Nem történt meglepetés az NLL rájátszásának első körében, a Colorado Mammoth ugyanis - ahogy a 2006-os bajnoki győzelmet követően mindannyiszor - már a divízió-elődöntőben elbúcsúzott a további küzdelmektől, miután 15-10-re vesztettünk a Calgary Roughnecks vendégeként.



Néhány fordulóval az alapszakasz vége előtt már találkozott egymással a két csapat a kanadai gárda otthonában, akkor hatalmas küzdelem végén csak hosszabbításban vesztettünk Dickson-ék ellen, ismét a lehető legjobb játékunkra volt szükség a szoros eredmény érdekében. Meglepően jól kezdtünk, Jones és JGJR találataival négy perc alatt két gólos előnyre tettünk szert, de a vezetés nem sokáig tartott, újabb három minutum elteltével már a Necks vezetett, miután sorban Ranger, Shattler és Evans voltak eredményesek. Aztán a nyitó negyed hajrájában McBride kiugratásából MacLeod egyenlített, de a legutolsó szó mégis a házigazdáké volt és Evans napi második találatával 4-3-as lépéselőnyben voltak velünk szemben az első 15 perc végén.
A rövid szünetet követően is lendületben maradtak a denveri támadók, pár perc alatt megfordítottuk az eredményt, Jones és Powell találataival újfent az élre törtünk. Egyből a következő támadásából kiegyenlített a Calgary, amikor McFetridge bombázott a hálóba. A negyed derekánál néhány percig nem esett találat, majd a félidőig hátralévő időben még kétszer vezetéshez jutottunk Jones és Powell újabb góljai révén, de a Necks mindkétszer rövid időn belül egyenlíteni tudott, így a szünetbeli állás 7-7 volt.

Az első félóra alatt nagyszerűen játszottunk, várakozáson felüli módon tartottuk magunkat a favorit albertaiakkal, viszont a harmadik negyedben rövid idő alatt megpecsételődött a sorsunk. A játékrész első felében Ranger és Shattler, a másodikban Veltman és Cornwall voltak eredményesek, miközben a mieink egyetlen találat megszerzésére is képtelenek voltak, a kihagyott helyzeteket természetesen nem pontozták, négy gólos lemaradást szedtünk össze csak ebben a 15 percben.
Sajnos, kezdett lefutottá válni a mérkőzés, ráadásul a negyedik negyed első pillanataiban Ranger és Heavenor két újabb találatot süllyesztett el a denveri ketrecben, ekkor már 7-13 arányban voltunk lemaradva róluk. Kisvártatva Powell mesterhármast érő találatával törtük meg az akkor már nagyjából húsz perce érvényben lévő gólcsendet, de hamarosan a Necks két újabb találattal tudatosította bennünk, hogy semmi esélyünk nem lehet már a felzárkózásra ezen a mérkőzésen. Az utolsó két percben azért még két góllal szűkítettük a különbséget Jones és JGJR jóvoltából, így csak öt góllal kaptunk ki, a gyengébb második félidővel simán elment a meccs a biztató kezdet ellenére.

Ismételten Adam Jones volt a csapat leghatékonyabb gólszerzője, a másodéves csatár négy gólt, és még egy gólpasszt is kiosztott a calgary-i találkozón. Casey Powell hat pontig (3+3), John Grant Jr öt egységig (2+3) jutott, míg Mat MacLeod ugyancsak szerzett egy találatot. A ketrec előtt Belanger 46 percet tevékenykedett, a 40 kapujára tartó lövés közül 27-et hárított, míg a fennmaradó időben Lewis 14/16-os hatékonysággal ténykedett.

Öt éven belül tehát harmadszor is a Calgary állta az utunkat a rájátszás legelső körében, sajnos idén sem tudtunk kilépni a saját árnyékunkból, és egyszerűen soha nem tudjuk túlélni a divízió-elődöntőt. Egyelőre nem tudni, hogy jövőre a vezetőség milyen vérfrissítést tervez, s milyen lehetőségeink lesznek az előrelépést illetően, mindenesetre nincs más hátra, mint előre: lezárult számunkra a fedett pályás idény, mostantól minden figyelmünk az outdoor szezonra korlátozódhat.