fölényes Nuggets győzelem lett. Jól játszottunk, nem vettük félvállról az ellenfelet és a találkozó elejétől kezdve koncentráltan kosárlabdázott a csapat. A saját játékunkat tudtuk játszani, sok pontot szereztünk gyors indításokból, jól védtük meg a festéket, de támadásban is könyörtelenek voltunk a palánk alatt. A meccs legtöbb pontját Iguodala szerezte 23-al, őt Lawson és Faried követte 17-, illetve 14 ponttal. Manimal a pontok mellett még 12 lepattanót is jegyzett, amivel egy újabb strigulát húzott be a dupla-dupla rovatba.

A Hornets ellen aratott könnyed sikert követően a Utah Jazz otthonába látogatott a csapat. Kemény küzdelemre számíthattunk a csoport rivális vendége ként, ráadásul pihenőnap nélkül feszültünk neki az ellenfélnek. Ennek ellenére jól kezdődött számunkra a találkozó, az első negyedben magabiztos vezetést szereztünk, amit nyugisan őrizgettünk a nagyszünetig. A játék képe alapján, a harmadik negyedben azt vártam, hogy jön majd a szokásos rohamunk, ráteszünk a 11 pontos félidei előnyünkre még 8-10 pontot és a záró negyedben megint jöhetnek Hamlitonék. A forgatókönyv ezúttal sajnos másképp alakult. A harmadik felvonás első 6-7 percében az addig szokásos mederben csordogált a meccs, majd a Jazz két perc leforgása alatt eltüntetett 10 pont hátrányt, sőt a vezetést is átvették a vendéglátóink. Közben Iguodala két technikait is begyűjtött, amivel természetesen a kizárás sorsára jutott, így már elég kemény hajrára számíthatott a csapat. A negyedik negyedben már kiegyenlített volt a küzdelem, jobbára a Jazznél volt az - legfeljebb 2-3 pontos- előny, de játék képe alapján mindkét csapat reménykedhetett a győzelemben. A vége előtt 27 másodperccel Miller, hármassal próbált meg fordítani, de kimaradt a dobása, Favros szerezte meg a lepattanó labdát, gyors fault, majd egy bedobott büntető után Karl időt kért. Öt másodpercünk maradt a két pontos hátrány ledolgozására, sajnos, az időkérés alatt nem sikerült semmilyen figurát megbeszélni, így annyira futotta, hogy Lawson bevitte a labdát a gyűrű alá, pumpált kettőt-hármat, majd kitette triplára, de már ezt is az idő letelte után. Ezzel 105:103 arányú vereséget szenvedtünk. Dühítő volt ez a mérkőzés, mert nagyrészt mi irányítottuk a játékot, magabiztosan vezettünk is, sőt talán túlzottan el is kényelmesedett a csapat. A Jazz csak az egyenlítése után pörgött fel, mi viszont nem igazán tudtunk váltani, elképzelhető, hogy Iguodala kiesése megzavarta a csapatot, de lehetséges, hogy a back to back miatt kicsit tompábbak is voltunk. Mindezt megfejelte az utolsó támadásunk, főleg úgy, hogy előtte időt is kértünk, ennél a szituációnál semmi sem példázza jobban, hogy mennyire nincs vezére ennek a csapatnak. Talán, ha Iguodala pályán van, megoldja ezt a szitut, láttunk már tőle ilyet még a Phillyben, akár a rájátszásban is, nagy butaságot csinált azzal a két technikaival. Amit még ki kell emelni az a rendkívül gyenge hatékonyság a büntetővonalról. Ez a meccs is meglett volna, ha nem csak 56%-al dobjuk be a büntetőinket. Ezen valahogyan muszáj lesz javítani, vagy valahogyan kompenzálni, mert kiélezett meccseken nagyon hiányozni fognak ezek az elszórakozott pontok. A játékosaink közül Fariedet emelném ki, 21 pontig jutott ezúttal és csak egyetlen lepattanóra volt az újabb dupla-duplájától.

