A két évvel korábbi bravúrt 2013-ban megismételte a Denver Pioneers gárdája, azonban az országos elődöntőt ezúttal sem tudtuk átlépni. Panaszra azonban semmi okunk, előzetesen talán ennyit sem reméltünk volna, hatalmas eredményt értünk el, és csak az első kiemelt akadályozta meg a fináléba jutásunkat.



A Denver Pioneers eredményei a 2013-as szezonban:

Február 9., Duke-Denver 12-14
Február 17., Penn State-Denver 15-12
Február 23., Denver-Lehigh 18-10
Február 24., Denver-Canisius College 11-4
Március 2., Denver-Penn 15-12
Március 9., Ohio State-Denver 9-10
Március 16., Denver-Notre Dame 12-13 OT (Sports Authority Field at Mile High)
Március 26., Denver-Air Force 11-10 OT
Március 30., Hobart-Denver 5-14
Április 5., Denver-Marquette 15-4
Április 7., Denver-Bellarmine 11-10 2OT
Április 13., Loyola-Denver 12-13 OT
Április 20., Denver-Fairfield 9-10 OT
Április 27., Denver-Michigan 12-4

Az ECAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Denver Pioneers 7-1 (12-3)
2. Loyola Greyhounds 6-2 (11-4)
3. Ohio State Buckeyes 6-2 (11-3)
4. Fairfield Stags 4-4 (8-7)
5. Bellarmine Knights 3-4 (7-7)
6. Air Force Falcons 2-5 (7-7)
7. Hobart College Statesmen 2-5 (6-8)
8. Michigan Wolverines 0-7 (1-13)

Azok után, hogy az alapszakasz első helyén végeztünk a konferenciában, az ECAC Tournament elsőszámú esélyeseként érkeztünk a május eleji négyesdöntőre, melyet Geneva-ban rendeztek meg. Az elődöntőben nem is történt meglepetés, a Fairfield gárdáját magabiztosan fektettük két vállra 10-8 arányban. Aztán viszont a fináléban hatalmas küzdelemben főhajtásra kényszerültünk az OSU ellen 11-10-re, így be kellett érnünk a konferencia második helyezésével.

Természetésen még így sem lehetett kérdéses, hogy a mieinket meghívják-e az NCAA Tournament 16-os főtáblájára, és az országos ranglista negyedik kiemeltjeként egész jó helyről várhattuk a May Madness küzdelmeit. Az első fordulóban hazai környezetben léphettünk pályára az Albany ellen, és bár a vendégek végig szépen tartották magukat, kétség sem férhetett a Pioneers 19-14-es sikeréhez. Május 19-én a negyeddöntőben a North Carolina ellen drámai csatában arattunk 12-11-es győzelmet Indianapolis-ban, miután hat gólos hátrányból fordítottunk, Law az utolsó másodpercekben vitte be a győztes találatot. Aztán a négyesdöntő színhelyén Philadephiában már sajnos nem tudtunk meglepetést okozni, bár sokáig mi vezettünk, végül a Syracuse előtt 9-8-ra kényszerültünk fejet hajtani. Később a bennünket legyőző Orange elvesztette a finálét, a 2013-as országos a bajnok a Duke Blue Devils alakulata lett.

Talán nem is gondoltuk volna, hogy sikerülhet megismételni a 2011-es eredményt, és Matthews távozása után két évvel újra olyan formában lehetünk, hogy az ország legjobb négy csapata közé kerüljünk. Ebben a bravúrban elévülhetetlen érdemei voltak a végzős Eric Law-nak, aki mind a 19 mérkőzést kezdőként lejátszva 78 pontot (43+35) szórt és az ország legjobb pontszerzői közé tartozott, a rájátszásban igazi húzóembere volt a gárdának, parádés teljesítményének köszönhettük a negyeddöntőbeli sikerünket. Nem sokkal maradt el tőle a senior középpályás Cameron Flint sem, 35 gól mellé 15 asszisztot szorgoskodott össze. A hatalmas tehetségnek tartott Wesley Berg pedig második évében bebizonyította, hogy miért vártunk tőle sokat, 56 góllal toronymagasan a csapaton belüli legtöbb találatot szerezte, és az utolsó két évében végképp kibontakozhat rátermettsége. Évfolyamtársa, Eric Adamson is a legjobbak közé tartozott 27+13-as teljesítményével, nem várt meglepetésre a freshman Gordie Koerber 20 góljával ugyancsak kiváló teljesítményt nyújtott, amely alapján joggal remélhetünk még eredményes szezonokat tőle a DU-nál. Law és Flint mellett a faceoff-specialista Chase Carraro járja ki idén az egyetemet, aki búcsú szezonjában közel 58 %-ban hozta el a középkezdéseket, éppen ezért is talán őt lesz a legnehezebb pótolnunk. Azonban aggodalomra semmi okunk, több mostani első-, és másodéves játékos áll készen arra, hogy még nagyobb szerep jusson neki. A két kapus közül általában a sophomore Ryan LaPlante volt a kezdő, de harmadéves kollégája Jamie Faus is sok lehetőséghez jutott, ketten közel hasonló számokat hoztak, jövőre ugyancsak mindkettejükre számíthatunk.

Sorozatban három éve tagja vagyunk az ország 16 legjobb csapatának, és már most kijelenthetjük, hogy a 2014-ben sem lehet más célkitűzésünk, mint részt venni a májusi rájátszás küzdelmeiben, ahol talán majd hamarosan még jobban kijöhet számunkra a lépés.