Pár hete a piramis tetejéről indulva megkezdtük a Denver Broncos 2012-es szezonjának értékelését. Első cikkükben első sorban az edzői stábban, a keretben, és a taktikai felfogásban bekövetkezett változásokra összpontosítottunk. Most szép lassan rátérünk magára a játékosokra, külön részben értékelve a csapat 3 fő egységét, a támadókat, a védőket és a speciális csapatot. Minthogy az előző cikk talán kicsit túl terjedelmesre sikerült, ezúttal a legrövidebbnek ígérkező epizódot vettem elő, ami talán az olvasó közönséget se osztja meg annyira.






















A speciális egység, ahogy neve is sugallja speciális alkalmakkor megy fel a pályára, azokra a playekre amik se nem a védelemé, se nem a támadóké. A félidőt kezdő, vagy pontszerzés utáni kezdőrúgások alkalmával, ha 3 kísérletből nem sikerül 10 yardot haladni és puntra kényszerül a csapat, vagy ha hasonlóan jár, de elég közel az ellenfél célterületéhez ahhoz, hogy field goallal próbálkozzon, illetve TD utáni extra pont alkalmával. Kickoff és punt esetén a pályán lévők célja, hogy lehetőleg minél messzebbre jusson a labda a kiinduló helyzettől, s lehetőség szerint megakadályozni, vagy legalábbis minimalizálni a belőle születő visszahordást. FG és Xtra pont esetén első sorban annak blokkolását kell megelőzni, illetve ritkaság számba megy ugyan, de kihagyott field goallal is megpróbálhat visszafutni az ellenfél, azt is ennek a 11 embernek kell megakadályoznia. Maga az ST mindig az ellenfél ST-jével néz farkas szemet. Ebből következik, hogy ugyancsak a special team feladata amikor az ellenfélnél volt a labda, a kickoff vagy punt minél hatékonyabb visszahordása, a field goal, extra pont vagy akár a punt blokkolása.

Magának a special teamnek a felállása kicsit hasonlít az offense-re, illetve a defense-re, attól függően, hogy náluk van-e a labda vagy ellenük. Legfeltűnőbb eleme a kicker vagy punter, aki úgy nagyjából az irányító helyén van. Neki hasonlóan a QB-hoz, szüksége van a védelemre, ezért előtte egy fal helyezkedik el, aki az ellenfél blokkolási szándékát próbálják megakadályozni, majd ha kell a visszahordását megállítani. A labdát a center helyett a long snapper hozza játékba, FG és extra pontok alkalmával a holder kapja, aki előkészíti azt a rúgáshoz, punt alkalmával azonnal a punter kapja, aki kézből rúgja előre. A másik oldalon is van egy "fal", akik megpróbálják azonnal blokkolni a kísérletet, és hátul néhány ember, akik a visszahordásra készülnek. a PR/KR kapja el a labdát, a többiek pedig megpróbálnak neki utat törni.

Mindegy hogy a labda melyik oldaláról beszélünk, a special teambe a lehető legkevesebb kezdő játékos kap helyet. Ők inkább a következő drive-ra pihennek, vagy az előzőt elemzik. Magának az ST-nek általában jóval kisebb szerepe van a meccsek alakulásában, minthogy megérje ott összetöretni a kezdő játékosokat. Ez a cserék játszótere. A fiatal játékosok általában itt kapnak először lehetőséget, hogy később máshol is kitűnhessenek. Floyd Little vagy Terrell Davis (2:15-nél) is először az ST-ben hívta fel magára a figyelmet, de a jelenlegi meghatározó játékosok közül is, Woody éveken át volt a speciális egység kapitánya és egyik leghasznosabb tagja, s Chris Harris-re is ott figyelhettünk fel először, kezdetben nagyon buta hibája miatt, aztán ellentmondást nem tűrő szerelései kapcsán. Amellett, hogy többnyire cserék alkotják a csapategységet azért van más elvárás is, ami első sorban a sebesség. A visszahordónak evidens, hogy minél gyorsabbnak kell lennie, de ez igaz a cover teamre is. Egy punt nem attól jó, hogy minél messzebb száll a labda, ha nem érnek oda azok, akiknek szerelnie kéne, az ellenfél visszahordója felgyorsul, s utána lehetetlen megállítani. Ideális esetben mire a labda a visszahordóhoz ér, addigra az is ott van, akinek szerelnie kell őt.