A Jazz ellen megkezdett három meccses idegenbeli túránkat múlt csütörtökön San Franciscóban folytattuk, ahol természetesen a Golden State Warriors ellen léptünk pályára. Az elején kicsit beragadtunk a rajtnál, a hazai csapat hamar kétszámjegyű előnyre tett szert, de a játékrész végére sikerült faragni belőle valamicskét. A második negyedben kezdtük egyre jobban elkapni a mérkőzés ritmusát, olyannyira, hogy Hamilton hármasával a vezetést is átvettük, a nagy szüntet pedig kilenc pontos előny birtokában tölthettük. A harmadik felvonás első felében domináltunk, már jócskán tíz pont fölé tornáztuk az előnyt. Egy időkérést követő fejmosás után a Warriors is magához tért, ennek következtében felzárkóztak. A záró negyed elején gyorsan elolvadt a maradék fórunk, és izgalmas, szoros végjáték következett. Egy-két pont volt csupán a differencia a csapatok közt, de inkább a hazaiak voltak lépéselőnyben. A végén három pontos hátrányban nagy lehetőséghez jutottunk, Iguodalat a hármason túl faultolták, a három büntetőből azonban csak kettőt váltott pontokra. Az esélyeink így is megmaradtak, igaz, már csak tized másodpercek voltak hátra a mérkőzésből. Iguodala kapta meg a labdát, amit oldalról emelt rá, jó volt a kísérlete, csak sajnos, már letelt a játékidő. Egy hajszálon múlott, hogy nem nyertünk egy, az utolsó pillanatban szerzett kosárral. A végeredmény így, 106:105 lett a Warriors javára. Egyébként meglehetősen pechesen alakult ez a mérkőzés a számunkra, pont a meccs végére felejtettünk el büntetőzni, és több olyan dobásra is emlékszem, amikor a labda a gyűrűben táncolt, de végül kifele perdült. Faried óriási lelkesedéssel játszott, elképesztő blokkokkal terrorizálta a hazai játékosokat, a lepattanók gyűjtögetése viszont kevésbé ment jól neki, ezúttal „csak” 7 labdát gyűjtött be. Gallinari is jól játszott, inkább a mérkőzés első felében volt aktívabb, ami a pontszerzést illeti, összesen 20-ig jutott és mellé 9 lepattanó is elkönyvelhetett. A legeredményesebb játékosunk Iguodala volt 22 ponttal, ha 2 tized másodperccel több ideje van a végén, akkor egy győztes kosárral koronázta volna meg a teljesítményét, nem volt szerencséje. Lawsonnak is voltak kimondottan jó periódusai, 17 pontot, 9 aszisztot valamint 4 labdaszerzést hozott össze. Összességében nem játszottunk rosszul, ami nagyon szemet szúrt, az, hogy Lee-t mennyire nem tudtuk tartani, 31 ponttal idei szezoncsúcsot ért el, ráadásul 13/15-ös mezőnymutatóval tette mindezt. A magas embereink közül senki sem volt képes lefékezni, ami a különösen a Lakers elleni meccs előtt nem a legjobb előjel. E találkozó kapcsán a legigazságosabb eredmény, talán egy döntetlen lett volna.

























Három mérkőzéses nyugati túránk lezárására, az edzőváltáson átesett Los Angeles Lakers otthonában került sor. A találkozó első perceiben nem muzsikáltunk rosszul, az első negyed derekáig egész szépen tartottuk a lépést a hazai csapattal. Nagyjából ekkor kezdett el pontokat szórni a Lakers pad, amivel néhány perc leforgása alatt, tíz pontos hátrányba kerültünk. A második negyedben végig komoly lemaradásban követtük a Lakerst, a szünetet 14 pontos mínusszal vártuk. Sajnos a harmadik negyedben sem tudnunk igazán felnőni a feladathoz, ebben a játékrészben csak a különbséget tudtuk tartani, így a negyedik periódusra már úgy fordultunk, hogy nem sok esélyünk volt. A záró felvonás elején még tovább hízott a különbség, elérte a húsz pontos határt. Így már nem volt túl sok értelme hajtani és rizikót vállalni, a végeredmény 122:103-as sima vereség lett. Karl edző csapatának ez back to back találkozó volt, talán ezért is mozogtak a játékosok fáradtabban a szokásosnál, illetve ennek a számlájára írható a sok gyermeteg hiba is (pl. kihagyott zsákolások). Az előre borítékolható volt, hogy Howard nagyon komoly problémát fog okozni a tábla alatt. Ebben sajnos nem is kellett csalódnunk, hiszen az első negyedben 16 ponttal alapozta meg a Lakers meccsét, mellette a magasaink teljesen súlytalanok voltak. Ez önmagában még talán nem is jelentett volna ekkora problémát viszont, amit a hazaiak cserejátékosai műveltek az teljesen meglepő volt és nem tudtunk rá megfelelően válaszolni. A Lakersnek ezen a meccsen minden összejött, 17 hármast értékesítettek, többségét Meeks és Jamison a padról beszállva, erre, ezen az estén nem volt megfelelő válaszlépésünk. Az előző találkozón a csapat egyik legjobbja Faried volt, most viszont nem sokat tudott hozzátenni a csapat játékához. Mindössze két lepattanóra és 8 pontra futotta tőle, de McGee és Koufos sem szerepelt jobban. A kezdőből Gallinarinak volt néhány látványos megmozdulása, 19 ponttal zárt. Lawson különösen gyengén teljesített, nagyon rossz mezőnymutatóval hozta le ezt a mérkőzést és a támadások szervezése sem ment neki ezúttal.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 14-4 (18 meccs)
2. Utah Jazz 9-9 (18 meccs)
3. Denver Nuggets 8-9 (17 meccs)
4. Minnesota Timberwolves 7-8 (15 meccs)
5. Portland Trail Blazers 7-10 (17 meccs)

A közeljövő programja:

December 4., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
December 6., csütörtök, 01:30 Atlanta Hawks - Denver Nuggets
December 8., szombat, 01:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
December 10., hétfő, 01:30 New York Knicks - Denver Nuggets
December 12., szerda, 01:30 Detroit Pistons - Denver Nuggets
December 13., csütörtök, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets

Egy kicsit keserűen zárul ez az összefoglalónk, de annyira nagy baj azért nincs. Az utóbbi három mérkőzésen bár vereséget szenvedtünk, a Jazz és a Warriors ellen akár könnyen másképpen is alakulhatott volna a dolog, a Lakersnek pedig nagyon összejött minden ellenünk, talán még ők sem számítottak rá, hogy ilyen sima lesz az a mérkőzés. A következő mérkőzésünkön a Raptors ellen lehet javítani, különösen hazai közönség előtt, majd egy négy meccses keleti kitérő áll a csapat előtt. Reméljük, szerencsésebbek leszünk és javítani tudunk a mérlegünkön!