A divízió győzelemmel a zsebben most már a minél jobb kiemelés lehet a cél a Denver Broncos előtt. A 8 meccses winning streaknek köszönhetően jelenleg a 3. helyet foglaljuk el a konferenciában, 1 meccsel lemaradva a Texanstól, azonos mérleggel a Pats-cel és egy meccses előnyben a Ravens-szel szemben. A Texans-szal és a Patriots-cal már játszottunk a szezon elején, és sima vereséget szenvedtünk mindkét alkalommal, most a Ravens ellen megmutathatjuk mennyit fejlődtünk azóta, nem mellesleg egy győzelemmel biztosítanánk a 3rd seedet, és a többi meccs kedvező alakulása esetén akár egyet előre is léphetnénk a tabellán.



De ne szaladjunk ennyire előre, először lássuk kik is azok a hollók. Miután a liga egyik sikeres franchise-át, a Baltimore Colts-ot a saját tulaja kilopta a városból, Baltimore football szerető közönsége csapat nélkül maradt. 1984-ben 35 év amerikai foci egyszerűen megszűnt a városban, s hiába minden erőfeszítés, ez 1996-ig nem is változott, amikor is egy másik csapat tulajdonosa is úgy döntött, hogy elhagyja városát, s viszi magával csapatát. Az úriember Art Modell, csapat pedig a Cleveland Browns. Minthogy 4 évvel később felélesztették a barnákat, így a hollókat nem tekintjük utódcsapatnak, történelmük 1996 óta íródik. Ha már nem örököltek semmit, igyekeztek maguknak minél hamarabb megteremteni a legendájukat, megadni a városnak azt, amit Johnny Unitas-szel megszokhattak.

Mondhatni első évükben meg is találták Ray Lewis, a liga egyik legjobb védője személyében, aki azóta is az NFL éveken át egyik legerősebb védelmének az arca, és a lelke. Egy fecske holló azonban nem csinál nyarat, első éveikben több meghatározó játékost sikerült összegyűjteniük, akik később a sikerek alappillérei lettek. Jonathan Ogden a 11× Pro Bowler 4× All Pro left tackle, Peter Boulware, Rod Woodston, Jamal Lewis, Brandon Stokley és bizony Shannon Sharpe-ra is lecsaptak. Az eredmény meg is lett, a 2000-es szezon után Super Bowl győzelemnek ünnepelhettek, az útból ráadásul minket is eltávolítva a wildcard hétvégén, de hasonló magabiztossággal söpörték félre a Titanst és a Raiderst is, sőt a végén a döntőben a New York Giants se tudott veszélyes lenni végső győzelmükre. A hollók hamar vezetést szereztek Brandon Stokley 38 yardos elkapásával, a védelem pedig előbb az első félidőben lenullázta a Kerry Collins vezette óriásokat, majd a 3. negyedben Starks interception utáni visszahordásának köszönhetően már 17-0 volt. A new yorki special teamnek ugyan sikerült az, ami a támadóknak egész este nem, és a kickoffot visszahordták TD-re, azonban a Ravens kickoff return TD-re kickoff return TD-vel válaszolt és a meccs el is dőlt. A végeredmény Jamal Lewis TD-je és Stover FG-je után alakult ki, 34-7. A Baltimore-i védelem, mely a szezon során 4 shutoutot, jegyzett és további 3 meccsen csak 3 pontot engedett, a döntőben összesen 4-szer szerezte meg Collins labdáját, és ugyanennyiszer sackelték az óriások irányítóját. A liga valaha volt egyik legjobb védelme az alapszakasz során mindössze 165 pontot engedett (legkevesebb), mellé viszont 49 labdát szerzett (legtöbb).

A Ravens védelem hírneve pedig még sokáig fennmaradt, azonban hiába kvalifikálták magukat további 7 PO szereplésre a győzelem azóta várat magára. Lewis mellett Ed Reed és Ngata neve a mai napig elég ahhoz, hogy mindenki tisztelettel beszéljen róluk, és elegek voltak ahhoz, hogy 2008 óta rendszeres résztvevői legyenek az utószezonnak, sőt annak esélyesei között emlegessék a hollókat. A kor azonban lassan utol éri Lewist, s idén a sérülések is alaposan megtizedelték az alakulatot, így a 9-4-es mutató ellenére nyomába se ér ez a D#, annak amit megszoktunk tőlük. A támadók pedig ritkán nőttek fel a védők mellé, és ez idén sincs máshogy. Joe Flacco nem több egy game manager QB-nál, a védelem által megnyert meccseket nem rontja el, de amikor szükség lenne az ő kiemelkedő játékára, akkor nem lehet számítani rá. Ellenben túl sok labdát kap, elvéve ezzel Ray Rice elől a lehetőséget, aki a liga legjobb futójátékosai közé tartozik. A problémát felismerve épp most eltávolították az OC-t. Általában nem szoktam szeretni, ha egy ilyen lényeges váltás pont az előtt történik, hogy mi játszanánk a csapattal, és ez most sincs másképp. Úgy vélem, az elmúlt hetek Ravens-e ellen mi lettünk volna az esélyesek, most viszont valami változás lesz. Lehet hogy rövid távon még kevésbé lesz tényező a Ravens O, de kitudja, ha most áthelyezik a hangsúly Rice-ra, változtatnak a felfogáson, és jól sül el, akár mi lehetünk ennek az első áldozatai.

Nagyon fontos mérkőzés lesz ez a mai. Ha kikapunk, akkor visszaesünk a 4. helyre, és mindhárom divízió elsőtől kikapunk, ami nagyon rossz előjel a jövőre nézve. Ha viszont nyerünk, akkor a 3. helynél rosszabb már nem várhat ránk, tovább növelhetjük az önbizalmunkat, és megmarad az esély, a bye weekre, megmarad az esély a pályaelőnyre a New Englanddel szemben, ami a Super Bowl szempontjából nagyon fontos, talán nélkülözhetetlen is. Hogy valójában mivel mennyire járunk jól, arról csak találgatni lehet, viszont minden meccsre úgy kell kimenni, hogy a győzelem a cél, ez most se lehet máshogy. A hátra lévő sorsolásunk legnehezebb összecsapása következik, szurkoljunk vasárnap este 7-től is a csapatunknak, Hajrá Broncos!