A három különc a kicker a punter és a holder. A holder az a pozíció amire szerénység nélkül állíthatom, én is el tudnám látni. Balszerencsémre ilyen poszt nincs külön fenntartva, általában vagy a punter vagy a csere QB látja el a nagyon megterhelő feladatot. Meg kell fognia a snappet, és leállítania a kicker elé. Ha ezt a csere irányító teszi, akkor egyszerűbb feltűnés nélkül trükkös playhez nyúlni, csak nehogy Romo-nak hívják, nehogy szezon közben kezdővé váljon, és nehogy még az előző play legyen a fejében, főleg ne a Giants ellen :). A kicker és a punter az, aki nem azért küzd, hogy az offense-ben vagy a defense-ben is szerepet kaphasson. Ők csak a labdát rúgják, ők semmi extrát nem csinálnak a labdával, többnyire figyelem is csak úgy kerülhet rájuk, ha elrontják a puntot vagy FG-t. Hálátlan feladat, de ezért kapják a pénzt. Ugyanakkor míg a kickert, a puntert és a visszahordót majdnem mindenki legalább névről ismeri, addig a többi kiegészítő ember sokszor az ismeretlenség homályában marad. A legtöbben most is, mert nem könnyű statisztikákat elérni róluk.
















Lássuk azokat akikről lehet beszélni:

David Bruton: A régi rezsim embere. Neve mellett az szerepel, hogy safety, valójában már réges-rég kiverte minden ember fejéből a gondolatot, hogy ő valaha ott kezdjen. A special teamben azonban lassan nélkülözhetetlen emberré tette magát. 376 snapje a special teamben, a legtöbb a csapattársai közül, legemlékezetesebb megmozdulása pedig a liga egyik legjobb puntere, Lechler ellen bemutatott block-ja volt: http://www.nfl.com/videos/auto/0ap2000000067594/Bruton-blocks-punt

Nate Irving: A 2011-es 3. körös pickünk a védelemben LB-ként eleddig nem sok lehetőséget kapott, az ST-ben azonban Bruton után ő volt a legtöbbet foglalkoztatott játékos, és Bruton után ő volt a 2. akinek sikerült blokkolni az ellenfél punt kísérletét, ráadásul ő is az egyik divízió rivális ellen tette, a San Diego Chargers és Scifres volt a szenvedő fél: http://www.nfl.com/videos/auto/0ap2000000096874/Irving-blocks-Scrifers-punt

Meg kell említeni még Omar Bolden és Steven Johnson nevét, a két újoncunk ugyan a fenti két videóhoz hasonló látványossággal nem hívta fel magára a figyelmet, de legalább mi Broncos drukkerek legyünk tisztában azzal, hogy szerelésekben viszont élen jártak a csapaton belül. Tavaly Chris Harris mondhatta magáénak ezt a címet, idén a liga legjobb CB2-i közé tartozott, korábban pedig Wesley Woodyardé volt éveken át a dicsőség, aki idén is elmondhatja magáról ugyanezt, csak nem az ST-ben, hanem a D#-ben. Hasonló jövőt kívánok a két újoncnak, egy 4. körös pick, és egy UDFA itt kell, hogy kezdje, de az már csak rajtuk múlik, hogy hol fejezik be.

Aaron Brewer (Longsnapper): Megnéztem, tavaly külön volt foglalkozva Paxtonnal, úgyhogy most kapja meg a bekezdést Brewer is. Ha azt mondanám szóljon, aki emlékszik bármire is tőle, a helyes válasz néma csend lenne. Ami azt jelenti, hogy tökéletesen végezte a munkáját. 154 alkalommal volt fent, ennyiszer hozta játékba a labdát a FG-okhoz, extra pontokhoz és puntokhoz. És egyetlen egyet se rontott el. Voltak kétkedő hangok, amikor a sokat bizonyított Paxtont elküldtük egy draftolatlan újonc miatt, én akkor is bíztam benne, hogy képesek megítélni a felkészülési idő alatt, hogy készen áll-e vagy sem, s így is lett. Most a tudomány jelen állása szerint, egy olyan 10-15 évig nem nagyon kell hozzányúlni ehhez a poszthoz

Végül pedig jöjjenek azok, akikre mindenki gondol, amikor a special teamről esik szó.

Briton Colquitt (Punter): 2010-ben a pokolra kívántuk, 2011-ben a mennybe, szerencsére maradt a MileHigh-on. Idén jóval kisebb szerep hárult rá, mivel jóval kevesebb támadásunk végződött punttal. Míg tavaly 101 alkalommal kényszerültünk arra, hogy ilyen módon visszaadjuk a labdát az ellenfélnek, idén mindössze 67-szer. A puntok számának csökkenésével egyenesen arányosan a puntolt yardok számra is csökkent, a minőségük azonban nagyjából változatlan maradt. A tavalyi 47,4 yard / puntot ugyan nem tudta hozni idén, de a 46,3-mal is megtette azt ami az ő része kellett hogy legyen a menetelésben. Idén egyetlen meccsünk torkollott puntháborúba, az Arrowhead stadionban Kansas City-ben, azt azonban elvesztette saját testvére Dustin ellen, a meccset azonban mi nyertük, így ez se maradt rossz emlék vele szemben.

Matt Prater (Kicker): Normális esetben a kicker is csak egy kiegészítő ember, az a poszt amelyik miatt elvesztheti egy csapat a meccset, de nem az, aki miatt megnyerheti. 2011-ben nálunk ez nem így volt. Matt Prater a sorsdöntő szituációkban hibátlan volt, az alapszakaszban 3 hosszabbítást nyerünk az ő field goaljával, a 4. negyedben egyetlen egyszer hibázott, akkor egyszer, amikor nem volt életbevágóan fontos hogy berúgja. Egyébként OT-val együtt összesen 8/9-volt a mérlege, s közülük több 50 yardon túlról érkezett. Amikor a Bears ellen először 59-ről egyenlített, majd szintén 50+ról megnyerte a meccset azt hittem meg van a franchise kicker. Ezt hitte az FO is, s hamar a liga egyik legjobban kereső kickerévé tették. A gond csak az, hogy Prater sosem tartozott a pontos rúgók közé. 40-49-ig karrier szinten kifejezetten rossz mutatója van. S idén egyszer sem volt szükség clutch szituációban az FG-ra, s így idén nem arra emlékszik az ember, hogy mennyi meccset nyert meg a végén, hanem hogy sosem lehetett rá számítani, s amikor kellett volna a PO-ban, akkor is kihagyta, aminek következtében nem +10-zel, hanem pontegyenlőséggel mentünk az öltözőbe. Egyrészt, minthogy tavaly és vélhetően a jövőben is, olyan csapat leszünk aki gyakrabban fejezi be a támadását TD-vel, mint FG-vel, olyan csapat leszünk, akinek nem kell megbecsülni azt, hogy átléptünk az ellenfél térfelére, nem kell 50+ról mindenképp megpróbálni a FG-t, ezért teljesen más típusú kickerre van szükségünk. Nem kell hogy 59-ről úgy rúgja be, hogy az akár 70-ről is bemenjen, olyan kell, aki 50 yardig megbízható, akitől természetes, hogy berúgja. Másrészt most hogy a pénz egyre szűkebb keresztmetszet lesz, 2-3 éven belül hosszabbítani kell Chris Harris-szel, Wesley Woodyarddal, Demaryius Thomas-szal, Eric Deckerrel és Zane Beadles-szel, akik mind sokkal többet érnek, mint amennyit most keresnek, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen drágán tartsunk egy kickert, főleg nem egy ilyen megbízhatatlant. Praternél pontosabb kickert bármikor találunk bármelyik szemétdombon, ahogy találtunk akkor is, amikor IR-re került. Matt Prater 2012 legnagyobb csalódása. Egy gyenge szezon után nem szokás senkit se kirúgni, de Prater sosem lőtt 90%-nál pontosabban, ami a liga egyik legjobban kereső kickerétől alapelvárás lenne. A helyében nem aludnék teljes nyugalomban.

Trindon Holliday (KR/PR): Az alapszakasz egyetlen veretlen játékosa. Az 5. héten az addig veretlen Texans kirúgta őt, mi pedig felszedtük a waiverről. Miután hosszú éveken át eredménytelenül próbálkoztunk azzal, hogy hoztunk egy WR-t vagy egy DB-t, hogy majd hátha megtanul visszahordani is, szakítottunk ezzel a hagyománnyal. Bár Royalnak és Deckernek is voltak szép pillanatai, egy meccsen egyszerre jól visszahordani és elkapni is nem nagyon tudtak, márpedig az nem jó, ha az elkapás kárára hord vissza valaki. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges sérüléssel mennyivel többet vesztünk. Szóval részemről én melegen üdvözöltem ezt a váltást a felfogásban, még ha nem is nagyon számítottam arra, hogy Holliday majd beválik. Ami a szereplését illeti, már az első meccsen megmutatta, hogy miért is vált meg tőle Kubiak, hiába gyors, ha komoly gondjai vannak a rúgás elkapásával, s a Houston is olyan csapat volt, ami többet veszthetett egy saját redzoneban elvesztett PR-rel, mint amennyit egy esetleges jó visszahordással nyerhetett. Ami Hollidayt illeti, a szezon végéig megmaradt a játékában az a veszély, ami miatt nem tudtuk nyugodtan hátra dőlve figyelni az ellenfél puntját vagy rúgását, azonban mindezt felejthetetlen visszahordásokkal kompenzálta. A 9. héten a Bengals ellen egy kickoff return TD-vel hálálta meg a bizalmat, majd egy hétre rá a Panthers ellen, megmutatta, hogy punt után is képes ugyanerre. Az alapszakasz hátralévő részében ugyan az end zone-ig nem jutott többször el, de számtalan értékes yardot hozott puntok után, az igazán nagy dobást azonban a Play offs-ra tartogatta, ahol is a Baltimore Ravens ellen élete meccsét játszotta. Az egész meccsen gyengélkedő védelem és gyengélkedő offense-t ő tartotta meccsben egy 90 yardos punt majd egy 104 yardos kickoff return TD-vel. Mindkettő PO rekord.

Összességében elégedettek lehettünk a special teammel. Kisebb szerep hárult rájuk, mint egy évvel korábban, azonban amikor kellett tették a dolgukat. Nem egyszer kényszerült az ellenfelünk a saját 5 yardján belülről indítani a támadást, a 2 blokkolt punt és 4 return TD egy szezon belül, az pedig nem mindennapi teljesítmény. Ami viszont Matt Pratert illeti, nos Elway nagyon jól tudja milyen egy kicker miatt bukni egy konferencia döntőt, és azt is, milyen amikor megbízhatsz benne, és a kettő közti különbséget is. Sok ilyen szezon egészen biztosan nem fér bele denveri pályafutásába. A közhely azt mondja, az offense nyeri a meccseket, a védelem a bajnokságot. Ebbe a képbe a special team csak úgy kerülhet be, mint aki elvesztené, nekünk ettől csak egészen kicsit kell félni. Hogy van-e olyan offense-ünk aki megnyerheti a meccseket, és van-e olyan defense-ünk, aki megnyerheti a bajnokságot, arról majd pár hét múlva olvashattok a következő részben.